Hunyadi tér 2. lakóház

Az Andrássy út világörökségi védőzónájához tartozó, a Vásárcsarnokáról ismert Hunyadi tér jelenleg is álló legrégebbi lakóháza a Hunyadi tér 2. A környéken, így a tér helyén is a 19. századig majorságok voltak, a földeket a Dunának a mai körút helyén folyó egyik mellékágából, később a Rákos-patak vizéből öntözték. Ezért is hívták régebben a téren áthaladó Csengery utcát Árok, illetve Rákosárok utcának.

Az 1870-es évek elején a nagyrészt még beépítetlen környéken a Sugárúthoz hasonlóan a Hunyadi tér is még csak térképeken szerepelt. Az Árok, majd később Rákosárok utca viszont – ha nem is volt még kiépítve a teljes hosszában – már végig fel volt parcellázva mindkét oldalán, így kapta az 1873-ban engedélyezett épület az Árok utca 925/28. (majd Árok utca 44., 1879-től Rákosárok utca 44., 1882-től Csengery utca 44.) címet.^[1]

Az építtető

A ház építtetője Oetl János „Vasöntöde és gépgyár” tulajdonos volt. Az Oetl család előtörténetéről annyit tudunk, hogy az 1715. évi országgyűlésen kapták meg a magyar állampolgárságot, a „honfiusítást”.

Oetl János testvérével, Antallal 1862-től közös vállalkozásban lakatosmunkával, páncélszekrények készítésével, gépalkatrészek gyártásával foglalkozott. 1868-ban létrehozták az Oetl-féle Kasszagyár, Vas- és Fémöntöde Rt.-t. Folytatva a korábbi munkákat, illetve számos bécsi szakmunkást alkalmazva évi több mint 6000 darab pénzszekrényt gyártottak. János kereskedelmi, Antal műszaki igazgatóként funkcionált.  Oetl János 1872-ben visszavonult az aktív üzleti élettől. Később Antal – már önállóan – az István úton felépítette vasöntödéjét és gépgyárát, majd Kőbányára költözött, ahol víz- és gázcsöveket gyártott.^[2] Oetl János 1869-ben vásárolta meg a terézvárosi Rákosárok (később Csengery) utcában azt a házhelyet, ahol ma a Hunyadi tér 2. számú ház áll.

A ház telekkönyvi betétjéből kiderül, hogy az örökösei nem voltak feltétlenül a legbékésebbek, mivel folyton biztosítani akarták az öröklés megfelelő sorrendjét mindenféle kisebb bejegyzésekkel. A ház minden valószínűség szerint a II. világháborúig a család tulajdonában maradt.^[3]

Az építész

Az építész Petsch Ede volt, akiről igen kevés adat maradt fenn, annak ellenére, hogy minden bizonnyal a korszak divatos építészének számíthatott és híresebb polgári kereskedőcsaládok körében mozgott. Több budapesti villaépület és lakóház kötődik a nevéhez, például Chmel Gusztáv számára tervezett Rákospalotán egy nyaralóépületet, illetve a Rausch-család számára az Andrássy úton egy villát.^[4] Az 1879-es nagy tiszai árvíz után részt vett a helyreállítási, építkezési munkálatokban, például Rósa Izsó ügyvéd számára épített kétemeletes sarokházat Szegeden.^[5]

A ház építéstörténete és jelenlegi állapota

A Hunyadi téri épületről rendelkezésünkre állnak a 150 éves tervek és iratok^[6], valamint az 1897-es bővítési tervek is.^[7] Petsch Ede építőmester 1873. február 8-án kelt tervrajzain egy kétemeletes épületet látunk. Ráadásul a hozzácsatolt iratanyagban az szerepel, hogy Oetl János a már engedélyezett kétemeletes házához újabb terveket mutat be jóváhagyásra. Ebből tehát arra következtethetünk, hogy nem ez volt az első tervsorozat.

Bár az 1873-ban kelt módosított terveken még egy kétemeletes épületet látunk, az 1897-es bővítési terveken az U-alakú meglévő épületrész már háromemeletes formában szerepel. Az 1873-ban újonnan épült terézvárosi házak felsorolásában már megtaláljuk a későbbi Hunyadi tér 2.-t (l. Rákosárok-utcza, Ötl János, 3 em.).^[8] Azon felül, hogy a ház 1873-ban elkészült, az is kiderül ebből a forrásból, hogy minden bizonnyal már háromemeletes volt építéskori állapotában is. De a hiányzó végleges tervek sajnos nem állnak rendelkezésünkre, csupán egy további iktatókönyvi bejegyzés 1873-ból, építési engedély címszóval.^[9] Lehet, hogy ez takarja a harmadik emelet engedélyezését, de ezt legfeljebb feltételezni tudjuk.

Az eredetileg tehát három-, ma négyemeletes, historizáló stílusú, zártsorú beépítésben álló, belső udvaros, körfolyosós lakóház a Hunyadi tér délnyugati oldalán helyezkedik el. Az épület belső udvarát egy kéttraktusos fő-, valamint egytraktusos oldal- és hátsó udvari szárnyak veszik körül. Bejárata az épület középtengelyében található; az utcai szárny alatt áthaladva a kapubejárón közvetlenül az udvarba juthatunk. A kapualj udvari bejáratától jobbra is és balra is egy-egy rövid lépcsősor található, utóbbi vezet tovább a bal oldali lakásokhoz, míg előbbi a tört háromkarú főlépcsőhöz. Eredetileg ilyen kis lépcsőn juthattak fel a lakók az udvar hátsó sarkaiban balra a melléklépcsőhöz, a mosókonyhához és a közös mellékhelyiségekhez (ezek helyén ma egy lakás, illetve tároló van), jobbra pedig egy lakás bejáratához.

Az emeleteken kovácsoltvas korláttal védett függőfolyosó fut körbe, amelyet egyszerű kiképzésű íves konzolok támasztanak alá a nyílások közötti falszakaszokon. A belső udvar különlegességei az utcai szárny folyosóját alátámasztó öntöttvas oszlopok, amik Oetl Antal vasöntödéjéből származnak.

Az épület eredeti tervanyaga szerint a pincékben fáskamrák voltak, az utcai szárnyban lévő két nagyobb helyiségbe az utcafronton található lejárókon lehetett bejutni. Ezek a bejáratok ma nincsenek meg.

A földszinten az udvarra összesen négy darab kétszoba-konyhás és egy darab szoba-konyhás lakást nyílt; mindegyikben volt ezenkívül kamra, előszoba, és saját mellékhelyiség is – ennek ellenére a melléklépcső helyezkedtek el a közös illemhelyek.

Az emeleti lakások ugyanezt az elrendezést követték. A főszárnyban minden szinten egy darab két- és egy háromszobás lakás helyezkedett el – ezekben már saját fürdőszobát is találunk. A homlokzat felől nézve bal oldalon elhelyezkedő kétszobás lakáshoz még egy alkóv is tartozott.

Az elmúlt másfél évszázad alatt a ház átélt jónéhány korszakváltást, rendszerváltást, háborút, forradalmat, és dolgozott rajta az idő vasfoga is. Több olyan felújításon esett át, ami jelentős változásokat eredményezett, elsősorban a külső arculatában.

Az első átalakításra 1897-ben került sor. A megrendelők Oetl János örökösei, Lipp Gyuláné szül. Oetl Hermina, Lang Ferencné szül. Oetl Irma és Oetl Lujza voltak. A terveket Schwendtner Mihály építész készítette, a kivitelező Schön Rezső építőmester volt.^[10]

Az időpont nem véletlen. Amikor 1873-ban U-alakban, nyitott udvarral felépült a Hunyadi tér 2., a környék még csak igen lazán volt beépítve, s a korabeli házak zöme ehhez hasonlóan nem foglalta el teljes egészében a telket, amire épült. Amikor a két szomszédos Hunyadi téri telken két nagy, zárt udvarú bérház épült 1895-ben (Hunyadi tér 1.)^[11] és 1896-ban (Hunyadi tér 3.),^[12] a Hunyadi tér 2. nyitott udvara beszorult két tűzfal közé. A rendelkezésre álló terület hatékonyabb kihasználása mellett ez is motiválhatta Oetl János örököseit, hogy 1897-ben egy függőfolyosós toldaléképülettel zárt udvarúvá bővítsék a házukat, ami ezzel – a tetőtérbeépítést leszámítva – elnyerte mai kiterjedését.

A Budapesti Műemléki Felügyelőség iratanyagában található fotó tanúsága szerint (amely feltételezhetően az 1960-as években készült) a homlokzat csak az átalakított üzletportálok tekintetében tér el az eredeti állapotától, vagyis az épület egy évszázadon keresztül őrizhette meg neoreneszánsz küllemét.^[13]

Több kisebb karbantartás után 1973-ban került sor ismét nagyobb felújításra, ami jelentősen megváltoztatta az épület homlokzatát. Valószínűleg az említett fotóra hivatkozik a Fővárosi VI. kerületi Ingatlankezelő Vállalat megbízásából a homlokzatfelújítás tervezője is, amikor a ház tervtári anyagán belül megtalálható műszaki leírásban megdöbbentő őszinteséggel ír a homlokzati díszek küszöbön álló eltávolításáról: „a földszinti választópárkány igen díszes, tagolt kivitelben készült. A kifalazásokkal, párkány- és tükörképzésekkel túlzsúfolt homlokzat helyreállítása úgy gazdaságilag, mint esztétikailag felesleges, ezért az utcai homlokzat helyreállítását egyszerűsítve kéri a Beruházó”.^[14] Ugyanekkor tüntették el az erkélyek eredeti öntöttvas korlátjait is. Egy későbbi fotón látható, hogy az említett erkélyeket meg is szüntették és franciaerkélyeket alakítottak ki a helyükön.

Hunyadi tér, piac a Vásárcsarnok előtt. Adományozó: Rubinstein Sándor

A homlokzat így keletkezett tagolatlanságát próbálták kissé feloldani néhány évtizeddel később, a legutóbbi homlokzatfelújításkor. De a jelenlegi „díszek” legfeljebb idézni képesek az elpusztítottakat.

A ház jelenlegi állapotában a  földszint héttengelyes, amelyek közül középen helyezkedik el a szegmensíves keretelésű kapu, tőle jobbra és balra üzletportálokkal. Az emeletek nyolctengelyesek, a széleken oldalrizalitokkal, amelyeken téglakötésben soronként nagyobb és kisebb, kváderezést idéző vakolatmezők váltakoznak. Ezek felülete világosszürke, szemben a fal többi részének sima vakolatával és barackszínével. A nyílások minden szinten egyenes záródásúak. Az első emeleten a rizalitokon lévő kovácsoltvas korlátos erkélyekre nyíló ajtók fölött egyenes gerenda van, míg a középső szakaszon timpanonos az ablakok felső kerete. A második emeleten ez a motívum ismétlődik fordítva, ott a rizalitokon vannak a timpanonok. A párkánnyal elválasztott harmadik emeleten egyszerű egyenes szemöldöke van az ablakoknak, fölöttük pálcás párkánnyal.

Egy emeletráépítés található a három eredeti szint fölött, amely különösen nyílászárói miatt erősen elüt a korábbi épülettől. A frissen ráépített emelet a rizalitok szélességében közel egyvonalban van a homlokzat síkjával, középen viszont hátrébb ugrik, így erkélyeket biztosítva a lakásoknak.

Egykori lakók

Az elmúlt másfél évszázad alatt itt lakók között volt tanítónő, számtanácsos, hivatalnok, kereskedő, szülésznő, operai alkalmazott, színész, telefonkezelő, ügyvéd, magánzó.^[15]

A házban volt utcára nyíló festék- és háztartási boltja több évtizeden keresztül Braun Gyula kereskedőnek. Sok korabeli újságban hirdette portékáit az 1900-as évek elején, és több archív felvételen  látszik az üzlete.  Fő terméke a Glättolin parkettafényesítő lakk volt.

^[1] Helyrajzi szám: 29461 1067 Budapest, Hunyadi tér 2. Adatok Budapest történeti topográfiájából, Budapest Főváros Levéltáre online adatázisa. [link]

^[2] Bencze Géza: Az Oetl-féle vasöntöde története. Öntödei múzeumi füzetek 9. Országos Műszaki Múzeum Öntödei Múzeuma, Budapest, 2002

^[3] Budapest Főváros Levéltára, Pesti telekkönyvi betétek (1878-1930) HU BFL – XV.37.c – 4043 – 29461

^[4] A Rausch- villa. Zelnik István Délkelet-ázsiai Aranymúzeum honlapja. [link]

^[5] Csongrád megyei Örökségtár – Szeged, Nemzeti Kulturális Örökség Elektronikus Oktatási Könyvtára, Sulinet. [link]

^[6] Budapest Főváros Levéltára, Építő Bizottmány (ÉB) (1861-1873) HU BFL XV.17.b.312 – 465/1873

^[7] Budapest Főváros Levéltára, Építési Ügyosztályok tervtára. HU BFL XV.17.d.329 – 29461

^[8] Kőrösi József: Az 1873. és 1874. évi budapesti építkezések. Budapesti Statisztikai Közlemények 12. (1875) p. 11.

^[9] Budapest Főváros Levéltára, Építő Bizottmány (ÉB) (1861-1873) HU BFL XV.17.b.312 – 1458/1873

^[10] Budapest Főváros Levéltára, Építési Ügyosztályok tervtára. HU BFL – XV.17.d.329 – 29461

^[11] Budapest Főváros Levéltára, Építési Ügyosztályok tervtára. HU BFL XV.17.d.329 – 29460

^[12] Morován Júlia kutatása a Hunyadi tér 3. számú ház történetéről (URL: [link])

^[13] Budapest Főváros Levéltára, Budapesti Műemléki Felügyelőség tervei és iratai (1950-1990) HU BFL – XV.17.e.306.a – 2102

^[14] Budapest Főváros Levéltára, Építési Ügyosztályok tervtára. HU BFL XV.17.d.329 – 29461

^[15] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék. Franklin-Társulat, Budapest, 1880-1928.