A ház programjai

Fortuna utca 4.

Fortuna_u_4 Fortuna_u_4 Fortuna_u_4 Fortuna_u_4
  • Épület funkciója:

    hotel
  • Nyitvatartás:

    SZOMBAT-VASÁRNAP 10:00, 11:00, 13:00 Csak a programok ideje alatt látogatható! // SATURDAY-SUNDAY 10:00, 11:00, 13:00 Can only be visited during the programmes
  • Kutatva:

    2022
  • Helyrajzi szám:

    6601
  • Második cím:

    Fortuna köz 1.
  • Fotó:

    Dragon Tamás
  • Kutatás:

    Tasner Levente
  • Önkéntesek:

    Tasner Levente

Leírás

A török időkre nyúlik vissza az egykori Fortuna Szálló épületének története, mely három középkori ház egybeépítéséből jött létre. A Budai Vár egyik legimpozánsabb házának falai közt a 18. század eleje óta működött többek között rajziskola és bíróság, sőt fogadó, ahol II. József is megszállt. 1966-tól egy ideig a Vendéglátóipari Múzeum működött benne, ma pedig ismét fogadó, St. George Hotel néven. Egyszintes utcafrontja tekintélyes méretű házat, udvart és pincét rejt.


A Fortuna utca, mint a legtöbb a várban, az évszázadok során számtalan nevet viselt. Átalában azután nevezték el, hogy épp mi határozta meg az itt lakók életét, így volt Szent Pál utca a pálos szerzetesek itt található ingatlanjai és kápolnája után, Jenicseri agaszi jolu (a janicsárok agájának háza után),[1] Mészáros utca vagy Wiener Gassen (azaz Bécsi utca, mintegy a Bécsi kapu folytatásaként).[2] Az 1400-as években szinte végig egyszerűen Középső utcának (Media platea) nevezték, illetve előfordult, hogy bizonyos részeit máshogy hívták. Mai nevét az 1784-ben, a város által alapított Fortuna fogadó után kapta, azonban csak az utcanév 1810-ben bukkan fel a forrásokban.[3] Ez a maga korában országszerte híres intézmény némileg tehát meghatározta az utca későbbi sorsát.


Fortuna utca 4. (1941-1942)
Kép forrása: FSZEK - Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01488146]

A középkorban három épület áll a mai ház helyén, mind magánházak, melyből egyet a pálos rend szerzetesei egy 1416-1423 körül ingatlancsere során szereznek meg Cillei Hermann nemestől, hogy aztán szépen lassan kivásárolják a szomszédokat is (a szerzetesek lelkes és tehetséges „ingatlangyűjtőknek” bizonyultak, Budán és környékén számos telket és házat birtokolnak ekkor [4]). A házakat ekkor még nem nyitják egybe, a korabeli források által emlegetett „pálos nagy ház” a mai épület déli fele, mely az ekkor már létező, mai Fortuna köz sarkán áll, és homlokzata is arra néz.[5] A török hódoltság után a vár új lakói átkeresztelik az utcát, ekkortól Wiener Gassen a neve. Az 1686-ban alaposan megrongálódott házakon a legjelentősebb átalakítást az esztergomi káptalan végzi el az 1700-as évek elején, amikor egybenyitja őket, többé-kevésbé kialakítva annak ma is ismert formáját.[6] A korábbi tagoltság megmaradt nyomai a ma reggelizőteremként szolgáló helyiségben található középkori, gótikus ülőfülkék, melyeket mindig a ház kapualjában helyeztek el. Az egykori kapu helyén ma az utcára néző ablakok vannak.

Innentől tulajdonosok hosszú sora adja át a kulcsot egymásnak. Ennek megfelelően többször átalakítják, mindig új funkciójának és az új tulajdonosok ízlésének megfelelően. Mária Terézia és II. József tervei, miszerint Budát és Pestet az ország kulturális és adminisztratív központjává alakítják, alaposan felbolygatja a Vár életét. 1777-ben az Egyetem költözik Budára, így a Wiener Gasse 4. szám új használója annak nyomdája és néhány irodája lesz, majd 1784-ban a kormányszékeket helyezik át a városba.[7] Buda infrastrukturális hiányosságai egyértelműek voltak minden érintett előtt, ezért felső utasítás alapján már a költözést megelőzően komoly fejlesztésekbe fogtak városszerte. Ennek fontos része volt új fogadó létesítése, mivel az eddig egyedüliként működő „zum rothen Igl”, vagyis a „Vörös Sünhöz” címzett létesítmény már sem méretében, sem minőségében nem bizonyult elégnek, hogy a hamarosan ide költöző vagy ide látogató hivatalnokok és előkelőségek számát és igényeit kielégítsék. Miután a város által kiírt pályázatra nem jelentkezik magánvállalkozó, a vezető testület 1784. január 30-án maga értesíti a Helytartótanácsot, miszerint új fogadó létesítésére határozta el magát, mire a Helytartótanács felajánlja a Fortuna utcai házát. A munkálatok megkezdődnek, az emeleten nyolc, az alsó szinten négy szobát alakítanak ki, az istálló ötven ló befogására alkalmas. A város 1784. október 4-én veszi véglegesen birtokba a szállót. A munkálatok költségvetése az előzetesen előirányzotthoz képest jelentősen megugrott, majd nemsokára további átalakításokra volt szükség, így a végén az egész Fortuna-beruházás jelentősen megterheli a város kasszáját: a Helytartótanács az épület végső értékét 14.756 forint 12 ½ krajcárban állapítja meg. A megnövekedett költségeket kifejezetten borsos bérleti díj kiszabásával próbálja meg némileg kompenzálni a város: a ház és a kávézó negyedévente 950 forintjába kerül az arra kapható vállalkozónak, aki az épülettel együtt minden berendezési tárgyért saját vagyonával áll jót.[8] Ezután alakul ki az a ma már furcsának tűnő gyakorlat, hogy az épület tulajdonosa, a város, miután bérbeadta az épületet, abba is szigorúan beleszól, hogy milyen feltételek mellett működjenek a (magánvállalkozó) bérlő által üzemeltetett vendéglátóegységek, vagyis a fogadó, valamint a hozzá tartozó étterem és kávéház. Ez a helyzet a fogadó fennállásáig marad is, olyannyira, hogy időnként a bérlőknek azért kell magyarázkodniuk, hogy miért éppen ezt vagy azt a fajta bort hozták, vagy hogy miért található olyan kevés egy adott borvidék termékeiből a pincében.[9]


Az egykori „Vörös Sünhöz” fogadó épülete a Hess András tér 3. szám alatt.
Kép forrása: egykor.hu [Vörös Sün vendégfogadó]

A korabeli leírások alapján sikerült rendkívül impozáns vendégtereket kialakítani, és a Fortuna hamarosan a város, sőt az ország egyik legismertebb fogadója lett. Híres volt konyhájáról, biliárdasztalairól, kávéházáról és magánkönyvtáráról, de előfordult olyan is, hogy a hatóságok vetettek véget illegális szerencsejátéknak, amely többek számára valószínűleg egy valamirevaló vendéglátóhely természetes velejárója volt.[10] 1788-ban II. József is falai közt vendégeskedik. Azonban folyamatosan baj van a gyakran cserélődő bérlőkkel, így a városnak lépnie kell, főleg, ha nem akar lemaradni a bővülő konkurenciával szemben.

Úgy tűnik, hogy a helyzet rendeződik, mivel a század utolsó évtizedében, a budai országgyűlések idején a Fortuna már a város egyik legimpozánsabb fogadója és közösségi helye, amelyet több látogató is igen ékes szavakkal dicsér. Ezt az időszakot Grossmayer Henrik neve fémjelzi, halála után özvegye újabb hat évre kapja bérbe a Fortunát. Egy 1807-es budai rendelet, amely a város fogadóinak szobabérét hivatott egységesíteni, a kétségkívül előkelő szállóvá vált valamikori káptalani házat a lista első helyére teszi.[11]

Az 1830-as évek végéig szépen tartja magát a Fortuna, eddigre azonban átalakul a pest-budai vendéglátás: a Várhegy mind kisebb vonzerővel rendelkezik, a dinamikusan fejlődő Pest vadonatúj, fényűző szállói, klubjai és éttermei elcsábítják a potenciális látogatókat. Még a Tabán vendéglősei és „kávéfőzői” is nagyobb forgalmat bonyolítanak le, mint várbeli kollégáik. Mindezen az se segít már, hogy a hegyen is kiépül az első csatornarendszer. A város végül úgy dönt, hogy elárverezi a házat, de vevőt nem talál rá, így marad a bérlő és a fogadó.[12]

A szabadságharc ideje alatt Hentzi tábornok és kísérete a legfontosabb vendég, maga a generális az ostrom során végig itt tartózkodik az emeleten 1839-ben kialakított kincstári tábornoki lakásban.[13] Ennek az időszaknak különleges tanúja az a Hentzinek és társainak szánt eredeti ágyúgolyó, amelyet ma az udvar egyik falába építve találunk meg (a legutóbbi, 2004-es felújítás során került oda). Ahogy maga az utca, úgy a fogadó is meglehetősen jól vészeli át az ostromot, igaz, a „lövetés következtében leégett és megsérült budai házakról” készült összeírás a „beschädigt”, vagyis károsodott kategóriába sorolja.

A szabadságharc utáni nehéz évek során aztán szépen lassan hanyatlik a Fortuna: az abszolutizmus, a megtört polgárság és a megcsappant turistaforgalom már nem teszi lehetővé a rentábilitást. 1850-ben a Budai Rajziskola, a mai Kisképző egyik elődje veszi birtokba a földszint több helyiségét, a szükséges átalakításokat az a Kimnach Lajos végzi el, aki már 1838-ban is nyújt be árajánlatot a városnak, amikor az hosszabb idő után először, komolyabb felújítást fontolgat (ez végül csak részleteiben valósul meg).[14] A ház többi részében lakások és irodák találhatóak, vendéglátó funkciót már csak a valahogy még működő kávéház lát el, ez végül B-ben szűnik meg végleg. Hamarosan több helyiségbe az Egyetemi Nyomda költözik be, az emeleten a már meglévő tábornoki mellett polgármesteri lakást alakítanak ki, ez utóbbi aztán sokáig meg is marad. Így ér véget a Fortuna története.[15]


Heinrich Hentzi tábornok
Kép forrása: WIKIMEDIA COMMONS [Agoston.hu]

A ház életét 1872-től mindinkább a közigazgatás határozza meg, amikor a Budai Királyi Törvényszék költözik be, börtönt is kialakítva. Az átalakításokat Máltás Hugó tervezi, aki a Várban számos lakóház átalakításában közreműködik.[16] Ekkor készül el a Fortuna köz fölött az a híd, mely az azóta lebontott Fortuna u. 2. alatt álló házzal köti össze. Ezután a házban sűrűn követik egymást a különféle szervek: a 1890-ig a Budapesti Királyi Törvényszék Bűnfelderítő Osztálya az új bérlő, majd hét évig a Pénzügyminisztérium használja, hogy aztán egy hosszabb időszak következzen, amikor a Magyar Királyi Közigazgatósági Bíróság lakja be.[17] A szükséges átalakításokat ekkor Hauer József kőművesmester tervezi.[18] Ennek vet véget a világháború, amikortól a vár többé már nem kormányzati negyed, hanem inkább kulturális intézmények székhelye lesz, és újra előtérbe kerül a lakó funkció is.

A Barátosi Szabó Ferenc tervei alapján átalakított épületbe végül a Vendéglátóipari Múzeum, valamint a Fortuna kávézó költözik be, előbbi egészen 2005 nyaráig működik itt. 2006-ban műemléki felújítás után a Szent György Fogadó (Saint George Residence) nyitotta meg kapuit az épületben.[19]

Források

A ház programjai