Hajadon utca 2. lakóház

1910 tavaszán az Úri, Hajadon és Tárnok utca találkozásánál épült fel a Budai Vár első szecessziós épülete, földszintjét ekkor a Városi Gyógyszertár foglalta el. A II. világháború után a középkori arányok visszaállítása érdekében két emeletét visszabontották, így nyerte el mostani arculatát. Úgy tűnik, a ház a főváros legkeskenyebb (2,5 méter széles) utcájának sarkán áll.

Az utcanév eredete
”Ez a szűk, kurta utca az Úri utcából füttyent át a Tárnok utcába. Egyike azoknak a kis utcáknak, amikről alig tudunk valamit. A taxisofőröknek is mindig meg kell magyarázni, hol keressék. Középkori nevét sem ismerjük. A törökkori neve sem maradt fenn, ha ugyan volt neki, szegénykének. A német világban Szűk utcácska nevet adtak neki – hiszen hogy is lett volna érdemes egyébre? Sőt aztán olyan jelentéktelennek találták, hogy nagyon hosszú ideig semmi neve sem volt. Végre, amikor a három város: Buda, Óbuda és Pest Budapestté egyesült, a tanácsnak megesett a jó szíve rajta és akart neki adni valami nagyon szép és kedves nevet. Adott is neki! Csak egy a hiba ennél a szép névnél, az, hogy bizony hozzá ez az utca már nagyon öreg. A neve Hajadon utca” – írja Rexa Dezső a vári utcanevekről készített ízes nyelvezetű munkájában.^[1]

Az 1911-es építkezést megelőzően Faller tanácsnok előterjesztette a Hajadon utca kiszélesítését Budapest Főváros Törvényhatósági Bizottsága 1910. február 3-ai ülésén: ”Javasolja tehát a hivatal, hogy a Hajadon-utca 3 ölre [azaz kb. 6 méter szélesre] volna kiszélesítendő, s a szabályozás ekként lenne megállapítandó. A javasolt kiszélesítéshez a középitési bizottság, valamint a közmunkák tanácsa is hozzájárulván, azt a tanács elfogadás végett pártolólag terjeszti a közgyűlés elé.” A Hajadon utca sorsa összekapcsolódott a 2. szám alatt épülő házzal is: ”Ifj. Radulescu György az I. ker. Tárnok-utca, Hajadon-utca és Úri-utca között fekvő 2178. hrsz. telkén építkezni szándékozván, elvi építési engedélyért folyamodott E kérelemmel azonban összefügg a Hajadon-utcának szabályozási ügye, mely a budai belsőségekről készült szabályozási tervezetben, melyet a közmunkatanács átküldött, nyílt kérdésül van hagyva.”^[2] A kérdés nyitva is maradt, a szélesítés sosem történt meg, s így maradt a Hajadon utca mind a mai napig Budapest legkeskenyebb utcája a maga 2-3 méteres szélességével.

Az épület leírása
A Hajadon utca 2. szám alatt található házat Ifj. Radulescu György gyógyszerész és neje, Gretzmacher Berta építtette Dr. Lipták Pál és Stiegnitz Imre 1910-11-ben készült tervei alapján. Az épület eredetileg négyemeletes volt. A földszinten a Tárnok utca felől gyógyszertár, a házmester lakása, a Hajadon utcai kapu mellett a házmesteri szoba, az Úri utca felőli oldalon pedig egy lakás kapott helyet. Minden további szinten 2 nagyméretű lakás található, a lakások eredetileg 2 szobával, 1 szalonnal és 1 ebédlővel rendelkeztek. A fürdő és a konyha mellett helyezkedett el a cselédfülke.^[3] Azóta ezeket a lakásokat felosztották egy nagyobb és egy kisebb lakásra. Az emeleteken beépített loggia található. A tetőtérben a lakásokhoz tartozó padlások, közös padlás, valamint mosókonyha és mángorló helyiség kapott helyet. A pincében raktárhelyiségek és gépház került kialakításra. Az udvar meglehetősen kisméretű. Az épületben lift is üzemelt (kivitelező: Freissler Antal), melyet csak az erre kijelölt képzett felvonós irányíthatott. A gyógyszertárban a kiszolgálótér mellett volt a főnöki iroda, az inspekciós szoba és a laboratórium.^[4] A lépcsőházi vaskorlát szecessziós virágdíszes motívumokkal készült.^[5]

Az építész életpályája
”Dr. Lipták Pál édesapja ácsmester volt, a család felmenői között voltak olyan ácsok, akik részt vettek a békéscsabai nagytemplom építésében. Békéscsabán járt iskolába, majd a négy gimnáziumi osztály elvégzése után Kecskeméten édesapja szakmáját, az ácsmesterséget tanulta ki. 1889-ben részt vett a Vaskapu szabályozásában, ahol 16 évesen több száz munkást irányított. Közben visszautasított egy ajánlatot, melyben felkérték a New York-i kikötő megépítésére. Budapesten elvégezte a műegyetemet, s több éven át a középítési tanszéken tevékenykedett mint tanársegéd. A Magyar Mérnök és Építész Egylet 1905-ben pályázatot írt ki egy múzeumépület megtervezésére. Lipták Pál múltba visszanyúló stílusjegyeket tartalmazó tervével megnyerte a kiírást, az aranyérem mellé kapott pénzjutalmat pedig európai tanulmányútra fordította. Útja során megismerkedett a vasbeton felhasználási lehetőségeivel, melynek hazai képviselőjévé vált, és amiből később doktori értekezését írta. 1906-ban – második építészként az országban – mérnöki doktorátust szerzett. Az ekkor kiadott Adalék a vasbeton szerkezetek elméletéhez című értekezése a nyugati államok szakköreiben óriási feltűnést keltett, a vasbeton-építkezések fejlődésében új korszakot jelentett. 1908-ban Budapesten létesített egy kis műhelyt Stiegnitz Imrével társulva, ahol vasszerkezeteket készített és magasépítkezéseken dolgozott. A kis műhelyből később megalakult a dr. Lipták és Társa Építési- és Vasipari Rt., amelynek 1916-ig vezetője volt. Az 1910-es évek elején a legnagyobb építőipari cégek egyikének számított. Vállalkozását az első világháború során a Monarchia legmeghatározóbb hadigyáraként tartották számon. A budapesti építkezések mellett köz- és vasúti vonatkozású gyártásokat végeztek. 1917-ban kivált a cégből és vállalkozó lett. Nevéhez köthető az I. II., III. kerületi bíróság, az Igazságügyi Minisztérium, a Belvárosi Takarékpénztár, a Pesti Első Hazai Takarékpénztár és a Pestvidéki Első Törvényszék épülete, továbbá a MÁVAG munkáskolóniájának építése. Sikeres vállalkozása mellett a politikai életben is szerepet vállalt. Emich Gusztáv kereskedelmi minisztersége alatt államtitkárságot vállalt a Kereskedelmi Minisztérium élén, erről a tisztségről azonban néhány hónap múlva lemondott, és visszatért az építész pályára.”^[6]

Az építtető család élete
”A Radulescu család fénykorát a ’48-as szabadságharc utáni időszakra tehetjük, amikor később, a boldog békeidők idején tekintélyes leszármazottak születtek és alkottak, magas szintű szellemi örökséget hagyván maguk után. 1884-ben vette meg a család az Arany Sas Patikát a Budai Várban, majd 1910-ben megépítették négyemeletes lakóházukat a Mátyás templom közelében, annak erkélyéről nézte végig a család apraja-nagyja IV. Károly király ünnepi koronázási menetét 1916-ban. Történetünk tragikus hősnője, híresen szép Radulescu Helén, ekkor 15 éves volt. 1918-ban a család is megérte a tömeghalált magába temető világháború utáni békét, amelyben viszont a szintén tömegpusztító spanyolinfluenza járvány tizedelte meg a lakosságot. Ennek esett áldozatul Helén édesapja, ifj. Radulescu György is, akinek ugyanekkor sírba tették édesapját is, így anya és leánya egyszerre lettek özvegy édesanyák. Családfenntartók hiányában a hátramaradottak kényszerűen felosztották a közös vagyont a Várban, és ki-ki a maga módján új életet kezdett máshol. Radulescu Helén és férje, a háborúban harcolt Pintér András százados, a vagyonrész árából Pesterzsébeten házat vettek, és kisfiukkal ott rendezkedtek be további életükre. Így vált kámforrá számukra az egykori élet a Budai Várban, és kezdődött el egy sejtelmes folytatás a külvárosi terepen.”^[7]

A gyógyszertár története
”Pest-Buda első barokk patikái közül elsősorban a budavári »Városi« patikát kell megemlítenünk. Bösinger Ferenc Ignác állíttatta fel 1687-ben a mai Dísz tér 1-2. sz. üres telek területén fekvő hajdani 1.számú lakóházában. Még 1696 előtt átköltöztették a mai Dísz tér 6.számú, akkoriban »Seiller«-féle házba, ahol a »zum güldenen Einhorn« nevet viselte már. Innen került át legkésőbb 1738-40-ben a mai Tárnok utca 16. sz. épületbe »Arany Sas« néven, végül 1752-ben a Tárnok utca 18. sz. házba, ahol 1811 után ismét a »Városi« gyógyszertár nevet vette fel.“^[8]

Miután a négyemeletes bérház 1911-ben elkészült, a Radulescu család rögtön átköltöztette a Tárnok utca 18-ból ide a gyógyszertárat, 1922-ben pedig a ház mellett a patikát is eladták, de az épület és a gyógyszertár útjai ezen a ponton külön is váltak, mivel utóbbinak új tulajdonosa áthelyezte a Tárnok utca 22-24. számú házba.^[9] A Hajadon utca 2. Tárnok utca felőli üzlethelyiségéből pedig patyolat lett később. Az udvaron lévő nagy méretű kémény építésére a patyolat működéséhez volt szükség.

A neves magyar gyógyszerészek közül említésre méltó, hogy az 1910-es évek második felében Koczka Pál egyetemi tanulmányai idején Radulescu György budai Városi gyógyszertárában dolgozott.^[10]

Az épület átalakítása
Az ostrom alatt a Hajadon utca 2. is megsérült: ”Az épület a Hajadon-utca és Uri-utca sarok részét bomba találat II. emelet magasságában ledöntötte. – Az épület közepén lévő lépcsőháznak a leomlott rész felé eső lépcsőkarjait a leomló törmelék leszakította. – A 9003/1945/I.sz. határozat értlemében ezen leszakadt lépcsőkarok pótlására a romanyag tetőfáiból ideiglenes deszka feljárót készítünk teljes karszélességben.”^[11]

A II. világháború után lehetőség nyílt a várnegyedben túlzott magassággal rendelkező épületek visszabontására, átalakítására. Ennek következtében a Radulescu-bérház felső két emeletét is lebontották, hogy a három homlokzat jobban illeszkedjen az Úri, a Tárnok és a Hajadon utcák térfalaihoz: ”Közismert, hogy a várnegyed értékét nem annyira az épületek egyedi rangja, hanem azoknak az összessége, az együttes, a műemléki terület egésze jelenti. (…) A történelmi környezetre való tekintettel az úttestek kockakőből készültek, csupán a járdák kaptak aszfalt burkolatot.” A tájékoztató jelentésben a hátralévő feladatok közt megemlítik a Hajadon utca 2. lakóházat is: ”A városkép javítása érdekében szükséges még két épület (Hajadon utca 2. és Tárnok utca 4.) túlzott magasságának csökkentését is megoldani.”^[12]

1949-ben készültek Iványi Gyula építészmérnök, építőmester tervei. A helyreállítás, átépítés 1961-ben valósult meg.^[13] A nagyméretű lakásokból két kisebb lakást hoztak létre. Új fürdőket, teakonyhákat és előszobákat terveztek be a korábbi cselédszoba megszüntetésével, és az egyéb kiszolgáló helyiségek méretének csökkentésével. A homlokzatokon újabb nyílásokat is elhelyeztek. A harmadik emelet lett az új tetőtér, a padlások mellett két kisebb egyszobás lakás került kialakításra. Az utcafrontról kétemeletesnek tűnik a ház, a legfelső szinten lévő „előtető” az eredeti gang. Ebben az időben az építtetők: a ház gondnoka – Makay Emilné sz. Lukács Pálma, Makay Emil min. tanácsos, Dr. Kovács Józsefné és birtoktársai.

1984-ben ismét felújították a házat, majd 1989-ben annak műszaki állapota jónak lett minősítve.^[14]

Ney Klára naplója a budai ostromról
“Január 25-én reggel a Hajadon utca 2.-ben Zalán Pista bácsiéknál tartanak gyászmisét. Apámmal ket­ten átmegyünk. A hosszú folyosószerű alagsori he­lyiség mindkét oldalán szorosan egymás mellett fekvőhelyek. A folyosó végében kis asztalon az ol­tár. Az egyik fekvőhelyen ülök, szemben velem Pis­ta bácsi. Az idő múlik, és a havazás ellenére sem merünk most már tovább maradni, így is egy óra hosszat tartózkodunk ott. Dér Iván késése miatt a misét mi ketten már nem tudjuk megvárni. Búcsút veszünk azzal, hogy holnap reggel Pista bácsiék fognak hozzánk átjönni az elmaradt gyászmise pót­lására. Ezen azonban már csak Doci néni vesz részt. Tőle tudjuk meg, hogy alig azután, hogy mi elmen­tünk, fegyveres nyilasok jelentek meg pincéjükben, és név szerint keresték Pista bácsit. Miután jelentke­zett és igazolta magát, elvitték azzal, hogy kihall­gatják. Mindeddig azonban semmi hír sincs róla. Mindnyájunkat mélyen megrendíti és nagy aggoda­lommal tölt el a hír.”^[15]

Jelenlegi lakók visszaemlékezései
A ház egy régi lakója, Gyuri bácsi elmondása alapján ”az Eperjessy család hosszú ideig élt a házban, egészen az 1951-es kitelepítésükig (vidékre szállították őket). A lakásukba – ahogyan a Rákosi-korszakban szokás volt – egy ÁVH-s családját költöztettek. Csak 1953-ban jöhettek vissza Budapestre, valahol Hűvösvölgyben sikerült találniuk egy kis lakást, ott éltek halálukig.” A II. világháború bombázásait az óvóhelyeken vészelték át a lakók. 1967-ig működött házmester a házban.
 
Jutka néni 40 éve a földszinten lakik. Azt mesélte, hogy egyik reggel, ahogy húzta fel a redőnyt, annak nagy része kiszakadt az utcára. Először ki se mert nézni, hogy nem-e esett rá valakire vagy egy autóra, de szerencsére nem történt baj. Szólt a férjének, aki épp borotválkozott, hogy hozza be. Ő azonban ezt először el sem hitte, s azt felelte, hogy ne viccelődjön. Később a férje készített a redőnyből cipős szekrényt, kincsesládát, beépített szekrényt, amik ma is a lakás részét képezik – tudniillik asztalosként végzett mielőtt egyetemre járt volna. Jutka néni lakása még az 1949-es átalakított verzióban látható.

A Hajadon utca 2. egykori lakói (a teljesség igénye nélkül) – a korábban itt álló és a mai épületből
 
1901-1902^[16]
Borosnyay Oszkár minisztériumi osztálytanácsos
Gozsi Géza minisztériumi tisztviselő
Habány Vendel hivatali szolga
Lukrits Antalné özvegy magánzó
Rácz Hermina háztulajdonos
 
1922-1923^[17]
Eisler Dani banktisztviselő
id. Hadzsics Kamilló nyugalmazott törvényszéki bíró
Lord Mór tisztviselő
Szányi Ilona tanítónő
 
1945^[18]
Dr. Szaplonczay József pénzügyminiszteri titkár és felesége, Madarassy Melanie
Francisci Józsefné Lendl Olga háztartásbeli
Eperjessy Sándor pénzügyminiszteri titkár és felesége, Ritoók Mária
Nagy György pénzügyminisztériumi altiszt és felesége, Sztraka Julianna
Neuhanner Róza háztartási alkalmazott
Pongrácz Róbertné Tergovits Edit háztartásbeli
Seemann Miklós okleveles vegyész és felesége, Groshig Franciska
Dr. Tergovits Aurél kúriai bíró és felesége, Nechay Margit
Szőke Gyuláné háztartásbeli
 
1949
Dr. Kovács Józsefné háztulajdonos

Források:
^[1] Sunkó Attila: ”A vár”. Rexa Dezső utcanévtörténeti kézirata, In: Fons, 1996. 3. évf. 2. sz. p. 147.
^[2] Fővárosi Közlöny, 1910. 21. évf. 10. sz. p. 185.
^[3] Budapest Főváros Levéltára, Építési ügyosztályok tervtára. HU BFL XV.17.d.329 – 6509
^[4] Budapest Főváros Levéltára, Építési ügyosztályok tervtára. HU BFL XV.17.d.329 – 6509
^[5] Pereházy Károly: A budavári lakónegyed, In: Műemlékvédelem 1982. 26. évf. 1. sz. p. 58.
^[6] “Lipták Pál (1874–1926)” szócikk, BékésWiki, URL: http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Lipt%C3%A1k_P%C3%A1l_(1874%E2%80%931926)
^[7] Miklauzič István: Lőttek az úri világnak. Radulescu Helén hányatott élete, In: Mécses sorozat 10. Budapest, 2019.
^[8] Czagány István: Magyarország barokk patikái, In: Antall József (szerk.): Historia pharmaceutica. Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. Budapest, 1977. pp. 95-96.
^[9] Műemlékvédelem, 1968. 12. évf. 2. sz. p. 129 – Rozványi (Radulescu) György olvasói levele
^[10] Szmodits László: Neves magyar gyógyszerészek kegyeleti adattára. Budapest, 2003. p. 154.
^[11] Budapest Főváros Levéltára, Építési ügyosztályok tervtára. HU BFL XV.17.d.329 – 6509
^[12] 1971. szeptember 15. Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei, Budapest Főváros Levéltára iratai, HU BFL XXIII.102.a.1. p. 7.
^[13] Zádor Mihály: Beszámoló a Fővárosi Műemlékfelügyelőség 1961. évben végzett munkáiról, In: Műemlékvédelem 1962. 6. évf. 4. sz. p. 197.
^[14] 1989. december 4. – Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei. Budapest Főváros Levéltára iratai, HU BFL XXIII.102.a.1, f. 115., f. 497.
^[15] Bombázás, nyilas razziák. Ney Klára naplója a budai ostromról, 1944-45 – 6. rész, In: Népszabadság, 2001. 59. évf. 124. sz. p. 32.
^[16] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1901-1902 (13. évf.). Franklin-Társulat, Budapest, 1901.
^[17] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1922-1923 (28. évf.). Franklin-Társulat, Budapest, 1922.
^[18] Választói névjegyzék, 1945. Budapest Főváros Levéltára iratai, HU BFL XV.20.6 – IV.1404 – 8230 – 0059