A ház programjai

Országház utca 5.

  • Épület funkciója:

    lakóház
  • Nyitvatartás:

    VASÁRNAP 14:00–20:00
  • Kutatva:

    2022
  • Helyrajzi szám:

    6602
  • Második cím:

    Fortuna köz 3.
  • Fotó:

    Polinszky Tibor
  • Fotó:

    Gáspár Judit
  • Kutatás:

    Andódy Dóra
  • Önkéntesek:

    Balogh Éva, Gáspár Judit, Bagoly Gábor

Leírás

Az Országház utca és a Fortuna köz sarkán álló ház magán viseli a budavári lakónegyed épületeinek jellegzetes motívumait. Középkori eredetű, egyemeletes, copf stílusú lakóház, ám nagy, L-alakú udvara és kapualja az egyik legkülönlegesebbé teszik a környéken. Lakói között a leghíresebb Zichy Géza gróf, de a ház köthető Kovács Kati énekeshez is, aki a 70-es években itt forgatott norvég útifilmben szerepelt.


Az épület leírása
„Kapualja és udvara az egyik leghangulatosabb budai interieur” - írja az Országház utca 5. számú házáról Turjányi Papp Melinda építész, aki számos budavári ház műemléki helyreállításánál közreműködött.[1] A díszes külsejével a többiek közül kitűnő, belsejét tekintve pedig valóban rendkívül hangulatos épület az Országház utca és a Fortuna köz sarkán helyezkedik el. Mint ahogyan a legtöbb ház a budavári lakónegyedben, ez is középkori eredetű; jelenleg egyemeletes, copf stílusú lakóház L alakú udvarral, 2 utcai és 2 udvari szárnnyal.[2]

Országház utcai homlokzata öt-, a Fortuna közi pedig tizenkét tengelyes. Az Országház utcai szakasz középtengelyében lévő kapu mellett a földszinten egy-egy, a Fortuna utcai rész emeletén pedig az első és második tengelyben is vakablak helyezkedik el. A nyílások mindkét szinten egyenes záródásúak, az Országház utcai oldalon plasztikus szalagkeret emeli ki őket a falmezőkből, amelyeket a hat, copf stílusú füzérdísszel megfejelt óriáspilaszter és az első emeleti födém magasságában húzódó osztópárkány jelöl ki. A Fortuna köz felőli homlokzat jelentősen egyszerűbb, aminek az az oka, hogy a közt csak a Pénzügyminisztérium építésekor szélesítették ki, s így ennek az oldalnak nem volt reprezentatív szerepe.[3] Itt tehát a simára vakolt homlokzat egyetlen „dísze” a sarkot kiemelő pilaszterpár, és az ablakok szalagkerete is kevésbé ugrik ki a síkból. Visszatérve a főhomlokzatra, a földszinti ablakok keretét táblás szemöldökmező köti össze a párkánnyal, amelyben íves, a konzolszerű „lábak” alatt pedig csüngő füzérdísz van. A földszinti ablakmellvédet a ház kőlábázata adja. Az emeleti ablakok mellvédjét egy keretbe foglalt mezőben szalagos-rozettás motívum díszíti, a keret „lábait” egy-egy ugyanilyen rozetta „támasztja alá”. Az emeleti ablakok szemöldökmezejében szalaggal átkötött levélköteg helyezkedik el a profilozott lábak által „tartott” gerenda alatt. A homlokzatot gerendás motívummal kiemelt főpárkány zárja le.


Országház utca 5. (1941-1942)
Kép forrása: FSZEK - Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01488174]

A dúsan díszített, eredeti fakaput mészkőből készült, egyenes záródású, hangsúlyos keret övezi felette füzérdíszes szemöldökfrízzel és profilozott szemöldökpárkánnyal. A kapu két oldalán még a növényi indás öntöttvas kerékvetők is megvannak. A tágas, széles kapualjból neobarokk stílusú lépcsőház indul az északi szárnyban, azaz a bal oldalon. „A boltozat udvar felőli lezárásaként igényesen megmunkált díszkovács rács található.”[4] Az eredeti rács ma a Kiscelli Múzeumban látható, a házban egy másolatot helyeztek el. Az első emeleten függőfolyosó fut végig, copf vaskorláttal. A hátsó udvari szárnyban az emeletre egyenes, fedett lépcső visz fel. Az udvar közepén egy nagy gesztenyefa áll, ami túlnő a házon is.

Az épület története
Zádor Judit régész pincekutatásai alapján részletesebb képet kaphatunk a középkori állapotokról:

| „Az Országház u. 5. sz. épület helyén a[z 1687-ben készült] Haüy-Rabatta-felmérés alapján két lakóház állt. Az 1696-os Zaiger über die Vöstungban szintén két épületről olvashatunk. Az északi épületről azt írja: »Ház a Sütő utcában, homlokzata 5 öl 3/4 láb, hátoldala 4 öl 3 láb, és mindkét oldala 20 öl egyenlő hosszú. Van még valami régi fala és beomlott pincéje. Jelenleg Reütter főkomisszárius és feleségéé.« A déli épületről pedig a következőt olvashatjuk: »Ház a Sütő utcában, a szomszédos kis utcába nyúlik be, homlokzata 4 öl 4 láb, hátoldala 4 öl 3 láb, és mindkét oldala 20 öl egyforma hosszú. Még jó falai, pincéje van.« Tulajdonosként az Összeírás ismét Reütter főkomisszáriust és feleségét jelölte meg. A sarokház udvarán, az északi és a déli oldalon egy-egy lejáró nyílik két középkori pincébe. Feltehetően a visszafoglalás után azonos tulajdonossal rendelkező, két középkori épületnek külön-külön pincéje lehetett, amelyeket a telekegyesítéskor - a barokk újjáépítésnél - márgába vájt folyosóval kötöttek össze.”[5]

A középkori házak tehát az 1686-os ostrom során nagyrészt elpusztultak. A 140-141. számú házak tulajdonosa 1695-től Georg Schradter volt (a 142-es számú 1695 előtti birtokosa Konrad Kahr üveges és neje, akiktől Schradter megvásárolta azt). Schradter után, 1702-től Johann Georg Reitter főbiztos és neje birtokolták az épületeket. 1723-ban, a nagy budai tűzvész idején mindegyik épület Johann Georg von Rittersheimb tulajdonában állt. A tűzben mindegyik meg is semmisült.[6]


Az Országház utca 5. kapuja
Kép forrása: A budai vár weboldal

A két telket 1728-ban egyesítették, amikor Schwartzeysen János Mihály patkolókovács és neje, Anna Mária megvették az ingatlant. 1788-ban Mihalkó Márton örökölte meg a házat - minden valószínűség szerint neki köszönhetjükn a ház máig is fennálló architektúráját. 1801-ben gróf Batthyány Károly „22 000 forint és 100 arany félpénzért” vásárolta meg az épületet. Az 1860-as években gróf Széchenyi Adolf volt a díszes palota tulajdonosa[7] egészen 1875-ig amikortól Kár Martiné az ingatlan.[8] 1881-ben már Kár Mathias’ Erben nevet találunk a címjegyzékekben, ami jelzi az előző tulajdonos elhunytát (és egyben a hasonló nevek korabeli felcserélhetőségét).[9] Ráadásul ekkoriban amiatt, hogy még nem állt a Pénzügyminisztérium hatalmas tömbje, Országház utca 19. volt a ház címe,s majd csak 1903-ban számozzák át az utcát. 1882-ben Kár József és Károly voltak a tulajdonosok,[10] akik 1887-ben 24 000 forintért adták el Bellaágh Istvánné Heinrich Irmának,[11] aki kisebb átalakításokat is végeztetett Hafner Antal kőműves mesterrel.[12] A királyi ítélőtáblai bíró özvegye 1918-ban, 78 éves korában hunyt el.[13]


Az Országház utca 5.
Kép forrása: A budai vár weboldal

1926-ban már báró Piret-Bihain Gyuláné (szül. Lipthay Vera, 1881-1962[14]) volt a ház tulajdonosa.[15] A bárónő már a századelőn kitűnt az úri társaságból elegáns öltözködésével,[16] majd a két világháború közötti években is jelentős társasági szerepet töltött be: 1923-ban ő volt a Gellért Szállóban a Képzőművészeti Főiskola által rendezett bál háziasszonya,[17] s még ugyanebben az évben szárnyai alá vette cégvezetőként az Izabella Háziipar Egyletet özv. Lorx Viktorné Rauscher Irmával. A Dísz tér 18. alatt működő egylet „bársony, csipke, vászon, pamut és hasonló anyagokból házilag készült női, gyermekruhák, blúzok, asztalterítők, asztalkendők stb.) előállításával, konfectionálásával, továbbá az ehhez szükséges anyagok beszerzésével és értékesítésével” foglalkozott, munkát adva ezzel számos nőnek a háború utáni nehéz időszakban.[18]

Újabb jelentős átépítésre csak 1933-ban került sor Szepesy Sándor építész tervei alapján, ő a lépcsőházat is érintő belső átalakítást végzett. Ekkor a ház Fortuna köz felé néző oldalhomlokzatán is kaput nyitottak. Az építkezés minden bizonnyal annak kapcsán történt, hogy Piret-Bihain Gyuláné eladta a házat 100 000 pengőért unokahúgának, Bornemissza Lipótnénak[19] (szül. Lipthay Zsófia, 1893-1973[20]).

A második világháború valamelyest megkímélte az épületet: nem kapott közvetlen találatot, de az 1944-45-ös ostromban vakolata lehullott és láthatóvá vált középkori, armírozott sarokpillére.[21] A házat a szocializmus alatt államosították, Bornemissza Lipótné viszont - részben nyilván az épület háborús sérülései miatt - ekkor már nem lakott itt, hanem családja Németvölgyi úti lakásában tartózkodott, amikor 1951-ben egy jászkiséri tanyára telepítették ki bátyjával, Antallal együtt.[22][23]

Az 1950-es, ‘60-as években kezdték meg a ház helyreállítását. Először 1959-ben a homlokzatát újították fel Dragonits Tamás tervei alapján. Az ekkori műemléki kutatás során a Fortuna köz felőli homlokzaton a 3. és 4. ablak között 15. századi ablakkeret került elő, ez azonban ma nem látható.[24] A ‘60-as évek közepén Országh Béla tervei szerint megtörtént az épület belső helyreállítása is, amely során a lakásokat is korszerűsítették.[25] A ház homlokzatát legutóbb 2014-ben újították fel Jassó Sándor és Németh Ákos tervei alapján.[26]

Érdemes említést tenni a ház pincéjéről is. A Budai Vár épületei alatt többszintes barlang- és pincerendszer húzódik, ami az Országház utca 5.-re is igaz. A középkorban igen jelentős volt a budai szőlőművelés és bortermelés, a pincék pedig a boroshordók tárolására szolgáltak. Azonban a 19. században a filoxéra (szőlőgyökértetű) miatt kipusztultak a szőlők, és a pincék főleg hulladéklerakó helyekké váltak. Az utca vonala alá is kinyúló sziklapincék egyre veszélyesebbek lettek, 1897-ben a Szentháromság téren például beszakadt az úttest. A Budai Hírlap 1904-ben a vári házak veszélyes állapotáról írt, többek között az Országház utca 5. alján lévő hullámzó tó vizéről. A barlangok helyreállítása és feltárása az 1930-as évekig váratott magára, ekkor nyitották meg az első Barlangtani Múzeumot is a Szentháromság utca 2. számú épület, a régi budai Városháza alatt.[27]


gróf Zichy Géza, a ház egyik egykori lakója (1880-as évek)
Kép forrása: FSZEK - Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01500176]

1931-ben így írnak az Országház utca 5.-ről:

| „Az Országház-utca 5. számú ház valaha Országh-féle kúria volt. Az onnan nyíló alagútba 50 lépcsőfokon kell lemenni. Nagy barlangba jut az ember, amelyben tó is van. Csodálatosképen a tó vize nem a megszokott barlangi bűzhödt, dohos vízszagot árasztja, hanem ember számára teljesen élvezhető levegő uralkodik itt. A tó 3-5 méter mély. A barlangi tavon keresztül keskeny töltés vezet át, amely kis magaslatba végződik. Itt terméskőből szabályosan megépített négyszögletes ajtónyílás van, amely bolthajtásos terembe vezet. Ennek térfogata 80-100 köbméter.”[28]

A ház lakói
A háznak több érdekes lakója is volt a történelem folyamán, többek között Zichy Géza gróf, aki a 19. század végén élt itt. „Zichy Géza gróf (1849-1927), félkarú zongoraművész, zeneszerző, író, 1875-től a Nemzeti Zenede elnöke, később az állami színházak intendánsa. 1873 márciusától Liszt tanítványa és egyik legkedvesebb fiatal magyar barátja, aki [...] baráti módon ajánlotta fel segítségét Liszt pesti hivatalos ügyeinek intézésére. A 70-es évektől úgyszólván naponta találkoztak; Liszt gyakran látogatott fel Zichyék otthonába, a Várba [...] (Országház utca 5.)”[29]

Az Országház utca 5. vonzotta a különféle művészeket: a századfordulón itt lakott Kramer Paulina festőnő[30] és a több műfajban is alkotó Vaszary család.[31] Idősebb Vaszary Gábor hírlapíró mindhárom gyermeke alkotói pályára lépett: Piri (1901-1965[32]) lánya színésznő, János (1899-1963[33]) fia író, színigazgató, Gábor (1897-1985[34]) pedig „író, újságíró, a két világháború közötti Magyarország egyik legkeresettebb, legsikeresebb szerzője” lett.[35] Állítólag Vaszary János volt a leggyorsabb színműíró Budapesten, és saját darabjai közül számos művet filmre is átírt, köztük a legendás Egy nap a világ című háborús melodrámát.[36]

A ház érdekessége még, hogy 1973-ban egy norvég forgatócsoport Egy zenés nap Budapesten címmel turisztikai célú filmet forgatott, amiben Kovács Kati énekli a A régi ház körül című dalt, melyben a hátteret az Országház utca 5. adja.


Videó forrása: YOUTUBE [Gábor Cserna]

Források

A ház programjai