Attila út 105. lakóház

Az Attila út Mikó utcától Vérmező útig terjedő részének mai épületei nagyrészt a ’30-as években váltották fel a korábbi földszintes, egyemeletes házakat. Az eredetileg65/c számú bérház a háború után az első átszámozáskor a 73-as, 1962 májusától a 105-ös számot viseli. A négyemeletes, szintenként háromlakásos, U-alaprajzú, lapostetős lakóház baloldalt (északnyugati fala) a szomszéd házhoz csatlakozik, jobboldalt (délkeleti oldalán) kert határolja. Tetőteraszát – amelyről a Vérmező fái fölött a Gellért-hegytől a Rózsadombig nyílik kilátás – többsoros csőkorlát szegélyezi.^[1]

A korán elhunyt Falus Lajos (1903–1941 után)^[2], valamint id. Janáky István (1901–1966)^[3] korai épülete az Attila úti lakóház. Janáky István 1936-ban nyitotta meg magánirodáját, miután a Margitszigeti Strandfürdő (Masirevich Györggyel közös) tervével pályázatot nyert, így ez a ház az egyik első saját néven megvalósult műve.
 
Az épületetHéber Sándor kályha- és tűzhelygyáros építtette; a ház felesége, Héber Sándorné nevére került. Héber Sándor már 1906-ban megtalálható a fővárosi telefonkönyvben: akkor a VI. ker. Váczi körút 39-ben lakik és ide van bejelentve a cége is.^[4] Habár a közterület 1914-től Vilmos császár, majd 1945-től Bajcsy-Zsilinszky Endre nevét viseli, Héber cégének irodája évtizedeken át ugyanitt működött.^{[5] [6]} A kályhagyáros 1907-től igazoltan az Országos Iparegyesület tagja.^[7] 1913-tól gyára a Kazinczy utca 14. alatt^[8], raktára a VI. ker. Hajós utca 45-ben található.^[9] A gyárat egészen 1950-ig előbbi címen említik. Héber Sándor a háború alatt már Attila úti házában élt – bár nyáron Csillaghegyen tartózkodott –, majd 1948-as lakcíme a telefonkönyv szerint Attila út 73., köszönhetően a háború utáni átszámozásnak.^[10] Cégéről az utolsó hír 1950-ből származik, ekkor a Kazinczy utcai vállalkozást inkasszó terheli.^[11]
 
Az Attila út ’30-as években történő gyors beépítését két tényező segítette. Egyrészt ebben az időszakban, a gazdasági válságot követően ismét megjelentek a magánbefektetők a bérházépítés területén, ez a beruházási mód ugyanis jól jövedelmező befektetésnek számított. Másrészt a főváros 1934. évi rendkívüli ideiglenes házadó-mentességről szóló rendelete bizonyos kiemelt területekre adómentességet biztosított – ide tartozott az Attila út is, ahol a rendelet támogatta az elavult, romos földszintes épületek bontása utáni építkezést.^[12] Az 1934-es rendelet hatálya 1937. júliusáig szólt, majd a hosszabbítás után lejárt.
 
1937-ben napilapokban (Pester Lloyd, Pesti hírlap, Az Est, Magyarság, Pesti Napló) hirdetik a megépülő lakásokat. Az Esti Kurir szerint: „Vérmező legszebb pontján Attila 65/c alatt most épülő luxus-bérházban ideális délkeleti és délnyugati fekvésű, teljes komfortos utcai erkélyes 2 szoba-hallos, 2 szobás és garszonlakások azonnalra, vagy novemberre kiadók. Beépített szekrények, központi fűtés, melegvíz, tetőterasz. Érdeklődés a helyszínen és a tulajdonosnál.”^[13] Az Ujság című napilapból az is kiderül, hogy ekkoriban a szomszédban működött a Bellevue szálló.^[14]
 
A ház talán leghíresebb lakója Petschauer Attila olimpiai bajnok kardvívó volt^[15], egyben Az Est lap újságírója, városszerte ismert bohém.^[16] Jóbarátai közé tartozott Karinthy Frigyes, Szomory Dezső és Csortos Gyula, aki a közeli Attila út 117-ben élt. Hámori Ottó róla írta Egy kardforgató élete című filmnovelláját^[17], Szabó István pedig a Napfény íze című filmjében Petschauerről mintázta Sors Ádám alakját, aki Petschauerhez hasonlóan a keleti fronton, munkaszolgálatban hal meg.
 
1981-ben a Kelenföldi Közért szerződéses üzemeltetésre átadott 125 nm alapterületű élelmiszerboltot ezen a címen.^[18] Jelenleg az Articsók Kft. és a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társasága működik az épületben.
 
 
Források:

^[1] Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. Budapest, 1995, p. 39.
^[2] Bolla Zoltán: A magyar art deco építészet I. rész. Budapest, 2018, p. 77.
^[3] Janáky István szócikk, Művészeti Lexikon, Artportal. [link]  
^[4] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1905-1906 (17. évf.), Budapest, 1906, p. 787, 839, 1183.
^[5] A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betűrendes távbeszélő névsora, Budapest, 1942, p. 192.
^[6] Budapesti távbeszélőnévsor 1949. december, Budapest, 1949, p. 111.
^[7] Magyar Ipar (1907) 28. évf. 12. sz. p. 301.
^[8] A budapesti és a környékbeli távbeszélő-hálózatok előfizetőinek és nyilvános állomásainak betűrendes névsora 1913. december, Budapest, 1913, p. 176.
^[9] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1912 (24. évf.), Budapest, 1912, p. 1103.
^[10] A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betűrendes távbeszélőnévsora 1948. március, Budapest, 1948, p. 102.
^[11] Magyar Közlöny (1950) 10. évf. 49. sz. p. 191.
^[12] Valló Judit: Belbudai modern bérházak és lakóik az 1930-as években. Tanulmányok Budapest múltjából 35. (2009), p. 246. [link]
^[13] Esti Kurir (1937) 15. évf. 172. sz. p. 14.
^[14] Ujság (1937) 13. évf. 129. sz. p. 16.
^[15] A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betürendes távbeszélő névsora 1939. május, Budapest, 1939, p. 334.
^[16] Petschauer Attila szócikk. Magyar életrajzi lexikon, szerk. Kenyeres Ágnes, 1967. Digitális változat.  [link]
^[17] Hámori Ottó: Egy ​kardforgató élete. Filmnovella Petschauer Attiláról, Sportpropaganda, 1983
^[18] Magyar Nemzet (1981) 37. évf. 141. sz. p. 7.