Népfürdő utca 1. fűtőmű

A telek Révész utca és Népfürdő utca által határolt sarkán áll az egykori áramfejlesztő, L-alakú beépítéssel. Korábban az épület közel négyzetes alaprajzú volt. A két szárny közötti rész is be volt eredetileg építve, de ez a rész – melyet az 1912-es terveken kazánházként jelöltek – már nincs meg.

Az utcai oldalon a századforduló ipari építészetére jellemző téglaarchitektúrát látunk, a homlokzatok vakoltak, fehérre festettek, vörös téglával díszítettek, a pilaszterek fejezeteit kőfaragvány díszíti. A Népfürdő utcai szárny homlokzata mögött egy hatalmas, teljes belmagasságú, egyterű csarnok van. A homlokzat nyílászáróinak kiosztása többszintes épületet feltételezhetne, de ennek oka inkább a városi léptékhez való illeszkedés szándéka lehetett. A magas ablakokat egy vízszintes mező osztja meg, rajta díszítésként egy kerék látható szárnyakkal, mely szimbólum a gyorsaságot és a technikai fejlődést jelképezi. Ez volt látható az 1922-ben megalakított, a város közlekedését irányító Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság (BSzKRt) logójában, de ma is látható a HÉV-eken, és a MÁV logója is a szimbólumot ábrázolja stilizált formában.

A Révész utcai szárny két emeletes, alápincézett, a Népfürdő utca oldalán oromfallal zár, korábban irodák és kiszolgálóhelyiségek voltak benne. Az anyaghasználat ismétlődik, de itt alacsonyabb, szegmensíves nyílásokat látunk. A szárnyak motívuma itt is megjelenik, az emelet alatt végigfutó téglasorokban rajzolódik ki. Az épület díszítőmotívumai tehát az eredeti funkcióra utalnak. A hátsó homlokzatok nem díszítettek, de azok a szakaszok korábban belső falak voltak, a régi terveken kazánházként jelölt helyiség elbontása előtt. Az elektromosság felhasználása már a városegyesítés (1873) körüli években megkezdődött, de még sokáig alkalmi jellegű maradt, vagy egy-egy reprezentatív épület megvilágítására szolgált. Az elektromosság hasznosításának lehetőségét az 1880-as évek végén megjelenő villamoskocsik tették széles körben ismertté. A Budapest Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) lóvasútjai kiépítésekor elsősorban a nyereségességet tartotta szem előtt, a kevésbé jövedelmező, a lakosság érdekeit szem előtt tartó összeköttetéseket a főváros felszólítása ellenére sem építette meg. A város számára így kapóra jött egy másik vállalkozó, Balázs Mór ajánlata, aki a német Siemens-Halske cég új találmányával, a villamoskocsival ígérte megoldani a közlekedés problémáit. Mivel a BKVT monopóliuma csak a lóvasútra vonatkozott, a konkurens cég lehetőséget kapott egy próbavonal kiépítésére. 1887-ben indult az első villamos a Nagykörúton.

A próbát sikeresnek találták, így az új vállalat, a Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) megkapta a koncessziót további vonalak kiépítésére. A XIX. század végére Budapest utcáiról eltűntek a lovak által vontatott vasúti kocsik (a Margit-sziget kivételével), és a helyüket villamos vette át. 1907-ben az utasszám már átlépte a 100 milliós határt. Ekkorra a villamosközlekedés jelentette a tömegközlekedés legfontosabb elemét.[1] A villamoshálózat fejlesztéséhez természetesen elengedhetetlen volt az áramszolgáltatás fejlesztése. A BVVV megbízásából ebben az időben épült a Révész utcai áramfejlesztő. Megépítése előtt huszonöt gazdasági épület volt a területen.[2] Az épületben elhelyezett gépészeti elemeket, mint a futódaru, futópad, futómacska, gőzkazánok, konveyor, turbogenerátor az 1908-ban készített tervek alapján építették.[3] 1912-ben az áramfejlesztő telep kazánházának kibővítését és egy új kémény építését engedélyezték.[4] A terveken látszik, hogy alagút indult az épületből a Duna felé, ez feltehetően szállításra szolgált.1926-ban Andrik Andor tervei szerint egyszintes toldalék épült téglaarchitektúrás homlokzattal a Révész utcai szakaszra, melybe olajraktár, lakatos- és kovácsműhely került.[5] Ez az épületrész ma már nem áll. 1939 decemberében az ipartelepet a Fővárosi Erőmű vette át.[6] Ezután a területen hőerőmű működött. A Révész utcai fűtőmű üzemét 2011-ben szüntették meg, a környékbeli létesítmények fejlesztése következtében szükségtelenné vált. Az épület jelenleg üresen áll. Remélhetjük, hogy a Révész utca másik oldalán véghez vitthez hasonló, izgalmas revitalizáció mihamarabb kezdetét veszi az egykori áramfejlesztő területén is az épület méltó integrálásával.

—

FORRÁSOK:

[1] Kardos József (szerk.): Budapest Gazdaságának 125 éve. Kamarapressz Kiadó és Szolgáltató Kht., 1998, 54-62. o
[2] BFL XV.37.d 25671
[3] BFL IV.1407.b
[4] BFL IV.1407.b
[5] BFL XV.17.d.329 25671
[6] villamosok.hu