Bocskai út 43-45. [Lenke-udvar] lakóház

Szociális bérlakásépítés a Lenke (Bocskai) úton
A Budapest XI. kerületi Szentimrevárosban, a mai Bocskai út–Dávid Ferenc utca–Diószegi út–Vincellér utca által határolt tömbtelken 1927 elején határozták el szociális bérlakástelep építését. A korabeli nevén Lenkei út 89–95. alatt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank finanszírozásával a Fejér és Dános építőipari vállalkozás még abban az évben megkezdte a munkálatokat. A tervezéssel Münnich Aladár építészt bízták meg.

Lenke úti kislakások (1930 körül)
Kép forrása: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01553790]

Képek forrása: Uj Nemzedek, 1927. 9. évf. 36. sz. p. 3. és Magyar Építőművészet, 1928. 28. évf. 3. sz. pp. 7-11. [ARCANUM]

Az épületegyüttes alaprajzi elrendezéséről, fő- és hátsó homlokzati képéről, a későbbi módosításokról Budapest Főváros Levéltára őriz tervanyagot.[1] A telektömböt U-alakú épületekből álló, középudvaros, szabályos tengelyes kompozícióval építették be. Az épületek elrendezése: pince + három szint + padlástér lett, így alakult ki a háromemeletes városi bérház. Az egykori Lenke út felől a két épületszárnyat egy kőből épített, boltíves kapuzat kötötte össze, míg a Diószegi úti hátsó homlokzat egy magastetős főépületből, két oldalán egy-egy visszahúzott épületegységből állt. Ezen az oldalon a főépület rizalitja feletti tetőre Münnich egy gloriettet (kilátó) tervezett, melyen zászlótartó rúd kapott helyet.[2] A kaputól indulva, a tömb hossztengelyében gyalogút futott végig, ahonnan elérhető volt az összes lépcsőház.

Az épületegyüttes külsőleg egyszerű, letisztult, szimmetrikus kialakítást kapott, a földszinten körbefutó, sötétebb színű, vízszintes sávozott díszítést leszámítva a falakat fehérre vakolták, a homlokzatot osztópárkányok tagolták. Az osztott ablakokat vakolattagozat keretezte, az ajtók felett párkánytagozat futott. Egy 1930 körül készült fekete-fehér fényképen átérezhető a frissen elkészült épület és környékének hangulata: a kerttel körbevett, a földszinten üzletekkel színesített, modern, már-már ridegnek mondható bérház néhány ablakán világos színű vászonredőny látható.

A három épülettömbből álló együttesben – a lakásproblémák enyhítése céljából – 190 egyszobás és 76 kétszobás lakást, illetve 10 üzlethelyiséget alakítottak ki, utóbbiakat a Lenke úti front felől.[3] A kétszobás lakásokhoz előszoba, konyha és mellékhelyiség, valamint kamra, a kisebbekhez kamra és mellékhelyiség tartozott, míg a pincében kiszolgálóhelyiségek, illetve néhány mosókonyha lett kialakítva. A korabeli lapokban olvasható, hogy a lakások szokatlan elrendezése – nevezetesen az, hogy a bejárati ajtó a konyhába nyílt, majd azon keresztül lehetett a szobába jutni – általános elégedetlenséget okozott.[4] Ugyanígy az is kritikára adott okot, hogy csak a többszobás lakások egy részéhez terveztek fürdőszobát, míg a többihez nem.[5]

Az épületegyüttesen az elmúlt évtizedekben számos alkalommal végeztek átalakításokat, főként a komfort növelése céljából (zuhanyzók beépítése a kamrák helyett). 1986-ban döntöttek a Dávid Ferenc utca felőli részen a korábbi bölcsőde helyett idősek otthona, illetve orvosi rendelő kialakításáról.[6] 1992-1993-ban a Bocskai út felőli oldalon az üzletek ablaka felett napvédő tetőket alakítottak ki.[7] A Bocskai úti diadalkaput, illetve a gloriettet időközben elbontották, a homlokzati elemek egysége megbomlott az ablakok, erkélyek különbözősége miatt. A ház külső felújítását a közelmúltban végezték el, a homlokzat drapp színű vakolatot, míg az ablak- és párkánykeretek barnás-bordó festést kaptak.

A jól összeszokott páros: Münnich Aladár és a Fejér és Dános cég
Az épülettömb tervezője, jánosvölgyi Münnich Aladár, a kor elismert építésze 1890-ben született Szepesiglón (ma Szlovákia).[8] Szakirányú tanulmányait Berlinben és Münchenben folytatta, majd az első világháborúban tartalékos főhadnagyként szolgált. Saját irodáját 1920-ban nyitotta meg, ezt követően az ország egész területén dolgozott megrendeléseken. A munkásságával foglalkozó kutatók életművét három fő korszakra osztják: a historikus, az art deco, illetve a modern építészeti korszakra.[9] Az 1920-as, 30-as évek városrendezési és városfejlesztési törekvéseiben tevékenyen részt vett: köz- és magánépületek sora viseli magán tervezői kéznyomát. A főváros kislakásépítési akciója keretében számos tervezési munkában vett részt, általában a Bocskai úti házat is kivitelező Fejér és Dános céggel karöltve.

Münnich Aladár portréja
Kép forrása: Lakatos Mihály – Mészáros L. Edgár – Óriás Zoltán (szerk.): Az 50 éves Vállalkozók Lapja Jubileumi albuma 1879-1929. A magyar építőművészet és építőipar 50 éve. Vállalkozók Lapja, Budapest, 1931. p. 159.

A második világháború utáni városrendezési pályázaton nagyívű tervanyaggal indult, s azt meg is nyerte, azonban a megvalósításra már nem került sor.[10] Münnich 1947-ben Kanadába emigrált, s 1975-ös haláláig hű maradt magyar gyökereihez. Nevéhez fűződik a montreali magyar református közösség templomának tervezése.

A Fejér Lajos (1877–1945) és Dános László (1884–1935) építészpáros a századforduló egyik leghíresebb és legtöbb munkával ellátott építőipari vállalatának tulajdonosa volt, nem mellesleg – Dános húga révén – sógorságban álltak egymással. Mindketten izraelita származásúak voltak, szakmájukat tekintve Fejér Műegyetemet végzett építész, míg Dános kereskedelmi iskolát végzett építési vállalkozó volt.[11] Az 1900-as évek eleji társulásukat követően tevékenységük igazán a húszas-harmincas években bontakozhatott ki, elsősorban középületek, bérházak, gyárak formájában, de ki kell emelni a korszak szociális kislakásépítési akciójában betöltött szerepüket is, melynek egyik fontos állomása volt a Bocskai úti épületegyüttes kivitelezése. A nevükhöz fűződik többek között a XIII. Kárpát utca 13-15., a X. Pongrác út 17., vagy a szintén kőbányai Kolozsvári út 39-43. alatt létesült kislakásos telepek megvalósítása, valamint a híres Napraforgó utcai házak építkezésének megszervezése is. A Lenke úti építkezés idején a páros irodája a saját kivitelezésű, V. kerületi Falk Miksa utca 3. szám alatt volt,[12] ahol a két család több tagja is lakott. Leszármazottaik ma Angliában és Izraelben élnek.

Kislakásos telepek építtetője: a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank
Az építtető, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank nevéhez a korszak számos kislakásos telepének finanszírozása fűződik. Az intézmény Magyarország első, mai értelemben vett bankja volt, működését 1841-ben kezdte meg.[13] A második világháborúig több neves nagyvállalat, vasútvonal vagy középület létrehozásához szolgáltatta a pénzügyi fedezetet. A székesfőváros 1927. évi lakásépítkezései közül a következők finanszírozását végezte el: I. Lenke út 89-95., V. Kárpát u. 13-15., X. Ceglédi út 2., X. Kolozsvári út 39-43., X. Szent László tér 2.[14] Az előre megadott paraméterekkel rendelkező lakásokat (a bank többi építkezésével együtt) 1927. június 15-éig lehetett igényelni kérvény formájában a pesti Városházán.[15] Összesen több mint 22.000 igénylés érkezett a fővároshoz, akik közül végül csaknem háromezren jutottak kislakáshoz – volt, aki rászorultsága, más pedig protekciója révén.[16] A lakások bérleti díját a bank átlagosan évi 508 (egyszobás), illetve évi 712 pengőben (kétszobás) határozta meg, természetesen ettől eltérő megállapodások is születhettek a lakások fekvése és kivitele függvényében.

Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Erzsébet körúti fiókosztálya
Kép forrása: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum [MúzeumDigitár]

Későbbi tulajdonosok, lakók, üzletek és vállalkozások
Még 1927 nyarán, a fővárosi tanács közjótékonysági és szociálpolitikai ügyosztálya az épülő bérház földszintjén hét egyszobás és két kétszobás lakást engedett át anya- és csecsemővédelmi intézmény létrehozásának céljára.[17] A Lenke út felől tíz üzlethelyiség kapott helyet (ez a funkció a mai napig változatlan). A többi lakás bérlőiről korabeli lakcímjegyzékek, újságcikkek, hirdetések, átalakítási kérelmek alapján kaphatunk képet. 1945-ben a ház egyik ismert lakója volt Bechtler Péter fővárosi alpolgármester (1945–1948 között);[18] a többi lakó között volt raktárnok, postaellenőr, kereskedő, üzemi alkalmazott, de gyermekgondozónő és kazánfűtő is. A házban működtette üzletét Szigeti István hentesmester,[19] és özv. Dr. Papp Gyuláné dohányáruda-tulajdonos.[20]

1937-ből fennmaradt egy ajándékozási szerződés bizonyos Szilassy Alfonz tanár és felesége neve alatt, akik a háztömb egyik lakásában laktak.[21] Szilassy a sütőipar elismert szakértője, tanműhelyvezető, a Sütőipari Technológia Kézikönyv írója volt. Az Ujság című lapban 1927-ben közzétették a sikeres lakáskérvényezők neveit, melyek között ifjabb Krúdy Gyula, a pezsgő fővárosi élet megörökítőjének egyetlen fia is feltűnt.[22] Halotti anyakönyve alapján 1962-ben bekövetkezett haláláig – a könyvtáros foglalkozású férfi – ugyanitt lakott.[23]

Ifj. Krúdy Gyula halotti anyakönyve (1962)
Szemelvény forrása: Magyarországi állami anyakönyvek, Budapest, 12. kerület, halottak. Sorszám: 1799. [FamilySearch]

Szemelvény forrása: Fővárosi Közlöny, 1928. 39. évf. 47. sz. p. 2141.

Hírek, kis színesek
Az építkezéseket megelőzően a főváros feltételül szabta a Kereskedelmi Banknak, hogy csak budapesti építőmunkásokat alkalmazhat, elsősorban a munkanélküliség enyhítése céljából.[24] A ház „falegyenünnepét”, azaz szerkezetkész állapotának megünneplését 1927. július 31-én tartották meg a helyszínen, a Fővárosi Hírlap beszámolója alapján számos rangos személy részvételével.[25] A tervező Münnich Aladár és a kivitelezők, Fejér Lajos és Dános László, valamint az építkezésben részt vevő munkások mellett Wossala Sándor műszaki főtanácsos, a fővárosi szociális célú lakásépítkezések vezetője, Hültl Dezső műegyetemi tanár, illetve a Kereskedelmi Bank igazgatója és főtanácsosa jelentek meg és tartottak ünnepi beszédet. Az általános egyetértés az év októberére megszűnni látszott, mikor Fejér és Dános cége – többletkiadásainak megtéríttetése céljából – pert indított a főváros ellen. Költségeik megnövekedését az okozta, hogy az időközben kieszközölt tervmódosítások miatt a kivitelező cég és alvállalkozói több köbmétert építettek a bérháztömbbe, mint amennyire a szerződésük szólt. A keresetet a választott bíróság különféle elvi okokra hivatkozva végül elutasította.[26]