Kelenhegyi út 16/b-18. lakóház

Az 1919-20-ban épült villa a Gellért-hegy déli lejtőjén, a Kelenhegyi út egy kanyarjában található. Külsőleg fennmaradt az eredeti állapot, a hátsó kertben egy márványburkolatú kút található, 1852-es dátummal. Az épület padlásfeljáró ajtajának belső oldalán máig fellelhetők a régi közművesek, kéményseprők feljegyzései és aláírásai. Belül számos átalakítás történt. Az eredetileg feltételezhetően 4 lakrész helyett ma már 7 lakás van.

Az 1919-20-ban épült villa a Gellért-hegy déli lejtőjén, a Kelenhegyi út egy kanyarjában található. Szabadon álló elrendezésű, szimmetrikus tömegű, részben alápincézett, földszint, emelet és tetőtér beosztású. Lejtős terepen fekszik, a pince ezért a keleti oldalon kilóg a földből. Külsőleg az eredeti állapot jól fennmaradt, belül azonban számos átalakítás történt. Az eredetileg feltételezhetően 4 lakrészt, lakást tartalmazó épületben ma már 7 lakás van. A hátsó homlokzaton egy terasz, a hátsó kertben egy márvány burkolatú kút található, 1852-es dátummal. Az utca felé szintén egy terasz található, valamint a régi rajzok tanúsága szerint itt volt a főbejárat, innen egy hallba lehetett jutni, onnan pedig tovább a többi helyiségbe. Az épület a korban megszokott épületszerkezetekkel készült: tégla teherhordó falak, fa ablakok, a födém azonban már vasgerendás vasbeton födém, az eredeti vasbeton pallértervek fennmaradtak. A ház magastetős, amely több tetőrészből áll, tetőterét feltehetőleg az 1980-as évek elején részben beépítették. Jelenleg a ház nyugati részén található az emeletre vezető lépcső.[1]

Az építész
A tervező Jónás Dávid okl. építész volt, aki a budapesti Műegyetem elvégzése után, 1900-tól tervezett bérházakat, villákat, többször testvérével, Jónás Zsigmonddal együtt.[2] Ők jegyzik többek között a XI. Bartók Béla út 29.[3] és VII. Rumbach Sebestyén utca 1.[4] alatt álló bérházakat, illetve a XI. Mányoki út 20.[5] alatti bérvillát. A ház első tervezője azonban nem ő, hanem Ray Rezső volt, akinek tervét az építési hatóság engedélyezte is,[6] azonban a későbbiekben már nem található meg a neve a terveken.

Jónás Dávid és Jónás Zsigmond műépítészek portréja.
Kép forrása: Tolnai Világlapja, 1913. 13. évf. 19. sz. p. 13. [ARCANUM]

Az építő
A Margalit Andor és Ödön építő vállalata céget Andor alapította 1910 elején, fő profilja volt a vasbeton technológia,[7] és ez a ház is több vasbeton szerkezettel rendelkezik. Az építőt Beér Oszkár már korábban ismerhette, mivel mindannyian igazgatósági tagok voltak a Magyar Fémipar, Szerelvény és Pincegazdasági Gépgyár Rt.-ben.[8]

Az építtető
Beér (szül. Beer) Oszkár az első tokaji „cognacgyár” (Erste Tokajer Cognac-Fabrik) munkatársa volt,[9] de a ház építésének időpontjában már igazgatósági tagja. Ekkor már volt egy bérháza a Wesselényi utca és a Rumbach Sebestyén utca sarkán (Rumbach Sebestyén utca 1.),[10] amit ugyancsak Jónás Dávid tervezett. Nevét 1912-ben változtatta Beer-re.[11] Bár feleségével együtt építtették a villát, 1923-ban újranősült, felesége Tauber Adél lett. Nem éltek sokáig együtt, Adélt sajnálatos módon elütötte egy autó 1927-ben, sérüléseiből nem tudott felépülni, a villában halt meg.[12] Beér Oszkár pár évvel később, 1932-ben, „hosszú szenvedés után” hunyt el. Sírja a Kerepesi temetőben található.[13]

Szemelvény forrása: Pest Napló, 1932. 83. évf. 42. sz. p. 6. [ARCANUM]

Későbbi tulajdonosok, lakók, üzletek, vállalkozások
A villát 1929-ben vette meg az építtetőtől dr. Schandl Károly és neje 182.000 pengőért.[14] A Schandl-család tagjai egészen 1948-ig laktak itt.[15] Dr. Schandl Károly (1882-1972) jogot végzett a budapesti tudományegyetemen (1907), majd különböző mezőgazdasági szövetkezeteknél helyezkedett el, az első világháború után országgyűlési képviselő, majd a földművelésügyi miniszter államtitkára (1921-1928),[16] nyugalmazott államtitkárként örökös felsőházi tag, majd az Országos Központi Hitelszövetkezet igazgatósági tagja volt.[17] A második világháború után tiltott határátlépés kísérlete miatt letartóztatták (1950–52), majd 1956-ban feleségével együtt kivándorolt, és az Egyesült Államokban hunyt el.[18]

Idősebb Dr. Schandl Károly portréja.
Kép forrása: Lengyel László – Vidor Gyula (szerk.): Magyar országgyűlési almanach 1931–1936. Globus Nyomdai Műintézet Rt., Budapest, 1931. p. 266. [HUNGARICANA]

Testvére dr. Schandl József Kossuth-díjas egyetemi tanár, mezőgazda, állatorvos, az MTA tagja.[19] Dr. Schandl Károly fia, ifj. dr. Schandl Károly a ház első emeletén lakott, szintén ügyvédként tevékenykedett.[20] A második világháború idején a brit hírszerzésnek dolgozott, egy brit ügynököt és egy zsidó barátját is bújtatta a lakásában. 1944. december elején az NKVD / SMERSH letartóztatta őt, valamint egy holland hadnagyot, aki Raoul Wallenberg svéd diplomatának dolgozott. A Szovjetunióba hurcolták, előbb a Lubjanka, majd a Lefortovo, végül a Vlagyimir börtönökbe helyezték. 1955-ben szabadon engedték Magyarországon. 1956-ban Nagy-Britanniába, majd Kanadába emigrált, ahol okleveles könyvvizsgáló, majd egyetemi tanár lett.[21] Életéről, tevékenységéről lánya, Catherine Schandl írt könyvet Sword of the Turul címmel.[22]

Az 1944-es lakás adatszolgáltatási íveken fennmaradt, hogy a villában 4 lakás található, valamint a lakások évi lakbére is látható: „alsóföldszint 1., Tomkó Jánosné, 2 szobás lakás, 720 pengő; földszint 2., Boór Lajos házfelügyelő, 1 szobás lakás, 360 pengő; földszint 1., dr. Schandl Károly, 7 szobás lakás, 3600 pengő; emelet 1., dr. ifj. Schandl Károly, 6 szobás lakás, 3200 pengő”.[23]

A házat 1950 után elkobozták, államosították, és útlevél-irodát nyitottak benne.[24] 1968-ban a telekből egy 1500 négyzetméteres részt a finn állam hosszas tárgyalások után megvásárolt, és a követség telkéhez csatolta.[25] A lakók elmondása szerint a telek bal oldalkertjében lévő melléképületben (egykor és jelenleg garázs) az 1980-90-es években élelmiszerbolt működött, a Kelenföldi Közért Vállalat, később magánvállalkozók üzemeltetésében.

Szemelvény forrása: Gyógyszerészi Közlöny, 1935. 51. évf. 34. sz. p. 568. [ARCANUM]

A ház későbbi lakói
A házban élt 1984-től haláláig Gálfi János (1934-1997),[26] bűvész, konferanszié, cirkuszi- illetve tévés szereplő. 1957-ben a Fővárosi Nagycirkuszban kezdte pályafutását,[27] de kijutott a VIT-re is 1968-ban,[28] és ő vezette és igazgatta a Gulyás-partyt, ahol az IBUSZ keretein belül külföldi vendégeket szórakoztattak 25 éven keresztül.[29]

Szintén a házban lakott halálának évében, 1983-ban Fekete Nagy Béla festő, grafikus (1905-1983).[30] A Szocialista Képzőművészek Csoportjához tartozott, eredetileg gépészmérnök végzettségű. Művei a Magyar Nemzeti Galériában, a pécsi, a szentendrei és a szombathelyi múzeum gyűjteményében is megtalálhatóak.[31] Fia, Fekete János festőművész is itt lakott. A Fekete-család tagjai még ma is a házban élnek.

Egyéb hírek, érdekességek
Az épület padlásfeljáró ajtajának belső oldalán máig fellelhetők a régi közművesek, kéményseprők feljegyzései és aláírásai. Az épület a Finn Nagykövetség épületének szomszédságában áll, de a szomszédos utcában (Minerva utca 3.) volt található a Svéd Nagykövetség egyik épülete is, a ház így a német megszállás idején az elhelyezkedése miatt is be tudott kapcsolódni az ellenállási mozgalomba. A Schandl-család a pálos szerzetesrenddel együttműködve zsidók mentésében is aktívan részt vett. A Kelenhegyi úti bejárat mellett egy lépcsőépítmény található, ifj, Francsek Imre tervezte. Nevéhez fűződik a városligeti korcsolyacsarnok, a volt Budai Polgári Kaszinó, a Gellért-szobor környezete, valamint a Gellérthegy szegélyezése és lépcsőzete is.[32]