Horánszky utca 12.

Ma már a lakók hálás emléktáblája állít emléket Hoepfner Guido Kornél és Györgyi Géza műépítészeknek, akik a szecessziós stílusú, az „elit bérlők” igényeit is kielégítő, egy garázzsal és sofőrszobával is rendelkező, háromemeletes bérpalotát tervezték. Az 1995 óta fővárosi védettséget élvező ház  1912. május 3-án kapta meg a használatba vételi engedélyt.

Az 1995 óta fővárosi védettséget élvező ház telke 1894. május 21-én került Dr. Dirner Gusztáv Adolf (neves szülész-nőgyógyász, egyetemi tanár, később a Bábaképezde igazgatója) tulajdonába 30 500 (korabeli) Ft-ért. Hauszmann Alajos sok évvel később erre a területre terveztetett meg Hoepfner Guido Kornél és Györgyi Géza műépítészekkel egy szecessziós stílusú, az „elit bérlők” igényeit is kielégítő, egy garázzsal és sofőrszobával rendelkező, háromemeletes bérpalotát. Már két és fél hónap múlva, 1911. június 7-én jóváhagyták a terveket, majd a ház igen gyorsan, egy éven belül felépült, így a használatba vételi engedélyen az 1912. május 3.-i dátum szerepel. A szomszédos 14. sz. alatti telken – amely akkor még az utca névadójának, Horánszky Nándor özvegyének tulajdonában állt – a 12. sz. épületének tükörképét akarták megvalósítani, azonban ennek a második háznak a megépítésére sohasem került sor.

Az utcafronton lévő reprezentatív lakások belmagassága (3,80 ill. 3,40 m), mérete és beosztása is az említett „elit” bérlők ízlését tükrözte. Az utcára néző szobák az ezekhez csatlakozó udvari részekkel együtt emeletenként egyetlen, kb. 380 m2-es egységet képeztek. A II. lépcsőházból nyíló, az udvarra néző szárnyban lévő kisebb belmagasságú (3,00 m) lakások a mai fogalmak szerint szintén nagyméretűek, mintegy 150 m2-esek voltak. Ezek egykori bérlői vezető banktisztviselők, belvárosi üzletek és szalonok tulajdonosai. A „bel étage” rendkívüli módon a legfelső, 3. emeleten van, az itt található márványfalú télikert a kor szecessziós stílusjegyeit hordozta: falikút arany-türkiz mozaikokkal és eredeti kagylókkal díszítve, üvegfal gyönyörű ólomüveg betétekkel.