József körút 34. lakóépület

Az eredeti épület 3 emeletes, a földszinti homlokzaton kváder burkolat fedi, melyet az ajtó magasságának vonalában csonka párkány felez. A földszint és az első emelet között teljes párkány húzódik. Az első emeleti nyílások ívesek, keretezésük aedikulás, háromszögletű oromzatos szemöldökpárkánnyal zárva. Az ablakok alatti mellvédek köténye sima. A második emeleti keretezés architráv-keret, konzolos szemöldökpárkánnyal, a harmadik emeleti félköríves ikerablak, egyenes szemöldökpárkánnyal, mindkettő könyöklővel. A homlokzat teljes párkánnyal lezárt. Az emeleti szintek felülete keskeny vízszintes sávokkal tagolt.

A homlokzat a bombasérülés utáni helyreállítás során kapta mai formáját 1947-ben.  Tervezője Sós Aladár, kivitelezője Achner Jakab. Sós Aladár a Műegyetemen 1910-ben szerezte diplomáját. Már egyetemi hallgató korában részt vett a Ritz Szálló és a Gerbeaud-palota tervezésében. Később a palicsi fürdőtelep, a marosvásárhelyi kultúrpalota, a dévai színház, a pozsonyi kultúrpalota tervezésében és kivitelezésében vett részt. 1918-tól aktív tagja volt a Galilei Körnek. Az 1920-as évek folyamán több fázisban tervei alapján készültek a Vidámpark (volt Angolpark) épületei és főkapuja. Magántervezői tevékenységét Jakab Dezsővel folytatta. Jakab Dezsővel és Komor Marcellel közösen tervezte az Orsz. Társadalombiztosító Intézet (OTI) Fiumei úti központját (ma SZTK- Központ, Mező Imre út 19.), amelyért Lechner Ödön-emlékéremmel tüntették ki (1934). Jelentősebb alkotásai még az Izraelita Hitközösség óbudai bérháza (Bp., Frankel Leó u. 49., 1932–33), a Melinda Társasüdülő a Sváb-hegyen, Vajda Andorral közösen (1940), bérházépülete a Kandó Kálmán utcában (1936), valamint néhány villaépület a Rózsadombon (1935). Sikerrel vett részt építészeti tárlatokon. A Műcsarnok 1926. évi kiállításán Alföldi városház, Belgrádi központi pályaudvar és Templomudvar c. terveivel szerepelt, majd 1928-ban részt vett a genfi Népszövetségi Palota tervpályázatán. 1934-ben a Műcsarnok kiállításán bérháztervével II. díjat nyert. 1937-ben ~ rendezte a „Milyen legyen a mai lakás” c. kiállítást a Tamás Galériában. Közéleti tevékenységet is folytatott. Főmunkatársa volt az Állam és Polgár c. folyóiratnak (1934–36). 1917-től 1949-ig a M. Radikális Párt képviselője volt, 1946-ban a Közlekedésügyi Minisztériumban művészeti tanácsnoknak nevezték ki. Állami beruházások kivitelezését irányította Salgótarjánban, Tatabányán, Sztálinvárosban, majd a BUVÁTI városrendező irodájának vezetője lett. Építési és lakáskérdésekkel foglalkozott a Bp., VII. ker.-i Tanács végrehajtó bizottságában. Irodalommal is foglalkozott, tanulmánya jelent meg Huxley-ről és Proustról

Az épület mindhárom homlokzata néhány elemével eltér egymástól. Mindegyik oldalon végigfut a földszintet záró csonka osztópárkány, felette mellvéd sáv az ablakok alatt balusztrádokkal, valamint a második emelet feletti csonka övpárkány, mely egyben a harmadik emeleti ablakok könyöklője és a legfelül lezáró teljes párkány.
A Salétrom utca felől a földszinten sávos a felületképzés, íves nyílásokkal az eredetihez hasonlóan. A Rákóczi térre és a József körútra néző homlokzatok földszintje csiszolt forrásvízi mészkő lapokkal burkolt. Az első emeleten a nyíláskeretezés timpanonnal záródó, konzolos, csonka szemöldökpárkányos, könyöklővel. A második szinten konzolos, csonkapárkányos, könyöklős; a harmadikon csonkapárkányos; a negyediken könyöklős ablakkeret. A négy emeleten a Salétrom utcai és Rákóczi téri homlokzat megegyezik, eltérés csak az első és második emeleti konzolos ablakkeretezések párkánya alatti faragvány megjelenése, melyeknek a Salétrom utcain csak a helye jelzett egy sima felülettel. A József körút felőli oldalon az ablakkeretezés az első emeleten timpanonnal záródó, ion oszlopokkal támasztott aedikulás. A másodikon konzolos, csonkapárkányos, könyöklős, a harmadikon konzolos csonkapárkányos. A negyediken az eredetihez hasonló íves ikerablak szemöldökpárkánnyal és könyöklővel. A párkány alatt faragványok az első, második, harmadik emeleten is megjelennek.