Baross utca 6. lakóház

A ház történetének első évtizedei

Hosszú időnek kellett eltelnie mire a mezők, szántók, majorok által uralt területen mai állapotára épült fel a Baross utca 6. A XVIII. század végéig ugyanis a ma jellemző pohárcsörrenés, cipőkopogás, és a Kálvin téri csomópont forgalma helyett inkább a szőlőkapálás, birkabégetés és egyéb, a belvárosi urak nyári kertjeivel és a földműveléssel összefüggő neszek jellemezték a környéket.

A városfalon innen lévő területek látták el Pestet tejjel, vajjal, zöldséggel és gyümölccsel, az 1838-as árvíz azonban hatalmas károkat okozott az ekkor itt álló földszintes vályogházakban.

Ezt követően a mezőgazdaság jelentősége érzékelhetően csökkent a kerület egészében, de míg a Józsefváros Nagykörúton kívül eső része számos iparos és kispolgár otthonává vált, a városrész belsőbb területein lassanként kialakult a mágnásfertály. A belvárosi városszövet terjedésével Józsefváros területének parcellázásai megállíthatatlanul folytatódtak, a palotanegyed bér- és magánpalotái gombamód nőttek ki a földből, de a negyed mégis csak a XIX. század második felére került fel a főváros kulturális térképére – egyértelműen az 1847-re megépülő szomszédos Nemzeti Múzeummal.

„A főváros pedig már zengett, sarjadt az új irodalom és művészet: éppen ez a városrész volt egyik otthona.”^[1]

1850. augusztus 8-án ebben a miliőben választotta Babó Gábor és neje – Babó Gáborné Szabó Zsuzsánna – ezt az ingatlant, mégpedig nem kevesebb, mint 16.300 forint, azaz 17.115 osztrák forint értékben. A Pest vármegyei Solton született Babó Gábor 50 forintot fizetett polgárjogáért 1843-ban^[2]. Érdekes adalék, hogy 1855-ben már derék polgártársként adományozott a Magyar Nemzeti Színház nyugdíjintézetének 8 forintot és Fáncsy^[3] árváinak gyámolítását is 2 forinttal támogatta.^[4]

Az 1872. évi május hó 16-án Pesten tartott tanácsülés jegyzőkönyvének kivonata alapján^[5] „Babó Gábor a józsefvárosi józsef útczában 932/2 fsz. a. fekvő telkén fennálló földszintes épületre egy emeletet ráépíteni szándékozván, ennek előállíttatására kér engedélyt. Miután a földszintes épület pinczével bír és a falvastagságok megfelelők az első emelet ráépítése ellen kifogás fenn nem forog s a kért engedély Schusbeck Pál építész kezessége” és a kerületi házipénztárnál a vonatkozó díjak megfizetésével jóváhagyták, azzal a kikötéssel, hogy a „kis szárnyépületek újból pinczével ellátva építendők fel”. Az épület hátsó, Múzeum utca felé eső traktusa ekkor épület meg ma is ismert, egyemeletes formájában. Schusbeck Pál nevével több száz engedélyezési terven találkozhatunk a korszakban.

Ugyanezen év augusztus hó 1-én tartott tanácsülés jegyzőkönyv kivonata^[6] szerint Babó Gábor a „telkén szándékolt, emeletes toldalékház építésére kér engedélyt. Műszaki szempontból a tervezett építkezés ellen kifogás fenn nem forogván, a kért engedélyt a bemutatott tervek alapján Buzzy Bódog építész kezessége” és a befizetett díjak mellett megadják „oly kikötéssel, hogy a fenálló emeletes lakházzal egyenlő magasra építendő.” Ezzel a pincére, földszintre és emeletre kiterjedő toldással nyerte el jelenlegi formáját a jobb oldali épületszárny.

Buzzi Bódog (Felix Buzzi) neve és munkássága az egyszeri olvasó számára talán kevésbé hangzik ismerősként, pedig az építőmester keze munkáját dicséri például a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga^[7] és az egykori Népszínház épülete is.

Nem sokkal későbbi, 1873. január 10-ei keltezésű az a Rill Imre és Schomann Ferenc jegyezte építési tervrajz^[8], amely szerint az utcafronti alápincézett földszint és első emelet megépült.

Az eklektikus stílusban épült bérpalota ezzel a momentummal húzódott ki az utcafronti telekhatárra, ezzel is alkalmazkodva az utcaszakasz zártsoros beépítéséhez. A főhomlokzat kilenctengelyes, középtengelyén a kapuval, felette az épület egyetlen – öntöttvas korlátos – erkélyével. Az első emelet nyíláskeretezése aediculás; oszlopokkal közrefogott, középen íves orommezővel. Az eredeti tervek szerint itt, a középtengely vonalába valamivel több stukkódíszt álmodtak, de ezeknek megvalósulásáról korabeli dokumentáció nem akadt a kezünkbe.

1873 áprilisában Babó Gábor a telken, „épülőben lévő házára szándékolt második emelet fölépítésére kér engedélyt^[9]. A rendszabályok szempontjából kifogás fenn nem forogván”, a kért építési engedélyt megadják. A bemutatott tervek alapján a Rill és Schomann cég képviselőjeként Rill Imre és Schomann Ferenc építőmesterek kezessége mellett zajlott az építkezés azzal a feltétellel, hogy a „padláslépcső és padlásajtó tűzbiztos anyagból készíttessék és a padlástól tűzbiztosan elkülöníttessék.” A megépülő emeletet osztópárkány választja el az alsóbb szintektől, amely már visszafogottabb kiképzésű.

Babó Gábor több korabeli dokumentáció^[10] szerint háztulajdonosként az épület lakója volt, az általa nem használt lakásokat, helyiségeket pedig bérbeadta, miként azt tette a 25. számú lakással is, amihez a bérleti szerződést Sz. Istvánnal 1880-ban mondta fel.^[11]

Babó 1882. október 3-án végrendeletet^[12] írat, majd azt külön megerősítteti Mannheimer Ignác közjegyzővel 1883-ban^[13]. A fiókvégrendelet szerint Szendrei Máriára – akivel akkoriban az irat szerint együtt is lakott – annak harmincnégy éven át irányába tanúsított hűségének megjutalmazásául 18.000 osztrák értékű forintját, valamint lakásának teljes berendezését és bútorzatát hagyja.

Tudható^[14], hogy Babó úr 77 éves korában hunyt el, a Budapesti Közlöny^[15] hasábjai alapján Babó Gáborné pedig már jóval korábban, 1865-ben. A tulajdoni lap^[16] szerint az örökösödési eljárás mindkét szülő után 1883-ban zajlott le, mely szerint Babó Gábor és Babó Gáborné örökösei egyenlő arányban Szentpétery Eszter, Szentpétery Zsuzsanna, Szentpétery Krisztina, Szentpétery László Szentpétery Lajos (kiskorú) és Szentpétery Ferencz (kiskorú) voltak.

1884-ben Dr. Wagner Géza vásárolta ki az örökösöket 85.000 forint értékben. Wagner Géza ügyvéd volt és a korabeli címjegyzékek szerint városszerte hatalmas ingatlanvagyonnal bírt.

A Budapesti Czim- és Lakásjegyzék szerint ez idő tájt élt a házban lakatos, fodrásznő, szénkereskedő, fametsző, szatócs, de megfordult itt hírlapíró, valamint több egykori országgyűlési képviselő is, mint például Szederkényi Nándor – 1880-1882-ig biztosan.

Gárdonyi Géza anekdotája szerint Szederkényi úr „Tud magyarul, németül, diákul és különösen jártas a papok nyelvében. “Innen van, hogy az egri papság mindig hű támogatója. Persze ő is hű támogatója a papi érdekeknek. A politikában sok vizet nem zavar, habár sokszor beszél, de a tollával érdekes munkákat végez. Így az általa megírt Heves vármegye monografiája, egyike a legszebb és legérdekesebb magyar monografiáknak.”^[17]

Firczák Gyula^[18], a teológia doktora, görögkatolikus pap, görögkatolikus püspök 1887-es országgyűlési képviselővé választását követően sok időt töltött Budapesten, az 1888-as címjegyzék szerint például a Baross utca 6. szám alatt.

Századfordulós kishírek

„Laktársnőt keres székesfővárosi tanítónő I. emeleti utcai nagy alkovos szobába; oly nőt, kinek hasonló foglalkozása van, esetleg felsőbb iskolát látogatván, barátságos otthont óhajt, zongorát használhat. Baross-utca 6., I. em. 24.”^[19]

„(…) Kötetem csinos czimképpel, október hó közepe táján fog megjelenni s előfizetési ára 1 forint. A gyűjtőívek legkésőbb október hó 15-ig czimemre (Budapest, VIII., Baross-utcza 6.) beküldendők, hogy a mű szétküldésébe zavarok ne történjenek. Gyűjtőknek tiszteletpéldánnyal szolgálok. Kelt Budapesten, 1896. szeptember 15-én. Szentessy Gyula.”^[20]

„EGYETEMI ifjak gyülekező helye VÁRADY LAJOS kávé- és étterme, Baross-utcza 6.”^[21]

„Kályhák javítását, tisztítását, átrakását, falburkolásokat legolcsóbban eszközli: Brunner, kályhásmester Budapest, Baross-utcza 6. Tessék levelezőlapot irni.”^[22]

„Házvezetőnőnek, anyahelyettesnek jó müködési bizonyitványokkal ajánlkozik középkoru szolid uri nő. N., N., Baross-utcza 6.”^[23]

„Zongora-órák elvállaltatnak. Tandíj tehetség szerint. Baross-utcza 6. fsz.4.”^[24]

„Hölgyeket gyorsan és biztosan férjhez adok. Gaálné, Baross-utcza 6. I.26. lépcsőház.”^[25]

„Életuntak. Az éjszaka Bartha Lidia harmincz éves magánzónő. Baross-utcza 6. szám alatt revolverből magára lőtt. A golyó azonban csak a balkezének egyik ujját sebesítette meg. Hozzátartozói a lövés zajára berontottak és kicsavarták a kezéből a fegyvert.”^[26]

A ház története az I. világháború után

1920. április 9-én az ingatlant 1.000.000 korona vételárért megvásárolta a Residentia Ingatlan és Építkezési rt. budapesti cég. Ennek tagjai Sulner Márton^[27], aki már fiatalon is kiváló pénzügyi képességekkel rendelkező, nagyhatású vállalkozó és Kádár Gusztáv, aki a fiatal bankgeneráció egyik legtehetségesebb tagja, mellettük pedig Wagner Géza., Egy gyors tulajdonoscserét követően Aczél Károlyt és nejét, Angel Erzsébetet jegyezték be tulajdonosként, 1.850.000 korona megfizetéséért cserébe.

Az ingatlan tulajdonjogát 1922-ben átvezették az Aczél Károly Fatermelési, Faipari és Építési részvénytársaság budapesti, 1921-ben bejegyzett cég javára, aki több kisebb és egy egészen nagy átépítést is elvégzett a házon, ugyanis nevéhez köthető az utcafronti harmadik emelet ráépíttetése is.

A munkálatok 1923-ban Csillag Béla és Juhász István Pál építőmesterek felügyelete mellett zajlottak. A lakások itt részben fogatolt, részben függőfolyosóról megközelíthetőek.

A húszas évek vége azonban nehéz időket hozott az Aczél-féle részvénytársaságra, ugyanis 1927-ben tűzvész pusztított a „hatalmas modern építkezésű gyártelepen, amely a Duna partján egyenes vonalban szemben a margitszigeti nagyszálló ablakaival emelkedik”.^[28]

Mire a tűzoltók a főváros szívéből – egyébként rendkívül nagy apparátussal – ki tudtak vonulni, az üzem és több környező épület is lángokban állt – hatalmas, többmilliárdos kár keletkezett., legalábbis így számol be az esetről a legtöbb újság.

A cég azonban természetesen nem akarta elveszteni ügyfeleit, így alig két héttel később közleményt adtak ki: „Minden alapot nélkülöző hiresztelésekkel szemben tudatjuk üzletfeleinkkel, hogy a leégett fűrészcsarnokunk felépítésével és a fürész üzembehelyezésének munkájával erélyesen foglalkozunk és hogy ládagyári üzemünk máris teljes működésben van” – üzente vissza^[29] Aczél Károly igazgató.

A részvénytársaság ebben a formában való működésének vesztét az 1929-ben összeomló Földhitelbankkal való hármas tranzakció okozta, melynek következtében Aczéléknak a teljes csőd elkerülése végett kényszeregyezségi eljárást megindítását kellett kérniük.^{[30] [31] [32]}

1931-től a működésük már más néven folytatódott: Aczél Károly Miskolcon a város támogatását kérte parkettgyár – és ezzel új munkahelyek – létrehozására, de ez már egy másik történet.

A Budapesti Czim- és Lakásjegyzék szerint Aczél Károly és Aczél Pál 1932-ig voltak a ház lakói és tulajdonosai, majd a Fővárosi Közlöny „Ingatlanforgalom” hasábjai^[33] közli: a Baross utca 6. szám alatti épület új tulajdonosa az Alfa Separator r.-t., vételár 220.000 P.

A „legtökéletesebb fölözőgépet” előállító és a tejszövetkezetek ügyét nagy erőkkel propagáló cég az épületben több átalakítást is végzett: mosdó és WC helyiségeket hozott létre, a kapubejáró bal oldalára eső üzlethelyiséget és a fa boltkapuzatot is átalakíttatta Politzer Miksa okleveles építész tervei és Sándor Károly kivitelező közbenjárásával. A korábban a Ráday utcai székhelyű cég 1937-ben már „saját házába” invitálta vásárlóit: „Kérjük tekintse meg saját érdekében is a legmodernebbül berendezett üzletet és tekintse meg vételkényszer nélkül a kiválóságáról közismert ALFA árut.”^[34]

1948-ban engedélyt kaptak a homlokzaton utcai pincelejárat létesítésére is, a tervek Farkasházy Pál nevéhez fűződnek, azonban ugyanebben az évben más is történt. „1948. március 25-én a Minisztertanács elhatározta a 100-nál több munkást foglalkoztató üzemek államosítását”, így az Alfa Separator-ét is. „Miénk a gyár” – közölte a Szabad nép óriási címbetűje.”^[35]

A Budapest Főváros Levéltárában őrzött dokumentumok^[36] alapján a modernizációs hullám elérte ezt a házat is, sok magán- és tanácsi kézben lévő lakásba fürdőszobát létesítettek, de a Moldvai Pál építész tervező által 1963-ban benyújtott komplett tervdokumentáció szerint az egész lakóház felújítását készítették elő: a lakásokban vakolatjavítások, burkolatcserék, nyílászárók javítása, mázolása, kéményfelújítás, míg a közös helyiségekben a WC-falak cseréje, és helyiségek felújítása, lépcsőházak és kapualj vakolatjavítása, meszelése és műkőpótlás volt szükséges. Ugyanekkor elbontották és újrafalazták a kéménytesteket, tetőszerkezeti, héjazati javításokat végeztek el, a pincét is felújították, 2 db gázzsilip ajtót cseréltek. Az 1965-ös határozat szerint a Fővárosi Tanácsa VB Városrendezési és Építészeti Osztály az ingatlant azonnal használatba engedte, mivel a „tatarozás az engedélyezett tervek szerint elkészült.” Az utca embere pedig konstatálta: „Megszépül a Baross utca 6. számú ódon ház.”^[37]

Milyen volt az élet a házban az elmúlt majd egy évszázadban?

Bächer Iván novellafüzére^[38], amelynek egy része a Baross utca 6. egyik lakásában játszódik, egy Felvidékről Józsefvárosba települt iparoscsaládról szól, s az írások tökéletes társadalom- és korrajzként írják le a mindennapok szokásait és életkörülményeit: azt, hogy van, aki a háborúk, forradalmak lövéseitől a ház pincéjébe, s van ki egészen Afrikáig menekült; és azt is, hogy az 50-es, 60-as évek fürdőszoba- és mosdókialakításai ellenére miért ragaszkodtak egyesek „a faluról hozott higiéniás szokásaikhoz, csak lavórt használtak életük végéig”.^[39]

Újsághirdetések:

„Fűtőanyag leszállított árakon.”:

https://adt.arcanum.com/hu/view/PestiHirlap_1885_12/?pg=267&layout=s

„ALFA gyümölcs- és szőlőpermetezők”:

https://adt.arcanum.com/hu/view/UjNemzedek_1939_02/?pg=34&layout=s

„A nők irigylik, a férfiak csodálják, ha bundáját, ezüst- és kékrókáját ROBICSEK ZOLTÁN szűcstől szerzi be…”:

https://adt.arcanum.com/hu/view/FilmSzinhazIrodalom_1941_1/?pg=221&layout=s

„Budapestre utazók keressék fel Zónik István vendéglőjét” (kár, hogy mindegyik össze van firkálva, talán még az a leginkább élvezhető):

https://adt.arcanum.com/hu/view/UjSomogy_1930_05/?pg=4&layout=s

^[1] Erki Edit (szerk.): Pest-Budától Budapestig – Képek egy város életéből, Budapest, 1988. p. 16.

^[2] Budapest Főváros Levéltára. Buda és Pest polgárai 1686-1848 adatbázis. [link]

^[3] Fáncsy Lajos a Nemzeti Színház első gárdájának, tagja, színész, rendező, igazgatósági ügyvivő, gazdasági főellenőr, halálával feleségét és két leányát hagyta hátra. Sírhelye máig meglátogatható a Fiumei Sírkertben.

^[4] Fővárosi és vidéki ujdonságok. Pesti Napló, 1855. 6. évf. 1460. sz. p. 4.

^[5] Budapest Főváros Levéltára. Építő Bizottmány (1861-1873)  HU BFL XV.17.b.312 – 1350/1872, [link]

^[6] Budapest Főváros Levéltára. Építő Bizottmány (1861-1873)  HU BFL XV.17.b.312 – 1350/1872, [link]

^[7] Budapest Főváros Levéltára. Építő Bizottmány (1861-1873) HU BFL XV.17.b.312 – 961/1870, [link]

^[8] Budapest Főváros Levéltára. Építő Bizottmány (1861-1873) HU BFL XV.17.b.312 – 97/1873, [link]

^[9] Budapest Főváros Levéltára. Építő Bizottmány  (1861-1873) HU BFL XV.17.b.312 – 1117/1873, [link]

^[10] Budapesti Czim- és Lak(ás)jegyzék. Franklin-Társulat, Budapest, 1880-1928. [link]

^[11] Budapest Főváros Levéltára. A jogszolgáltatás területi szervei. Mannheimer Ignác közjegyző iratai. HU BFL VII.211.a – 1880 – 0219, [link]

^[12] Budapest Főváros Levéltára. a jogszolgáltatás területi szervei. Mannheimer Ignác közjegyző iratai. HU BFL VII.211.a – 1882 – 0607, [link]

^[13] Budapest Főváros Levéltára. A jogszolgáltatás területi szervei. Mannheimer Ignác közjegyző iratai. HU BFL VII.211.a – 1883 – 0158, [link]

^[14] Meghaltak Budapesten. Pesti Napló, 1883. 34. évf. 107. sz. p. 6.

^[15] Budapesti Közlöny, 1883. 17. évf. 71. sz. p. 9.

^[16] Budapest Főváros Levéltára. Telekkönyvi és ingatlannyilvántartási iratok gyűjteménye. Pesti telekkönyvi betétek. HU BFL XV.37.c – 5368 – 36570, [link]

^[17] Szederkényi Nándor szócikk, in: Gárdonyi Géza: Aranymorzsák. Budapest: Dante. 1935. Magyar Elektronikus Könyvtár, [link]

^[18] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, III. kötet. Hornyánszky Viktor könyvkereskedése, Budapest, 1894. pp. 509–510.

^[19] Budapesti Hírlap, 1899. 19. évf. 237. sz. p. 28.

^[20]  Irodalom és müvészet. Székely Nemzet, 1896. 14. évf. 145. sz. p. 3.

^[21] Tolnai Világlapja, 1905. 5. évf. 52. sz. p. 2102.

^[22] Az Ujság, 1909. 7. évf. 170. sz. p. 26.

^[23] Az Ujság, 1909. 7. évf. 219. sz. p. 26.

^[24] Az Ujság, 1909. 7. évf. 234. sz. p. 31.

^[25] Az Ujság, 1912. 10. évf. 257. sz. p. 28.

^[26] Az Ujság, 1912. 10. évf. 182. sz. p. 11.

^[27] Sulner Márton meghalt. Vállalkozók Lapja, 1936. 57. évf. 44. sz. p. 5.

^[28] Hatalmas tűz pusztított az Aczél-féle fatelepen ma délelőtt. 8 Órai Ujság, 1927. 13. évf. 28. sz. p. 2.

^[29] Pesti Hírlap, 1927. 49. évf. 65. sz. p. 44.

^[30] – Az Aczél Károly cég a Földhitelbank áldozata lett. Uj Nemzedék, 1929. 11. évf. 155. sz. p. 5.

^[31] Másfélmillió pengő passzívával kényszeregyességbe jutott az Aczél Károly faipari rt. Magyarország, 1929. 36. évf. 156. sz. p. 12.

^[32] Nehezen lehet értékesíteni a kényszeregyességbe jutott cégek és vállalatok vagyontárgyait. Magyarország, 1930. 37. évf. 74. sz. p. 12.

^[33] Fővárosi Közlöny, 1932. 43. évf. 33. sz. p. 803.

^[34] Tejgazdasági Szemle, 1938. 18. évf. 24. sz. p. 286.

^[35] „Ez aztán az ünnep!…” Népszabadság, 1958. 16. évf. 71. sz. p. 2.

^[36] Budapest Főváros Levéltára. Építési Ügyosztályok tervtára. HU BFL XV.17.d.329 – 36570

^[37] Megszépül a Baross utca 6. számú ódon ház. Magyar Hírek, 1965. 18. évf. 21. sz. p. 5.

^[38] Bächer Iván: Rötúr. Gold Jenő 2. kötet. Budapest, 1997

^[39] Bächer Iván: Rend (novella), In: Magyarország, 1989. 26. évf. 34. sz. p. 29.