Rákóczi tér 4-5. [Jelky András Iparművészeti Szakgimnázium] Jelky András Iparművészeti Szakgimnázium

A ma a Jelky András Iparművészeti Szakgimnáziumnak otthont adó épületet 1909-ben Pártos Gyula építésztől rendelték meg a Magyar Királyi Állami Nőipariskola számára. Különlegessége a tér felőli homlokzaton látható burkolat: Zsolnay-féle színes pirogránittal és vörös színű, szárazon sajtolt idomtéglákkal (az István téglagyár terméke). A földszinten eredetileg az igazgató lakása volt, az udvar felé pedig az igazgatói iroda. Három emeleten, az udvar felé kaptak helyet a munkatermek, a tér felé a tan-, rajz- és a gyűjteménytermek.

A Rákóczi tér 4–5. szám alatti 3 emeletes, zártsoros beépítésben álló színes téglaépület jelenleg a Jelky András Iparművészeti Szakgimnáziumnak ad otthont.

Állami Nőipariskola, Budapest (1932)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [leltári szám: AN056718A]

Az elmúlt évtizedek során több intézmény is lakója volt az épületnek, amelyet 1909-ben Pártos Gyula építész tervei alapján a Magyar Királyi Állami Nőipariskola számára kezdtek építeni, a Vallási és Közoktatásügyi Minisztérium megbízásából. Az építési engedélyt 1909. szeptember 27-én hagyta jóvá a magánépítési bizottság.

Az iskola két telken épült, az itt álló régebbi épület elbontása után (ennek tulajdonosa Zachár Antal, építésze Schusbeck Pál volt[1][2]). Eredetileg egy harmadik, akkor még üresen álló 200 négyszögöl nagyságú telek megvétele is tervbe volt véve, de ez sajnos nem valósult meg. Ezen a Német utcai saroktelken később egy 6 emeletes bérkaszárnya épült Pártos nagy bánatára, amelynek hangot is adott az Építő Ipar szaklap hasábjain 1913-ban:

„A budapesti Rákóczi-tér déli oldalán emelkedik az új színes külsejű nőipariskola, tanulságos emlékéül a mai kor tehetetlen és szegényes viszonyainak, midőn az intéző körök legjobb akarata és buzgósága hajótörést szenvedett a pénzügyi állapotok mostohaságán, mely néhány ezer korona árkülönbözet miatt nem engedte, hogy megszerezzék kiegészítésül a németutcai, alig 200 négyszögöl területű saroktelket, hanem bele kellett nyugodni abba, hogy a tér felé alig 8 öles fronttal toronyszerű hatemeletes bérkaszárnya épüljön az új intézmény mellé, ami azzal a nagy hátránynyal is jár, hogy annak az intézet felöli nyitott udvarából, a szomszéd épület összes emeletsoraiból belátnak az intézet udvarába, illetőleg az arra nyíló tan-és munkatermekbe, ami tekintettel arra, hogy ott napközben több száz serdülő leánytanítvány tartózkodik, a kíváncsi szomszéd lakókra nézve lehet igen érdekes és mulattató, de az intézet pedagógiai szempontjából mindenképpen elkerülendő lett volna.”[3]

Ellenérzésének valódi oka azonban az lehetett, hogy ezt megelőző iskolatervei nagyobb szabású önálló épületek voltak, a zártsoros beépítés pedig kompromisszumok kívánt a tervező művésztől.

Állami Nőipariskola, Budapest: Munkaterem (1932)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [leltári szám: AN056718B]

Az évszázad során az épület homlokzatáról elbontották az oromzatot, belső tereit is az adott kor követelményeinek megfelelően korszerűsítették (pl. ételfelvonó liftet építettek), bővítették (vasbeton szerkezetes tornatermet és öltözőket alakítottak ki). Az épület különlegessége, hogy a tér felőli homlokzata Zsolnay-féle színes pirogránittal és vörös színű, szárazon sajtolt idomtéglákkal (az István téglagyár terméke) van burkolva. A színes hatást még fokozza, hogy az ablakok fakereteit zöldre mázolták. Stílusa historizáló, korai olasz reneszánsz. A főbejárat a falsíkból rizalitszerűen kiugró jobboldali részen található, kapunyílása enyhén csúcsíves bélletében 2-2 oszlop. Az első és második emeleten 3-3 ablaknyílás, az első emeleten egyenes, a másodikon enyhén csúcsíves, legfelül keskeny csúcsíves záródású hármas, a széleken egy-egy ablaknyílás látható.

Szemelvény forrása: MOT, 1928. szeptember 28. 34. sz. p. 7. [HUNGARICANA]

A bejárati részt eredetileg egy oromzatos felépítmény zárta. A bal oldalon a magasföldszint magasságában a bejárattal tükörszimmetrikusan elhelyezett, azzal azonos formájú ablaknyílás ellensúlyozza némileg a homlokzat aszimmetriáját. A magasföldszint öt ablaka egyszerű félköríves záródású. Az első és második emeletet nyolc, szintén téglával burkolt egyszerű pilaszterrel foglalta egységbe az építész. Közöttük helyezkednek el a hármas osztású, az első emeleten egyenes, a másodikon csúcsíves záródású ablaknyílások.

A budapesti M. K. Állami Nőipariskola (VIII, Rákóczi-út 4) kiállítása az 1927/8. tanév végén (19329)
Kép forrása: Zempléni Múzeum [HUNGARICANA] [leltári szám: 0127630]

A harmadik emelet hét, hármasával pilaszterek közé zárt ablakcsoportja szinte az egész rendelkezésre álló falfelületet kitölti. A pilaszterek vonalában a koronázópárkány nyílszerűen megtörik, ezzel is hangsúlyozva a homlokzat tengelyeit. Az eredeti belső kiképzést és az itt dolgozó vállalkozók nevét is az építész 1913-as leírásából ismerhetjük meg.[4] Az épület jobb sarkában a tér felől található a főbejárat a fedett előtérrel, amelyből a tágas csarnokba jutunk; innen nyílik a vasbetonszerkezettel alátámasztott főlépcső, amelynek folytatásában az épület egész hosszában folyosó helyezkedik el – ez a vele azonos hosszúságú tágas udvarról kapja megvilágítását. A főbejárattól balra a tér felőli oldalon, a földszinten eredetileg az igazgató lakása került kialakításra, az udvar felé pedig az igazgatói iroda és egyéb adminisztrációs helyiségek. Három emeletsorban az udvar felé kaptak helyet a munkatermek, a tér felé a tan-, rajz- és a gyűjteménytermek. Az alagsorban volt a központi fűtés berendezése, a szolgalakások és egyéb, gazdasági célokra szolgáló helyiségek (pl. fáskamra). Az udvarra külön bejárat vezet az épület baloldali sarkában, a magasföldszint alatt.

Pártos Gyula építész neve a Lechner Ödönnel közösen tervezett Iparművészeti Múzeum kapcsán sokaknak ismerősen cseng, viszont önálló építészeti tevékenysége kevésbé ismert, pedig több jelentős épület tervezője volt. Érdemes életrajzával részletesebben megismerkedni.

Pártos Gyula, eredeti családi nevén Punczmann Gyula életrajzában sok a bizonytalanság, kezdve születésének és halálának időpontjával és helyével. Nagy Virgil megemlékezése szerint[5][6] 1844-ben született Zomborban, ahol atyja ügyvéd volt és ahol Pártos a gimnáziumi tanulmányokat is végezte. 1917. január 16-án hunyt el. Az 1976-os kiadású Művészeti Lexikon[7] szerint 1845-ben született Apatinban és 1916. december 22-én halálozott el.

Pártos Gyula (1845–1916) magyar építészmérnök
Kép forrása: Wikimedia Commons [Tambo]

A következőkben a Lyka által közzétett nekrológ részleteit közlöm, amelynek alapjául Nagy Virgilnek a Magyar Mérnök- és Építész Egyletben elmondott emlékbeszéde szolgált alapul:

„1862-ben Pártos Budapestre került s hajlandóságot érezvén az építőpályára, hozzáértők tanácsára először az építés mesterségének megtanulására szánta el magát, amely célból belépett, mint kőműves inas Hild építőmester főpallérja mellé, a Magyar Tudományos Akadémia palotájának építésénél; ott két éven át foglalatoskodott, mint falazó és rajzoló inas, Hauszmannal együtt, aki ugyanezen építkezés irodájába volt beosztva, tanulta meg a kőműves mesterséget Skalniczky oldalán. Ez volt Pártos Gyula építészeti pályafutásának legeleje, oly időkben, amikor Budapesten az építkező tevékenység a szabadságharcot követő pangás után föllendülni kezdett és a Pollák, Hild, Zitterbarth, Kaszeliktől ápolt klasszicizmus egyrészt a müncheni romanticizmusnak, másrészt a berlini száraz reneszánsz iránynak kezdett helyet adni. Az Akadémia palotájának tervpályázatásban a magyarok között Ybl, Skalniczky, Henszlmann vettek részt; az első díjat Stüler Ágost porosz építész nyerte el, megbízást kapott az építés végrehajtására s ő bízta meg tanítványát Skalniczkyt a helyszíni építés vezetésével.

Az Akadémia építésének befejezése évében Pártos beiratkozott a József-műegyetemre (akkor még Josep polytechnikum), amelynek akkor még építészeti szakosztálya nem volt és három éves tanfolyamon egyetemes építőmérnöki kiképzést nyújtott. Stoczek állott a főiskola élén, mint kinevezett igazgató és Schnédár János volt az egyedüli építész tanár ki azonban mérnöki tantárgyakat is adott elő. (…) A műegyetem elvégzése és végbizonyítvány szerzése után Pártos 1866-ban építészeti tanulmányainak folytatására a berlini építészeti akadémiára vonult Hauszmann Alajossal és Lechner Ödönnel egyetemben, akikkel együtt lakott s akik hárman alkották a most már szinte legendássá lett berlini aranyifjúsági magyar triászt (Die drei Ungarn mit die feschen Beene), dolmányosan, pörge kalappal, sarkantyús csizmában. Tanárai voltak az akadémián: Luce, Strak, Bötticher, tanulótársai között a hírnevesebbek: Wallott, H.Licht, Grossheim és Kaiser. Akadémiai tanulmányaival párhuzamosan műtermi foglalkozást is folytatott Pártos, tanárának Luce mesternek építkezésein fizetés mellett. (…) E gyakorlati foglalkozásban része volt a híres Borsig-palota építésében, amelynek homlokzatát Luce oly gondossággal kívánta mérlegelni, hogy egy részét természetes nagyságban rakatta fel gipszmintában, hogy véglegesítés előtt annak művészi hatását tanulmányozhassa.

1868-ban Pártos Hauszmannal és Lechner Ödönnel a Rajna-mentén tanulmányutat tett s az után még 1869 elejéig maradt Luce irodájában. Ugyanezen év közepén visszatért Budapestre, itt megtelepedett és szaktanulmányai után építészi gyakorlatot kezdett. Első munkái közé tartozik Kecskemét város bérházának építése Budapesten, a Berlinben akkor dívó reneszánsz stílusban. Majd következett a félegyházai róm. kath. plébánia-templom, a ceglédi főgymnasium és a patriarcha palotája ugyanott, Bácsmegye székháza Zomborban, ugyanott egy laktanya-épület, a szombathelyi lovas laktanya, a Lenhossék-féle bérház Budapesten a Muzeum-köruton stb. Mindezek főleg megállapodott reneszánsz stílusban készültek, de már eltérésben a berlini iskolától.

A franciaországi tanulmányútról hazatért Lechner Ödönnel, 1872-ben lép Pártos Gyula társas viszonyba, amely az iparművészeti Múzeum felépítéséig tart. Ekkor, 1897-ben újból önállóan folytatja építészeti tevékenységét, s ebből az időből való munkái: a pozsonyi postapalota[8], a tordai fő gimnázium.”

Pártos a 20. század elején több iskolaépületet is tervezet. Ezek közül az első, szintén Budapest VIII. kerületében, a Tavaszmező utcai Magyar Királyi Állami Mechanikai és Órásipari Szakiskola (ma Budapesti Műszaki Főiskola) 1900–1901 között épült fel. Kétemeletes, alápincézett, eklektikus épület. Külső burkolata szintén nyerstégla, a kapubejárat felett pirogránit díszítéssel. A homlokzat velencei üvegmozaik díszítése Róth Miksa üvegművész műhelyében készült.

Szemelvény forrása: Budapest Czim- és Lakásjegyzék, 1904–1905. 16. évf. Franklin-Társulat, Budapest. p. 554. [HUNGARICANA]

Ezt követte a Győri Állami Fa- és Fémipari Szakiskola épületének tervezése, amely 1902-ben készült el. A Nőipariskola épületével párhuzamosan, 1909–1910 között a Bárczy-féle kislakás és iskolaépítési programban épült fel Budapesten a IX. kerületi Mester utcai elemi iskola (ma József Attila Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola).[9] Pártos utolsó alkotói korszakában készült iskolatervei stilárisan nem nevezhetők progresszívnek, inkább eklektikusak, de kialakításukban egységes csoportnak tekinthetők. Modernségük a belső téralakításban, műszaki felszereltségükben (központi fűtés) és a felhasznált anyagokban (vasszerkezet, pirogránit, préselt tégla) ragadható meg.[10]