Gönczy Pál utca 3. lakóház

Amikor 1870–1872 között felépült az impozáns ház, Nágel Ármin átengedte azt a József Műegyetemnek (Műszaki Egyetemnek), amely 10 éven át működött itt. 1893 és 1906 között a házat a Nemzeti Múzeum vette bérbe a néprajzi gyűjtemény elhelyezésére. Csonka János, a hazai automobilgyártás megalapozója az épület gépműhelyében, a ház hátsó szárnyában készítette el a négyütemű gázmotort. Jelenleg az udvaron 3 koros gesztenyefa és 1 magnólia ad árnyékot. A belső kert felújítására 2005-ben került sor.

A kerület egyik izgalmas csomópontjában a Lónyay utca teresedése jelzi, hogy itt akár  egy épületek által határolt teret is el tudnánk képzelni. Itt található egy szabálytalan, de jellemzően háromszög alakú saroktelken az 1870-1873-ban épült, később funkcióátalakítások miatt kiegészült, eklektikus lakóház a Lónyay és Gönczy Pál utca sarkán (egykor Két Nyúl és Csillag utca). Mai elnevezéseiket is korábbról ismerhetjük, mert az 1900-as évek után már egy-két közbenső időszak átnevezését követően Gönczy Pál és Lónyay utcaként találjuk meg őket az archívumokban.^[1]

Az épület külső homlokzata igényli is kiteresedést, mert ugyan 2 emeletével nem tartozik a magas épületek közé, de sarokbeépítése és a Gönczy Pál utcai, 33 tengelyes, szinte szalagszerű homlokzata a szemet hosszan vezeti, uralva a Vásárcsarnokba torkolló tekintetet.

Nem szerénykedhet a Lónyay utcai 23 tengelyes megjelenés sem, de a szomszédos  Kisképző mellett egy lakóépület szerénységével, de meghatározó építészeti műve a kereszteződésnek a Gönczy Pál utca 3.
Előjáróban érdemes már most láttatni azt a kooperációt, ami az épület sorsában is megjelenik: 1870. augusztus 12-i dátummal Kauser és Frey építészek tervsorozata Nágel Ármin Két Nyúl- és Csillag-utczai saroktelkének: pince, földszint, I. és II. emelet, homlokzatrészlet és metszet sarokerkéllyel. 1872. január 10-i dátummal (ekkor költözik be új bérlőként a Műegyetem) és ifj. Kauser János, valamint Hauszmann Alajos aláírásával ellátott tervsorozat: pince, I. és II. emelet, metszet, helyszínrajz kizárólag a Gönczy (Csillag) utcai szárnyról sarok nélkül.  A terveken a homlokzatnak csupán a nyugati irányból számított 17 tengelye van ábrázolva. Tehát csak a középrizalit szakasza az ő művük, bár stílusban illeszkedik Kauser és Frey épületszárnyához, amit talán Hauszmann empátiája és az egyetemi ideiglenes itt tartózkodás reménye is befolyásol.^[2]

Az épület északnyugati homlokzata a mai Gönczy Pál utcában nagyon szerény kiugrást biztosító középrizalitokkal ad ritmust az épületnek – egyrészt rögtön az épület arcát adó sarok utáni 1-3. tengelyben, majd az utcai kétszárnyú kaput is magába foglaló 13-21. tengelyben.

A szép állapotú szalagkeretes, egyenes záródású kapunyílásban egy félköríves, felülvilágítós fakapu biztosítja az utcáról a kapualjba, és onnan a nagyon jellegzetes háromszög udvarba való bejutást. ^[3]
A lábazatot a földszinti ablakokat is magában foglaló ablakfülkék sora rendezi határozott ritmusú téglatestekké, amit csak a bejárat lépcsője és a Lónyay utcai homlokzaton egy külső vasajtó szakít meg. A vasajtó eredetiségét a 18. tengelyben a magasabban induló ablak is igazolja. A földszinti ablakok egyenes záródásúak, amik mellvédjükön a faltükör most egy üres tondó, jóllehet az építészek romantika irányába történő elköteleződése alapján akár rozetta, letisztultabb stukkódísz is elképzelhető itt.  Ami a homlokzaton jellemzően a falmegjelenítést dinamikussá teszi, az a zárókövek síkjáig tartó kváderezés, amúgy homogén vakolattal, és a záróköveket pedig az ablak függőleges tengelyében található férfifejek és egészen kis léptékű akrotérionos oromzatok zárják le a jelenleg nem túl nagy bizalmat keltő fémrácsos ablakok körül. ^[4]

Az egész épületre jellemző nyílászárószínről már itt említést érdemes ejteni, hisz ennek a türkizes, zuzmózöld árnyalatnak az analógiája felismerhető egyébként több hauszmanni épületen is. Ha ez volt a szándék az épület felújításakor, akkor mindenképpen következetes és egyedi megjelenést biztosit az épületnek az utcai és az udvari homlokzatokon egyaránt.

A földszintet fogrovatos osztópárkány zárja a 13–21. tengelyben lévő rizaliton belül, a bejárati ajtó diszkrét, de előkelő díszítését az osztópárkány alatti füzérekkel és a párosával illesztett gyámkövekkel. Mintha az építész egyensúlyozni próbálna a historizáló keretek közötti barokk és reneszánsz elemekkel a romantika tanulságait szem előtt tartva. A második, az emeleti szinttől joggal várjuk a piano nobile rangját és nem is kell csalódnunk. Az első emeleten keskeny könyöklőpárkány húzódik. A szalagkeretes, egyenes záródású, szemöldökös ablakok könyöklődísze egy-egy enyhén kiugró falmező. Az oldalrizaliton a szemöldök íves gyámokra támaszkodik, a középrizalit ablakai felett szegmensíves timpanon található. A középső három tengelyben ezeket füzérdíszes ión pilaszterek keretezik, félköríves oromzattal, levéldísszel, báboskorlátos mellvéddel. Az emeletet lezáró csonkapárkány diszkréciója mintha optikailag emelni akarná az épület magasságát, ezzel az arányait korrigálja az amúgy közel 65 m-es utcafronti homlokzatnak. A párkány szinte átadja a következő, a második emeletnek a helyet annak ellenére, hogy ismerve a kor bérházstruktúráját, itt már nem a napfényes és hatalmas hallokkal és fogadószobákkal lesz dolgunk, de utcafronti szempontból is visszafogottabb, egyszerű szalagkeretes ablakok sorakoznak, amit az oldalrizaliton lévő szemöldök kiugró jellege és a középrizaliton a homogén pilaszterek tagolnak. Az első emelettől átemelt íves jelleg szerint itt az íves gyámokon nyugvó főpárkány zár le határozottan, és a főpárkány örök árnyékában megbújó tojássoros, a rizalitokon palmettasoros díszítés teszi játékossá, ha tetszik, reneszánsszá a homlokzat jellegét.

A régi Két Nyúl utca (mai nevén Lónyay) és Csillag utca (Gönczy Pál utca) sarkán egy elsőre matematikailag nem annyira meghatározó 3 tengelyes saroképületrész jelenik meg előttünk, aminek határozott, íves vezetése van, amit szintenként négy-négy pilaszter tesz a saroképület-jellegen túl az épület főhomlokzatává.  Az összhangot a teljes homlokzattal mindkét utca irányában a földszint és az emeletek homlokzati struktúrájával azonos megközelítés adja. Az épületrészen viszont meghatározó a mai napig vendéglátóhelyiségbe vezető, főtengelyen lévő lépcsős bejárati ajtó. Felette egy háromíves kőgyámon nyugvó erkély jelenik meg egyeduralkodóként a szolid bérházi homlokzaton. A két szélső gyám volutás, levéldísszel borított. A kőerkély íves, ezzel követve a saroképületrész ívét; a báboskorlát itt válik a homlokzati dísz funkciója mellett valós korlátelemmé. Az első emeleten szegmensíves timpanonos ablakok láthatóak, a fogazott sordíszes  fríz palmettadíszes kialakítású.

Említésre méltó megoldás a két utcai szárny rizalitos, 3-3-tengelyes kialakítása, ami egy erős egységet képez a homlokzaton megjelenő második emeleti, pilaszterként viselkedő második faltükörben lévő díszítéssel, ami az erkélykőgyámok folytatása függőlegesen, de horizontálisan a második emeleti épületzárás és főpárkány-találkozás szintén az épület meghatározó részére hívja fel a figyelmet, ezzel mintegy köszöntve az előtte kiöblösödő teret.

Különös figyelmet követel a főpárkány feletti címerkeretet megfogalmazó dór stílusú koszorú, mely – azzal, hogy a korabeli rajzok alapján benne volt az építtető nevének kezdőbetűje is, az „N” betű – a stílusok egyfajta visszamutató koronájára is utal. Az épület elkészült, és ez bizonyítéka annak, hogy létezik olyan korszak, ami képes mediálni a korszakok között úgy, hogy az épület a feladatát is betölti.

Az építész

A lakóépületet tervező építészek, Frey Lajos és Kauser Lipót mindketten bőven járták a maguk útját, mire mint tervezőpáros az egyik sokat foglalkoztatott tervezőiroda lesznek a fővárosban, de más településeken is.

A Kauserek valóságos építész- és építőmesteri dinasztia volt, a 19. sz elejétől már kőfaragómesterként és építőmesterként találkozunk a család tevékenységével. Kauser Lipótot (1818–1877) már a korabeli megemlékezések is a romantika és gótika megújítójaként tartják számon, aki több száz lakóépület tervét készítette el Feszl Frigyessel, majd leghosszabb ideig tervezőtársával, Frey Lajossal közösen.
Mindenesetre a kőfaragó mesterséget bátyja műveli és mellette kezdi Lipót építőmesteri- és építési tevékenységet felvirágoztatni. Teszi ezt elég nagy sikerrel annak ellenére, hogy rajzait sokáig Zofalh Lőrinc szignálja, mert pesti céhes mesterek „áldásos” ellenállása miatt nem kapja meg a céhes jogot.  Ugyanakkor egy korai időszakában is a kooperatív együttműködés komoly elismeréseket hoz neki és akkori két társának, Feszl Frigyesnek és Gerster Károlynak, hisz többek között gróf Széchenyi István is, félrerakva Hild István kész terveit, őket bízza meg saját háza tervezésével és az Ipartanoda terveivel is. Az 1850-1870-es években több pesti épület átépítése és modernizálása fűződik Kauser Lipót nevéhez. Ekkor lendült föl először az emeletráépítés, és ennek során klasszicista épületek vagy homlokzataik átalakítása. Kauser Lipótnak mindegyikben része volt. Munkái között vannak bérházak (pl. a Sas utca 13. számú ház átépítése), üzemi épületek (Kazinczy utca 24.), szállodák (az 1945-ben elpusztult Hungária Szálló), hivatalos épületek (a várbeli Teleki-palota átalakítása a Helytartóság számára, később a Belügyminisztériumnak ugyancsak a Várban levő épülete). Szintén önálló műve az egyszintes Traitler-villa (Remete út 16., 1867). Kauser Lipótnak nagy szakmai megbecsültsége volt, így 1865-ben az új országház épületének tervpályázatára őt is meghívták.^[5] Kauser Lipót tervezői tevékenységét több alkalommal úgy írják le, hogy általában ő az, aki az építési tevékenységével tűnik ki a tervezői társulásaiból. Frey Lajossal való közös munkái 1856 után erősödnek meg, amikor az amúgy rokonságában lévő Gerster Károllyal – aki Kauser Lipót húgát vette feleségül – egy építési vállalkozási kudarc után, Gerster Károly újragondolt csapatában immáron Frey Lajos, Kauser Lipót és Gerster Károly alkot tervezői triászt.

A történeti feljegyzések a Gönczy Pál utcai ház esetében mégis inkább kettőjüket emeli ki. Ennek oka az is lehetett, hogy ez idő tájt az iroda egyszerre több munkán is dolgozott, illetve Gerster mint lefiatalabb tagja az irodának ekkor még ösztöndíjasként Itáliában és Németországban vesz részt tanulmányutakon.
Frey Lajos^[6](1817–1877) életrajzi adatai szegényesek, de 1914-ben az unokái bevonásával készül el róla az első összefoglaló, melyből megtudhatjuk, hogy jelentős szerepet vállalt a bajai árvíz utáni helyreállítási munkákban, ugyan ez az időszak már hoz neki ikonikus megrendeléseket. József nádor budavári palotájának és az budai váralagút Duna oldali bejáratának kialakítása is hozzá köthető.  Türr István tábornok leánytestvérének kezét kéri meg, és lesz a felesége, aminek köszönhetően a Türr-féle politikai mozgalmak támogatója lesz, de jelentős magyar művészeti támogatóként is említik, többek között Munkácsy Mihály budapesti befogadója is. Frey Lajos az Ybl-korszakban munkálkodik és keresik meg feladatokkal, így számos lakóház és az Első Magyar Általános Biztosító székház mellett meg kell említeni kassai és bajai munkáit is, ahol többek között a bajai zsinagóga épületének munkáiban is részt vett. Az ötvenes-hatvanas évek nagyobb építkezéseinél tűnik fel a Feszl Frigyes körül szerveződő romantikus építészcsoport, amelynek tagjai – Gerster Károly, Kauser Lipót, Frey Lajos – rendszerint társas vállalkozás formájában tervezték romantikus hangvételű épületeiket. A pécsi zsidó hitközség is őket bízza meg zsinagógájuk terveinek elkészítésével. A köztudatban Feszl, Gerster és Kauser műveként szerepel a jó arányú romantikus épület. Az újabb kutatások azonban Gerster Károlyt, Kauser Lipótot és Frey Lajost tartják az épület tervezőinek. A kassai dóm restaurátori munkái miatt a Ferenc József-rend lovagkeresztjével és Művészeti értékek ezüst fokozatával tünetik ki.

1872-ben az épületben az egyetemi elhelyezés okán az áttervezési munkákban részt vesz Hauszmann Alajos. Dr. (velencei) Hauszmann Alajos^[7] (1847–1926) magyar építész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A historizmus egyik legtevékenyebb és legjellegzetesebb képviselője a magyar építészetben. Korai műveiben az olasz reneszánsz, később a barokk stílusjegyeit alkalmazta, amelyeket később szecessziós elemekkel ötvözött. Számos budapesti középület, magánház és villa az ő tervei szerint készült. Ybl Miklós halála után őt hívták meg a Budavári Palota átépítésének vezetésére. Tanári munkásságán keresztül jelentős hatást gyakorolt az előző századforduló magyar építészeire.
1868-ban a Műegyetem tanársegédje Szkalnitzky Antal tanszékén, 1872-ben rendes tanára lett. Mint műegyetemi tanár 42 éven keresztül működött, idővel viselt dékáni, és rektori tisztséget is. 1891-ben a királyi vár építésvezetőjévé nevezték ki.

Az építtető
Nágel Ármin terménykereskedő pénzügyi területen is jelentős tevékenységet fejt ki és számos jóléti, jótékonysági szervezetben tisztségviselő. Egy időben a pesti zsidó felekezet elöljárói között is találkozhatunk nevével^[8], de neve több korabeli gazdasági lapban megjelenő, Első Magyar Általános Biztosító Társaság zárszámadási közzétételi hirdetésein  számvizsgálóként is találkozhatunk nevével. ^[9]
Nemcsak kereskedőként volt sikeres, hanem háztulajdonosként is. Vagyonának egy részét bérházak építésébe fektette. 1870-ben telket vásárolt az akkori Két Nyúl (Lónyay) utca és Csillag (Gönczy Pál) utca sarkán. Frey Lajos és Kauser Lipót építészeket bízta meg egy kétemeletes ház megtervezésével. Az épület Duna felé eső része két éven belül el is készült. 

Ekkor úgy döntött, hogy a Budáról elköltöző Politechnikum, a későbbi Műszaki Egyetem számára átengedi, és egyben kiegészítteti a házat. A feladatot 1872-ben Hauszmann Alajos és ifjabb Kauser János kapta, az ő közös tervük alapján nyerte el végső alakját és elrendezését az épület még ebben az évben.^[10]
Nágel Ármin 1891-ben elhunyt, de felesége, aki átvette a vállalkozás irányítását, nem csupán cégvezetőként, de ingatlantulajdonosként is hasonlóan eredményesnek bizonyult, mint férje.

1893-ra a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya, a mai Néprajzi Múzeum elődje akkora gyűjteményi anyaggal rendelkezett, hogy annak elhelyezése és kiállításban való bemutatása már nem tűrt halasztást. A szerencsés véletlen folytán Jankó János etnográfus, a gyűjtemény egyik kezelője, majd 1894-től igazgatója, éppen a Nágel-ház egyik lakását bérelte. Ismerte a ház előtörténetét, és tudta, hogy az alkalmas lehet múzeumi célokra is. Nágel Árminnéval nem kellett sokat tárgyalnia. Az özvegy felajánlotta, hogy a második emeleten néhány megüresedett lakást kiad a múzeum céljára.

A Nágel-ház 1907-től egészen az államosítás időszakáig magánbérházként működött, 1920-ig a tulajdonos a magas kort megért Nágel Árminné volt. 1917-ben történik a Kerületi Építő Rt. javára résztulajdon-értékesítés, de ennek okát nem sikerült feltárni, csak annyit, hogy 2/4 tulajdoni hányad kerül értékesítésre 490.000 Koronáért.

A későbbi tulajdonosok, lakók, üzletek

József Műegyetem

A Műegyetemet 1872. november 6-án nyitották meg ünnepélyes keretek közt. A tanári karon kívül az ünnepségen jelen volt Toldy Ferenc irodalomtörténész és Horváth Mihály történész. Új rektort is választottak: Conlegner Károly közgazdász foglalta el vezetői székét. A lakásokban kialakított előadókban oktatás folyt, a hátsó udvaron pedig kísérleti bázis épült ki.^[11]

Az ekkor már József Műegyetemnek hívott oktatási intézmény 1882-ig működött a Nágel-házban. A magyar tudomány és kultúrpolitika számos fontos személye megfordult az épületben. Így például a díszteremben fogadta Conlegner rektor Eötvös Lorándot, amikor a báró átadta édesapja végrendeletét, amelyben báró Eötvös József tekintélyes könyvtárat hagyott a Műegyetemre.

Természetesen sok, később világhírűvé vált műszaki értelmiségi is ezek között a falak között gyarapította tudását. Ezek közé az ismert értelmiségiek közé tartozott Schulek Frigyes vagy Zielinski Szilád építész, Zipernowsky Károly és Bánki Donát gépészmérnök, aki diplomája megszerzése után az egyetem tanáraként is megállta a helyét. A Nágel-házhoz tudománytörténeti jelentőségét tekintve Csonka János, a hazai automobilgyártás megalapozója kapcsolható leginkább.

“Csonka párizsi tartózkodása alatt véletlenül értesült arról, hogy a budapesti József műegyetem rektora pályázatot írt ki a Pilch Ágoston professzor vezette gépiparműtani tanszék tanműhelyének művezetői állására. Csonka János a pályázatról értesülvén, azonnal hazautazott, de kérvényét így is csak elkésve, a határidő (1876. okt. 15.) letelte után tudta benyújtani. A pályázaton harmincketten vettek részt, köztük jóval idősebb gépészmérnökök is. Mégis az állást — értékes külföldi gyakorlatára való tekintettel — a pályázók legfiatalabbika, a 25 éves Csonka nyerte el.”^[12]

1877-ben művezetőként kezdett az egyetemen dolgozni, a gáz- és elektromos gépek működését oktatta, és az épület tűzvédelméért is felelős volt, hiszen a kémiai tanszékeken számos veszélyes vegyi anyaggal dolgoztak az oktatók. Az épület gépműhelyében, a ház hátsó szárnyában folytatta kísérleteit. Itt készítette el azt a szelepes megoldású, négyütemű gázmotort, mely az első, Magyarországon tervezett és felállított alkotás volt. A gázmotor és az ehhez szükséges helyiséggel kapcsolatos engedélyeztetési folyamatot az egyetem Hauszmann Alajosra bízza.
 
Néprajzi Múzeum
1893-ra a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya, a mai Néprajzi Múzeum elődje akkora gyűjteményi anyaggal rendelkezett, hogy annak elhelyezése és kiállításban való bemutatása már nem tűrt halasztást.
Nágel Árminné ajánlata kedvezőnek tűnt a kulturális tárca számára is, a gyűjtemény elszállítása a raktározásra alkalmatlan Várkert Bazárból igencsak sürgető volt, így 1893 nyarán megtörtént az első négy helyiség birtokbavétele.

Szalay Imre, a Nemzeti Múzeum főigazgatója ezután megbízta Jankó Jánost, hogy dolgozzon ki egy tíz évre szóló programot a Néprajzi Osztály szakszerű működtetésére. Jankó tervét a Csillag utcai házat alapul véve dolgozta ki, a múzeum, illetve az állandó kiállítás helyéül az épület teljes kibérlését javasolta.^[13]

A háromszintes épület második emeletét a magyar és a magyarországi nemzetiségek néprajzi anyagának kiállítására tervezte. Az első emeletet a nemzetközi gyűjtemények kiállításának, valamint az irodák, a könyvtár és a különböző laboratóriumok számára képzelte el. Fonográfszoba kialakítását is javasolta, amely azután az első lett Magyarországon: Vikár Béla itt alapította meg a múzeum népzenetárát.

1898. június 16-án nyílt meg az első hazai állandó néprajzi kiállítás a Csillag utcai bérházban, amelyet Wlassics Gyula kultuszminiszter adott át a nagyközönségnek. A tárlatot 32 szobában, az épület teljes első és második emeletén rendezték be. 16 teremben a nemzetközi gyűjtések anyagát mutatták be, háromban a magyarsággal nyelvileg rokon népek tárgyai, tizenháromban pedig a magyarországi néprajzi anyag volt látható.

A Nágel-házban működött először igazi múzeumként a Néprajzi Osztály. Volt állandó kiállítása, voltak raktárak és kutatószobák, és a szakképzett múzeumi munkatársak száma is folyamatosan nőtt. Mire azonban Jankó János tízéves terve lejárt, kiderült, hogy az épület mégsem lehet a Néprajzi Múzeum végleges otthona.^[14]

A házban számos vállalkozás működött ezekben az évtizedekben, több országos szakmai szervezet szerkesztősége (olyan szakmáké, mint például az Igazságügyi Segédhivatali Tisztviselőké, a háború előtti főszerkesztő Kaszás Gyula, 1947-ben kerül feloszlatásra) is itt talált otthonra. Az 1960-as évektől pedig a tanácsi bérlakások mellett a Lombik Üvegipari Szövetkezet (ekkor a Gönczy utcát Szamuely utcának hívják) is itt várta a nagyobb orvostechnikai megrendeléseket, valamint a sokak számára még ismerős üvegfecskendők újrahasznosítása is itt történt, de kiemelkedő volt a precíziós hőmérők gyártása, amiket nagyrészt az olajiparban használtak és jelentős részük exportpiacokon került értékesítésre.

Az épületet 16 éve igényes megközelítésben felújíttatta a társasházi közösség.
 
 
Források:

^[1] Armuth Miklós: A Műegyetem Központi Épülete. Új Magyar Építőművészet 1998. 5. sz. p. 44.
^[2] A Hon, 1872. 04. 27. o. n.
^[3] HU BFL XV.17.e.306.a – 2777
^[4]  HU BFL XV.17.e.306.a – 2777
^[5] Gottdank Tibor: Dinasztiák: Kauserek – mesélnek a kövek. Építészfórum, 2021. 01. 17. [link]
^[6] Major Máté (szerk.): Építés-Építészettudomány – A MTA Műszaki Tudományok Osztályának közleményei, 3. kötet. Budapest, 1971. p. 398.
^[7] Lechner Jenő: Hauszmann Alajos. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1926. 60. évf. 31-33. sz. pp. 197–199.
^[8] Magyar Zsidó Szemle 51. 1934. p. 239.
^[9] Gazdasági Lapok, 1874. 26. évf. 15. sz. p. 218.
^[10] Gönczi Ambrus: Százötven éves a Nágel-ház: egy lakóépület a tudomány és a kultúra szolgálatában. PestBuda, 2020.02.16. [link]
^[11] Major Máté (szerk.): Építés-Építészettudomány – A MTA Műszaki Tudományok Osztályának közleményei, 3. kötet. Budapest, 1971
^[12] Csonka Pál: Csonka János élete és munkássága. Az MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei 25. 1960. p. 347.
^[13] Szemkeő Endre: Törekvések az önálló Néprajzi Múzeum megteremtésére. Néprajzi Értesítő 1997. 79. évf. pp. 57–82. 
^[14] Kenyéir Kornélia: Habent sua historia libelli. A Néprajzi Múzeum Könyvtárának történeti rétegei. Néprajzi Értesítő 2015. 87. évf. pp. 73–82.