Szent István körút 17. lakóház
Data and description
Az egykori Lipót körút 17. szám alatt álló épület kivitelezésében számos neves vállalkozó vett részt. A ház teljesen modernnek számított a korban, személy- és teherliftekkel, gáz- és elektromos világítással, gáztűzhelyekkel fölszerelve, díszes és kényelmes berendezéssel épült.
A Nagykörút
A Nagykörút megépítése előtt a városból kivezető utak – a Váci út, a Király utca, a Kerepesi út, az Üllői út – a várost egymástól elválasztott településekre osztották. Ezért fontos volt egy olyan út építése, amely összeköttetést jelentett e részek között. A Nagykörút helyén régebben a Duna egy ága folyt, bár a városegyesítés idején (1873) kijelölt útvonal nem követte teljesen az egykori, ún. Rákos-árok vonalát. Reitter Ferenc, az egyesített Budapest egyik legjelentősebb várostervező mérnöke például egy hajózható Duna-csatornát képzelt itt el. Pénzügyi okok miatt ez a terv nem valósult meg , a helyén futó közúti nyomvonal viszont véglegesen bekerült a városrendezési tervekbe.[1]
A Nagykörút a bécsi Ringstrasse mintájára épült 1872-től 1906-ig. Az építkezés nem indult zökkenőmentesen: kevés volt a befektető, 1873-ban pedig összeomlott a bécsi tőzsde, és jött a gazdasági válság. A befektetői kedv növelése érdekében a városvezetőség 15 évi adómentességet ígért a körúti építkezésekre. Az építkezést négy, egymástól jól elkülöníthető szakaszra oszthatjuk. Az első szakaszban, ami 1872-től 1884-ig tartott, épült fel a körút jelképévé vált Nyugati pályaudvar és a Margit híd, és ekkor születtek meg az első házak a József körúton. A második szakaszban, ami 1884-től 1890-ig tartott, a Váci út–Király utca közötti rész épült ki. Ekkor adták át az első villamosvonalat, ami a Nyugati pályaudvar és a Király utca között épült meg. 1887-ben meghosszabbították az adómentességet még 15 évvel, ami újabb lendületet adott az építkezéseknek. A harmadik, 1890-től 1896-ig tartó szakaszban épült ki a Király utcától az Üllői útig tartó rész. Ekkor épült meg a Royal szálló, a New York palota és a Vígszínház is. A Nagykörút ünnepélyes megnyitására 1896. augusztus 31-én került sor.
A negyedik és egyben utolsó szakasz 1906-ig tartott. Jellemző, hogy ezt megelőzően még igen sok beépítetlen házhely állt a Körúton, főleg a Lipót és a Ferenc körúti részeken. Az építkezések üteme ekkorra megtorpant, mivel 1902-ben lejárt az adómentesség. 1906 után csupán egy beépítetlen házhely maradt, az Üllői út és Ferenc körút sarkán álló telek. Itt épültek fel – a Gschwindt szeszgyár lebontása után – 1927-28-ban a Corvin-házak.[2] A 4141 méter hosszú Nagykörút néhány évtized alatt a város lüktető központjává vált.
A Lipótváros
Lipótváros régebben még egy egész kerületet jelentett: a Deák Ferenc utcától egészen Újpestig tartott, nyugaton a Duna, keleten a Váci út és a mai Bajcsy-Zsilinszky út határolta. Nevét II. Lipót magyar királyról kapta. A XIX. században sok gyár működött a környéken, a Honvéd utcában a híres Valero selyemgyár, mellette a József Hengermalom és a pesti Vasöntő és Gépgyár. A Szent István körút és a Szemere utca sarkán állt a Haggenmacher Hengermalom, a Szent István körút és a Bihari János utca kereszteződésében pedig a Pesti Cukorfinomító Gyár működött.
Az épület története
Az egykori Lipót körút 17. alatt álló négyemeletes, belső udvarral rendelkező impozáns sarokház terve Budapest Székesfőváros megrendelésére készült el 1901-ben, 1902 augusztusában pedig már használatba is vehették a lakók.[3]
A terveket Orczy Gyula építész készítette. A kivitelezésben számos neves vállalkozó vett részt, többek között Rákos Manó szobrász, Glatz András üveges és Lepter János lakatosmester.
Orczy Gyula 1864-ben született Hejőbábán. Édesapja földbirtokos volt. Oklevelét a budapesti József Műegyetemen szerezte 1887-ben.Tervei szerint épült fel többek között az Aquincumi Múzeum központi épülete 1894-ben, majd a múzeum bővítése is az ő nevéhez köthető. Továbbá ő tervezte a Tűzoltó utca 9. alatt álló Fehér Kereszt Gyermekkórházat és a II. János Pál pápa téren lévő Tisza Kálmán téri iskolát (ma: Deák Diák Általános Iskola) is.
A II. világháborúban egy közeli lőportár felrobbanása következtében megsérült a ház Balaton utcai homlokzata, ezt eredeti állapota szerint helyreállították. 1941-ben az épületet megvásárolta a Magyar Nemzeti Bank. 1945-46-ban a lakásokat áttervezték és az emeletenkénti 5 lakásból 10-et alakítottak ki.
1960-61-ben a Balaton és a Szemere utcai oldalon a tetőteret beépitették, majd ezután néhány évvel épitettek egy új liftet, mivel a régi csak a IV. emeletig közlekedett. A gyönyörű neobarokk stílusú régi liftet sajnos megsemmisítették. 1991-ben a ház társasházzá alakult.
Az épület jellemzői, érdekességei
Stílusjegyeit tekintve a századforduló jellegzetes tendenciájához csatlakozik, amelyben egyszerre voltak jelen a megelőző évtizedek historizáló elemei, de bizonyos részletekben – a növényi ornamensek formálása, vagy a homlokzat vertikális hangsúlyai – már a szecesszió felé mutat. A Szent István körút – Szemere utca – Balaton utca által határolt tömb teljes mélységét elfoglaló épületnek két bejárata van, egy a körút és egy a Balaton utca felől. A körút felé néző homlokzata 7 (1+5+1) tengelyes, amit egy háromtengelyes, íves sarok követ. A Szemere utcára 1+4+5+4+1 felosztásban alig kiemelkedő rizalitokkal tagolt hosszú oldalhomlokzat néz, míg a Balaton utcai oldalon a főhomlokzat egyszerűsített verziója ismétlődik 1+7 felosztásban egy sarokrizalittal. A nyíláskeretek – a körúti üzleptortálok és a földszinti lakások ablakai is – a földszinten és a 2. emeleten ívesek, a többi szinten egyenes záródásúak. A díszítmények sorában a neobarokk teljes eszköztára felvonul az óriáspilaszterektől az arcos konzolokon és változatos nyíláskeretezéseken át a látszatkváderezéssel kialakított íves ablakfülkékig. A tetőtérbeépítéskor szerencsére megmaradt a ház egyik legjellegzetesebb eleme, a sarkon lévő, francia barokk kastélyokat idéző impozáns kupolaegyüttes, amelyről csak a tetejét díszítő turul- vagy sasmadár szobra hiányzik. A kapu felett is egy kitárt szárnyú ragadozómadár felett látható az építési évszámot tartalmazó kartus – mivel a bejárat pompás építészeti keretét két, ősmagyarként ábrázolt varkocsos atlaszfigura hordozza, ezért feltételezhetjük, hogy turulról lehet szó.
Ami a belső elrendezést illeti, a földszinten egy 3, egy 4 és egy 5 szobás lakás, illetve a házmester lakása foglalt helyet. A magasföldszinten volt a viceházmester lakása. A házmester lakása egy galériázott szobából és konyhából állt, a viceházmesteré szoba-konyhából. A portásszoba a lift mellett helyezkedett el. A házmester feladata volt a ház karbantartása, valamint a lift kezelése, ha gyerek szerette volna használni (ennek költsége 30 fillér volt). A kapuzárás este 10 órakor történt. Ha valaki ennél később ért haza, 50-60 fillért kellett fizetnie a házmesternek, hogy kinyissa a kaput.
A ház bérpalotának épült, luxusigények kielégitése volt a cél, személylift és teherlift működött benne, gáz- és elektromos világítás volt kiépítve, a lakások gáztűzhelyekkel voltak felszerelve, modern és kényelmes bútorokkal voltak berendezve, átlagos alapterületük 100 és 250 négyzetméter között mozgott és mindegyikben volt fürdőszoba. Öt szinten összesen 25 lakást alakítottak ki, ami a házmester és a viceházmester lakását is magában foglalta.
A lakások számozása az óra járásával ellentétesen növekvő sorrendben került meghatározásra lentről felfelé. A lakások a következő helyiségekből álltak: előszoba, ebédlő, szalon, úriszoba, hálószoba, gyerekszoba, cselédszoba, konyha, kamra, fürdőszoba és toalett. A legnagyobb lakás a Szent István körút felőli oldalon az I. emeleten helyezkedett el. Alapterülete 250 négyzetméter volt. Ezt Hegyeshalmy Lajos országgyűlési képviselő bérelte 1902-től.
A házban két mosókonyha is volt, mindkettő az ötödik emeleten, a mosáshoz pedig időpontot kellett kérni a házmestertől.
A pincében fáskamrák kaptak helyet. Innen a melléklépcsőházban működő teherlifttel szállították fel a fát az emeletekre. A liftet kis mérete miatt csak áru szállítására használták.
Egykori üzletek, régi és mai lakók
Az eredeti földszinti alaprajzon 8 üzlethelyiség látható, amelyekhez hátul raktár is tartozott. A Szemere utcai oldalon egy suszterműhely működött, a mostani SPAR helyén 1901-ben még egy kis sarki fűszeres üzemelt. Tulajdonosát Eichner Gyulának hívták. Mellette a 30-as, 40-es években egy kis édességbolt volt, amit Reichlin Tibor vezetett. Emellett az 50-es években hímző- és kézműipari bolt volt. A kaputól balra szabóműhely működött, mellette pedig egy pékség. A legszélső helyiségben a ‘20-as években az egyik legjobb minőségű marhahúst árusító bolt üzemelt, amelyet Dubovetz Emil vezetett.
A Magyar Nemzeti Bank Műszaki Hivatala már 1941-ben készíttetett terveket a ház átalakítására, azonban ezek a háború miatt csak később tudtak megvalósulni. A II. világháború után kifejezetten abból a célból alakíttatták át az épületet, hogy a tisztviselőknek bérlakásokat teremtsenek.[4] 1946-ban befejeződött az átalakítás, és néhány kivétellel valóban a bank dolgozói kaptak itt bérlakásokat. Ilyen volt a bank egyik osztályvezetője és jogásza is, aki a házban lakó Márti néni édesapja volt, akinek elmondása szerint még a házmester is a bankban dolgozott előzőleg. Márti néni azt is elmesélte, hogy gyerekkorában olyan volt ez a ház, mint egy nagy falu: a lakók ismerték egymást, barátságok szövődtek, a szomszédok összejártak, segítettek egymásnak. Ha például hiányzott pár fej hagyma a pörkölthöz, természetes volt, hogy a szomszéd adjon néhányat, aztán cserébe, amikor elkészült az ebéd, kapott belőle egy kis kóstolót.
A házban sok ismert ember élt korábban: Csik Ferenc olimpiai bajnok úszó, Szőke Katalin szintén olimpiai bajnok úszó, Romhányi József író, költő, Ternovszky Béla filmrendező.
Do you know something about this house? Share with us at the budapest100@kek.org.hu email address!
References
- Egykori Duna-meder a Nagykörút alatt - A Rákos-árok. Dunai Szigetek blog, 2010. 10. 03. LINK
- Ruisz Dezső: A Nagykörút. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1960. pp. 16–26.
- Budapest Főváros Levéltára iratai, Építési Ügyosztályok tervtára. HU BFL XV. 17. d. 329 – 25028
- Budapest Főváros Levéltára iratai, Építési Ügyosztályok tervtára. HU BFL XV. 17. d. 329 – 25028