Budapest100

This content is not yet translated to English. Please let us know, if you can contribute to this website with translations, which we highly appreciate.

1/10

Gutenberg tér 4. intézmény

Open house @2018
1/1
Content

    Data and description

    Déry Attila topográfiájából és egy archív felvétel alapján tudjuk, hogy a jelenlegi Gutenberg-otthon helyén az akkori Főherceg Sándor téren, a Bérkocsis és a Kölcsey utcák határolta telektömbben egy 1854-ben épült emeletes ház állt.[1]


    Gutenberg-otthon (1910-es évek)
    Kép forrása: MKVM [HUNGARICANA]

    Az épület a budapesti állami közép ipartanoda intézményének adott helyet 1889-ig, amíg nem épült meg a mai Blaha Lujza téren álló saját intézményük Hauszmann Alajos tervei alapján.[2][3] Az archív felvételen látható Rabbiképzőn túl a körutat még nem kezdték el kiépíteni, a Rákóczi téri csarnok sem állt, helyén földszintes házak sorakoztak.


    A Gutenberg-otthon belső részletei (1912–1937)
    Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [azonosító: AN060385A]

    Pár évtized múlva ehhez képest jelentősen változott a tér arculata. 1905-ben A Magyar Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyező Egyesülete egy új székház felépítését határozta el. Hamarosan ki is írtak egy tervpályázatot, amelyet Vágó József és Vágó László nyertek el. 1905 végén elindultak a korábbi épület bontási munkálatai, majd 1907 októberében átadták a Gutenberg-otthonnak elkeresztelt, az aprócska tér méreteihez képest monumentális premodern-szecessziós stílusú új székházat.

    A Magyar Építőművészetben megjelent hosszabb összefoglaló így ír az épületről:

    | „Az épület tervezésével és a művezetéssel Vágó László és József műépítészeket bízták meg. A feladat eléggé bonyolódott volt, mert míg egyrészt bérlakások építésével az egyesület befektetett tőkéjének kellő biztosítását kellett elérni, másrészt a nyomdászmunkásság hivatali és egyleti helyiségeit kellett a legnagyobb kényelemmel elhelyezni, sőt ezenkívül óriási díszterem is van az épületben, mely színielőadások tartására is alkalmas. Mindezek a helyiségek úgy vannak csoportosítva, hogy céljaiknak legjobban megfeleljenek, a közlekedési és tűzbiztonsági követelményeket legnagyobb mértékben kielégítik és hogy az egyleti, valamint a díszteremben tartott előadások es mulatságok nagy és zajos forgalma a lakók nyugalmát nem háborítja.

    A Főherceg Sándor-téren van a lakók bejárata, akik az épület négy emeletsorát foglalják el. A 38 elegánsan kiállított lakást két tágas lépcsőház, személy- és teherfelvonó szolgálja. Teljesen elkülönítve ettől, a Kölcsey- és Bérkocsis-utcákban vannak az egyleti helyiségek bejárói, mindkét oldalon egy-egy külön lépcsővel, mely csak a félemeletre vezet. Itt vannak a különböző irodák, előadó, olvasó-, játszó- és gyűléstermek, könyvtár, „Typographia” szerkesztősége stb., melyek együttesen 125 méter utcai homlokzatot és mintegy 1200 négyzetméter területet foglalnak el. A két 4 méter széles egyleti bejáratot egy 30 méter hosszú csarnok köti össze, mely csarnok a díszterem előcsarnoka, ruhatára és buffetje. Maga a díszterem az udvar területét foglalja el és színpaddal, öltözőkkel felszerelve színielőadások tartására is alkalmas, míg a tulajdonképpeni udvar csak két emeletsorral e felett van.

    Az udvar tágas kiképzése egyszerű, simára meszelt falakkal; egyetlen dísze a magyaros vaskorlát és a falakat védő majolikaburkolat. A földszintnek utcára néző területét üzletek foglalják le, köztük az egyik sarkon egy kávéház, a másik sarkon vendéglő, közvetlen kapcsolatban a nagyteremmel, melynek mulatságokon kiegészítő részét képezik. Ugyanily kiegészítésül szolgál a pincében elhelyezett tekepálya s a mellette levő tágas terem is. Az építkezés 850.000 koronába került s így a telekkel együtt 1,250.000 korona értéket képvisel. A befektetett tőke tisztán körülbelül 7%-ot jövedelmez.

    Az egész épületnél legnagyobb gondossággal ügyeltek a tervezők, hogy úgy. külsejében, mint belsejében minden részlet harmonikus, modern művészi összhanggá olvadjon. Nagy segítségükre volt e munkájukban Kernstock Károly festőművész, aki a homlokzaton alkalmazott s a nyomtatást ábrázoló képeket tervezte. E képek kivitele, monumentális jellege és olcsósága folytán figyelemreméltó. Az alakok egyszerűen csak körvonalazva vannak a vakolatalapban, a háttér pedig zöld és arany, magyaros mintájú szőnyeg. Maga a körvonal jó hüvelykujj vastagságú bemélyítés. Ugyancsak művészi alkotás a homlokzat közepén levő, műtermet szegélyező két munkás-szobor, Szamovolszky- Gách és Bethlen szobrászok művei is. gyéb dísz a homlokzaton alig van. A sok gipsz-díszítés mellőzésével a művészi hatást a tömegek, ablakok jó elosztása, néhány erkély kellemes, puha hajlása, az oromfalak nemes, magyar vonala érvényesíti.

    Néhány kellemes szín, majolika-dísz és aranyozás s a nyomasztóan nagy épület kedvessé, könnyeddé válik anélkül, hogy elvesztené erőteljes, férfias külsejét, mellyel a munkás- összetartás dicsőségét hirdeti.

    Az épület föld-, kőműves- és elhelyező-munkáit Schumann Antal készítette, a vízvezeték berendezést Tholt István, a falburkoló-munkát Walla József, padozatot az Egyesült parket-gyárak, a hézagmentes padlót Doloment padlógyár, bádogos- munkát Spiegler Samu, üveges-munkát Kohn Vilmos, szobafestő-munkát Kurbel József, mázolómunkát Steinhausel és Kölbcr, tapétákat Sieburger és Tsa, a majolikákat Zsolnay-gyár, a felvonógépet Kovács és Szalai készítették.”[4]

    Ilyen volt az épület 1907-ben, az azóta eltelt 110 év azonban nem múlt el nyomtalanul. Szamovolszky Ödön, Gách István és Bethlen Gyula monumentális munkásszobrai és Kernstok Károly falképei mára eltűntek a homlokzatról. A közös képviselő szíves elmondása szerint az IKV hetvenes években kivitelezett „renoválási” munkálatai során veszett nyoma a szobroknak, a falképeket pedig egyszerűen levakolták – azóta is elrejtve a világ szeme elől várják jobb sorukat. A lépcsőház Róth Miksa üvegablakait és üvegbetétes ajtószárnyait szétverték, de ezeket szerencsére a Róth-hagyatékból előkerült felvételek alapján a lakóközösség tisztességesen rekonstruáltatta. A függőfolyosó eredeti kovácsoltvas korlátját is itt-ott amolyan „ikávés” stílusban egészítgették ki. A lépcsőház korlátjának eredeti Tiffany-üveg betéteit szerencsére érintetlenül hagyták.

    Anno könyvtár, színház is üzemelt a Gutenberg-otthonban.[5] A nyomdászok aktív közösségi életet éltek: saját dalárdájuk és színjátszókörük volt, a társulat főként a tagok által írt rövid darabokat játszotta. Könyvtáruk a legnagyobb és legszínvonalasabb gyűjteménnyel rendelkezett a szakszervezeti könyvtárak között.[6][7]


    A Gutenberg-otthon belső részletei (1912–1937)
    Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [azonosító: AN060385A]

    1915-től már mozi is működött az épületben.[8] Jelenleg egy intézmény sem található itt, az egykori szerkesztőségi, segélyező irodák üresen állnak – igaz, a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezete 2001-ben visszaszerezte a földszinti és a félemeleti helyiségeket, de hamar meg kellett válniuk tulajdonuktól. A színháztermet is eladták[9]: az új tulajdonos csak szétverte a helyiséget, azóta a mai napig használatlanul áll az egykor oly sok kulturális eseménynek otthont adó pompás díszteremet magában foglaló Gutenberg Művelődési Otthon.[10] A bontási munkálatok során kerültek elő eredeti tervrajzok és szakszervezeti évkönyvek is, de ez nem pótolja teljes mértékben azt a hiányt, amit a belső berendezés végleges elpusztításával okozott a befektető. Az épület ezen incidens után 2009-ben kapott műemléki védettséget.[11]


    Hirdetés forrása: Alpár Ágnes: A cabaret – A fővárosi kabarék műsora, 1901–1644. Magyar Színházi Intézet, Budapest, 1978. pp. 547–548. [OSZMI] [HUNGARICANA]

    Az eredetileg nagy méretű, impozáns lakásokban a magyar művészet és tudomány kiemelkedő alakjai, többek között maga az építész testvérpár, később 1914-ig Lechner Ödön éltek. Itt töltötte ifjú éveit Mándy Iván, és itt lakott a híres esztéta, Négyesy Lajos, a legendás szeminárium vezetője. 1958-ban itt forgatták a Micsoda éjszaka című filmet, Tolnay Klári és Latabár Kálmán főszereplésével.[12] Az 1948-as államosítást követően felosztották a lakásokat, így az albetétek száma szinte a duplájára emelkedett. Ezt követően némileg változott a lakóközösség is, nejlonharisnya-átkötő, asztalos hirdették szolgáltatásaikat a Népszava és a Népszabadság apróhirdetési rovatában.[13][14]


    A Gutenberg-otthon belső részletei (1912–1937)
    Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [azonosító: AN060385A]

    A 21. századra azonban itt végzettségtől, hivatástól függetlenül egy olyan lakóközösség alakult, akik aktívan tettek, tesznek épített környezetük megóvása érdekében. Tevékenységüket 2006-ban Kós Károly-díjjal ismerték el.[15] Aktív összefogásuk eredményeként, remélhetőleg hamarosan eljön az az idő, amikor az épület ismét kizöldül (eredeti vakolatszíne zöld volt és nem fehér), és talán a Kernstok Károly készítette, a nyomtatás fázisait ábrázoló falképek is megszabadulnak a több évtizedes vakolatleplüktől.

    Do you know something about this house? Share with us at the budapest100@kek.org.hu email address!

    References

    1. Déry Attila: Józsefváros VIII. kerület. Budapest építészeti topográfiája 4. Terc Kiadó, Budapest, 2007. p. 167.
    2. Víg Albert: Magyarország iparoktatásának története az utolsó száz évben, különösen 1867 óta. Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomda Rt. Budapest, 1932. p. 358.
    3. Bélay István: Adalékok a Népszínház utcai Technológia történetéhez. In: Budapest, 1975. 13. évf. 1. sz. p. 20.
    4. Vágó László és József: A Gutenberg-otthon. In: Magyar Építőművészet, 1908. 6. évf. 2. sz. pp. 15–19.
    5. Nyilas Márta: A budapesti nyomdászkönyvtár (Az első magyar munkáskönyvtár története 1865-1945) In: Magyar Könyvszemle, 1959. 5. évf. 2. sz. pp. 163–179.
    6. Dr. Turányi Kornél: A Józsefváros története III. (1901-1917). Józsefvárosi Művelődési Ház, Budapest, 1972. p. 40.
    7. Adalékok a Belső-Józsefváros történetéhez. Szerk.: Szabó-Pap Krisztina. Budapesti Városszépítő Egyesület, Budapest, 1985. pp. 88–89.
    8. Déry Attila: Józsefváros VIII. kerület. Budapest építészeti topográfiája 4. Terc Kiadó, Budapest, 2007. p. 167.
    9. Legát Tibor: „Semmi építészkedés”- A Gutenberg Otthon múltja. Magyar Narancs Online, 2013.03.14.
    10. Hamvay Péter: Vendégség a józsefvárosi palotákban. In: Népszava, 2010. 137. évf. 219. sz. p. 12.
    11. Teczár Szilárd: Romlásveszély - A Gutenberg Otthon jövője. Magyar Narancs Online, 2013.03.14.
    12. Népszava, 1958. 86. évf. 114. sz. p. 4.
    13. Népszabadság, 1957. 2. évf. 11. sz. p. 20.
    14. Szabad Nép, 1949. 7. évf. 83. sz. 80. p. 16.
    15. Tihanyi Dominika (szerk.): Palotanegyed Most. Múlt–Jelen–Jövő. Útikönyv a Palotanegyedhez. Józsefváros Önkormányzata, Budapest, 2012. p. 127.

    Houses nearby