Erzsébet körút 25-27. lakóház

Az Erzsébet körút és a Wesselényi utca sarkán álló bérházat bérházat Schmahl Henrik tervezte 1894-ben a kor egyik leggazdagabb pesti polgára, Ehrenfeld Ignác részére.

A telek eredetileg két telekből állt, 1888-ig két telekkönyvön, külön helyrajzi számokkal szerepelt a levéltári iratokon.  Az egyik egy saroktelek a Wesselényi utca és akkor még Miksa utca sarkán (ma ez az Erzsébet körút), a másik pedig a Miksa utcában volt. A két különböző telek egészen az egyesítésükig együtt vándoroltak a tulajdonosok között. Az első tulajdonosok árverés során jutottak a telkekhez 1877-ben. Basch Fülöp és Wodianer Albert 4800 forintért vette meg a saroktelket és 9300 forintért a Miksa utcai telket. A két vagyonos zsidó család rokonságban állt, a kereskedés mellet a Wodianerek közül számos a politikában is gyakran megfordult, a körúton más telek is a tulajdonukban állt.

1884-ben a telek tulajdonosai Lánczy Gyula és Leo, előbbi jogi doktor, egyetemi oktató, korábban országgyűlési képviselő, testvére, Leo pedig a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke ekkor. Őket Kollerich Pál (családi sodronyszövedék-, fonadék- és szitaáru gyár) és neje, Wagner Mária követte. Még ebben az évben Lindenbaum Mór tulajdona, majd 1888-ban Tafler Kálmán és Ehrenfeld Ignác veszik meg.  Előbbi az 1903., 1911. és 1915—1917. években végig Budapest első virilistájaként szerepel. Házbirtokai főként már a körutak építésével egyidejűek, gyakran Ehrenfeld Ignáccal (Tafler felesége Ehrenfeld Karolin, így rokonságban álltak) közös tulajdonban.

A Tafler—Ehrenfeld vagyon jellegzetes típust képvisel Budapest virilistáinak ingatlanbirtoklásában, ez a jelentős vagyon ugyanis főként már burzsoá földtulajdon anyagi bázisán vagy legalábbis attól segítve jött létre. Azokban az években, mikor Tafler és Ehrenfeld budapesti házai még inkább csak épülőben vannak, az 1895. évi gazdacímtár Taflernek (ugyancsak Ehrenfelddel közösen) mintegy 6600 katasztrális holdnyi birtokról tudósít (nagyjából 3453 hektár), ebből mintegy 4100 hold (2360 hektár) a szántó, ezek pedig bérbe vannak adva. Vörös Károly tanulmányában a család több generációjának bemutatása jellemző képet mutat a terménykereskedelemből felhalmozódott tőkének a malomiparon át a földbirtok, részben (a budapesti helyi bankokon át is) a pesti házingatlan felé vezető útját. Ennek jellemző lezárásaként olvashatunk egy T. A. kezdőbetűkkel jelzett, fővárosi többszörös háztulajdonos virilistáról, akit a század elején uzsoráskodásért kitiltanak a fővárosból, legnagyobb valószínűséggel szintén Taflerrel azonosítható, aki — nyilván sikertelen tőzsdespekulációk után — a 20-as évek végén végül is szegényházban fogja befejezni életét.

Végül 1894-ben már csak Ehrenfeld Ignác a tulajdonos, és ugyanebben az évben egyesíti is az eddig két helyrajzi számon futó telkeket. Egy évvel később már a telekre épült négyemeletes ingatlan is megjelenik az adatok között. 1913-ban az ingatlant a lánya, özv. Gomperz Zsigmondné örökli (szül. Ehrenfeld Ida), a tulajdoni lapokból még azt is megtudjuk, hogy pár évvel később újraházasodott a badeni izraelita hitközség által és Lőwenbach Emilné néven szerepel. 1938-ban ajándékozási szerződés alapján az ő fia, dentai Gomperz Béla az ingatlan tulajdonosa, de még ebben az évben törvényszéki per indul ez ellen. Egy évvel később az ajándékozás érvénytelen, adásvételi szerződés alapján a tulajdonjog a Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapjához került, 620 000 arany pengő értékében. Bár a teherlapok szerint 1927-től Jakobovics Jenőé a haszonélvezeti jog, majd a Pesti Magyar Kereskedelmi Banké, az ezzel kapcsolatos bejegyzések nehezen értelmezhetőek, talán érdemes figyelembe venni a kor történelmi hátterét is, antiszemita hangulatát. A családtagok között a geni.com szerint van olyan, aki a holocaust során hunyt el. Az ingatlan tulajdonosa ezután az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztára, majd 1950-ben a Magyar Állam. A 70-es évektől a Fővárosi VII. kerületi Ingatlankezelő Vállalat kezeli, ekkortól már Royal ABC kap helyet a földszinti, eredetileg kávéházi részen és ezt a funkciót a mai napig őrzi. 1990-től pedig társasházként működik.

Az épületben nyílt meg az első, önálló helységgel rendelkező mozi 1906-ban Projectograph néven (később Odeon). A szaporodó kávéházi mozitermek után Ungerleider Mór kávéház tulajdonos és Neumann János egykori artista céget alapított Projectograph Rt. néven és már önálló épületben működő mozit nyitottak. Az első ilyen az Apolló Színház volt a mai Blaha Lujza téren. Szintén az ő nevükhöz fűződik a Royal Apolló megnyitása 1915-ben a Royal Szálló épületében.

A Budapesti Czim- és Lakásjegyzék (21. évfolyam) alapján 1909-től működik itt a Gambrinus étterem és söröző, de fellelhető 1907-es képeslap is mely a belső térről készült. Eszerint a képeslap szerint Nemény Béla a tulajdonos és még azt is megtudhatjuk, hogy a budapesti m. kir. honvédzenekar szokott hangversenyt adni.  Egy másik képeslap tanúsága szerint már Aczél Cafe Restaurant Gambrinus.  Egy másik a honlap szerint 1911-ből, bár a bélyegzőn 1901 látszik.   1920 körül a tulajdonos Oláh Gyárfás Mihály. A címjegyzékből az is kiderül, hogy a hely bérkocsi, taxi megálló is volt, tehát elég népszerű hely lehetett annak idején. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest képarchívumában is fellelhető pár fotó, a legrégebbi 1902-re van datálva a honlapon. Két utcaképet ábrázoló fotón is jól kivehető a söröző felirata, cégére.

Emléktábla hívja fel figyelmünket arra, hogy az 1930-as években itt élt Ruttkai Éva Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, valamint testvérei: Ottó (Jászai Mari-díjas színész, színházigazgató) és Iván (grafikus).

Az épület az 1944 júniusa és decembere között sárga csillaggal, zsidók kényszerlakóhelyéül megjelölt épületek közé tartozik. A listát a Fővárosi Közlöny 1944. június 16-i, és a Budapesti Közlöny június 24-én megjelent módosításokat közlő számai alapján állították össze a Csillagos Házak nevű programsorozathoz, 2014-ben.  Ez a Fortepan archívuma szerint 1945-ben készült a körúton. Jól látszik a bal szélen a Gambrinus söröző.