Hűvösvölgyi út 85. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fiókja

Az 1900-as évek elején vette kezdetét a pasaréti villaövezet kiépítése, melynek emblematikus épületei az 1912-ben épült Márkus Emília villa és a közvetlen szomszédságában lévő Herczeg Ferenc villa. A műemlék jellegű épület ma a Hűvösvölgyi út 85. szám alatt található, ám ez nem mindig volt így: a II. kerület külső és belső részét összekötő főút ezen szakasza a villa építésekor a Hidegkúti út nevet viselte, majd az 1945-46-os nagy utcanév-változtatás alkalmával Vörös Hadsereg útra keresztelték át.

Az 1910-es házterveket Jánszky Béla és Szivessy Tibor építészek készítették a színésznő, Márkus Emília számára.[1] A villaépítés és a villanegyedek övezete Budapest városfejlődésének dinamikus eleme volt a 19. század utolsó harmadában és a 20. század első felében. Funkcióját tekintve a villa lakóhely és a társadalmi élet színhelye is egyben, lényege, hogy a szokásos lakóhelyiségeket fogadásokra alkalmas reprezentatív tércsoport egészíti ki.[2] Nem volt ez másképp a Márkus-villa esetében sem: az eredeti tervek nyaraló építésére szóltak, azonban felépülését követően a színésznő élete végéig ott lakott. A hatalmas márvány hall, az abból nyíló könyvtárszoba, a „zöld szalon”, az óriási ebédlő hamarosan a budapesti és a külföldről a fővárosba érkező művészvilág egyik központja lett. A pazarul berendezett házban estélyek, fogadások, ebédek, vacsorák követték egymást.[3] A Huszadik Század 1913-ban így ír az épületről:[4]

„Távol a nagyváros gőzös levegőjétől, meszszenyúló hegyek mellett a széles, illatos rét vidám kankalin virágai kaczérkodnak a ragyogó égboltozattal, köröskörül a pompázó nyár gyönyörűsége s a kies Hűvösvölgy elbűvölő magányossága öleli át az odaérkezőt, a mint a kanyargós út szélén halad fel a zöldellő fáktól sötétlő Hidegkúti útra. De a nagyvárosi kultúra ide is eltévedt. Jobbra-balra modern stílusú villák emelkedtek a mesterien rendezett parkok mögött s bizony igen gyakran durván megtöri a szépséges út csendjét egy-egy autó lihegő pöfögése. Az ötvenegyes fekete vasrácsos park közepén, egyedül büszkén áll egy ó-római stílusú villa. Elbűvölten bámuljuk a nagyszerű architektúrát s a mint megakad a szemünk a bejáró klasszikus márványoszlopain, önkéntelenül a római Campagnában képzeljük magunkat. Mintha a régi klasszikus világ valamelyik csodás palotáját varázsolta volna ide a budai hegyek közé valamelyik jókedvű Isten, hogy jusson nekünk is valami a ragyogó ó-római kor művészétéből. Nem közönséges lakója van a villának. A mi nagy drámai művésznőnknek, Márkus Emiliának nyújt stílszerű hajlékot a klasszikus alkotmány, a melyet a kényes és finom artisztikus ízlésű művésznő óhajára, a római Campagno klasszikus stílusában terveztek meg Jansky Béla és Szivessy Tibor műépítészek. A belső millieunek ragyogó lelkében Márkus Emília gazdag és sajátos egyénisége csillan fel. Ő nemcsak a színpad, hanem az otthon művésznője is. A mint a két klasszikus márványoszlop között befelé megyünk, egy gyönyörű hallban találjuk magunkat. Négy márványoszlop fog körül bennünket s ugyancsak márvány padlózatán gyönyörű süppedő perzsaszőnyegek fogják fel lépteink neszét. Csupa finomság, előkelő művészet e ragyogó otthonnak minden egyes zuga. Az előcsarnokból egy nagy fekete tölgyfalépcső vezet fel az emelet karzatára, a hol a nagy művésznő otthoni próbáit szokta tartani. Széjjelnézünk. Három fekete faragott velenczei láda szolgáltatja az ülőhelyet s a sarokból egy ezüstözött hintaló kaczérkodik velünk; a firenzei Viscontiaké volt a XVI. században. Innen átmegyünk egy szépséges télikertbe; gyönyörű színes azaleák virítanak ki a pálmaerdők sötétjéből, és a tömérdek fehérbóbitás jázmin hódító illata teli lehelte a levegő athmospheráját. Mintha egy ragyogó földi paradicsomba tévedtünk volna be, úgy elfog bennünket a hangulat. Nem akarunk mozdulni innen, a lábaink gyökeret vertek. A mint így elmélázunk, az illusztris asszony beszél hozzánk kedvesen, közvetlenül az ő megszokott finom modorában. Annyi melegség van a hangjában és rengeteg nagy érzések törnek fel lelke mélyéből, a mint magáról a művészetről beszél. A zongoraszobában megmutat nekünk egy csodaszép ó-kastiliai függönyt, a melynek párját a Louvreban őrzik. Pulszky örökéből maradt a nagy művésznőre a horribilis értékű függöny és az ő nagy művészi érzéke stílszerűen helyezte azt el gyönyörű otthonában. A szalon renaissance kandallóján egy eredeti nagyértékű Donatelló fejben gyönyörködünk, de e műkincsen kívül a kanapé felett megpillantunk egy csodaszép olajfestményt, Tizian fehér kutyáját. Áhítattal állunk meg a halhatatlan mester képe előtt és ismét az az érzés járja át lelkünket, a mely érkezésünkkor ott künn a pompás kertben, a midőn megpillantottak a klasszikus oszlopokat. Nem! Mi most nem vagyunk itthon, mi künn bolyongunk valahol a római Campagnában. Az ebédlőn keresztül visszajutunk az előcsarnokba, de útközben találkozunk magyar művészettel is. Egy nagy Lotz képen kívül Rippl-Rónai érdekes festménye, a Márkus Emília szőke hajú feje néz reánk nagy búzavirágkék szemeivel. A művészi hajlékban kellemes, finom tónus ömlik át a lelkünkben különös érzéseket fakaszt. Elénk varázsolja Márkus Emília hatalmas alakításait, az ő utánozhatatlan nagy művészetét. Ilyennek képzeltük el az ő tűzhelyét, a hol a művészeten kívül a melegség és szeretet is körüllengi az otthont az illusztris művésznő közvetlen egyéniségével. A mint kifele megyünk, gyönyörű fehérszőrű macska jön felénk. Virgoncz ugrással úrnője mellett terem s hízelkedve simul a háziasszony fekete selyem szoknyájához. Márkus Emília kedveskedve szól rá a kis állatra s szelíden megdorgálja csintalan viselkedéséért. Künn vagyunk ismét a kertben. Karcsú rózsafák ágain zöld levelek bóbiskolnak az ifjú tömör bimbók kaczérkodására. A késő délután magával hozta a Hűvösvölgy megszokott csendjét s felénk kergette a kankalinos rét isteni muzsikáját, hogy körül zizegje ennek a sajátságos asszonynak klasszikus hajlékát.”

Az eredetileg pincéből, földszintből, egy emeletből és tetőtérből álló épület 1930-ban esett át nagyobb átalakításon: Budapest Székesfőváros I. kerületének elöljárósága az év augusztusában engedélyezte a ma is látható ráépítést. Egyes források szerint az átépítési és felújítási terv már 1922-ben készen volt, azonban a munkálatokat feltehetően anyagi okokból a színésznő kénytelen volt elhalasztani.[5] Az 1910-es tervek tanúsága szerint a 2383 m2 nagyságú telken épült villa első emeletének beosztása a következő volt: 2 leányszoba, hálószoba, vendégszoba, hall, fürdőszoba, mellékhelyiség, ruhatár, kamra és 2 közlekedő. Az emelethez terasz csatlakozott, az épületben 2 lift is helyet kapott, illetve a tetőtérben egy külön szobát alakítottak ki.[6] Napjainkban az épület földszintjén található a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egy II. kerületi könyvtára, 200 m2-es területen.

FORRÁSOK:

[1] Budapest Főváros Levéltára Tervtár
[2] Körner Zsuzsa: Városias beépítési formák, bérház- és lakástípusok. TERC, Budapest, 2010. p. 18.
[3] Bencze Zoltán – Zádor Judit: Egy budavári polgárház története. Budapest, I. kerület, Táncsics Mihály utca 27.
[4] Márkus Emília otthonában. Huszadik Század, 1913. július.
[5] Bencze Zoltán – Zádor Judit: Egy budavári polgárház története. Budapest, I. kerület, Táncsics Mihály utca 27.
[6] HU BFL XV.17.d.329 hrsz. 11163/1