Damjanich utca 38. lakóház

A VII. kerületi Damjanich utcai ház 2025-ben éppen 120 éves. 1873-ban ezen a telken még szőlőültetvény volt, majd a századforduló után a falusias, földszintes házak helyére többemeletes lakóépületek kerültek. A Damjanich utcában született Karinthy, Örkény és Faludy György is. A Damjanich utca 38-as ház híres lakója, egyben tulajdonosa volt az 1920-as, ‘30-as években Nagy Endre, a magyar kabaré megteremtője. Ebbe a házba invitáljuk most az érdeklődőket, ahol sok legendát is megismerhetnek.

A környék múltja
 
Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítése után a város dinamikus fejlődésnek indult. A lakosság 20 év alatt megduplázódott. Óriási építkezések zajlottak.
A Damjanich utca képe is megváltozott, a káposztaültetvények, szőlőföldek helyén házak épültek. Közöttük bújik meg szerényen a 3. és 5. számú ház, ami 150 éves is elmúlt. Hauszmann Alajos tervei alapján épült, tulajdonosa és egyben lakója volt egy időben Wekerle Sándor, aki háromszor volt Magyarország miniszterelnöke. Ez az eklektikus épület 1873-ban, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének évében épült.^[1] Ma talán meglepőnek tűnik, hogy ilyen előkelő lakója volt a háznak, de Pestnek ez a része rohamosan fejlődött. Nem messze, a Damjanich utca 11-15. alatt lóvasúti kocsiszín működött,^[2] 1897-től pedig villamos is járt az utcában.^[3]

 
A Damjanich utca 27.-ben született Karinthy Frigyes 1887. június 25-én. Perczel Anna helytörténész írja: „Ez a kevés korai házak egyike az utcában. A kétemeletes épület kezdetben csupán földszintes volt. 1870 körül épített rá emeletet Fuck Jenő [az építési engedély szerint szerint Fluck Adolf^[4] – a szerk.]. Az egyemeletes, U alakú ház az utcai oldalon 1893-ban még egy emelettel bővült, hátul kert is tartozik hozzá. Az egyik legurbánusabb magyar író ebben a kisvárosias-kertes házban született, kispolgári zsidó családban. Édesapja Karinthi (Kohn) József tisztviselő volt, a Magyar Filozófiai Társaság egyik alapítója, aki nevet változtatott, és evangélikus hitre tért. A hatgyerekes család az író hatéves koráig, az édesanya haláláig élt ebben a házban.”^[5]
 
Mielőtt felépült volna a Damjanich utca 38-as ház
 
Az 1860-as, 1870-es években a mai Damjanich utca 36. és 38. számú ház telke és a Városligeti fasor 33. még nem különült el egymástól, szőlő volt ezen a területen,^[6] de azért építkezések is zajlottak: Hild Károly építész Rosenfeld C. megbízásából kocsiszínt, faraktárt és istállót épített itt.^[7]
Budapest Főváros Levéltárának nyilvántartása alapján a Nemzeti Színház megrendelt 1873-ban egy helyszínrajzot Incze Györgytől és Lukács Ignáctól a Damjanich utca 36. és 38. számú telek felosztása kapcsán, de arról nincs adatunk, hogy mit akartak ide építtetni.^[8]
A közelben épültek a Csikágónak nevezett városrész sűrű beépítésű, munkáskaszárnyás házai, erről a helyről szól Békés Pál Gangregény című műve. A Damjanich utcában pedig nagypolgári bérpaloták nőttek ki a földből, amelyek zsidó származású írók, költők, művészek, gyáralapítók otthonául szolgáltak. A Damjanich utcában született Örkény István (1912–1979)^[9] és Faludy György (1910–2006)^[10] is.

 A Városligeti fasor épületei, nyaralói is ebben az időben jöttek létre. Az Andrássy út arisztokratáknak, gyárosoknak, jómódú zsidó értelmiségieknek készült palotái a Városligetig terjeszkedtek.
„1890-ben az 1716 erzsébetvárosi ház fele földszintes volt, a 2-3 emeletes házak pedig csak 18%-ot tettek ki. Ám 1900-ra a 2297 erzsébetvárosi háznak már több mint 39%-a két-háromemeletes. 1890-1900 között rohamléptekben épülnek a háromemeletes házak (10 év alatt több mint 400 ilyen házat húztak fel). Látható, hogy az 1910-es és 20-as években közel az 1900-as évek szintjén állandósul az épületek magasságának aránya.”^[11]
 
120 éves a ház
 
A Budapest Főváros Levéltára által őrzött tervek szerint a Damjanich utca 38. számú négyemeletes lakóépület 1905-ben épült, éppen 120 éve.^[12]
A ház építtetője Baumfeld Zsigmond terménykereskedő és neje volt, csakúgy, mint a szomszédos 36-os épületnek. A ház építészei Nagy és Benedict építészek voltak, az építőmesterek (kivitelezők) pedig Paulheim János és Perndl Flóris.
Az eredeti terveken késő szecessziós, nagyvonalú homlokzatot látunk, ami arányaiban, felépítésében ugyan hasonlít arra, ami végül megvalósult, de a tervezők jóval több dísszel és tagoltabb kiosztással számoltak eredetileg. A terveken a homlokzat héttengelyes, 2+3+2 felosztásban elhelyezkedő, a magasföldszinten és az első emeleten szegmensíves, a további emeleteken egyenes záródású nyílásokkal. A középtengelyt az első emeleten három tengely szélességben egy zárterkély, a másodikon ugyanilyen kiterjedésű kőkorlátos, nyitott erkély, legfelelül pedig egy kis tetőépítmény emelte volna ki. Az alsó két szint elkülönült volna a felsőktől vakolatsávos borításával; a további három szinten a nyílások a szecesszióra jellemző, a homlokzat vertikális hangsúlyát erősítő falmezőkbe lettek volna foglalva. A földszinten a két szélső tengelyben a szecesszióra jellemző háromszárnyú ablakok lettek volna, beljebb kétszárnyúak. Az első emelet a tradicionálisan kiemelt presztízsű szint, ahol a széleken egy-egy páros, majd két-két szimpla és középen ismét egy páros ablak helyezkedett volna el az enyhe kiülésű rizaliton. E fölött helyezkedett volna el egy kőkorlátos erkély, a negyedik emeleten egy félköríves dupla ablak, legfelül pedig ismét egy háromszárnyú ablak, a széleken pedig kőkorlátos loggiák. Az első, második és harmadik emeleten a szélső tengelyekben páros ablakok, beljebb kétszárnyú, de szimpla nyílászárók vannak a rajzon. A szélső tengelyek lezárását posztamensekkel szegélyezett, íves oromzatok adták volna.
Ezzel szemben a mai állapot szerint az épület homlokzata öttengelyes, a magasföldszinten szegmensíves, a többi emeleten egyenes záródású nyílásokkal. A homlokzatot a magasföldszintig sávozott vakolat borítja, fölötte sima felületet találunk. A legszembetűnőbb különbség az eredeti tervhez képest a tagolás megváltoztatása. A magasföldszintet itt osztópárkány választja el az első emelettől, és a nyílások körül csak az elsőn, illetve a másodikon vannak díszek, így a harmadik és negyedik emelet ismét új egységet alkot. Így a terven szereplő erős lábazati szint és az emeletek könnyedebb, vertikális felosztása elveszik. A A hangsúlyos, gerendaszerű ablakszemöldökök, rusztikázott ablakfülek is inkább a horitontális hangsúlyokat erősítik. A középtengelyben az elsőtől a harmadik emeletig egyszerű, szögletes zárterkély fut, rajta négyes osztatú ablakokkal, a negyediken egy tömör mellvédű, nyitott erkéllyel. A terveken szereplő változatos nyíláskiosztás helyett a magasföldszinttől a harmadikig minden egyéb ablak háromszárnyú, a negyediken váltják csak fel ezeket a páros ablakok. A középtengely magas, háromszöges oromzatban csúcsosodik ki, legtetején csúcsíves szobrászati dísszel. Az épületet cserépfedésű nyeregtető zárja le.  
A mi Erzsébetvárosunk blog röviden így foglalta össze a ház leírását: „A fejdíszes kapubejáró és a dúsan faragott kapu felett három emeleten áthúzódó zárterkély, felette nagyméretű oromdísz helyezkedik el. Gazdagon, mégis harmonikusan díszített homlokzat.”^[13] A díszek leginkább a bécsi szecessziót idézik egyszerű geometrikus kiképzésükkel.
A Damjanich utca 38. kapuja a homlokzat középtengelyében helyezkedik el, a tőle jobbra lévő pincében a sarki közért raktára van, a balra esőben pedig egy Soul Studio nevű hely, ahol időnként összejöveteleket tartanak. A házba belépve először az A épületbe érkezünk, Jobbra találjuk a főlépcsőt az eredeti kovácsoltvas korlátokkal. A lift már nem eredeti. A földszinten a Református Szeretetszolgálat működik az egyik többszobás lakásban. Az udvaron tovább haladva eljutunk a szintén eredeti melléklépcsőig. Egy átjáró vezet a B épülethez, amely mögött már a Városligeti fasor panorámáját csodálhatjuk meg a lakásokból. A két épület között kis kert található. Jobbra és balra a szomszédos házakra láthatunk. A B épület mögött kis kert található.
Az erkélyek a belső, illetve a hátsó kertre nyílnak. A B épület erkélyeiről pazar kilátás nyílik a városra: a Városligeti fasoron túl egészen a Gellért-hegyig el lehet látni.
A gangok viszonylag keskenyek oldalt, de az utcai és hátsó udvari szárnyban kiszélesednek. Itt kávézni, olvasni, virágokban gyönyörködni lehet, sőt, vannak olyan lakók is, akik paradicsomot is tudnak a gangon termeszteni. (Igaz, olyanok is akadnak, akik lomtárként használják a gangot.)
A ház utcai frontján erősen hullik a vakolat, néhány helyen a balesetveszély miatt le kellett verni, emiatt sokat veszített a ház szépségéből az erzsébetvárosi blogger kilenc évvel ezelőtti képeivel egybevetve.^[14]A ház azonban számos érdekes eredeti belső részletet őriz: az előcsarnok növényi motívumos domborművei, az udvarra vezető korlát faragott kő részletei, a virágmotívumos és geometrikus mintás cementlapok, a lépcsőház kovácsoltvas korlátjai, vagy a belső udvarban látható első emeleti, íves zárterkély faragott fadíszei mind-mind nagy értékei az épületnek. 
A szomszédság
A házzal egy időben, 1905-ben épült a Városligeti fasor 33.-ban, a telek másik oldalán a Vidor-villa. Vidor Zsigmond a villa tervezésével legidősebb fiát, a már híres építészt, Vidor Emilt bízta meg. Mindent ő tervezett, még a belső berendezéseket is. Egészen különleges a fatornyos tető, az életfa- és pávamotívum a homlokzaton, a faágakra emlékeztető ablakfelosztás. Az üvegablakok Róth Miksa Nefelejcs utcai műhelyében készültek. A Vidor-villában élt a Vidor család mellett a Szilárd család is, itt nevelkedett a világhírű atomtudós, fizikus Szilárd Leó (1898–1964)^[15].^{[16] [17]}

 Ismert és kevésbé ismert lakók
 
Vihar Bélától tudjuk, hogy a Damjanich 38-as ház lakója volt Sebők Zsigmond író (1861–1916), akinek a nevéhez fűződik a gyerekek kedvence, Dörmögő Dömötör és előtte Maczkó úr mesebeli alakja is.^[18]
Az 1916-os lakcímjegyzék szerint a házban működött ekkor a Damjanich Pince, amelynek Ébner Ottília vendéglős volt a tulajdonosa.^[19]
A Damjanich utca 38. első emeletén élt Nagy Endre (1900-ig Grósz Endre)^[20] családjával. Nagy Endre és neje az 1928-as Budapest Czim- és Lakásjegyzék szerint ekkor a ház tulajdonosai voltak.^[21] Lányukat, Katót Cs. Szabó László vette feleségül (Móricz Zsigmond volt az esküvői tanú), és rövid ideig (1935-1936) Cs. Szabó is ebben a házban lakott. Nagy Endre lakásába a 30-as évek végén került új lakó: dr. Guoth Jánosné tanár mesélte, hogy annak idején a Nyugat is tartotta itt szerkesztőségi üléseit. Nagy Endre jó barátságban volt Bródy Sándorral, akiről köztudott volt, hogy néhány évet leszámítva mindig szállodákban élt. Ő is megfordult a Damjanich utca egyik 4. emeleti napfényes lakásában fiával, Hunyady Sándorral. Ez szintén ritkaság volt, hiszen Hunyady Sándor, aki maga is író lett, balkézről született gyermeke volt Bródynak, alig volt kapcsolata apjával. Örömmel emlékezik Családi album c. könyvében Hunyady Sándor ezekre az időkre.

Nagy Endre filmezéssel is foglalkozott, együtt írták 1914-ben Bródy Sándorral pl. a 300 éves ember c. némafilm^[22] forgatókönyvét. A film sajnos elveszett, de a fényképekből helyreállították, így el tudjuk képzelni, milyen lehetett. Az 1930-as években Nagy az Újság belső munkatársaként dolgozott. Élete utolsó éveiben is hűséges maradt a Nyugathoz, melynek alapítója is volt, a Nyugat Baráti Körének előadóestjét vezette.^[23]
1934-ben Nagy Endre és neje a földszintet, majd az első emeletet is átépíttette, Koch Károly, majd Wellisch Tibor építőmestereket bízva meg a munkával. Az 1936-os átalakítást ”műszaki és orvosrendőri szempontból” megvizsgálta a hatóság és elfogadta.^[24]
Nagy Endre, a magyar kabaré atyja 1938-ban halt meg, akárcsak a Damjanich utcában született Karinthy Frigyes.

Ebben a házban lakott az 1990-es években kb. másfél évig Szabadi Vilmos hegedűművész az anyukájával, és ne feledkezzünk meg Halmy Miklós Munkácsy- és Kossuth-díjas festőművészről sem, aki évtizedeken keresztül volt a negyedik emelet lakója.

Jellemzően értelmiségiek éltek a házban: művészek, orvosok, tanárok. Előfordult, hogy a diákok szerenádjára egyszerre több ajtó is kinyílt. Így ismerhettek egymásra a kollégák.
Apró érdekesség még, hogy a Családi kör című televíziós sorozathoz többször is az egyik harmadik emeleti lakásban forgattak jeleneteket – írta Markovits Judit lakó.
Berkesi Józsefnétől – aki 1947 óta lakik a B épületben – tudjuk, hogy régen minden emeleten két lakás volt. Utólag, az 50-es években darabolták fel az eredetileg legalább ötszobás nagypolgári lakásokat több kisebbre. Budapest Főváros Levéltára őrzi is az átalakítások tervrajzait.^[25] Több olyan lakó is van 2025-ben, aki a bérház életének felét a falak között töltötte, egyikük mesélte, hogy annak idején családja 10 kg zsírért cserébe jutott a lakáshoz.

Szintén hozzátartozik a ház történetéhez, amit egy másik lakótól, Dudás Judittól tudunk, hogy a B épületet belövés érte 1956-ban.
Az 1970-es években mindkét ház teljes felújításon esett át, a lakókat ki is költöztették az épületekből. Kicserélték a régi vezetékeket, közben pedig eltulajdonították az eredeti kovácsoltvas korlátokat, bár a cselédlépcsőnél és a főlépcsőházban is megmaradtak. Az udvart betonnal burkolták.

 A kapun belépve még érezzük a régi idők lehelletét, hiszen a 120 éves ház alapjaiban nem változott, de erőteljesen viseli a mai lakók életének lenyomatát. Sok bicikli és motorkerékpár látható az udvaron és a gangon. És persze a sok-sok virág a gangon üde színfoltot jelent. Az első udvarban dézsákba ültetett növények enyhítik a beton egyhangúságát, a két épület között pedig kis kert jelenti a zöld oázist. 2025 tavaszán a lakók összefogtak, és rendezték az elhanyagolt kertet, jutalmul még rigófészket is találtak. A B épület mögött rendezett kert található a Városligeti fasor felé. Az egyik lakó saját költségén hozatta rendbe.

Ennyi maradt a hajdani szőlőültetvényből, ami az 1860-as években itt zöldellt.
***

Források:

^[1] Damjanich utca 3. A mi Erzsébetvárosunk blog, 2015. 04. 30. https://mierzsebetvarosunk.blog.hu/2015/04/30/damjanich_utca_3
^[2] Dr. Szabó Dezső: A budapesti villamosvasutak és helyiérdekű vasutak kronológiája, 1887–1987. In: Városi Közlekedés, 1987. 27. évf. 6. sz. p. 292.
^[3] Fővárosi ügyek. Pesti Hírlap, 1897. 19. évf. 348. sz. p. 6.
^[4] HU BFL – XV.17.b.312 – 257/1870 https://maps.hungaricana.hu/hu/BFLTervtar/10852/
^[5] Perczel Anna: Kik éltek, kik építettek itt? In: Török Gyöngyvér (szerk.): Ami látható, és ami láthatatlan. Erzsébetváros zsidó öröksége. Budapest, 2013. pp. 93-154.
^[6] Budapest Főváros Levéltára. HU BFL XV.17.b.312 – 2208/1873 https://maps.hungaricana.hu/hu/BFLTervtar/15660/
^[7] Budapest Főváros Levéltára. HU BFL XV.17.b.312 – 493/1862 https://maps.hungaricana.hu/hu/BFLTervtar/5615/
^[8] HU BFL – XV.17.b.312 – 2208/1873 https://maps.hungaricana.hu/hu/BFLTervtar/15660/
^[9] Zay László: Pesti a vérzivatarban. Budapest, 1987. 25. évf. 7. sz. p. 36.
^[10] Kácsor Zsolt: Faludy György (1910-2006). Népszava, 2021. 148. évf. 49. sz. p. 7.
^[11] Michalkó Gábor: Erzsébetváros szociálgeográfiai vizsgálata I. In: Földrajzi értesítő, 1996. 45. évf. 1-2. sz. p. 130.
^[12] Budapest Főváros Levéltára. HU BFL XV.17.d.329 – 33489/2
^[13] Damjanich utca 38. A mi Erzsébetvárosunk blog, 2016. 02. 12. https://mierzsebetvarosunk.blog.hu/2016/02/12/damjanich_utca_38
^[14] Damjanich utca 38. A mi Erzsébetvárosunk blog, 2016. 02. 12. https://mierzsebetvarosunk.blog.hu/2016/02/12/damjanich_utca_38
^[15] Szilárd Leó szócikk. Wikipédia. https://hu.wikipedia.org/wiki/Szil%C3%A1rd_Le%C3%B3
^[16] Városligeti fasor 33. A mi Erzsébetvárosunk blog, 2015. 07. 28. https://mierzsebetvarosunk.blog.hu/2015/07/28/varosligeti_fasor_33
^[17] Horváth Adél: Vidor-ház, Budapest. Kitervezte.hu https://www.kitervezte.hu/epuletek/csaladihaz/vidor-haz-budapest
^[18] Vihar Béla: Az én utcám. A Damjanich utca. In: Budapest, 1966. 4. évf.  9. sz. pp. 42-43.
^[19] https://archives.hungaricana.hu/hu/lear/Lakcimjegyzek/28402/
^[20] Nagy Endre (író) szócikk. Wikipédia. https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Endre_(%C3%ADr%C3%B3)
^[21] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1928. 29. éfv. p. 150. https://library.hungaricana.hu/en/view/BPLAKCIMJEGYZEK_29_1928/?pg=172&layout=s
^[22] A 300 éves ember szócikk. Wikipédia. https://hu.wikipedia.org/wiki/A_300_%C3%A9ves_ember
^[23] Nagy Endre (író) szócikk. Wikipédia. https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Endre_(%C3%ADr%C3%B3)
^[24] Budapest Főváros Levéltára. HU BFL XV.17.d.329 – 33489/2
^[25] Budapest Főváros Levéltára. HU BFL XV.17.d.329 – 33489/2