Jókai tér 4. lakóház

A Jókai tér szomszédságában álló, négyemeletes sarokház a Nagymező utca és a Jókai tér között húzódó, úgynevezett “Sugárúti hét házhely” nevű együttes szélső épülete. Az Andrássy út 32-44. szám alatt található, hét házból álló tömb az Andrássy út épületei közül elsőként kapta meg az építési engedélyt 1872 júliusában.^[1] Az épületegyüttes eredeti látványterveit nézve akár egy épületnek is gondolhatná őket az ember, azonban a házak sorsa az utóbbi 150 évben eltérően alakult, ennek következtében az egységes arculat ma már sokkal kevésbé nyilvánvaló.

A “hét házhely” és az építész

Az Andrássy út munkálatai az 1870-es évek elején kezdődtek, amikor is a Fővárosi Közmunkák Tanácsa megváltotta a területet és szerződést kötött az erre a célra létrejött Sugárúti Építő Vállalattal a telkek értékesítésére és az infrastruktúra kiépítésére. Ezzel egy időben több bérház, köztük a „hét házhely” épületegyüttes megépítését is a Sugárúti Építő Vállalat kezdte el. Így került a háztömb megtervezésének feladata egy fiatal építészhez, Unger Emilhez, aki a vállalat egyik vezető építésze volt.^[2]

Unger Emil (1839–1873) Ybl Miklós tanítványa, a magyar építészet kora eklektikus korszakának, azon belül is az úgynevezett berlini iskolának a képviselője volt. Korai halála miatt életműve limitált, mindössze öt épületet tulajdonítanak neki, köztük a tárgyalt “hét házhely”-en álló épületegyüttest. Unger fő művének a valaha a Lánchíd budai hídfőjénél álló, Lipthay Béla által építtetett palotát tartják, amely a II. világháborúban megsérült és később lebontásra került.^[3]

Bár az Andrássy úti épületegyüttest Ungernek tulajdonítják, annak végső terveit az építész váratlan halála miatt már Ybl Miklós szignózta és az építkezés jelentős részét is ő bonyolította le.^[4] Sisa József Unger Emil életművéről írt értekezésében megemlíti, hogy az épületegyüttes tervein egyértelműen látható Theophil Hansen egyik bécsi bérházának, a Heinrichshofnak a hatása, főképp a közép- és oldalrizalitok pavilonszerű megmagasításában. Sisa kiemeli továbbá, hogy az Andrássy út 40-42. szám alatt álló épületben használt vasszerkezetes architektúra, amely lehetővé tette a hatalmas kirakatok kialakítását, kifejezetten innovatívnak számított abban az időben.^[5]

Az épület leírása

A Jókai tér és az Andrássy út sarkán található ház Andrássy út felé néző homlokzata héttengelyes, oldal-, sarok-, valamint a harmadik emeletig (háromtengelyes) középrizalittal tagolt.  A rizalitok a második-harmadik emeleten armírozottak. A középrizalitot a második és harmadik emeletet átfogó, kompozit óriáspillérek, illetve -oszlopok keretezik, az 1. és 2. emeleten balusztrádos erkélysor található itt. A homlokzatot vízszintesen hangsúlyos osztópárkányok  tagolják. Az 1–3. emeleten a nyílások egyenes záródásúak, a negyediken félkörívesek; a rizalitokon a 3. és 4. emeleten ikerablakok vannak, a többi nyílás egyesével helyezkedik el. A nyíláskeretezések minden emeleten különböznek: az első emeleten szemöldöküket a triglifes-metopés párkány adja, a másodikon ión oszlopokon nyugvó szegmensíves keretet kaptak, a harmadikon pálcás fejezettel ellátott pillérek szegélyezik őket, a negyediken pedig növényi fejezetes pillérek.

Érdekes, hogy míg az épület összhatását tekintve egyértelműen az Andrássy út felé van tájolva, a kapu mégis a Jókai téri oldalra került. Az első terveken az épület bejárata még az Andrássy útra nyílt volna, melyet valószínűleg a földszintre tervezett boltok és vendéglátóipari egységek miatt helyeztek át később a tér felőli oldalra.^[6]

Az épület Jókai téri homlokzata aszimmetrikus, 1+5 tengelyes, egytengelyes sarokrizalittal. A nyílások az Andrássy úti oldalhoz igazodnak formájukat és keretelésüket tekintve. A bejárat a középtengelyben helyezkedik el. A fából készült kétszárnyú kapu félköríves, az egyszerű üvegezett felülvilágító alatt fogsoros párkánnyal, a kapuszárnyak felső részén hatszögletű tükörbe foglalt 8-8 kör alakú üvegbetéttel, középen kannelúrázott, ión fejezetes oszloppal. A kapun belépve sárga keramittal burkolt, gazdagon díszített boltozatos kapualjba jutunk. A falmezőket kompozitfejezetes pillérek, illetve oszlopok tagolják, fölöttük fogrovatos párkány fut végig a rozettákkal díszített kazettás boltozat alatt.

Az épület belső elrendezése nem egyezik a Budapesten nagyon jellemző, valamivel később épült körfolyosós bérházakéval. A hosszúkás kapualjból balra nyílik a félkör alakú főlépcsőház, a kapuval szemben egy dupla ajtón keresztül pedig egy viszonylag szűk, gangos belső udvarba jutunk. Az eredeti elrendezés szerint a lakások főbejárata a lépcsőházból nyílt, illetve a szerényebb, felsőbb emeleteken lévő lakások közül volt, amit csak a függőfolyosón keresztül lehetett megközelíteni. A háztartási helyiségek és a cselédszobák az épület Andrássy úttól távolabb eső, hátsó traktusában voltak, ezeket az udvarról nyíló cselédlépcsőn lehetett megközelíteni.^[7]

A jelenlegi lakók elmondása szerint a lépcsőházat és a liftet valaha egységes kovácsoltvas elemek díszítették, amelyek közül sok – többek között a lift teljes burkolata – eltűnt egy 2005-ös felújítás során. A lépcsőház emeleti fordulóiban látható cementlap burkolat valaha a földszinten is folytatódott, de ez szintén a felújítás áldozata lett. Habár egyes elemei hiányoznak, a lépcsőház öntöttvas korlátja nagyrészt eredeti állapotában maradt fenn.

Az épület eredeti tervein látható, hogy a földszintre boltokat és házmesteri lakást terveztek. Az első és második emelet alaprajza megegyezik. Az akkori körülményeknek és szokásoknak megfelelően ide kerültek a nagyobb, vagyonosabb bérlők számára kialakított lakások. Itt emeletenként 2 lakás kapott helyet, az egyik hatalmas, Andrássy útra néző szalonnal. A harmadik és negyedik emeleten kialakított lakások már szerényebbek. Itt 3-3 lakás kapott helyet, melyek 1, 2 és 3 szobásak.²³

A házat a II. világháború alatt komolyabb kár nem érte. Az épület államosítása után az eredeti lakásokat felosztották, illetve társbérletként hasznosították, de a lakók elmondása szerint az első és második emeleten maradtak nagyobb alapterületű lakások, melyeket vélhetően befolyásos bérlőknek tartottak fent.

Az épület 1975 és 1977 között komoly felújításon esett át, melynek során az eredeti bauxitbeton szerkezetet megerősítették, illetve a fatüzelésű cserépkályhákat konvektorra cserélték. A felújítás idejére a lakókat átmeneti lakásokba költöztették.^[8] A lakók elmondása alapján nagyobb felújítás zajlott még 2005-ben, amikor is sor került többek között a homlokzat felújításra, külső nyílászárók cseréjére, a lift modernizálására, illetve a körfolyosók burkolatának cseréjére.

Az aktuális tulajdoni lapok szerint az első és második emeleten ma 5, illetve 6 lakás található, közülük több is 100 négyzetméter fölötti alapterülettel rendelkezik. A harmadik emeleten 7, a negyediken pedig 6 lakás lett kialakítva, ezek közül több 50 négyzetméter alatti.

A későbbi tulajdonosok, lakók, üzletek, vállalkozások

A telekkönyvi betétek tanúsága szerint az épületegyüttest 1884-ben vásárolta meg a Sugárúti Építő Vállalattól Haggenmacher Henrik^[9], egy malomiparban meggazdagodott iparmágnás, a magyarországi sörgyártás egyik kiemelkedő alakja, aki az 1880-as évektől kezdődően jelentős ingatlanvagyonra is szert tett. A tárgyalt épületegyüttesen kívül ő építtette például az Andrássy út 52. szám alatti, a mai napig Haggenmacher-palotaként emlegetett épületet is. 1917-ben bekövetkezett halálakor a Jókai téri házat leszármazottai örökölték meg, szám szerint tizenketten.

Az épület földszintjén a kezdetektől napjainkig vendéglátóipari egységek működnek. Már 1885-ben megnyitotta itt kapuit Jahn Ede Terézvárosi Pilseni Sörcsarnoka, amelyet 1904-ben, a tulajdonos halála után Wagner Vilmos vásárolt meg és vezetett egészen a II. világháborúig. Wagner tapasztalt vendéglős volt, korábban ő vezette például a neves budai Márványmenyasszony éttermet is.^[10] Vezetése alatt az étterem rendkívül népszerű volt, többek között a közeli színházak és az Opera közönsége és művészei is előszeretettel látogatták. Az 1930-as években a Kelet Népe Eötvös utcai szerkesztőségéből gyakran járt az étterembe ebédelni Móricz Zsigmond^[11], és saját elmondása szerint Rodolfo is gyakran megfordult az étteremben ebben az időben.^[12]

Egy 1945-ös újságcikk tanúsága szerint a II. világháború alatt a vendéglő a nyilasok kezére került, majd Budapest felszabadítása után új bérlőket kapott és Jókai étterem néven nyitott újra.^[13] 1949-ben aztán több más étteremmel együtt államosították és beolvasztották a Községi Élelmezési Nemzeti Vállalatba,^[14] az ‘50-es, ‘60-as években pedig már Opera étterem néven működött. Az éttermet 1976-ban felújítás miatt bezárták és csak 1978-ban nyitották meg újra. A Magyar Nemzet tudósítása szerint a felújítás Mikó Sándor belsőépítész tervei alapján történt és jelentős összeget, tízmillió forintot költöttek rá.^{[15] [16]}

Említést érdemel még, hogy szintén az épületben működött 1903 és 1932 között a Fodor zeneiskola, melynek tanárai fektették le a modern zongoratanítás alapjait.^[17]

Jelenlegi lakók történetei

Az épület múltjának feltárása során komoly segítséget kaptunk a ház legrégebbi lakójától, Németh Anikótól, akinek élettörténete összefonódott a ház történetével. Anikó szülei 1944 őszén költöztek az egyik első emeleti lakásba és Budapest ostroma alatt a ház többi lakójával együtt a pincében kerestek menedéket. Itt született meg Anikó 1945. január 15-én. Anikó a házban nőtt fel, előbb az első emeleten, majd szülei az első emeleti lakást negyedik emeletire cserélték. A sors úgy hozta, hogy 1956-ban a család ismét a ház pincéjébe kényszerült a forradalmi napokban. Ekkor ismerkedett meg Anikó és jövendőbeli férje, aki szintén a pincében talált menedéket. Anikó és családjának több tagja azóta is a ház negyedik emeletén él.

A ház egykori lakója, az 1937. április 20-án^[18] született Shoshana Hasson Kolb (Kolb Anna) szemtanúja volt a német megszálló csapatok bevonulásának 1944. március 19-én.^[19] Az akkor 7 éves Shoshana és családja azon szerencsések közé tartozott, akik Kasztner Rezső mentőakciójának köszönhetően megmenekültek a náci népirtástól, és az ún. Kasztner-vonattal először Bergen-Belsenbe, majd Svácjba kerültek.^[20] A család 1955-ben költözött Izraelbe.^[21]

[1] Gábor Eszter: Az Andrássy út körül. Osiris Kiadó, Budapest, 2010. p. 15., p.27.

[2] Gábor Eszter: Az Andrássy út körül. Osiris Kiadó, Budapest, 2010. pp. 14–15.

[3] Sisa József: Unger Emil. Műemlékvédelem, 1984. 28. évf. 3. sz. pp. 216–224.

[4] Ritoók Pál: Sugárúti „hét házhely”, Épületleírás. Ybl Miklós Virtuális Archívum

[5] Sisa József: Unger Emil. Műemlékvédelem, 1984. 28. évf. 3. sz. pp. 216–224.

[6] Budapest Főváros Levéltára. Ybl Miklós hagyatéka, tervek (1844-1891). HU BFL – XV.17.f.331.b – 115/1

[7] Budapest Főváros Levéltára, Ybl Miklós hagyatéka, tervek (1844-1891), HU BFL – XV.17.f.331.b – 115/6-8

[8] Magyar Hírlap, 1977. november 18. p. 9.

[9] Budapest Főváros Levéltára, Pesti telekkönyvi betétek. HU BFL – XV.37.c – 3519 – 29067

[10] Fehérváriné Tóth Helga: Történetek Buda nagy túlélőjéről I. – A Márványmenyasszony étterem históriája a kezdetektől az államosításig. Magyar Múzeumok – A Pulszky Társaság-Magyar Múzeumi Egyesület online magazinja, 2021. május 14.

[11] Lobogó, 1979. 21. évf. 16. sz. p. 10.

[12] Ludas Matyi, 1972. 28. évf. 45. sz. p. 6.

[13] Szabadság, 1945. július 29. p. 4.

[14] Magyar Nemzet, 1949. február 15. p. 4.

[15] Magyar Nemzet, 1976. május 18. p. 6.

[16] Magyar Nemzet, 1978. augusztus 30. p. 3.

[17] Breuer János: Másfél évtized a Fodor-Zeneiskolában. Parlando, 1978. 20. évf. 7-8. sz. p. 23.

[18] Kolb Anna a 855. számú utas volt a Kasztner-vonaton. Forrás: Budapest–Bergen-Belsen–Svájc. A Kasztner-vonat fővárosi utasai. Budapest Főváros Levéltára, 2019. [link]

[19] Shoshana Hasson Kolb szíves szóbeli közlése alapján.

[20] Budapest–Bergen-Belsen–Svájc. A Kasztner-vonat fővárosi utasai. Budapest Főváros Levéltára, 2019. [link]

[21]  Shoshana Hasson Kolb szíves szóbeli közlése alapján.