1/1
Tartalom

    Adatok és leírás

    A Trust Nyugdíjegyesület bérháza hatalmas titkos kertet rejt. A belső terek márványburkolatai, a napfényes lépcsőház, a tágas lakások egyedi részletmegoldásai és a budai panorámát elénk táró tetőterasz ma is az építtető igényességéről tanúskodnak.

    Az első világháborút követően a Margit körutat a Rózsadomb felől jobbára még egy-kétszintes barokk házak kísérték. Az ilyen módon “elmaradott” bel-budai területek fejlesztése érdekében született az 1934. évi adórendelet, amely előnyben részesíti a rossz minőségű földszintes házak bontása utáni építést. A maximális kedvezményt akkor kapta meg az építtető, ha a bérház a hatóság által előírt beépítés móddal (keretes, összeépített udvaros) épült meg, s a rendelet kötelezővé tette a konyha, kamra, WC, kétszobásnál nagyobb lakás esetén a fürdőszoba létesítését – mindezt abban az időben, mikor a pesti bérházak nagyobb részében még a gangról nyílt a közös vizes helyiség. A főútvonalak mentén az épületek magassága egységes kellett legyen, s a homlokzatok kialakítása és színe meg kellett feleljen “egy bizonyos esztétikai elvárásnak”. A Margit körút az adókedvezmény 1. fokozatába esett, így aki itt épített, 15 évre mentesült a házadó megfizetésétől, majd a 15 év letelte után is 75%-os házadó-kedvezményben részesült.[1]Nem csoda, hogy sorban jelentek meg a következő években a modern bérházak – a rendelet hatására 1939-ig összesen 20 épült.[2]

    Az építkezésekből nagy cégek és iparvállalatok is kivették a részüket. Ők jellemzően olyan bérpalotákat létesítettek, melyek luxuslakásaikkal, magas színvonalú kialakításukkal egyúttal a cég reklámjául is szolgáltak. Ezeknél a házaknál az építészek is szabadabb kezet kaptak, s az építőipar legfejlettebb megoldásait és termékeit alkalmazhatták, ötleteiket pedig magas minőségben, nemes anyagok felhasználásával kivitelezhették.[3]

    A Czibulka-ház. Kép forrása: Tér és Forma, 1938/1-2. sz. 30.

    Ilyen presztízsberuházás volt a Trust Nyugdíjegyesület luxusbérházának építése a Margit körút és a Mechwart liget közötti telken, ahol a villamos kanyarodik. Ám a kortársak nem fogadták egyöntetűen kitörő örömmel az új ház építését, mert ez egyúttal a nagy becsben tartott Czibulka-ház bontását is jelentette. Hogy hogyan ragadt ez az elnevezés a házon, azt nem lehet tudni, mivel tulajdonosainak sorában ilyen név nem szerepelt. A földszintes, copf stílusú udvarházban hosszú ideig mészárszék üzemelt, s szobát is lehetett bérelni. Miután közegészségügyi megfontolásokból előbbi funkció megszűnt, polgári bérházként működött, míg 1935-ben megvette a Nyugdíjegyesület. Az épület jelentőségét a korabeli sajtó szerint két tényező adta: egyrészt kovácsoltvas ablakrácsait többen méltatták, s számon tartották a sorsukat az épület 1936-os bontását követően is, másrészt egyes pletykák szerint itt tartóztatták le Laczkovics Jánost, a magyar jakobinus mozgalom egyik vezetőjét.[4]

    A Czibulka-ház bontása, 1935. Fotó: Fortepan/Ebner (képszám: 92222)

    A Trust Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok Számára 1895 óta létezett, a Magyar Általános Hitelbank és a berlini Gesellschaft für Elektrische Unternehmungen cég alapította. A társaság 12 leányvállalata villamos közlekedéssel és áramszolgáltatással, valamint erőművek építésével foglalkozott, s az 1929-1933 évi gazdasági világválság idején is nyereségesen tudott működni. 1946-ban állami felügyelet alá került, 1950-ben az Állami Villamosenergia Szolgáltató Nagyvállalat Szombathelyi Üzletigazgatósága néven működött tovább[5],  majd 1963-ban a Magyar Villamos Művek Tröszt vette át a tevékenységét.[6]

    A legtöbben a ház tervezőjeként Platschek Imrét jegyzik, akinek a háborúig számos modern háza épült Budapesten, ám olyan forrás is akad[7], mely a Platscheknél 1936-1939 között dolgozó[8] Gábor Lászlónak tulajdonítja az épület tervezését. Utóbbi építész tervezői munkája mellett főként a Budapesti Műszaki Egyetem Épületszerkezeti Tanszékének vezetőjeként ismert, ahol kutatási munkája eredményeit négy kötetben, Épületszerkezettan címen összegezte.

    A ház Margi körúti homlokzata egykorú fotón. Kép forrása: Tér és Forma, 1938/1-2. sz. 31.

    Ha elsuhanunk a Margit körút 29. előtt a villamossal, legfeljebb lendületes, íves, ritmikus homlokzatára figyelünk fel, de nem feltétlenül gondolnánk, hogy egy „márványpalotával” van dolgunk. Márpedig az építész és a Trust Nyugdíjegyesület gazdagon alkalmazta a nemes anyagokat az épületben, amelynek ma már a homlokzaton nincs nyoma, de az előcsarnokokban és a lépcsőházakban ma is megvan az egykori burkolat. A ház három szárnyból áll: egy hatemeletes épület áll a Margit körúton, szintenként két 2 szoba-hallos és egy 3 szoba-hallos lakással. Egy, az udvar felé hat-, a Mechwart liget felé négyemeletes szárny áll a telek túlsó végében, ebben szintenként egy garzon, egy 1 szoba-hallos és két 2 szoba-hallos lakás van. Az összekötő szárny háromszobás lakásaiba a Margit körúti épületrészből lehet bejutni. Mindkét szárny tetején hatalmas tetőterasz van. A lakások a kor minden kényelmi berendezésével felszereltek voltak, a központi fűtéstől a mesterséges szellőztetőrendszeren át, nyílászáróik toló vagy harmonika kialakításúak. És itt is, mint a nem túl távoli szomszédban, a Margit körút 15-17.-ben, külön gazdasági bejárója volt a cselédségnek a kiszolgálóhelyiségek felé. Utóbbi azért fontos, mert a későbbi időszakban a lakások legnagyobb részét felosztották, s így legalább a homlokzatok meg tudták őrizni eredeti formájukat: nem kellett új bejáratot nyitni a leválasztott lakásoknak, azok az egykori cselédbejárón át nyílnak.

    A Mechwart liget felőli homlokzat egykorú fotón. Kép forrása: Tér és Forma, 1938/1-2. sz. 34.

    A házaknak a Margit körút és a Mechwart liget felől is volt bejárata, de az építész szem előtt tartott olyan kényelmi szempontokat, hogy a ligeti szárnyban lakóknak ne kelljen megkerülni az egész háztömböt, ha a forgalmasabb körút felől érkeznek, így a körúti szárny aljába átjárót tervezett, melyen át hatalmas zöld udvarba jutunk, s mindkét szárny rendelkezik udvari bejárattal is. A földszinten egykor üzletek voltak, a liget felől egy cukrászda is, s az átjáróban ezek kirakatai helyezkedtek el. A homlokzat földszinti részét eredetileg a körút felől zöld márvánnyal burkolták, és hatalmas előtető zárta le, márványüveg betétetekkel. E fölött és a liget felől a homlokzaton travertin burkolat van, az udvari felületeket nemesvakolattal készítették. A lépcsőházakban még az eredeti rózsaszín, fehér, kék és vörösmárvány burkolatok láthatók, a padlón gumibetéttel, s bár a fűtőtestek már nincsenek mindenhol a helyükön, a kandallót imitáló márványkeretezésük szintén megmaradt. A Margit körúti szárny látványos eleme a hatalmas bevilágítóudvar, amelyet eredetileg fehér fajanszlapokkal burkoltak, hogy még több fényt jutasson a lépcsőházba és az ide nyíló mellékhelyiségekbe. A lépcsőházat íves vasrácsba szerkesztett üvegezett felületek körítik, s a liftek is üvegdobozban közlekednek.[9]

    A körúti szárny üvegezett lépcsőháza. Kép forrása: Tér és Forma, 1938/1-2. sz. 35.

    A ház földszintjét elfoglaló üzletek közül a korabeli közbeszédben a legnagyobb port kavaró Budai Egységár a Margit körúton, a bejárattól jobbra eső helyiségben kapott helyet. Az üzlet annak a Goldberger Ernőnek az érdekeltségi körébe tartozott, akinek neve alatt a Párisi Áruház is futott. A Budai Napló szenzációként harangozta be, hogy a budai közönség az új boltban 14 szakma 1800-féle napi használati cikkét 25 filléres egységáron vásárolhatja meg.[10] Ugyan ebben az újságban is jelent meg visszafogottan kritikus reakció a budai kisboltok tulajdonosaitól, ám a Fővárosi Hírlap[11] jóval vehemensebb hangvételű cikkek sorozatában közvetítette a kereskedelmi szakma ellenállását az egységáras üzlettel szemben. Egyrészt beszámolnak több olyan próbavásárlásról, melynek során jegyzőkönyv készült arról, hogy nem olyan mennyiségű vagy minőségű árut kínáltak az Egységárban, mint amit ígértek, másrészt kiderül, hogy az ügyet egészen a kereskedelmi miniszterig vitték. Végül a nyomás célt ért, az üzlet az egységárrendszert megszüntette.[12]

    A körúti üzletek a márvány homlokzatburkolattal és előtetővel. Kép forrása: Tér és Forma, 1938/1-2. sz. 52.

    A körúti kaputól balra eredetileg egy úri divat-, egy gyermekruha- és egy bonbonüzlet kapott helyet. A Mechwart ligeti szárnyban cukrászdába ülhettek be a látogatók, és helyet kapott egy kis lakással együtt készült bolthelyiség is, mely egy időben játékáru-üzemként működött.

    A házban volt a STUD Statisztikai Tudósító napilap fiókirodája.[13] A különleges, kőnyomatos technikával készített lapot Móricz Miklós – Móricz Zsigmond testvére – szerkesztette.[14] Szintén fiókirodával rendelkezett az építtető Részvénytársaság.

    Fehér Istvánnak cipőszalonja volt a házban, s az idők során nem ez volt az egyetlen lábbeliüzlet az épületben. Az ötvenes években a Fővárosi Cipőbolt Kiskereskedelmi társaság a három földszinti üzlethelyiséget összeolvasztva alakított ki kereskedelmi egységét.

    Az új bérházba beköltöző lakók között köz- és magántisztviselőket, értelmiségieket, művészeket, özvegyeket találunk.

    A házban lakó gyár- és cégigazgatók közül néhánynak a korabeli lapok hasábjain is előbukkan a neve. Kemény Elemér, a Bäder Illatszergyár cégvezetője 1939-ben a zsidótörvények kijátszása kapcsán került be az újsághírekbe, tudniillik néhány dolgozója esetében meghamisította a származási és fizetési adatokat – az alkalmazottak javára.[15]

    Kriegs-Au Gyula tőzsdebizományos a házba költözése idején még lovagi rangot viselő békés gabonakereskedőként élte életét, ám 1956-ban az események sűrűjében volt az MSZMP V. kerületi Bizottságának iratai alapján. A dokumentumok az Agrimpex Külkereskedelmi Vállalatban lezajlott, forradalomhoz kapcsolódó eseményekről számolnak be, s annak vezetői között említik az „agitátor lovagot”.[16]

    Az orvosi szakma is képviseltette magát a lakók között: élt a házban szülész-nőgyógyász és szemészorvos is. Bermann József doktor nevét éppen ekkoriban hurcolták meg egy tiltott műtét elvégzésének vádjával, ám az ügyben végül felmentették.[17]

    Népszerű volt a ház az építészek körében is, a tervező Gábor Lászlón túl[18] többeknek is volt itt lakása, például a korábbi évtizedekben aktívabb Messinger Hugónak.[19]

    Érczhegyi Irén a korabeli telefonkönyvben szerényen, székesfővárosi tanárként szerepel[20], ám hamar kiderül, hogy a rajzot tanító hölgy Rozgonyi László festőművész felesége volt, akit a Szentendrei Művésztelepen ismert meg, ahol maga is alkotóként volt jelen.[21]

    Sok vállalkozó szellemű nő lakott a házban. Pintér Zsuzsa fényképész[22] nevét számos helyen jegyezték korabeli szakmai berkekben, s 1948-ban alapító tagja volt a Fotókollektíva nevű munkaközösségének. A fotóművész-szövetség létrehozásának célja az volt, hogy elébe menjenek az államosításnak, s valamelyes szabadságban végezhessék munkájukat a tagok.[23] Verő Miklósné a Nicol nőiruha-üzlet tulajdonosa volt[24], a már említett bonbonüzletet pedig özvegy Nagy Imréné vezette[25].

    A Margit körúti szárny tetőterasza. Kép forrása: Tér és Forma, 1938/1-2. sz. 37.

    Bár a Margit körúti homlokzat egykor fényűző külseje megkopott, a mai viszonyok között az átjárót lezárták, a kert és a tetőteraszok pedig elvesztették park jellegű kialakításukat, aki a házba belép, annak kétsége sem lehet afelől, hogy a harmincas évek bérházépítkezéseinek egyik legnagyvonalúbb épületében jár. A közös terek márványburkolatait, az egyedi tervezésű felcsöngető- és névtáblákat, az üvegfülkében közlekedő ülőkés lifteket látva könnyű elképzelni, milyen lehetett módos polgárnak lenni a harmincas évek Budapestjén.

    Források:
    [1] Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. Budapest, 1995, 13.
    [2] Kiss Eszter: Miért ilyen lepukkant Bel-Buda első számú körútja? Urbanista blog, 2016. 09. 29. [link]
    [3] Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. Budapest, 1995, 21.
    [4] Verraszt Gábor: A Víziváros egyik legszebb patrícius háza. Budai Polgár, 2018. 06. 18. [link]
    [5] Részv.-társ. vill. és közl. vállalatok számára. Tőzsdemúzeum.hu [link]
    [6] Állami Villamosenergia Szolgáltató Nemzeti Vállalat. MúzeumDigitár [link]
    [7] Műszaki Tudomány. Az MTA Műszaki Tudományok Osztályának közleményei, 48. kötet (1974) 1. sz. 15–18.
    [8] Gábor László. Névpont.hu [link]
    [9] Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. Budapest, 1995, 115–117.
    [10] Budai Napló. 1937. 07. 01. 5.; 1937. 08. 12. 5.; 1937. 09. 16. 1.
    [11] Közgazdasági rémregény, avagy Budai Egységár Kft. Fővárosi Hírlap. 1937. 09. 22. 7.
    [12] MTI Napi hírek, 1937. 08. 17.  [link]
    [13] A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betürendes távbeszélő névsora 1939. május, 297.
    [14] STUD Statisztikai Tudósító. Központi Statisztikai Hivatal. [link]
    [15] Súlyos ítéletek a zsidótörvény kijátszása miatt. Felvidéki Magyar Hírlap, 1939. 06. 28. 7.
    [16] HU BFL XXXV.10.b / 2. MSZMP V. Kerületi Bizottsága. 1956.11-1957.12 Az V. Kerületi Pártbizottsághoz tartozó szervektől összegyűjtött, „ellenforradalommal” foglalkozó iratok, 2. [link]
    [17] Magyar Országos Tudósító, 1940. 12. 03. [link]
    [18] A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betürendes távbeszélő névsora 1939. május, 130.
    [19] A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betürendes távbeszélő névsora 1939. május, 288.
    [20] A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betürendes távbeszélő névsora 1939. május, 97.
    [21] Csaplár Ferenc (szerk.): Legkedvesebb képem. (kiáll. kat., Kassák Múzeum, Budapest, 2005. 06. 25.–09. 04.) Budapest, 2005, oldalszám nélkül [link]
    [22] A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betürendes távbeszélő névsora 1939. május, 336.
    [23]  Kincses Károly: „Soha nem akartam innen elmenni, most se, és a jövőben sem. Amennyiben van jövő.” (Reismann Marian [1911-1991]). Forrás, 43. évf. 7-8. sz. 125, 133.
    [24] A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betürendes távbeszélő névsora 1940. szeptember, 338.
    [25] A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betürendes távbeszélő névsora 1939. május, 304.

    Tudsz valamit erről a házról? Oszd meg velünk a budapest100@kek.org.hu email címen!

    Ez történt a házban

      • 2019 May 5
        Sunday
         
      • 8:00
         
      • 10:45 - 12:00
         
        Közösségi
        Kulturális
        Szakmai
        Helytörténeti séta az Országúton, Ádám László, a KultúrAktív Egyesület munkatársának vezetésével. [*REG]

        Regisztráció a kiválasztott időpont megjelölésével: bp100margit29@gmail.com (max. 16 fő/séta, 2 fő/e-mail)

    Házak a közelben