Ferenc körút 42. lakóépület

1878. év nyarán Dr. Torday Ferenc istállót és kocsiszínt építtetett az akkor még Malom utca
44. alatti telkén. Torday Ferenc foglalkozását tekintve gyermekorvos, a Pest Tornaegylet
orvosa, a tornatanítóképző tanfolyam előadója, pályája során számos cikket és tanulmányt írt
a szem- és gyermekbetegségek gyógyításáról, a sportorvosi teendőkről. Özv. Torday Ferencné
– született Léder/Léderer Anna – férje 1888-ban bekövetkezett halála után építkezésbe fogott
az örökölt telken. Az 1888-89-es évekből háromemeletes bérházának épüléséről található
iratanyag Budapest Főváros Levéltárában, a tervező és építőmester Ulrich Keresztély, a
jóváhagyó műszaki főmérnök pedig Eckermann Ede volt. Feltehetőleg ebben a formájában áll
ma is az épület a Ferenc körút 42. szám alatt. 1896-ban átalakítási munkákat végeztek az
épületen Sturm Károly építőmester kivitelezésében, a következő évben Torday Ferenc
özvegye elbontatta a férje által építtetett régi, emeletes épületrészt a telek hátsó részében,
illetve még ugyanekkor építtetett az 1889-ben befejezett épülethez egy kiegészítést. Más
forrás szerint a ház 1880-ban épült, így a Ferenc körút egyik legöregebb lakóházaként tartják
számon.
Ulrich Keresztély, a Bécsben tanult építész 1881-ben költözött Budapestre, hogy felépítse az
általa tervezett – és 1948-ban lebontott – Boráros téri gabonaelevátort. A Nagykörúton Ulrich
nevéhez köthető még például az Erzsébet körút 28. szám alatt álló bérház, továbbá az 1885-ös
Országos Általános Kiállításra megtervezte a városligeti iparcsarnokot, melyet II.
világháborús sérülések miatt kellett lebontani. Fiumében, Barcson és Mezőhegyesen épített
még gabonaelevátorokat, majd 1892-ben visszaköltözött Bécsbe. 1896-ban meghívták a bécsi
műegyetem építészeti és magasépítési tanszékére tanárnak. Az eddig említett várásokon kívül
tervezett még Prágában és Stuttgartban is köz- és magánépületeket.
A Budapesti Czim- és Lakjegyzék szerint a lakóház az építtető és gyermekei tulajdonában állt
egészen 1928-ig, ekkor a ház tulajdonosaként már Püspöky Miklós és neje, született Dalchau
Erzsébet van feltüntetve. 1936 februárjában az ő megbízásukból modernizálási munkálatokat
végeztek az épületen Szőke Elemér építési vállalkozó tervei szerint. A ház – a később már
özvegy – Püspöky Miklósné tulajdonában állt egészen 1950 februárjában bekövetkező
haláláig.
A zárt sorban álló majdnem téglalap alaprajzú, manzárdtetős épület homlokzata a Ferenc
körútra néz. Négyszintes, belső udvaros, lift nélküli, padlásszinttel rendelkező lakóház. A
belső udvar egylégterű a szomszédos Ferenc körút 40. szám alatt álló ház udvarával, csupán
egy – a földszint magasságáig érő – fal választja el fizikailag a kettőt egymástól. A tervek
hiányában a hét tengelyből – melyekből a középső három enyhén befelé ugratott – álló
homlokzatot a jelenlegi állapot szerint írom le. A lábazat fölött a földszint kváderezett, az e
fölötti szintek klinkertéglával burkoltak. Az első emelet középső tengelyében egy
kovácsoltvas korláttal kiképzett erkély található, alatta – a földszinten – a kapu. Az emeletek
közötti párkányok a rizalitos kiemelkedéseknél értelemszerűen jobban kiugranak a síkból. Az
első szint minden nyílása félköríves záródású, a további szintek legtöbbje egyenes záródású,
kivéve a második és harmadik emelet két-két szélső ablakát, melyek inkább szegmensívesnek
mondhatók. Az első emelet rizalitszerűen kiugratott részének ablakai alatt stilizált növényi
motívumot alkot a tégla elrendezése, az ablakok keretezései is tagoltak, mindegyiket
szemöldökpárkány zárja. Ugyanezen ablakokat a második emeleten pilaszterek választják el
egymástól, valamint szegemensíves lezárást kaptak. A legfelső emelet szélső ablakai közötti
részt faltükör tagolja. A kiemelt szélső tengelyek lépcsőzetes oromzatban végződnek, melyek
a homlokzat fölé, a tető szintjéig magasodnak egy-egy háromszög motívum lezáródással, a
középső tengelyeket párkány zárja le. A háromszöges elem visszatér még a tető középső
részében négy kisebb nyílás formájában, illetve középen egy háromnyílásos kiugró részként.
A hosszan elnyúló, díszes kapualjból egyenesen tovább az udvarra lehet jutni, míg jobbra
fordulva a lépcsőházba kerülünk. A lépcső egészen a negyedik emeletig fut fel, ahonnan a
padlástér nyílik, a teret tükörboltozat zárja le. A lépcsőház egészére jellemzők a florális
díszítmények, konzolok, számos eredeti elem megmaradt jó állapotban. Az épület külső és
belső állapotáról egyaránt elmondható, hogy gondosan rendezett, jó műszaki állapotban
található.
1905 novemberétől feltehetőleg 1906 májusáig e ház harmadik emeletének 23-as lakásában
élt a gyakran költözködő Kosztolányi Dezső. Az épületben működött egykor a Kárpátia
Képeslapkiadó, melynek számos impozáns képeslapot köszönhetünk az akkori Budapestről. A
háztól nem messze található az Iparművészeti Múzeum, illetve az 1956-os forradalom két
ikonikus helyszíne is, az egykori Kilián Laktanya és a Corvin köz. Mivel a környék épületei
igencsak megszenvedték a forradalmi harcokat, valószínűsíthető, hogy a Ferenc körút 42. is
megsérült valamilyen mértékben, azonban egyelőre erre – se az ezt követő helyreállítási
munkálatokra – nincs bizonyíték.

Bővebben az épületről.