1/1
Tartalom

    Adatok és leírás

    Az Ördög-árok mentén található utca az 1920-as és a 30-as évek modern építészetének legkiválóbb példája, amely bizonyítja, hogy kis telken is lehet minden igényt kielégítő családi házakat építeni. Wälder Gyula, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának előadója nevéhez köthető, 2-es szám alatt álló épület talán legszembetűnőbb jellemzője a csillagot formázó szimmetrikus homlokzatkialakítások.

    1930 elején vetődött fel a Magyar Mérnök- és Építészegylet tagjaiban az az ötlet, hogy a Werkbund-lakótelepek mintájára hasonló építészeti kiállítást hoznak létre. Az ötletet olyan neves építészek kezdeményezték, mint Kozma Lajos, Kaffka Péter és Vágó László, akik maguk terveztek épületeket az utcába. Az építkezés céljára a Pasaréti út végén lévő területet választották ki, amit felosztottak kisebb telkekre, amik ugyan méretüket tekintve nem voltak nagyok, de mégis az volt a kikötés, hogy ezekre kertes családi házakat építsenek. Talán nem is kell mondani, a feladatot bravúrral oldották meg a felkért építészek.

    Az utcában lévő tizenhat családi ház és három ikerház tervezésében számos építész vett részt, de a kivitelező ugyanaz volt: Fejér Lajos (1877–1945) és Dános László (1884–1934) cége. Annak ellenére, hogy a tervező építészek nem mind egy irányzathoz kapcsolódtak, mégis rendkívül egységes az utca arculata.

    A Napraforgó utca páros számú oldalának legelején az az épület áll, amit a húszas évek neobarokk építészetének képviselője, Wälder Gyula tervezett. Ez a ház éppen ezért nem a modern darabok sorába illeszkedik, viszont az art deco játékos geometriáját idézi kiszögelléseivel.

    A szombathelyi Wälder a Műegyetem adjunktusaként kereste kenyerét, illetve az 1870-ben megalapított Fővárosi Közmunkák Tanácsának előadójaként is elismerték szakértelmét. Neobarokk épületek egész sorát tervezte meg: a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (a “Beszkárt”) Akácfa utcai székházát, az újbudai ciszterci templom és gimnázium épületét, de ezenkívül tervezett Balassagyarmaton, Szegeden, Miskolcon és Egerben is.[1] Wälder nem követte a modern irányzatokat, azonban az építészeti szférában betöltött magas pozíciója miatt őt is felkérték egy ház megtervezésére a Napraforgó utcában.

    Első pillantásra az épület “csillag alakja” tűnik fel, ha ránézünk. Rendkívül feltűnőek az épület erkélyei, amik inkább dekoratív elemek. Wälder a földszinten helyezte el a cselédek által használt konyhát, kamrát, mosókonyát és cselédszobát, emellett a ház tulajdonosainak közösségi terét, a nappalit, és egy nagyobb szobát. Az emeleten a három nagy szoba mellett egy fürdőszoba és egy wc is található. 

    Az épület első tulajdonosa Hesz Péter volt, aki a többi birtokoshoz hasonlóan 5000 pengőért vette meg az ingatlant a Fejér és Dános cégtől 1931-ben.[2] (Az 1933-as címjegyzékben tévesen Klosz Péter néven szerepel.[3]) A Budapesti Közlönyből tudható, hogy Balatonföldváron működött fűszer- és vegyeskereskedése[4], de lakhelyén szintén üzemeltetett egy üzletet[5]. A balatonfüredi üzletére azonban úgy tűnt, gyorsan talált vevőt: 1938-ban egy ügyvéd rövid felhívást intézett Heszhez azzal, hogy az egyik ügyfele igényt tart a vegyeskereskedésre.[6]

    A II. világháború utáni években Lichter Salamon[7], a Villamosipari és Kereskedelmi Részvénytársaság igazgatósági tagja[8] lakott a házban, aki leginkább kétes ügyleteivel került be a hírekbe. Amikor 1948-ban börtönből szabadult, “Lichter annak örömére, hogy szabadlábra helyezték, disznóöléssel egybekötöt tnagy estélyt rendezett, több meghívott vendéggel, köztük a fogházparancsnokokkal. A nagyszámú vendégsereg a disznótoros vacsorán a késő éjszakai órákig a legjobb hangulatban szórakozott” a Napraforgó utcai házban.[9]

    A ház 1950-ben 50.000 forintért gazdát cserélt[10], feltehetően ekkor vette meg Földvári Ferenc szűcsmester, akinek ez volt a címe az ekkori telefonkönyv szerint[11].

    A 60-as évek végétől a Hungaroflor Dísznövény Export-Import Értékesítő Iroda működött az épületben.[12] Az utca egyik jelenlegi lakója elmesélte, hogy a Napraforgó utca 3. szám alatt található épület tulajdonosának lánya ennek a vállalatnak volt az alkalmazottja – kényelmes lehetett számára, hogy csak néhány lépést kellett megtennie az otthona és a munkahelye között.

    Ugyancsak helyi lakóktól tudjuk, hogy ezt követően, a ‘80-as évektől az épület Földművelésügyi Minisztérium tulajdonába került. Innentől kezdve a házban minisztériumi embereket is elszállásoltak.

     

    Források:

    [1] Wälder Gyula szócikk. Magyar életrajzi lexikon, főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1967. Online változat, Arcanum Digitális Tudásbázis
    [2] Fővárosi Közlöny, 1931. 42. évf. 50. sz. 1044.
    [3] Budapesti ingatlanok címtára 1933. Budapest, 1934, 112.
    [4] Budapesti Közlöny, 1938. 72. évf. 221. sz. 3.
    [5] Magyarság, 1934. 15. évf. 287. sz. 12.
    [6] Esti Kurir, 1938. 16. évf. 222. sz. 14.
    [7] A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betűrendes távbeszélőnévsora 1948. március, 156.
    [8] HU BFL – VII.190.a – 1945 – 0584
    [9] Két fogházparancsnoka kiszabadult fogolyvacsoráján. Magyar Nap, 1948. 2. évf. 87. sz. o. n.
    [10] Magyar Nemzet, 1949. 5. évf. 25. sz. 2.
    [11] Budapesti Távbeszélőnévsor 1950. december, 128.
    [12] Népszabadság, 1969. 25. évf. 207. sz. 6.

    Tudsz valamit erről a házról? Oszd meg velünk a budapest100@kek.org.hu email címen!

    Házak a közelben