Pozsonyi út 25. lakóház

Az ötemeletes, belső udvaros, függőfolyosós bérház magas csúcsíves vagy lándzsaíves formájú ablakai a korai angol gótika kedvelt ívformáját idézik meg. Ékes bejárati kapuján kovácsoltvas madár- és virágmotívumokat, indákat láthatunk, amelyek minden bizonnyal Migray József műlakatos trébelt munkái lehetnek, mivel a Löffler-fivérekkel közösen több bérház kapubejáróját, liftajtaját, erkély- és folyosókorlátait is ő készítette. Az udvaron a pincerészben található műhelyek egykori felülvilágítóira ma már csak egy-két színes üvegablak emlékeztet.

Előzmények
A mai Újlipótváros területén a századfordulón kezdetben lassan, majd az I. világháború után erőteljesebb gyorsasággal indult meg a város terjeszkedése. A Szent István körút beépítését (1906) követően fokozatosan tűntek el, illetve szorultak egyre kijjebb a terület képét addig meghatározó ipari épületek, valamint az őket kísérő egyszerű lakóházak. A 20-as, 30-as években kialakították a négyzetrácsos utcahálózatot, és neobarokk, illetve modern stílusú bérházak tömegei nőttek ki a földből.

Pozsonyi út (1984)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 39652; adományozó: Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény]

A tervező
A Pozsonyi út és a Radnóti Miklós utca sarkán álló épületet a századforduló leghíresebb építész-testvérpárosa, a Löffler-fivérek idősebbje, Löffler Samu Sándor tervezte.[3] Löffler Samu Sándor (Budapest, 1877 – Melbourne, 1962) mind egyedül, mind pedig testvérével, Bélával közösen számos izgalmas épülettel gazdagította Budapestet. A VI. Aradi utca 57. alatti bérpalota, Budapest egyik legvarázslatosabb, pávákkal és hermelinekkel díszített lakóháza az ő terve alapján épült, de ő tervezte például a Síp utca 17. és a Zichy Jenő utca 36. alatti házakat is.

Szemelvény forrása: Az Est, 1932. 23. évf. 246. sz. p. 4. [ARCANUM]

Különösen érdekes, hogy munkásságukban milyen sok különböző hatás és inspiráció fedezhető föl: „A Löffler fivérek építészeti elhelyezése során főként a következő fogalmak, jellegzetes stílusvariációk merültek fel a szakirodalomban: népművészeti ihletettség, a bécsi művészeti műhely, a Wiener Werkstätte hatása, premodern formavilág, geometrizáló szecesszió, korai art déco jegyek.”[5]

Löffler S. Sándor halálának időpontja és helye sokáig ismeretlen volt. Kiderült, hogy túlélte a holokausztot, és valószínűleg már 1948-ban elhagyta az országot (Bécsbe ment), majd 1949-ben feleségével, Ganz Gizellával Melbourne-ben telepedett le. 1962-ig, haláláig ott élt.[7]

Az épület
A Pozsonyi úti bérháznak egykori építtetői és tulajdonosai: nagys. özv. Oblatt Rezsőné úrnő, Lőbl Ödön úr és neje, Lőbl Ödönné voltak. A Budapest V. ker. Pozsonyi út 11. sz. és Sziget u. sarkán lévő 1240/3a és 1243/1 Hrsz. alatt építendő ötemeletes bérház tervrajzai 1927 márciusában készültek el.[8] A ház kivitelezését Vogel és Veidlinger végezték, akinek az irodája a Rákóczi út 36. alatt volt. Az eredeti építészeti terveken, valamint a Budapesti Ingatlankezelőség irataiban[9] fellelt adatokon kívül egy kötelezvény aláírása is tanúsítja, hogy 1927-ben kezdődött az építkezés. A kötelezvényt az említett építtetők Barcs Béla közjegyzőnél írták alá a törlesztési tervről.[10] Az építtetők és tulajdonosok 1928. január 26-án kapták meg a véghatározatot Budapest székesfőváros V. kerületi előljáróságától az ötemeletes bérház azonnali használatba vételére. Az okiratban a következő részletek szerepeltek:

Pozsonyi út 32. II. em., balra a háttérben a Pozsonyi út 25. Radnóti Miklós (Sziget) utca felé eső oldala. (1943)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 13859; adományozó: Fortepan]

Az ötemeletes, zártudvaros, függőfolyosós épület bejárati kapuján kovácsoltvas díszeket láthatunk: madár- és virágmotívumokat, indákat. A minták nagy valószínűséggel Migray József műlakatos trébelt munkái lehetnek, mivel a Löffler-fivérekkel közösen több bérház kapubejáróját, liftajtaját, erkély- és folyosókorlátjait is ő készítette. A díszítéseket a magyaros-népies motívumok jellemzik, így több helyen találkozunk virágindákkal, stilizált madárformákkal. Migray József művészetének szép példái az Aradi utca 57., a Síp utca 17. vagy a Szilágyi Erzsébet fasor 1. kapuján található madármotívumok. A kapu feletti mezőben galambdúcokat imitáló üvegezett felülvilágítót alakítottak ki. A felülvilágítás a bérház udvarán egykoron máshol megjelent: a pincerészben található műhelyek kaptak ilyenformán természetes megvilágítást. Ma már azonban csak egy-két színes üvegablak emlékeztet erre. A homlokzat a Pozsonyi út felé a földszinten hattengelyes, a Radnóti utca felé pedig nyolc. Az eredeti terveken a sarkon előbbi oldalra nézve két, míg utóbbi felé három tengely szélességben egy irodahelyiség nyílásait jelölték. A Pozsonyi úton e mellett három, a Radnóti utcán négy, a pincébe vezető nyílás található, felettük a magasföldszinti lakások ablakaival. A Pozsonyi úti szakaszt a ház már említett kapuja zárja, míg a Radnóti utcai oldalon egy autókijáratot és még egy vasajtót találunk, fölöttük további lakásablakokkal. Ma mind a földszinti, mind a pincebeli üzlethelyiségeket egy élelmiszerbolt (CBA) tölti ki.

Az első emelettől fölfelé a Pozsonyi úti homlokzat kilenctengelyes, a sarkon egy háromtengelyes rizalittal. Az 5-6-7. tengelyt az elsőtől a harmadik emeletig egy íves zárterkély fogja össze, ami a negyediken nyitott erkéllyé alakul. A 2-3. tengely első-második-harmadik emeleti kőkrorlátos, a negyediken pedig kovácsoltvas erkélyei erre a kiemelésre rímelnek. A Radnóti utcai homlokzat tizenhárom tengelyes, ebből a 2-3-4.-ben olyan íves zárterkély van, mint a Pozsonyin (de itt minden szinten), az 1. és a 6. tengelyben ugyanúgy kő- és kovácsoltvas korlátos erkélyek (csak itt az ötödiken is), és végül rizalittal ugrik ki a 8-12. tengely. A 13. tengelyben nincsenek nyílások. A homlokzatot a magastető alatt áttört motívumokkal díszített párkány zárja.

A nyílások mindegyike egyenes záródású, de változatos – félköríves, csúcsíves – szemöldökmezőkkel, amelyekben vázából kinövő virágcsokrok, illetve barokkosan tekergő növényi motívumos domborművek láthatók. A szögletes ablakkötényekben, illetve a kőkorlátos erkélyeknél is hasonló ornamentika látható. A magas csúcsíves vagy lándzsaíves formájú ablakszemöldökök a korai angol gótika kedvelt ívformáját idézik meg. Annak ellenére, hogy egyéb díszítményeit tekintve a ház a neobarokk, kisebb mértékben pedig az art deco egyiptomi mintakincsből merítő, illetve a magyaros szecesszió növényi motívumvilágát hozza, ez a gótikus vonal a belső udvarban is megjelenik a többemeletes zárterkély konzolszerű alátámasztásánál. Érdekes stíluskeveredés van a stukkóból és a vasból készült elemek (erkély- és lépcsőkorlátok) között is: míg előbbiek inkább organikusak, utóbbiak egyértelműen geometrizálóak.

Szemelvény forrása: Uj Nemzedék, 1933. 15. évf. 204. sz. p. 5. [ARCANUM]

Ami a ház belső elosztását illeti, a magasföldszintes kialakítás miatt a kapubejáróban márványburkolatú lépcső vezet az udvar szintjére. A háromkarú főlépcső, amelynek orsóterébe eredetileg is terveztek liftet, közvetlenül ezen a kapubejárón keresztül érhető el. A cselédlépcső és a teherfelvonó a ház délkeleti, udvari sarkában helyezkedett el. A házban 2-3-4 szobás lakásokat alakítottak ki, mindegyikhez tartozott fürdő, konyha és cselédszoba, kivéve a földszinten található szoba-konyhás házmesterlakáshoz, amely közvetlenül az előcsarnok mellett helyezkedett el, de az udvarból nyílt a bejárata. A manzárdszinten padlástér, vasalószoba és mángorló, teherfelvonó, a viceházmester lakása, két mosókonyha, cselédfürdő, ruhaszárító helyiség volt megtalálható. A ház alagsorában egykor üveglappal elválasztott gépkötöde üzemelt. Az alaprajzon kötött-szövött áru műhely, munkaterem, bolyhozógépek, 4 üléses varrógépek, 2 kötőgép, Jacquard gép, lakatos gép, irodahelyiség szerepelnek. Ezenkívül cselédbejáró, salakraktár, tüzelőanyag-raktár, kazánház, felvonógépház és „autogarage” került kialakításra.

Az építtetők
Az Oblatt-család 1910-ben alapította meg köttöáru-gyárát, amely a külső Váci úti szerény üzemből hamarosan a Szerecsen (ma: Paulay Ede) utca 11. alá, majd a Garay utca 20-ba költözött,

– írta a Textil nevű szaklap 1925-ben.[12]

Oblatt Rezső 1923-as halála után özvegye, Weisz Laura (Budapest, 1877. december 16. – ?) és lánya, Oblatt Lili (egyes forrásokban Lilly) vitték tehát tovább a céget, egészen pontosan 1923. június 14-től.[13] Az üzlet továbbra is nagyon jól mehetett, és a harisnyakötödéből befolyó vagyonhoz emellett hozzájárult Oblatt Lili férje, Lőbl Ödön vállalkozásának bevétele is. Lőbl Ödön (Budapest, 1883 – Budapest, 1940. április 13.) könyvkiadó, nyomdatulajdonos, textilgyáros, részvénytársasági igazgató volt. Testvérével, Lőbl Mórral (1880–1930) az Andrássy u. 19. és Nagymező u. 26. sz. alatt üzemeltettek nyomdát.[14] A ház aljában működött az építtető, Lőbl Dávid könyvkereskedése. Ezt a boltot 1926-ban vették át az alapítótól fiai.[15] 1936-ban fivérével, Dezsővel megalapították az Officina Könyvkiadót.[16]

Szemelvény forrása: Magyarság, 1937. 18. évf. 97. sz. p. 10. [ARCANUM]

Lőbl Ödön 1914-1915-ben építtette fel Lőbl Marcellel közös saját bérházát szecessziós stílusban art decós és népies reneszánsz részletekkel. A Pannónia utca 9. szám alatti bérház nyomdaként is üzemelt. A tervezéssel Löffler Samu Sándort és Löffler Bélát bízták meg.[17] Az építtetők és az építészek személyénk egyezése jól indokolja a két ház díszítményeinek hasonlóságát annak ellenére, hogy a Pozsonyi út 25. 12-13 évvel később készült. Oblatt Rezsőné 1927-ben újra férjhez ment Dárdai Ede m. kir. kormányfőtanácsoshoz, a Pátria biztosító vezérigazgatójához,[18] és ezentúl Dárdainé néven szerepelt a családi cég hivatalos irataiban.[18] Oblatték 1932-ben megváltak a Pozsonyi úti háztól, eladták a Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár Rt. elismert vállalati nyugdíjpénztáráranak 880.000 pengőért,[20] és a II. világháború utáni államosításig a Takarékpénztár tulajdonában is maradt.

Ismertebb lakók
Az épület bejáratának utcai frontján márványtábla emlékezik meg Bajor Nagy Ernő (Budapest, 1923. március 10. – Csobánka, 2010. szeptember 5.) Pulitzer-emlékdíjas újságíró, esztéta, és közíróról. Pályája a második világháborút követően indult, amikor 1948-ban a Szabad Szó munkatársa lett. 1949-től volt a MÚOSZ tagja, riporterként, emellett több tévé- és rádiójáték is ismertté tette nevét. A nyugdíjas korúak érdekvédelmének egyik szószólója volt. Később a Friss Ujság rovatvezetője lett, 1950-től néhány évig az Országos Béketanács sajtóirodáját vezette. 1953-tól a Nők Lapjánál, 1957-ban a Béke és Szabadságnál tevékenykedett. 1957-től a Hétfői Hírek munkatársa volt, 1959-től pedig a Szabad Földnél volt rovatvezető. 1993-tól pár éven át a Tollpróba című lapot szerkesztette. 1975-től jelentek meg kötetei, amelyek riportokat tartalmaztak. Ezek mellett tévé- és rádiójátékokat is írt, valamint különböző rádiós műsorok létrehozásában is közreműködött. 1949-től a Magyar Újságírók Országos Szövetségének volt a tagja, illetve kiállt a nyugdíjasok érdekeinek védelméért is. Munkásságát több elismeréssel is jutalmazták: Rózsa Ferenc-díj (1965), Sajtószabadságért-díj (1992), Pethő Sándor-díj (1993), Krúdy Gyula-emlékérem (1995), Aranytoll-díj (1996).[21] 2002-ben Joseph Pulitzer-emlékdíjjal tüntették ki magas színvonalú szakmai tevékenységéért.[22]

Szemelvény forrása: Függetlenség, 1934. 2. évf. 209. sz. p. 24. [ARCANUM]

Bajor Nagy Ernő felesége László Margit (Kolozsvár, 1931. március 17. – Budapest, 2019. április 15.) Liszt-díjas lírai szopránénekesnő, operaénekes, érdemes művész, itt tanult zongorázni Farkas Ferencnél.[23] 1947-ben Magyarországra költözött, először szabóként dolgozott, aztán a Budapesti Kórusban alt, majd szoprán szólamban énekelt. 1951-53 között magánéneket tanult. Gilda szerepében debütált egy szabadtéri előadáson Berg Ottó operatársulatában. Itt énekelt először olyan szerepeket is, mint Rosina A sevillai borbélyból. 1953-tól a Magyar Állami Operaház magánénekese volt, 1960-ban Pamina szerepébe ugrott be, ekkor szilárdult meg helye az intézményben. Legkiválóbb alakításai közé Mozart- (Susanna, A grófné, Blonde, Konstanza, Zerlina, Despina, Serpetta) és bel canto szerepek tartoznak. Gyakori színpadi partnere volt Réti József.[24]