Szilágyi Dezső tér 5. középület

A Budai Vigadó épülete helyén a XVII. században egy törökök által épített áruraktár állt, ami később fegyverraktárként funkcionált. A kiegyezés után a honvédség használatába került, amit katonai raktárként üzemeltettek. A budai lakosoknak nem volt hely, ahol nagyobb mulatságot tarthattak volna és a fejlődő polgárságban igény fogalmazódott meg, miszerint ha Pestnek van vigadója, akkor a Duna másik oldalának is jár. Már a főváros egyesítésekor felmerült egy vigadóépület építése a Budán, Fő utcában. Az 1873-ban, Steindl Imre által tervezett Budai Vigadó azonban nem valósult meg. Akadályba ütközött a pénz és helyhiány, valamint sok vita arról, hogy nem e lesz nagy konkurencia a Pesti Vigadónak. 1892-ben a polgárok a vigadó jelentőségét és hiányát jelezve kérelmet nyújtottak be egy épület megépítésére Gerlóczy Károly fővárosi alpolgármesternek. Az 1894. évi 20. törvénycikkel Wekerle Sándor miniszterelnök Budapest belterületi katonai ingatlanjait (köztük pl. a pesti Újépületet, a budai Citadellát) a város tulajdonába juttatta vissza. Így adódott lehetőség arra, hogy a fegyverraktár helyén a budai polgárság régi törekvése teljesülhessen. A Fő utca – Corvin tér – Iskola utca által határolt háromszög mellé a főváros megvásárolta a két szomszédos telket is.

1896-ban a főváros közgyűlése nyilvános pályázatot írt ki az épületre, melynek nyertese Kallina Mór és veje, Árkay Aladár közös munkája lett. Kihívást jelentett, hogy ekkora területre kellett több igényt kielégíteni, miszerint legyen benne színház, könyvtár és egyéb szórakoztatási célokat kiszolgáló épületrész. A viszonylag egyszerű külsőt kompenzálta a pompás szecessziós belső. Az épület homlokzatának kialakítása főként Kallina Mór hatását tükrözi eklektikus megjelenésével. Az 1896-ban kiírt tervpályázat után az építkezés két évvel később, 1898 tavaszán kezdődött, és a következő év őszére a 800 négyszögöl alapterületű épület már szerkezet-készen állt. Az elkészült épületet 1900. január 20-án Halmos János polgármester adta át, nagyszabású farsangi bállal kísérve.
Kialakításában kétemeletes, belsőudvaros, timpanonos, kupolaszerűen manzárdos tetőfelépítménnyel ellátott sarokbeépítés, mely főleg belsőleg neoreneszánsz stílusjegyeit viseli magán. Ilyen elemek a homlokzat oszlopfői attikai jón, az oszloptörzsek olasz reneszánsz mintái. A kapu- és ablakkeretezések, a mellvédek szintén az olasz (római, firenzei) reneszánsz palotaépítészetből ismert megoldások. A főhomlokzatot eredetileg kis kiülésű faloszlopok, pillérek, könyöklők ékesítették. A háznak két díszes (a Corvin téri és a Fő utcai) és egy alárendelt (az Iskola utcai) homlokzata volt. Az épület dél felé, a Corvin tér irányába fordul. Középső tömbjéhez oldalszárnyak csatlakoznak. Az első emeleten nagyméretű, félköríves, a második emeleten kerek ablakokat építettek be. Az épület Fő utcai sarkán kávéház volt, az Iskola utcain pedig étterem megépülésekor, mely 400 fő befogdására volt alaklamas. Középső bejárat impozáns, tágas előcsarnokot karszti márványoszlopokkal díszítették, belőle széles márványlépcső vezetett az emeletre. A lépcsők mellett lámpák százai világítottak; a belső falakat halványzöldre festették. Tovább haladva a Budai Polgári Kör társalgója, olvasója és három játékterme helyezkedett el. Az első szinten egy 350 négyzetméteres díszterem kapott helyet. Falfelületein hatalmas tükröket, valamint Pauli Erik „Az est” és „A reggel” című falfestményei díszítették. A díszteremhez két oldalról egy-egy kisterem csatlakozott. Oldalt, az utcákkal párhuzamos szárnyakban további kistermek, a belső udvarra néző folyosókon társalgók, klub- és olvasóhelyiségek, kártyaszobák nyíltak. A felsőbb szinteken négy magánlakást alakítottak ki. Ezek mellett működött a Budai Könyvtár Egylet és a Budai Anyakönyvi Hivatal.

A második világháborúban a bérlakások és a 2. emeleten működő II. Kerületi Állami Anyakönyvi Hivatal helységei kivételével honvédelmi célból igénybe vették. Egyes források szerint pártmoziként is működött az egyébként nem filmszínházi célokra épült Vigadó. Ma ez a színház ad otthont elsősorban a Magyar Állami Népi Együttes előadásainak, akik évente több mint 120 alkalommal lépnek fel itt. Napjainkban az épület több funkciót tölt be: a Vigadóban kapott helyett a Nemzeti Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza. 1997-ben felmerült, hogy az épület a Nemzeti Színtársulat otthonául alkalmas lenne. Sokan úgy gondolták, hogy a Budai Vigadó a legalkalmasabb a Nemzeti Színháznak. A kivitelezés nem valósult meg. (A tervekben mélygarázs is szerepelt.) Az épületet 2007-ben felújították, mivel a világháború okozta súlyos károk helyreállítása alapos volt ugyan, de ekkor nem az eredeti állapot visszaállítására, hanem egy jóval egyszerűbb, költséghatékonyabb épület kialakítása volt a cél. A rekonstrukció eredményeként a párkányokra visszakerültek az onnan eltűnt szobrok, a timpanon fölé pedig a szintén hiányzó mitológiai szoborcsoport. Megnyitották a korábban befalazott kerek ablaknyílásait. Visszakerültek a földszint egykori nagy kávéház- és étteremablakai is. A felújítás során belső felújításra nem került sor. 2011-ben az épületet műemlékké nyilvánították.

—

FORRÁSOK

http://www.hagyomanyokhaza.hu/page/1923/

http://budapestcity.org/03-muemlekek/01/Budai-Vigado/index-hu.htm

http://budapest.reblog.hu/cimke/V%C3%ADgad%C3%B