Napraforgó utca 4. családi ház

Az Ördög-árok mentén található utca az 1930-as évek modern építészetének legkiválóbb példája, amely bizonyítja, hogy kis telken is lehet minden igényt kielégítő családi házat építeni. A Napraforgó utca 4. szám alatti emeletes ház Bierbauer (Borbíró) Virgil nevéhez köthető. A családi ház jellegzetes eleme a bal oldalán lévő lekerekített rész, melyben az ebédlő, felette pedig egy terasz kapott helyet.

1930 elején vetődött fel a Magyar Mérnök- és Építészegylet tagjaiban azaz ötlet, hogy a Werkbund-lakótelep mintájára hasonló építészeti “kiállítást” hoznak létre. Az ötletet olyan neves építészek kezdeményezték, mint Kozma Lajos, Kaffka Péter és Vágó László, akik maguk terveztek épületeket az utcába. Az építkezés céljára a Pasaréti út végén lévő területet választották ki, amit felosztottak kisebb telkekre, és az volt a kikötés, hogy a limitált területekre kertes családi házakat építsenek. Talán nem is kell mondani: a feladatot bravúrral oldották meg. Az utcában lévő tizenhat családi ház és három ikerház tervezésében számos építész vett részt, de a kivitelező ugyanaz volt: Fejér és Dános. Annak ellenére, hogy a tervező építészeket nem ugyanahhoz  az építészeti irányzathoz soroljuk, mégis rendkívül egységes az utca arculata. A tervezők között ugyanúgy találunk elismert építészeket és kezdőket, de még olimpiai bajnokot is. 

Az utca négyes számú épületének tervezését Bierbauer (Borbíró) Virgilre bízták. Az építész neve elsősorban a Tér és forma című folyóirattal kapcsolatban lehet széles körben ismerős, hiszen éveken keresztül szerkesztette.[1] Legjelentősebb épülete az 1936-ban épült budaörsi repülőtér, aminek tervezésében együtt dolgozott Králik Lászlóval. 

Az Ördög-árok mentén található utca az 1930-as évek modern építészetének legkiválóbb példája, amely bizonyítja, hogy kis telken is lehet minden igényt kielégítő családi házat építeni. A Napraforgó utca 4. szám alatti emeletes ház Bierbauer (Borbíró) Virgil nevéhez köthető. A családi ház jellegzetes eleme a bal oldalán lévő lekerekített rész, melyben az ebédlő, felette pedig egy terasz kapott helyet.

1930 elején vetődött fel a Magyar Mérnök- és Építészegylet tagjaiban azaz ötlet, hogy a Werkbund-lakótelep mintájára hasonló építészeti “kiállítást” hoznak létre. Az ötletet olyan neves építészek kezdeményezték, mint Kozma Lajos, Kaffka Péter és Vágó László, akik maguk terveztek épületeket az utcába. Az építkezés céljára a Pasaréti út végén lévő területet választották ki, amit felosztottak kisebb telkekre, és az volt a kikötés, hogy a limitált területekre kertes családi házakat építsenek. Talán nem is kell mondani: a feladatot bravúrral oldották meg. Az utcában lévő tizenhat családi ház és három ikerház tervezésében számos építész vett részt, de a kivitelező ugyanaz volt: Fejér és Dános. Annak ellenére, hogy a tervező építészeket nem ugyanahhoz  az építészeti irányzathoz soroljuk, mégis rendkívül egységes az utca arculata. A tervezők között ugyanúgy találunk elismert építészeket és kezdőket, de még olimpiai bajnokot is.

Az utca négyes számú épületének tervezését Bierbauer (Borbíró) Virgilre bízták. Az építész neve elsősorban a Tér és forma című folyóirattal kapcsolatban lehet széles körben ismerős, hiszen éveken keresztül szerkesztette.[1] Legjelentősebb épülete az 1936-ban épült budaörsi repülőtér, aminek tervezésében együtt dolgozott Králik Lászlóval.

A ma is rendkívül jó állapotban lévő ház eredetileg is hasonló világos színű lehetett. A fekete-fehér képek alapján, amit a Tér és forma című folyóirat közölt, jól látható, hogy világos tónusú lehetett. 

Az emeletes családi ház bal oldalán lévő rész lekerekített, aminek a tetején egy teraszt alakítottak ki. Az eredeti belső elrendezése szerint a földszinten a látogató egyenesen az előtérbe lépett be, onnan pedig a hallba. A lekerekített térrészben az ebédlőt helyezték el, ahonnan a fedett teraszra lehetett kijutni. Ezen a szinten találhatók még a kiszolgálóhelyiségek, vagyis a konyha és a mosókonyha, illetve a cselédszoba. A hallban elhelyezett lépcsőn keresztül az emeleti hallba juthattunk, és körülötte helyezkedett el a fürdő, a hálószoba és egy szoba. 

A legelső tulaja az épületnek Konti Imréné volt.[2] A házat 1939-ben eladásra kínálták, a hirdetmény a Nemzeti Újágban jelent meg: „Modern családiház, három szoba, hall negyedik szobát pótló üvegveranda, nagy napos terrace, kert, összkomfort, 1961-ig adómentes, eladó I. Napraforgó utca 4.”[3]

Az 1940-es telefonkönyvben a házban lévő készülék Konti Imre neve alatt szerepelt, aki a Magyar Foresta Rt. igazgatója volt, irodája pedig a Vigyázó Ferenc utca 8. szám alatt volt megtalálható.[4] Három évvel később a telefonkönyvekben már Sipos Marcell részvénytársasági ellenőr szerepel a ház lakójaként.[5]  

1957-es apróhirdetésből tudható, hogy egy „250 köbcentis Csepel oldalkocsis motorkerékpár eladó”[6] a Napraforgó utca 4.-ből, 1973-ban egy zsiguli vált eladóvá [7], majd később egy sziklakertet is létrehoztak a későbbi lakók [8]. 

A házon az évek alatt valószínűleg történtek kisebb változások, de rendkívül gondoskodó lakóinak köszönhetően ma is őrzi egykori szépségét.