Ferenc körút 26. lakóépület

A zárt sorú beépítésben álló négyemeletes, eklektikus bérház a 4-6-os villamos Mester utca/Ferenc körút megállójától néhány lépéssel megközelíthető.

A világos vakolatú ház bejárata középen található, félköríves, valamivel keskenyebb a két oldalán lévő két-két szintén félköríves nyílástól. Utóbbiak jelenleg egy számítástechnikai és műszaki cikkeket árusító üzlethez, manikűr szalonhoz és  hungarikumokat árusító élelmiszerbolthoz tartoznak. Helyükön egy 1986-os leírás² szerint rádiószerelő, ékszerbolt, sportbolt és kárpitos működött.

A bejárat bal oldalán emléktábla adja hírül, hogy a ház nevezetes lakója volt Knopp Imre (1905-1942), „a magyar munkásmozgalom mártírköltője”, míg jobb oldalán egy erősen megkopott, csak részben olvasható táblácska arra enged következtetni, hogy valaha szabó is dolgozott a ház falai között:

Az épület egysíkú, szimmetrikus homlokzatát 4 emelet tagolja, melyek két szélső tengelyén ikerablakok sorakoznak.

Az alsó szint és az I. emelet kváderezett. A kváderezés motívuma az épület egészén folytatódik hosszanti irányban, párhuzamosan az ikerablakok szélső és középtengely felé eső oldalán.

Az I. és II. emelet nyílásai egyenes lezárásúak, a III.-éi szegmensívesek, IV. emeletéi pedig félkörívesek. Az első emelet nyílásai jóval egyszerűbb díszítésűek, puritánnak mondhatók a fentebbi emeletekhez képest. A második emeletet piano nobile-vé az ott nyíló ablakok fölötti szögletes, több sorban futó, megtört szemöldökpárkányok emelik, melyek alatt növényi díszítménnyel keretezett emberi fejek láthatók (az ikerablakok felett középen egy szakállas férfifej, alatta ablakonként egy-egy kisebb gyermek- vagy női fej(?)  kapott helyet. Az ikerablakok közötti nyílásoknál az utóbbi díszítmény folytatódik). A harmadik és negyedik emeleten egyszerűbb formában ez a motívum ismétlődik.

Az I., III. és IV. emelet fölött guttázott párkány húzódik. Míg a két alsóbb szinten lévő párkányok esetében a gutták egymástól egyenlő távolságra helyezkednek el, az épület tetején 2-1-2-1 ritmusban ismétlődnek.

A házon 4 kovácsoltvas erkély található: kettő közülük – az I. és a IV. emeleti- középre helyezett, kettő a II. emelet jobb és bal oldalán kapott helyett. A második emeleti piano nobilén lévő: neobarokkos, a többi három egyszerűbb. A szélsőket három, a középsőket kettő, növényi mintázatú illetve volutás konzol tartja. (A második emelet jobb oldali erkélyén ez a díszítés két helyen lemállott.) Közvetlenül a bejárat előtt feltekintve az I. emeleti erkély alján lévő díszítményt láthatjuk, mely egy szakállas férfifej gazdag, növényi motívumokkal keretezett dombormű-szerűen kivitelezett alakját mutatja.

A homlokzatra tervezett zárterkélyek és az építtető BL monogramját ábrázoló oromzatok a kivitelezésben végül nem valósultak meg.³

Az épületbe lépve, a lépcsőházon áthaladva viszonylag kicsi négyszögletes belső udvarba érkezünk, melynek területét még csökkenti a jobb sarkában elhelyezkedő felvonó. Az emeletekre két, egymással szemben lévő, kovácsoltvas korláttal ellátott lépcsőház vezet, az egyik az utcafront felé eső oldalon, a másik vele szemben helyezkedik el. A gang nem fut körbe, U-szerű alakjának két végpontja a bal oldali lakások bejárata; az U utcafronthoz közelebb eső szára azonban rövidebb: a teljes U-alakzathoz szükséges folytatást mintha utólag építették volna zárt verandákká. A gang lépcsőházak mellett futó részét báboskorlát díszíti. A belső udvar falait mogyoróbarnára, a díszítményeket fehérre festették; nyílásai gazdag, szintenként eltérő díszítményt kaptak.

A tervezők³

Malátinszky és Skacel (Malátinszky (vagy Malatinszky) Elek és Skacel József)

A Nagykörúton és a közelében futó utcákon 1894-től új lendületet kapott a neobarokk bérházépítészet. Ettől az évtől ismerjük a körút környékének egyik legtermékenyebb neobarokk tervezőit, Malátinszky és Skacel építőmestereket. Tervezőknek tekinthetjük őket, mert az általuk aláírt tervek igen nagy hasonlóságot mutatnak, és ha egyéb aláírást is látunk nevük mellett, az nem egy műépítészé, hanem egy építőmesteré, aki a kivitelért vállalhatta a felelősséget. (Malátinszky és Skacel pecsétjüket és aláírásukat is el szokták helyezni a tervrajzokon. Pecsétjükön építészekként tüntetik fel magukat, aláírásukban viszont építőmestereknek.)

Legfontosabb megbízójuk Bodánszky Lajos volt, akinek, a Ferenc körút 26. mellett, három bérházat terveztek az 1894 és 1898 közötti időszakban: a József körút 18. (1894), a Ferenc körút 43. (1897), illetve az Erzsébet körúttal párhuzamos Kertész utcában, a Kertész utca 35. (1989) szám alatti épületeket.

A Bodánszky-házak igen hasonló, erős vertikális hangsúlyokat, és gazdag díszítést alkalmazó nagy lakóépületek. Hasonló jegyeket mutat a József körút 66. számú bérház is, amelyet Lindenbaum Mór megbízásából tervezett az építészpáros, 1895-ben. Az egyes lakóházak nem sablonosak, mindegyiknek megvan a maga karaktere, amit elsősorban az épület felső régióiban nagy oromzat vagy különleges formájú tetőidomok adnak.

A ház lakói

Budapest Főváros Levéltárának bejegyzései nyomán⁴:

1904 Fáy Lászlóné Fáy Vilma, földbirtokos, agarász

1915 Mészáros Kornélné Webel Mária, magánzó

1918 Fischbein Sándor szabó és neje, Fischbein Sándorné Gál Mariska

1929 Hedry Bertalan Kornél, hedri, magántisztviselő, Hedry Bertalan Kornél (1923)

Petrovics György, Makó országgyűlési képviselője (képviselő 1922-26 )

1919 dr Váczi István

A ház nevezetes lakója volt: Knopp Imre

A Ferenc körút 26. szám alatt született és élt Knopp Imre (1905-1942) munkás, költő.

1928-ban kapcsolódott be a munkásmozgalomba, az illegális kommunista párt tagja volt. 1942 áprilisában büntetőszázaddal a frontra vitték és agyonlőtték. Verseiben a külvárost, a 2 világháború közötti munkásságot énekelte meg.

A házon található emléktábla 1970 április 13-án került felavatásra, a következő felirattal:

„E házban született Knopp Imre 1905-1942 a magyar munkásmozgalom mártírköltője.”