Erzsébet körút 41. lakóház

A Dob utca és az Erzsébet körút sarkán álló hatalmas, két belső udvarral is rendelkező, német reneszánsz jegyeket hordozó házat Quittner Zsigmond (1857-1918) tervezte, építtetője, Baumgarten Károly (1853-1913) ügyvédként és jogászként tevékenykedett. A telket testvérével, Baumgarten Izidor jogásszal, valamint Schlesinger József kereskedővel közösen vásárolták meg előzetesen a Fővárostól.

A zártsorú beépítésben álló, ötszintes sarokház délkeleti homlokzata a Dob utcára, délnyugati homlokzata az Erzsébet körútra néz. A historizáló stílusú épület körúti oldalán a homlokzat horizontális tagolású, tizennégy axisos. A szintmagas lábazat kváderezett, illetve forrásvízi mészkővel borított; félköríves üzletportálok tagolják. Az első szint plasztikáját vízszintes vakolatsávok adják. A felsőbb szinteken alkalmazott dísztégla domináns használata a historizmus korának igényesebb megoldására vall.

Az épület története során kávéházak hosszú sorát fogadta be. A Madách Színház helyén állt orfeum kis Bohémtanyája nem volt hosszú életű, de ami az itt 1894-ben nyílt Continentallal húsz év alatt történt, az a rekordok könyvébe kívánkozik. Az alapító Singer Mórtól az első világháborúig – és vele az utolsó tulajdonosig – tíz kávés adja kézről kézre, lesz belőle Körút kávéház, aztán Fővárosi, aztán Badacsony, majd újabb stílusváltással Astor, bukás bukást követ, míg végképp be nem látják: itt kár kísérletezni. Gazdái közül egyet érdemes felvillantani: a népszerű komikust, Mandl Manót, aki a Király utca zengerájainak világából kukkantott ki egy esztendőre a Nagykörútra, de aztán vissza is tért a café-chantant, az énekes-kávéház műfajához.

Az 1910-es évek fontosabb fővárosi kávéházai közé tartozott a ház földszintjén, a jelenleg OTP bankfiókként működő helyiségben az Astor Kávéház, melyet 1911-ben alakítottak ki. 1939-ben Freschl Margit megbízásából Kanics Miklós építészmérnök tervei alapján átalakításra került, és a Star Espresszója néven működött tovább.

Ez a bérház is egy volt a csillagos házak között, melyeket Farkas Ákos polgármester 1944. június 16-án kiadott 147.501-514/1944-IX számú rendeletében a zsidók (a fennálló rendelkezések értelmében megkülönböztető jelzés – sárga csillag – viselésére kötelezettek) lakhelyéül jelölt ki.