Dohány utca 28. lakóház

1872-ben Pán József és Hanisch Antal tervei alapján, Deutsch Antal megrendelésére épült a háromemeletes lakóház, mely a Dohány utca és a néhai Nagykereszt – ma Kazinczy utca – sarkán áll. A Dohány utcai klasszicista homlokzaton a kapu felett elhelyezkedő görög szobrok és antikizáló oszlopok vonzzák a szemet. A ház harmadik emeletén Mikszáth Kálmán 4 évig lakott a családjával, mely idő alatt többek között megírta “A beszélő köntös” című regényét, ami 1889-ben jelent meg. Az épület 2005 óta védett műemlék.

Az épület

A Dohány utca 28. – Kazinczy utca 4. szám alatt álló épület egy egy alápincézett, négyszintes, magastetős sarokház, melynek megépítésére 1872-1873-ban került sor.^[1] A házról Budapest Főváros Levéltárának állományában kétféle tervsorozat maradt fenn 1872-ből. Az elsőn^[2] id. Pán József és Hanisch Antal aláírása szerepel, a módosított alaprajzokat^[3] azonban csak a feltehetően kivitelezői szerepben működő Hanisch szignálta. Míg a Dohány utcai homlokzat 13, a Kazinczy utcai 11 axisból áll, mindkét oldalt a kapu szimmetrikusan középre helyezkedik. Az épület lecsapott sarkán található az egyetlen erkély, mely az első emeleten zárt, a második emeleten nyitott. A 2005 óta műemlékvédelem alatt álló ház^[4] jellegzetes jegyei közé tartozik kiemelkedő állapotú antikizáló homlokzata, mely a földszinten kezdődő kváderezésben és a nyílászárók menti stukkókban, pilaszterekben nyilvánul meg. A Dohány utcai főkapu tengelyében található első és második emeleti korinthoszi oszlopok, illetve második emeleti antik szobrok szintén az épület klasszicizáló jellegét erősítik. Kazinczy utcai bejárata már szerényebb, szobroktól mentes, azonban axisában szintén antik oszlopok és balusztrádos párkány jelenik meg.

Az épület az eredeti tervek szerint is négy szinttel rendelkezett, valamint homlokzata is a mai napig jól megőrzött, eredetinek bizonyul. A házon belül azonban történtek változások: a lakások felosztása a mai napra kisebbé tette a lakók életterét.

Az épület nyílászárói többnyire újszerűek, ami azonnal szembeötlő lehet, hogy az ajtók és ablakok keretei mind a kék valamilyen árnyalatára vannak festve. A lépcsőházak falai, az onnan nyíló ablakok keretei és fa párkányai mutatják talán az eredeti, halvány szürkéskék színt. A többi nyíláskeret mindenféle élénkebb árnyalatokban pompázik a lakók egyedi felújításainak köszönhetően. A kék szín a mediterrán kultúrákban általánosságban a rossz távoltartását szolgálja (gondoljunk csak a török nazar-amulettekre), és a zsidóság számára is kiemelt jelentőséggel bír. “A kék-fehér színkombináció a XIX. század végén vált a zsidóság szimbolikus színeivé. 1864-ben egy csehországi zsidó író, Ludwig August von Frankl közölt egy írást „Júdea földjének színei” címmel, és ebben javasolta, hogy a zsidó nép színe a tálit (tálesz), vagyis imalepel színeinek megfelelően a kék és a fehér legyen. Ez a két szín egyébként a korabeli európai zsidók táleszának színe volt csupán, nem általánosan érvényes szabály. A kék arra a bibliai parancsolatra emlékeztet, hogy a négyszögletű ruhadarabok négy sarkára kötött szálak közül egy-egy tchélet színű legyen, és az általánosan elfogadott vélemény szerint ez a kék egy világosabb árnyalata.”^[5] A ház építése idején Erzsébetvárosban már igen magas volt a zsidó közösség létszáma, így nem meglepő, hogy ilyen erősen van jelen ez a szimbolikus szín az épületben.

A házban lift nincs, azonban három lépcsőház közül választhatunk a felsőbb szintek megközelítéséhez. Ezek közül egy-egy háromkarú található az épület Dohány utcai és Kazinczy utcai szárnyában. Utóbbi statikailag rossz állapotban van, fagerendákkal van megtámasztva. A Dohány utcai kapualj melletti lépcső esetében már megoldották a szerkezet hosszú távú megerősítését vasgerendákkal. A harmadik lépcső egy csigás cselédlépcső az egytraktusos udvari épületszárnyban.

Az építészről

Pán József (Prága, 1810 – Budapest, 1890) 1840-től működött építészként. „Tanulmányait Bécsben végezte. 1834-től dolgozott Pesten. 1847-ben a budai, 1863-ban a pesti építőcéh tagja. Fő műve a krisztinavárosi Karácsonyi-palota, melyet gróf Karácsony Guidó számára készített az 1850-es évek második felében (1938-ban lebontották). 1863-ból két jelentős, háromemeletes háza is fennmaradt. Ma már műemlékek egyike a Múzeum körút 21., illetve a Király utca 28. szám. Az egykori Pannónia Szálló ma is áll a Rákóczi út 5. szám alatt, megváltozott funkcióval. Az épületet 1867-ben tervezte Westermayer József számára. Ugyanebben az évben készült el Hegyessy Mátyás megbízásából a Kecskeméti utca 1. szám három utcára néző nagy bérháza, valamint a csopaki neogót Ranolder-kastély, és az ugyancsak lebontott pesti London Szálló (Feszl Frigyessel közösen). Az 1860–70-es évek elején alkotott munkái a késő romantika legszebb művei közé tartoznak.“^[6]

Az építtetőről

„Deutsch Antal (Pest, 1848. október 21. – Budapest, 1920. január 19.) újságíró, közgazdasági és gazdaságtörténeti író. Tanulmányait Budapesten végezte, 1870-től 1909-ig a Pester Lloyd közgazdasági rovatának szerkesztője, majd haláláig külső munkatársa volt. Tanulmányokat közölt a Köztársasági Szemlében. Munkatársa a Párizsban megjelenő Marché financier című évkönyvnek.^[7]

A későbbi tulajdonosok, lakók, üzletek, vállalkozások

A legfőképp lakófunkcióval rendelkező épület földszintjén többek között egy étterem, egy bár és egy lottózó is található.

Egy lista az 1916-ban a Dohány utca 28. szám alatt lakókról^[8]

A fentiek alapján a legtöbb lakó szabóként foglalatoskodott, azonban a bankhivatalnokok, ügynökök és kereskedők száma is említésre méltó.

A házban lakott Dr. Réthy Mór, aki „A budai és a bécsi egyetemen folytatott tanulmányai után állami ösztöndíjjal a göttingai és a heidelbergi egyetem hallgatója lett. Heidelbergben 1874-ben szerzett doktorátust, majd a kolozsvári tudományegyetem mennyiségtani fizika tanszékére hívták meg egyetemi tanárnak. Az elméleti fizika egyik első magyarországi professzora volt. 1886-tól a budapesti Műegyetemen a geometria, utóbb az elméleti fizika tanára, több ízben pedig az egyetem dékánja. Legismertebb tanítványa Kármán Tódor volt. Alapító tagja az 1891-ben megalakult Mathematikai és Physikai Társulatnak.”^[9]

A fentebb említetteknél korábban, 1886-tól 1889-ig lakott a ház harmadik emeletén családjával Mikszáth Kálmán.^[10]  Fia, Jancsika tragikus halálát követően költöztek el innen. Mikszáth itteni tartózkodása alatt írta meg „A beszélő köntös” című regényét.^[11]

Illusztráció (archív fotók hiányában ezek csak régi újsághirdetések):

Spitzer Sándor ékszerműves mester:

https://adt.arcanum.com/hu/view/BME_NemesfemipariKozlony_1928/?pg=158&layout=s

Aranyat, aranypénzt, briliánst, ezüstöt veszek, eladok. Jegygyűrűt, ékszert készítek, javítások megvárhatók. – SCHWARZ aranyműves:

https://adt.arcanum.com/hu/view/KossuthNepe_1945_07-09/?pg=219&layout=s

KIS VILMOS asztaloskellékek:

https://adt.arcanum.com/hu/view/BME_AsztalosMesterekLapja_1938/?pg=63&layout=s

^[1] Kőrösi József: Az 1873. és 1874. évi budapesti építkezések. Budapesti Statisztikai Közlemények 12, 1875. p. 11.

^[2] Budapest Főváros Levéltára,  Építő Bizottmány (ÉB) (1861-1873) HU BFL – XV.17.b.312 – 3179/1872

^[3] Budapest Főváros Levéltára,  Építő Bizottmány (ÉB) (1861-1873) HU BFL – XV.17.b.312 – 3674/1872

^[4] Gömöry Judit: Belső-Erzsébetváros 1875 előtti építészete: a védetté nyilvánított épületállomány I. Műemlékvédelem, 2005. 49. évf. 3. sz. pp. 138–139.

^[5] Mit jelentenek a izraeli zászlón lévő szimbólumok? zsido.com, 2020. április 29. [link]

^[6] Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon L–Z. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. p. 351.

^[7] Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon A–K. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. p. 374.

^[8] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1916 (27. évfolyam). Franklin-Társulat, Budapest, 1916. pp. 1215–2589.

^[9] Réthy Mór szócikk, Wikipédia. [link]

^[10] Perczel Anna – Lábass Endre: Lakóházak a régi pesti zsidónegyedben. Magyar Építőművészet – Utóirat, 2002. 2. évf. 6. sz. p. 39.

^[11] A Petőfi Irodalmi Múzeum évkönyve. Magyar Nemzet, 1963. november 22. p. 4.