Vigadó tér 3. lakóház

A Belgrád rakpart felőli sarkon álló 3. számú épület 1869-1971-ben a Thonet Testvérek megbízásából épült. A főváros egyik legjövedelmezőbb bérháza Thonet-udvar néven ismerték. Michael Thonet (1796- 1871) nemcsak technikai újító, hanem a modern gyártástervezés és formatervezés előfutára volt, a bútorhajlítás mestereként vonult be az iparművészet történetébe. 

A cég Wagner János mérnököt kérte fel a feladatra, de a terv nem nyerte el a megrendelő tetszését így végül Szkalnitzky Antal és ifjabb Koch Henrik terve épült meg, a művezető Hauszmann Alajos volt.

A négyemeletes háznak minden utcafrontra egy- egy főbejárat van, a Vigadó téri íves kapualjat puttók, a többit az épület egyéb épületplasztikáihoz hasonló nőalakok díszítik ezekből némelyik koszorút tart. A koszorú a dicsőség, a győzelem a felszentelés szimbóluma, az ókorban, a különféle versenyjátékokban a győztesek koszorút kaptak: Olümpiában olajfa-, Korinthoszban fenyő-, a püthiai játékokon babér-, Nemeában petrezselyemlevélből készült koszorút; ebben az értelemben a halhatatlanság, a dicsőség, a hírnév szimbóluma. A figurális díszeken kívül jellemzője a levél ornamentika, ami a párkányok alatt az oszlopok közökben, az oszlopfőkön is megjelenik és a kapuboltozat közepén lévő leveles agrafe-nál is visszaköszön.

Minden kapu felett az épülettömb teljes magasságáig kovácsoltvas korlátú erkélyek vannak az emeleteken, kecses, indás formájuk szépen illeszkedik a fent leírt díszítőelemekhez.

A bejárati és erkélyajtókat a földszinten az első, a második és a harmadik emeleten ión stílusú féloszlopok fogják közre. A Vigadó tér felőli oldalon az első és második emeleti ablakok alját balusztrád díszíti és szemöldökpárkányt kaptak, a Rakpart felőli oldalon a harmadik emeletiek is, a Vigadó tér harmadik emeletének frontján az ablakok alatti részt domborművek díszítik. A főpárkányok az egész épület körül gazdagok, míg az emeletek közötti övpárkányok egyszerűek.

A Thonet ház 1898-ban teljesen kiégett, a felújítás során a Testvérek úgy döntöttek nem tartják meg a ház eredeti- bútorraktár funkcióját, hanem luxusbérházat alakítanak ki. Az épületet 1933-ban vásárolta meg a Phönix Életbiztosító Társaság, hogy bauxitbeton elemekkel kibővítve 1934-ben felújíthassa új szerzeményét.
Ekkor nevezték át Corso-palotára. A világválság hatására a biztosítótársaság 1936-ban tönkrement, a bérház ekkor kapta vissza régi, Thonet-udvar elnevezését.

Teljes épületleírás itt