




Napraforgó utca 3. családi ház
Adatok és leírás
Az Ördög-árok mentén található utca az 1920-as és az 1930-as évek modern építészetének legkiválóbb példája, amely bizonyítja, hogy kis telken is lehet minden igényt kielégítő családi házat építeni. Az utca legmagasabb házát, melyben étellift is működött, Kaffka Péter tervezte. Az épület első tulajdonosai gr. Csáky Károly nyugalmazott miniszter és neje, Siró Anna színésznő voltak.
1930 elején vetődött fel a Magyar Mérnök- és Építészegylet tagjaiban az az ötlet, hogy a Werkbund-lakótelepek mintájára hasonló építészeti kiállítást hoznak létre. Az ötletet olyan neves építészek kezdeményezték, mint Kozma Lajos, Kaffka Péter és Vágó László, akik maguk terveztek épületeket az utcába. Az építkezés céljára a Pasaréti út végén lévő területet választották ki, amit felosztottak kisebb telkekre, amik ugyan méretüket tekintve nem voltak nagyok, de mégis az volt a kikötés, hogy ezekre kertes családi házakat építsenek. Talán nem is kell mondani, a feladatot bravúrral oldották meg a felkért építészek.
Az utcában lévő tizenhat családi ház és három ikerház tervezésében számos építész vett részt, de a kivitelező ugyanaz volt: Fejér Lajos (1877–1945) és Dános László (1884–1934) cége. Annak ellenére, hogy a tervező építészek nem mind egy irányzathoz kapcsolódtak, mégis rendkívül egységes az utca arculata.
Az utcában található épületek közül, talán az egyik legfurcsább lakóháznak tartják a Kaffka Péter által tervezett Napraforgó utca 3.-at. Miért a legfurcsább? Mert az utca eredeti makettje szerint eredetileg sokkal érdekesebben nézett volna ki.
A nyugdíjazása után Kanadába távozott Kaffka Péter (1899–1992) volt a tervezője a Margitszigeti Szabadtéri Színpadnak 1938-ban, és a New York-i világkiállítás magyar pavilonjának tervezése is az ő nevéhez köthető. A Közmunkatanács főmérnöke volt, majd miniszteri osztálytanácsossá léptették elő. Kanadai tartózkodása alatt először építészeti irodákhoz csatlakozott, majd önállóan folytatta pályafutását.[1]
A Napraforgó utca többi épületével összehasonlítva a 3-as számnál elsősorban az tűnik fel, hogy ez a legmagasabb ház. Az előzetesen elkészített makett szerint lábakon állt volna – feltehetően a leendő tulajdonosokkal kötött kompromisszum eredményeként született meg a végleges változat egy köztes tervvariáns beiktatása után, amelyhez képest a legnagyobb eltérés a két emeletet átfogó íves zárterkély.[2] Az épület eredetileg sötét színű, a párkányok és a nyíláskeretek világosak, az ablakok körüli sávozás élénk színű lehetett.[3]
A földszinten volt az összes kiszolgáló- és gazdasági helyiség, az első emeleten egy vécé és egy kis tároló mellett két nagyobb, reprezentatív tér (szalon és fogadószoba), míg a második emeleten a privát lakó- és fürdőszobák kaptak helyet. Az épületben étellift is működött, ami a konyhából az első emeleti ebédlőbe vezetett fel. A fennmaradt alaprajzokból látható, hogy a kertet is megtervezték az épület köré.[4]
Az épület első tulajdonosa az 1933-as címtár szerint gróf Csáky Károlyné (1899-1951) volt[5], aki 1931 júniusában még leánykori nevén, Siró Annaként vásárolta meg a telket 5000 pengőért a Fejér és Dános cégtől[6]. Csáky Károly (1873-1945) volt honvédelmi miniszterrel történt házasságkötéséről ugyanezen év agusztusában a Magyar Hírlap számolt be: “Néhány nappal ezelőtt elterjedt a rendkívül érdekes társadalmi esemény híre, hogy gróf Csáky Károly volt honvédelmi miniszter megjelent a városházán és kiváltotta házassági diszpenzációját. Gróf Csáky Károly ezzel a cselekedetével régi vágyát akarta teljesíteni, ugyanis régi vágya volt már a nyugalmazott honvédelmi miniszternek, hogy feleségül veszi Siró Annát, a Városi Színház szép, tehetséges szőke primadonnáját, akihez már régi vonzalom fűzte.”[7] A színésznő és a gróf kapcsolatáról, majd állítólagos házasságkötéséről 1930-ban számos cikk jelent meg, végül a Színházi Élet hasábjain tisztázták, hogy bár szeretik egymást, “rajtuk kívül álló okok miatt” (nevezetesen, hogy Csáky gróf ekkor még nős volt) még nem kelhettek egybe.[8] A híradások szerint ezt az akadályt egy év alatt elháríttották, és a happy end része lehetett akár az is, hogy közösen tervezgették Napraforgó utcai otthonukat, ahova hamarosan be is költözhettek.

Siró Anna karrierje – néhány kisebb visszatéréstől eltekintve – ezzel a házassággal ért véget, mint oly sok pályatársáé, hiszen a színésznők hagyományosan visszavonultak a színpadtól, miután férjhez mentek. Siró Anna 1921-ben debütált a Revü Színház színpadán, ahol a Luxemburg grófja Julliette-jekén azonnal elsöprő sikert aratott: “Érdekes jelenség az újdonsült szubrette, kinek nevével eddig a színlapokon egyáltalán nem találkoztunk. Kiváltságos tehetség, kinek nemcsak külső sajátságai, bájos egyénisége, hanem kedves éneke, temperamentumos tánca, mindenekfelett meglepő közvetlensége avval biztatnak, hogy a magyar operettszerzők egy újabb névre gondolhatnak olyankor, mikor szerzeményeiket gondolatban kiszerepezik. Külön érdekessége Siró Anna felléptének, hogy soha színházi vizsgán nem szerepelt, koncert dobogón nem kísérletezett, azonnal egy nagy szereppel, mint kész primadonna állott elő.”[9]

Érdekesség, hogy már 1933-ból maradt fenn olyan adat, ami szerint árverésre került sor az épület első emeletén. Ekkor ”13 745 pengő becsértékű bútorok, lakberendezések, szőnyegek, képek, fegyverek, dísztárgyak és más ingóságok” kerültek árverésre.[10] Két évvel később, 1935-ben egy újabb árverési hír jelent meg, ami szerint ”5160 pengő becsértékű bútorok, lakberend., könyvek, pipák, miseruha, ezüst és alpacca tárgyak s más ingóságok”[11] kerülnek eladásra. Ezek az árverések valószínűleg Csáky gróf válásához, feleségével közös pénzügyeikhez is köthetőek voltak.
Az 1950-es telefonkönyv szerint Roósz Emil zenekarvezető lakott itt.[12]
Az utca egyik lakója elmesélte, hogy vegytisztító üzem működött az épület földszintjén az ‘50-es és ‘60-as években. Ezt az üzemet az ekkori tulajdonosok, Tóth Lajos és felesége működtette, akiknek az otthona az első emeleten volt – a villát nem meglepő módon a szocializmus idején több lakásra osztották.
Az épület ma is nagyon jó állapotban van, ami a jelenlegi tulajdonosok gondoskodásának köszönhető.
Források:
[1] http://napraforgoutca.hu/portfolio/napraforgo-u-3/
[2] Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. Budapest, 1995. 126.
[3] Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. Budapest, 1995. 128.
[4] Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. Budapest, 1995. 128.
[5] Budapesti ingatlanok címtára, 1933. Budapest, 1934. 112.
[6] Fővárosi Közlöny, 1931. 42. évf. 36. sz. 738.
[7] Magyar Hirlap, 1931. 41. évf. 176. sz. 4.
[8] Színházi Élet, 1930. 20. évf. 45. sz. pp. 14–16.
[9] Színházi Élet, 1921. 10. évf. 19. sz. 26.
[10] Budapesti Közlöny, 1933. 67. évf. 81. sz. 5.
[11] Budapesti Közlöny, 1935. 69. évf. 197. sz. 2.
[12] Budapesti Távbeszélőnévsor 1950. december, 383.
Tudsz valamit erről a házról? Oszd meg velünk a budapest100@kek.org.hu email címen!