Margit körút 55. lakóház, színház

A Margit körúton álló Átrium-ház a harmincas években még itt jellemző földszintes házak közé épült a maga 7 emeletes elegáns, dekoratív, szokatlan külsejével, földszintjén a budai közönségnek tervezett mozival, ami ma színházként működik.

Az első világháborút követően a Margit körutat a Rózsadomb felől jobbára még egy-két szintes barokk házak kísérték. Az ilyen módon „elmaradott” bel-budai területek fejlesztése érdekében született az 1934. évi adórendelet, mely előnyben részesítette a rossz minőségű földszintes házak bontása utáni építést. A maximális kedvezményt akkor kapta meg az építtető, ha a bérház a hatóság által előírt beépítés móddal (keretes, összeépített udvaros) épült meg, és a rendelet kötelezővé tette a kétszobásnál nagyobb (konyha, kamra, WC-vel felszerelt) lakás esetén a fürdőszoba létesítését – mindezt abban az időben, mikor a pesti bérházak nagyobb részében még a gangról nyílt a közös vizes helyiség. A főútvonalak mentén az épületek magassága egységes kellett legyen, a homlokzatok kialakítása és színe pedig meg kellett feleljen „egy bizonyos esztétikai elvárásnak”. A Margit körút az adókedvezmény 1. fokozatába esett, így aki itt épített, 15 évre mentesült a házadó megfizetésétől, majd a 15 év eltelte után is 75%-os házadó-kedvezményben részesült.[1] Nem csoda, hogy sorban jelentek meg a következő években a modern bérházak – a rendelet hatására 1939-ig összesen 20 épült.[2]

Margit körút (Mártírok útja) 55., Május 1. mozi (ma Átrium Film-Színház) (1969)
Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 126635; orig: BAUER SÁNDOR]

A Margit körút 55. szám alatti ingatlant 1934 decemberében egy bizonyos Kohousek József adta el a Margit körút 55. számú Házépítő Szövetkezetnek 43000 pengőért,[3] s 1935 első hetében a Szövetkezet már meg is kapta az engedélyt a Városépítési és Magánépítési bizottságtól egy hatemeletes, manzardos bérház építésére.[4] A Margit körút 55. számú Házépítő Szövetkezet (később: Átrium Házépítő Szövetkezet), a kivitelezést végző Dénes Vilmoshoz és Erős Imréhez kapcsolódik. Ugyanúgy az ő nevük alá volt bejegyezve még számos házépítő és értékesítő szövetkezet, amint erről a későbbiekben majd még szó esik. Dénes és Erős 1923-tól dolgoztak együtt, a „Mansard” Házépítő Szövetkezet társtulajdonosaiként. A közös munka 1945-ben ért véget, ezt követően Erős nevével találkozhatunk gyakrabban. Statikusként számos újítást hozott a magyar vasbeton építészetbe, és több jelentős, a háborús károk miatti újjáépítésben vett részt (Szent János kórház több épülete, Budapesti Rendőrfőkapitányság). Később a 23/1. Állami Építőipari Vállalat főmérnökeként irányította a Népstadion kivitelezési munkálatait. 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.[5]

Május 1. mozi (ma Átrium Film-Színház) (1974)
Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 96708; orig: UVATERV]

Az épület terveit Kozma Lajos készítette el. Kozma a Somogy megyei Kiskorpádon született 1884-ben. Diplomáját a József Nádor Műegyetemen szerezte 1906-ban. 1909-10 között ösztöndíjasként Párizsban, Henri Matisse mellett tanult festészetet. Hazatérése után tagja volt a Fiatalok Társaságának: Kós Károly, Györgyi Dénes, Jánszky Béla és további, hasonlóan gondolkodó fiatal építészekkel együtt kereste a korszerű, egyben nemzeti jellegű építészet megvalósításának lehetőségeit. Kezdetben grafikusként tűnt ki. Később bútortervezéssel foglalkozott, s egyedi stílusa miatt bútorain rajta ragadt a Kozma-barokk elnevezés. Megalakította a Budapesti Műhelyt, amely polgári mintalakások egyedi bútorterveit mutatta be. Építészként Lajta Béla irodájában kezdett dolgozni – már itt számos épületen megmutatkozott dekoratív hajlama. Stílusában a szecesszió, az art deco, és neobarokk elemek is megtalálhatók voltak, egészen 1928-as németországi tanulmányútjáig – ezt követően, 1930 és 1940 között modern stílusú lakóépületeket épített. Ezek közül az egyik legjelentősebb és legismertebb a Margit körúti Átrium-ház.[6] Kozma és a Dénes–Erős páros nem csak ezen a házon dolgoztak együtt. A Régiposta utcai garzonházat Kozma és Dénes jegyzik tervezőként, a „Mansard” Házépítő Szövetkezet pedig az építtető volt.[7]

Kozma Lajos: Az Átrium-ház alaprajza (1935-36)
Kép forrása: Kontha Sándor (szerk.): Magyar művészet 1919-1945. 2. kötet. Akadémia Kiadó, Budapest, 1985. p. 354. [ARCANUM]

Irodát tartott fenn a házban a Dénes–Erős páros, s rajtuk kívül az épületben lakott egy további építész: Fehérvári Aladár Tivadar. Utóbbinak a források tanúsága szerint igen kalandos élete lehetett. Ugyan kollégái igen elismerően nyilatkoztak róla mint elhivatott és nagy teherbírású szakemberről,[8] a korabeli sajtóban leginkább a divatlapokban bukkanhatunk rá a nevére. Édesanyja, Fischer Júlia divatszalonjának volt igazgatósági tagja, míg a cég fennállt, és számos cikke jelent meg a Magyar Divatiparban. Továbbá talán nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy ugyanő azonos azzal a Fehérvári Aladárral, aki éppen csak az arra tévedő német katonák megjelenésének köszönheti, hogy nem vált a nyilasterror áldozatává, mikor többedmagával kiemelték az Átrium-háztól nem messze, a Margit körút 83. alatt álló Négy szürke vendéglő közönségéből.[9]

Az Átrium-ház hétemeletes, acélvázas, lapostetős épület. Az acélszerkezet tervezője Enyedi Béla, a statikus Komoly Ottó volt. [10] Az alsó két szinten filmszínház épült. Ezt az az 1928-as mozgókép forgalmazásáról szóló rendelet tette lehetővé, amely a filmgyártást és -forgalmazást kívánta serkenteni azzal is, hogy az addigi átalakított helyiségek helyett kimondottan filmvetítésre szánt mozik épüljenek. Az Átriummal együtt ennek köszönheti létrejöttét a Duna és a Simplon mozi is.[11]

Átrium-ház homlokzat és külső részletek (1936)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [leltári szám: AN062028A]

Május 1. mozi (ma Átrium Film-Színház). (1974)
Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 3574; orig: UVATERV]

A második emelettől fölfelé kezdődnek a lakószintek, amelyek bejárata és lépcsőháza a mozi portáljától balra eső kapualjból nyílik. A homlokzat erőteljes vízszintes tagolását a fehér opálüveggel burkolt mellvédek és acélszerkezetű tolóablakok váltakozása adja.

A kívülről praktikusan egyszerűnek mutatkozó épületbe lépve azonban gondosan összeválogatott színek és anyagok sokaságában tobzódhatunk. A padlókon a fekete és a fehér, a falakon a fehér és a narancs, a mennyezeten a vörös szín jelenik meg a márvány- és üvegmozaikkal, műkővel, kerámiával és nemesvakolattal borított felületeken. A különböző helyeken megjelenő datolyapálma-furnér melegíti kissé a csillogó tükrök, króm és nikkelbronz hidegségét.[12] A II. világháborút döcögősen átvészelő épületet az 1970-es években nyilvánították védetté.

A mozi 1935. november 6-án nyitott meg. A háború során a házat több bombatalálat is érte; a mozi előterében mészárszék is működött ebben az időben. Az újjáépítést 1946-ban kezdték, s számos módon próbálták támogatásra ösztönözni a mozikedvelő közönséget (pl. félárú jegyek értékesítésével). A felújított filmszínházat 1947. március 15-én adták át.[13] Ugyanebben az évben kapta több mint negyven évig ismert nevét: Május 1. mozi. A filmszínház ekkoriban a Partizánszövetség, majd a Magyar Filmipari Részvénytársaság (MAFIRT) kezelésébe került. Rövid ideig Teherán mulatóként üzemelt az előcsarnok. A műemlékjegyzékbe vételt követően a nyolcvanas években végeztek benne felújítást, majd 1990 után nevezték át újra Átrium Mozira, mely 2001 februárjában 65 év után zárt be. Tíz év elteltével az új tulajdonosok felújítást követően, kis profilváltással színházként nyitották újra az intézményt.[14]

Videó forrása: FILMHÍRADÓK ONLINE [azonosító: mafirt_kronika-058-03]

A mozi a bérházba vonzotta a korabeli filmes- és művészvilág szereplőit. Első beköltözői között találjuk Lajtos Elemért, Haich Bélát, Saád Bélát, Plesz Lolát és Kékes Irént is. Lajtos Elemér volt az Átrium mozi első igazgatója, aki küldetésének tekintette, hogy ez legyen Budapesten a magyar filmek premierszínháza. Elhatározásának jól követhető a lenyomata a korabeli moziműsorokat böngészve: az első években olyan filmeket vetített az Átrium, mint a Havi 200 fix, a Hotel Kikelet, A férfi mind őrült, A kölcsönkért kastély, a Noszty fiú esete…, a Fekete gyémántok, s még sorolhatnánk a kor legnépszerűbb színészeit sorra felvonultató alkotásokat. Ám Lajtos nem az Átriumban kezdte igazgatói pályafutását: az első világháborúban hadnagyként vett részt, majd a Szibériából menekülés után nyugállományba vonult, ezt követően pedig több budapesti filmszínház igazgatói székében működött. 1923-ban a Corvin Filmszínház, 1930-ban a Scala igazgatója, majd megnyitásától az Átriumot vezette. 1929-ben riporttá vágta azt a 2000 méternyi filmfelvételt, amelyet Horthy István készített Horthy Jenő és Kittenberger Kálmán afrikai szafarijáról. A mozis karrier mellett évtizedeken át a magyar versenyló-tenyésztés terén is sikeresen működött. 1945 után az Új Szó munkatársa volt.[15]

Margit körút (Mártírok útja), buszmegálló, háttérben az 55. számú épületben a Május 1. mozi (ma Átrium Film-Színház). Szilágyi Mari manöken (1973)
Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 87564; orig: URBÁN TAMÁS]

Haich Béla is filmes berkekben volt ismert. A Jupiter Filmkereskedelmi Rt., filmgyártó és filmkölcsönző vállalat felügyelőbizottságának tagja volt. A vállalathoz kapcsolódó filmek: Régi keringő (1941), Keresztúton (1942), Szerencsés flótás (1943), Boldog idők (1943), Machita (1943-44).[16] A Pergő Képek című filmművészeti és amatőrfilmes folyóiratban is jelent meg írása.[17] Saád Béla újságíróként (egyéb munkássága mellett) színházi rovatot vezetett.[18] Plesz Lola műfordítóként működött, Kékes Irén pedig fiatalon elhunyt,[19] ünnepelt dalénekes volt, akit a Magyarország című lap újságírója egyenesen Blaha Lujzához hasonlított.[20]

Az Átrium-házban szintenként két 2 szoba-hallos és egy garzonlakás nyílt a körút felé, további két garzonlakás pedig az udvarra nézett.[21] Ám az, hogy nagyobbrészt kislakások voltak túlsúlyban a bérházban, nem azt jelentette, hogy Kozma igényessége ne bontakozott volna ki. A lakásokat a kilincstől a névtábláig megtervezte, s a lépcsőház fényét Gádor István szobra, „Az építészeti kor” (amely egyes pletykák szerint magát Kozmát ábrázolja) emelte.[22] A ház 17 garzonlakásában 1941-ben 5 háztartásban egyedülálló nő, 4 háztartásban egyedülálló férfi lakott, s volt 8 kétszemélyes háztartás, ők 700-900 pengős lakbért fizettek.[23] A lakók között – a már kiemelt művészeken túl – volt régiségkereskedő, cégek és iskolák igazgatói, orvos, miniszteri tanácsos, tisztviselő. A lakókörnyezet átalakulását, a kis lakóegységek megjelenését sokan kritikusan fogadták. Őket megerősíthették ebben a véleményükben az olyan hírek, mint amit a Délmagyarország című lap hozott: egy egyedül élő úr rablógyilkosság áldozata lett a bérházbeli lakásában, s a bűnös egérutat nyerhetett, hiszen az esetre csak a takarítónő érkezésekor derült fény.[24]

Kozma Lajos: Az Átrium mozi alaprajza (1935-36)
Kép forrása: Kontha Sándor (szerk.): Magyar művészet 1919-1945. 2. kötet. Akadémia Kiadó, Budapest, 1985. p. 354. [ARCANUM]

Ám mai szemmel azt mondhatjuk, a Kozmához hasonló modern építészeknek lett igazuk, akik az egyre növekvő lakásigényhez igazodva olyan kompakt ám minőségi lakóegységeket hoztak létre, melyek kiállták az idő próbáját.