Kazinczy utca 14. Szimpla Kert

Manapság Erzsébetváros belső része elsősorban a fergeteges bulikról és a velejáró zajszennyezésről híres. De nem felejthetjük el, hogy az itteni házakat eredetileg nem erre a célra építették, sőt, a szórakozóhelyek mellet manapság is lakják ezeket az épületeket. A városrész ma is otthont ad egy népes zsidó közösségnek. A Kazinczy utca 14., ismertebb nevén a Szimpla Kert is itt helyezkedik el.

A ház építésekor az utcát még Nagykereszt utcának hívták, 1879-ben nevezték el Kazinczy Ferencről. A zártsorú beépítésben álló kétszintes épület stílusa mai állapotában historizálónak tekinthető a belvárosi házak jelentős részéhez hasonlóan. Az eredetileg klasszicista földszinti homlokzat egyszerűnek tűnik, két kisebb és egy nagyobb bejárattal, valamint kettő-kettő ablakkal. Valószínűleg eredetileg díszesebb volt, de megfelelő karbantartás hiányában lepusztult. Az emeleten középen van egy erkély, utólag megerősített szerkezettel, valamint a stílusra nagyon jellemző balusztrádos, edikulás ablakok és klasszicizáló főpárkány. Fölötte a közelmúltban felújított nyeregtető helyezkedik el, ami az egytraktusos oldalszárnyak felett félnyeregtetőként folytatódik. Belül, az üvegtetővel fedett udvaron függőfolyosó fut körbe, amiről mindenhonnan növények lógnak lefelé. A belső tér elég rossz állapotban van, nem valószínű, hogy a gyárrá válása óta valaha felújították, de sok-sok eredeti elemet is felfedezhetünk (öntöttvas korlátok, kőlépcsők, nyíláskeretek stb.). A leghangulatosabb szoba a felső szinten, az utcafronton lévő helyiség. Minden bizonnyal ez volt a szalon. A sok nyílásnak köszönhetően – amelyekben az eredeti ablakkereteket fedezhetjük fel – beáramlik a fény, és ahogy az ember belép a nagy, kétszárnyú ajtók egyikén, egyszerűen kedve támad visszarepülni az időben 150 évet.

A házat Pokorny János építtette 1841-ben.^[1] Ő a mai Szlovákia területén, Pálffy herceg detrekői uradalmában volt erdőmester, valamint egy vadászatról szóló könyv is a nevéhez fűződik.^[2] Az eredetileg lakóháznak szánt épületet Pollack Mihály tervezte, aki a 19. századi Magyarország egyik legtehetségesebb építésze volt. 1773-ban született Bécsben és 1855-ben hunyt el Pesten. Bécsben tanult, majd Milánóba ment dolgozni féltestvéréhez, Leopoldhoz. Az ő rajzasztalánál született többek között a Nemzeti Múzeum, a Sándor-palota, a Deák téri evangélikus templom és a Ludovika Akadémia. Személyes ízlésének megfelelően egyszerűbb, szerényen díszített épületeket alkotott. Ez igaz a Kazinczy utcai házra földszintjére is.^[3] Fia, Ágost szintén építész lett és sok házat tervezett a környéken, pl. az egykor szintén a Pokorny család tulajdonában állt Síp utca 15-öt is.^[4]

Pokorny János 1864-es halála után Pokorny Katalin lett a ház tulajdonosa férjével, Freyberger Alajossal.^[5] Bevételét a lakóktól kapott lakbérből szerezte, hisz a Síp utca 15. és később a Ferenc körút 31. is az ő tulajdonát képezte.^[6] 1873-ban, a városegyesítés évében megbízta Lohr János építészt, hogy tervezzen egy emeletet az addig földszintes Kazinczy utcai házra.^[7] Lohr, bár nem volt akkora sztárépítész, mint Pollack, mégis számos épületet tervezett Pest belvárosában, többek között Táncsics Mihály lakóházát.^[8] Pokorny Katalin 1880-ban megözvegyült.^[9] Körülbelül öt évvel később hozzáment Süttő Antalhoz és elköltözött a Kazinczy utcából a Ferenc körútra.^[10] 1894 körül ismét megözvegyült. Saját gyermeke nem volt, ingatlanjait végrendeletében második férje korábbi házasságából született gyerekeire hagyta.^[11] 1896 végén ezt az iratot megpróbálta visszavonni és új örököst megnevezni, de hirtelen bekövetkezett halála miatt ezt már nem sikerült érvényesíteni.^[12] Rupp Lászlóné született Süttő Ilona és Száva Aladárné dr. Süttő Gizella lettek a tulajdonosok, de ők már nem itt laktak.^[13] A továbbra is lakóházként funkcionáló épületben területi adottságok miatt többnyire valószínűleg zsidó, középosztálybeli iparosok, kereskedők éltek és dolgoztak. Többek között itt lakott Polacsek Lipót kőfaragó és márványkereskedő^[14], Beck Alajos fésűs^[15], Schein Jakab déligyümölcskereskedő^[16], Rosenberg Manó piócakereskedő^[17] – csak hogy a legérdekesebbeket említsük.

1911-ben Héber Sándor megvette a Süttő nővérektől a házat és átalakította kályhagyárrá.^[18] Az ő cége találta ki és fejlesztette a híres Zephir kályhát.^[19] Ekkor épült be az udvar. Itt működött az üzem központi irodája és a bemutató raktár, de a tulajdonos nem itt lakott.^[20] 1944-ig minden remekül működött. De ekkor a kormány Héber cégét valószínűleg megszüntette, a gyárat bezáratta, magát Héber Sándort pedig munkatáborba deportálta.  A ház a pesti gettó része lett.^[21] Szerencsére a kályhagyáros túlélte a tábori borzalmakat és a háború után hazatért Budapestre.^[22] Még néhány évig újra itt működött a kályhagyára^{[23] [24]} , majd 1949-ben elhunyt.^[25]

A kommunista rezsim az épületet államosította. 1951 és 1952 között a Fővárosi Tűzhely- és Kályhakarbantartó Vállalat^{[26] [27]}, 1955-től pedig a Munkaegészségvédelmi és Gépiberendezéseket Készítő KTSZ (MEGVÉD) működött itt.^[28] A rendszerváltás után az épület valószínűleg üresen állt, egészen a Szimpla Kert beköltözéséig.

Maga a Szimpla Kert mint fogalom 2001-ben született meg, de akkor még egy másik helyszínen. Csak 2002-ben vették birtokukba a Kazinczy utca 14.-et. Azóta romkocsmaként működik a hely. Rendszeresen tartanak koncerteket, főleg magyar alternatív zenekarokkal, kiállításokat, workshopokat, háztáji piacot és aktívan részt vesznek civil szervezetek működésében.^[29]

Újsághirdetések:

„Tükörüveget, töröttet is, régi czimtáblákat, …”:https://adt.arcanum.com/hu/view/AzUjsag_1920_02/?pg=204&layout=s

„Ezüst dísztárgyak evőeszközök sport és versenydíjak dus választékban gyári árban”: https://adt.arcanum.com/hu/view/SzinhaziElet_1925_20/?pg=109&layout=s

https://adt.arcanum.com/hu/view/ZsidoNaptarakEvkonyvek_1925/?pg=39&layout=s

Ez pedig egy hirdetés a Szimpla Kert korai éveiből: https://adt.arcanum.com/hu/view/Zsollye_2004/?pg=231&layout=s

^[1] Déry Attila: Terézváros – Erzsébetváros. VI.–VII. kerület. Budapest építészeti topográfiája 3. Terc Kiadó, Budapest, 2006.

^[2] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, X. kötet. Hornyánszky Viktor könyvkereskedése, Budapest, 1905. pp. 1317–1318.

^[3] Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon L–Z. Akadémiai Kiadó Kiadó, Budapest, 1982. pp. 428–429.

^[4] Síp utca 15. A mi Erzsébetvárosunk blog, 2016. 04. 25. [link]

^[5] Budapest Főváros levéltára, Közjegyzői okiratok. HU BFL VII.200.a – 1880 – 0990, [link]

^[6] Budapest Főváros levéltára, Közjegyzői okiratok. HU BFL – VII.170 – 1896 – 1285, [link]

^[7] Budapest Főváros Levéltára, Építő Bizottmány (ÉB) (1861-1873) HU BFL XV.17.b.312 362/1873, [link]

^[8] Budapest Főváros Levéltára, Építő Bizottmány (ÉB) (1861-1873) HU BFL XV.17.b.312 – 1601/1871, [link]

^[9] Budapest Főváros levéltára, Közjegyzői okiratok, HU BFL – VII.200.a – 1880 – 0849, [link]

^[10] Budapest Főváros levéltára, Közjegyzői okiratok, HU BFL – VII.201 – 1894 – 0557, [link]

^[11] Budapest Főváros levéltára, Közjegyzői okiratok, HU BFL – VII.170 – 1896 – 1285, [link]

^[12] Budapest Főváros levéltára, Közjegyzői okiratok, HU BFL – VII.170 – 1896 – 0901, [link]

^[13] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1900-1901 (12. évfolyam). Franklin-Társulat, Budapest, 1900. [link]

^[14] Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1896-1897 (9. évfolyam). Franklin-Társulat, Budapest, 1896. p. 823. [link]

^[15] Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1880-1881 (1. évfolyam). Franklin-Társulat, Budapest, 1880. [link]

^[16]  Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1882 (2. évfolyam). Franklin-Társulat, Budapest, 1882. p. 589. [link]

^[17] Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1896-1897 (9. évfolyam). Franklin-Társulat, Budapest, 1896. p. 473. [link]/

^[18] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1912 (24. évfolyam). Franklin-Társulat, Budapest, 1912. p. 185. [link]

^[19]  Délmagyarország, 1935. 11. évf. 226. sz. p. 55.

^[20] Budapest Főváros levéltára, Közjegyzői okiratok, HU BFL VII.217.a – 1920 – 1278, [link]

^[21] Csillagos Házak 1914–1944 – a Blinken OSA Archívum által a holokauszt 70. évfordulójának alkalmából megszervezett megemlékezés weboldalán található házlista. [link]

^[22] Sandor Heber. United States Holocaust Memorial Museum. Holocaust Survivors and Victims Database. [link]

^[23] Budapest Főváros levéltára, Közjegyzői okiratok, HU BFL – VII.190 – 1948 – 0266, [link]

^[24] Népszava, 1945. 73. évf. 62. sz. p. 36.

^[25] Budapest Főváros levéltára, hagyatéki ügyek, HU BFL – VII.197.b – 1949 – 284, [link]

^[26] Világosság, 1951. 7. évf. 179. sz. p. 5.

^[27] Esti Budapest, 1952. 1. évf. 4. sz. p. 6.

^[28] Esti Budapest, 1955. 4. évf. 14. sz. p. 6.

^[29] Szimpla Kert weboldala. [link]