Fővám tér 13-15. egyetem

A régi Fővámpalota, ma a Corvinus egyetem főépületének szomszédságában helyezkedik el a Sóház a Fővám tér 13-15. alatt. Napjainkban oktatás folyik falai között, ám régen a vámház irodái és kisebb raktár helységei helyezkedtek el itt.

Az épület háromszintes, hozzávetőlegesen 60 méter hosszú és 30 méter széles. A Duna-part felöli homlokzata három egységből áll, melyek közül a két szélső traktus rendelkezik harmadik szinttel. A középső rész tetején nagy üveg felületen keresztül érkezik be a fény a középső csarnokba. Ez a szint régebben jobban be volt építve, több fallal különítették el a nagy raktárt, az áruátvétel szobáját, a személyzeti öltözőt, a csomagolót és a hozzá tartozó vatta raktárt. Ezekbe a helységekbe egy előtéren keresztül lehetett jutni, ahol a felvonó is állt. Itt zajlott a banki ügyek intézése. Az északi és déli pavilonban ezzel szemben szolgálati lakások voltak, egységenként két kisebb, valamint egy nagyobb ötszobás lakás, melynek ablakai a Dunára néztek. Ide az épület északi és déli végén elhelyezett lépcsőházak által lehet eljutni. A historizmus jegyeit viselő homlokzat díszítésére jellemző a világos és sötét téglákból kirakott mintázat.

Az 1854-es Pest-Buda beleterületének várostérképéig a területen a Müllnerteich, vagyis Molnártó látható. Ezt 1867-72 időszakára már biztosan feltöltötték. Ulrich Keresztély terveit a Sóházról 1886. október 21-én hagyták jóvá, eredeti neve: Magyar Leszámitoló- és Pénzváltó Bank kezelési épülete volt. Az „Ybl Miklós” Tervező Ksz főmérnöke, az okleveles építészmérnök Gáspár Jenő irányította az építkezést. Az átadás pontos dátuma nem ismert, de az 1895-ös Budapest közigazgatási térképsorozatán már látható az épület.¹ Mellette futott a Vámház vasúti vágánya és a villamosított lóvasút vonala.² 1900-ban a közgyűlés szabályozásokat hajtatott végre a területen, valamint ez az okirat bizonyítja, hogy a telek a főváros tulajdonába tartozott.³ A II. világháború során megrongálódott az épület déli traktusa, ezt legjobb tudásuk alapján renoválták. 1962-63 során felmérték a Sóház állapotát, mivel a tűzveszélyes anyagraktár bővítését tervezték biztonságos módon. A 70-es évek folyamán átalakult a pénztárcsarnok szerepe, vasbeton pilléreket és gerendákat építettek be, ezek tartották a galériát. Emellett meghagyták a csarnokban lévő négy díszített vasoszlopot, bár ezek elvesztették tartófunkciójukat. Ekkoriban megváltozott a középső egység tetőszerkezete és ezzel együtt a felső bevilágítás. 1990-ben az egyik lakó, Alparán Józsefné kérésére átalakítások történtek a lakása beosztásában, a vizes helységek és szobák elrendezésében. Gaálné Steppán Erzsébet magasépítési üzemmérnök terveit némi változtatással elfogadta Budapest Főváros Tanácsa. Az ezt megelőző évtizedek során felszabdalták a mindkét traktusban megtalálható nagyobb lakásokat, így többen lakhattak az épületben. Átadása óta lakott itt bankhivatalnok és akadémiai tanár is.⁴ és A 90-es évekre azonban teljesen leromlott az épület állapota, így 1999-ben újabb, az egész Sóházat érintő felújítást végeztek. Ezzel a projekttel alakították ki az épület mai funkcióját, vagyis a közgazdasági egyetem diákjainak tanuló és közösségi tereit. A renoválás során a Mányi István Építészeti Stúdió tervezői tiszteletben tartották és figyelembe vették a Sóház egykori történetét, célját, de közben megfelelővé tették az oktatás számára.