Erzsébet körút 52. lakóépület

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1887. február 22-én adta meg az építési engedélyt Jahn József építészmester számára.  A neoreneszánsz épület a kezdeti középrizalitos-tornyos kialakítású, gazdagabban díszített tervekhez képest ma egy egyszerűsített változatot követ. Az épület Erzsébet körútra néző homlokzati képe már Jahn József végleges tervein is hasonlót mutat, de csak a hátsó utcafront követi azt maradéktalanul.

A ma látható háromemeletes ház főhomlokzata hét tengelyes, aminek minden emeletén félköríves záródású szalagkeretes ablaknyílások vannak. Az első emelet nyílásai hangsúlyos timpanonnal és két oldalról pillérekkel díszítettek, míg a felette lévő szinteken egyenes lezárású, egymástól stilizált növénymotívumos falpillérekkel elválasztott ablakok vannak, amelyek szemöldökpárkánya erősen előugrik. Az első emelet ablakmellvédjeit bábos korlát díszíti, a középső ablaknál erkély emelkedik a homlokzat síkja elé. A második emelet nyílásai felett kisebb plasztikus kompozíció van. Minden szintet övpárkány választ el egymástól: a földszint és az első emelet között konzolsor, az első és második emeletnél fogsor, a második és harmadik emelet közt pedig füzérmotívumokkal ellátott gerenda a tagolóelem.  A vastag koronázópárkányt tojásléc és konzolok egészítik ki. A földszinti homlokzat helyén a bejáratot ma két kávéház fogja közre. A homlokzat téglafelülete része az esztétikai hatásnak.

A ház nem szabályos téglalap alakú, a homlokzati sík a körút vonalához igazodik. Középen a bejárat egy folyosóra nyílik, ami az udvarra vezet. A szabályos téglalap alakú belső udvar az utcafronttól kissé beljebb helyezkedik el. A belső udvar képe egyezik a Jahn-féle elgondolással: minden ablaknyílás félköríves záródású és az emeleteken lévő lakásokat az udvar két oldalán vasból készült erkélyek kötik össze. A földszint vakolata fugázott, az emeleteken sima felületű. A bejárattal szemben van a lépcsőház, amit később lifttel egészítettek ki – itt minden szinten korlátokkal ellátott, loggiaszerű árkádos folyosó vezet az egyes lakások bejáratához, kivéve a legfelül, ahol a ión oszlopokat egyenes kiváltás hidalja át.

Eredetileg minden szinten 4-4 lakás volt előszobával, konyhával, fürdővel, cselédszobával és éléskamrával. Az egyik első emeleti Erzsébet körútra néző lakáshoz erkély is tartozott, illetve a bérház többi lakásánál megszokott 3 szobás felállás helyett itt 4-4 szoba járt a két lakáshoz – ami a többi szinteken is jellemzi az ezen az oldalon lévő lakótereket. A földszinten a bejárattól jobbra korábban a házfelügyelő lakrésze kapott helyett. A pinceszinten síkfödemes raktárrendszer van.

Jahn József az általa készített első terveket 1887. november 17-én már megváltoztatta: a homlokzaton nagyobb, a belső terek eloszlatásában elenyésző módosításokat végzett. Az alsó szint utcára néző két lakását 1895-ben bolthelyekké alakították át, így a házmester beljebb költözött, továbbá a földszint padlószintjét is lesüllyesztették. Az építés vezetője Zitterbarth Ede volt, a bérház ekkor Röser Miklós tulajdonában állt, aki nyilvános polgári és kereskedelmi iskolát és nevelőintézetet működtetett a Károly-körút 22. szám alatt. Jelentősebb átalakításokra a 20. században került sor, 1967-ben alkották meg az eredetire emlékeztető historizáló főhomlokzatot is.