Szent István körút 17. lakóház

Az egykori Lipót körút 17. szám alatt álló épület kivitelezésében számos neves vállalkozó vett részt. A ház teljesen modernnek számított a korban, személy- és teherliftekkel, gáz- és elektromos világítással, gáztűzhelyekkel fölszerelve, díszes és kényelmes berendezéssel épült.

A Nagykörút

A Nagykörút megépítése előtt a városból kivezető utak – a Váci út, a Király utca, a Kerepesi út, az Üllői út –  a várost egymástól elválasztott településekre osztották. Ezért fontos volt egy olyan út építése, amely összeköttetést jelentett e részek között. A Nagykörút helyén régebben a Duna egy ága folyt, bár a városegyesítés idején (1873) kijelölt útvonal nem követte teljesen az egykori, ún. Rákos-árok vonalát. Reitter Ferenc, az egyesített Budapest egyik legjelentősebb várostervező mérnöke például egy hajózható Duna-csatornát képzelt itt el. Pénzügyi okok miatt ez a terv nem valósult meg , a helyén futó közúti nyomvonal viszont véglegesen bekerült a városrendezési tervekbe.[1] 

A Nagykörút a bécsi Ringstrasse mintájára épült 1872-től 1906-ig. Az építkezés nem indult zökkenőmentesen: kevés volt a befektető, 1873-ban pedig összeomlott a bécsi tőzsde, és jött a gazdasági válság. A befektetői kedv növelése érdekében a városvezetőség 15 évi adómentességet ígért a körúti építkezésekre. Az építkezést négy, egymástól jól elkülöníthető szakaszra oszthatjuk. Az első szakaszban, ami 1872-től 1884-ig tartott, épült fel a körút jelképévé vált Nyugati pályaudvar és a Margit híd, és ekkor születtek meg az első házak a József körúton. A második szakaszban, ami 1884-től 1890-ig tartott, a Váci út–Király utca közötti rész épült ki. Ekkor adták át az első villamosvonalat, ami a Nyugati pályaudvar és a Király utca között épült meg. 1887-ben meghosszabbították az adómentességet még 15 évvel, ami újabb lendületet adott az építkezéseknek. A harmadik, 1890-től 1896-ig tartó szakaszban épült ki a Király utcától az Üllői útig tartó rész. Ekkor épült meg a Royal szálló, a New York palota és a Vígszínház is. A Nagykörút ünnepélyes megnyitására 1896. augusztus 31-én került sor.

A negyedik és egyben utolsó szakasz 1906-ig tartott. Jellemző, hogy ezt megelőzően még igen sok beépítetlen házhely állt a Körúton, főleg a Lipót és a Ferenc körúti részeken. Az építkezések üteme ekkorra megtorpant, mivel 1902-ben lejárt az adómentesség. 1906 után csupán egy beépítetlen házhely maradt, az Üllői út és Ferenc körút sarkán álló telek. Itt épültek fel – a Gschwindt szeszgyár lebontása után – 1927-28-ban a Corvin-házak.[2] A 4141 méter hosszú Nagykörút néhány évtized alatt a város lüktető központjává vált. 

A Lipótváros

Lipótváros régebben még egy egész kerületet jelentett: a Deák Ferenc utcától egészen Újpestig tartott, nyugaton a Duna, keleten a Váci út és a mai Bajcsy-Zsilinszky út határolta. Nevét II. Lipót magyar királyról kapta. A XIX. században sok gyár működött a környéken, a Honvéd utcában a híres Valero selyemgyár, mellette a József Hengermalom és a pesti Vasöntő és Gépgyár. A Szent István körút és a Szemere utca sarkán állt a Haggenmacher Hengermalom, a Szent István körút és a Bihari János utca kereszteződésében pedig a Pesti Cukorfinomító Gyár működött.

Az épület története

Az egykori Lipót körút 17. alatt álló négyemeletes, belső udvarral rendelkező impozáns sarokház terve Budapest Székesfőváros megrendelésére készült el 1901-ben, 1902 augusztusában pedig már használatba is vehették a lakók.[3]

A terveket Orczy Gyula építész készítette. A kivitelezésben számos neves vállalkozó vett részt, többek között Rákos Manó szobrász, Glatz András üveges és Lepter János lakatosmester.

Orczy Gyula 1864-ben született Hejőbábán. Édesapja földbirtokos volt. Oklevelét a budapesti József Műegyetemen szerezte 1887-ben.Tervei szerint épült fel többek között az Aquincumi Múzeum központi épülete 1894-ben, majd a múzeum bővítése is az ő nevéhez köthető. Továbbá ő tervezte a Tűzoltó utca 9. alatt álló Fehér Kereszt Gyermekkórházat és a II. János Pál pápa téren lévő Tisza Kálmán téri iskolát (ma: Deák Diák Általános Iskola) is.

A II. világháborúban egy közeli lőportár felrobbanása következtében megsérült a ház Balaton utcai homlokzata, ezt eredeti állapota szerint helyreállították. 1941-ben az épületet megvásárolta a Magyar Nemzeti Bank. 1945-46-ban a lakásokat áttervezték és az emeletenkénti 5 lakásból 10-et alakítottak ki.

1960-61-ben a Balaton és a Szemere utcai oldalon a tetőteret beépitették, majd ezután néhány évvel épitettek egy új liftet, mivel a régi csak a IV. emeletig közlekedett. A gyönyörű neobarokk stílusú régi liftet sajnos megsemmisítették. 1991-ben a ház társasházzá alakult.

Az épület jellemzői, érdekességei

Stílusjegyeit tekintve a századforduló jellegzetes tendenciájához csatlakozik, amelyben egyszerre voltak jelen a megelőző évtizedek historizáló elemei, de bizonyos részletekben – a növényi ornamensek formálása, vagy a homlokzat vertikális hangsúlyai – már a szecesszió felé mutat. A Szent István körút – Szemere utca – Balaton utca által határolt tömb teljes mélységét elfoglaló épületnek két bejárata van, egy a körút és egy a Balaton utca felől. A körút felé néző homlokzata 7 (1+5+1) tengelyes, amit egy háromtengelyes, íves sarok követ. A Szemere utcára 1+4+5+4+1 felosztásban alig kiemelkedő rizalitokkal tagolt hosszú oldalhomlokzat néz, míg a Balaton utcai oldalon a főhomlokzat egyszerűsített verziója ismétlődik 1+7 felosztásban egy sarokrizalittal. A nyíláskeretek – a körúti üzleptortálok és a földszinti lakások ablakai is – a földszinten és a 2. emeleten ívesek, a többi szinten egyenes záródásúak. A díszítmények sorában a neobarokk teljes eszköztára felvonul az óriáspilaszterektől az arcos konzolokon és változatos nyíláskeretezéseken át a látszatkváderezéssel kialakított íves ablakfülkékig. A tetőtérbeépítéskor szerencsére megmaradt a ház egyik legjellegzetesebb eleme, a sarkon lévő, francia barokk kastélyokat idéző impozáns kupolaegyüttes, amelyről csak a tetejét díszítő turul- vagy sasmadár szobra hiányzik. A kapu felett is egy kitárt szárnyú ragadozómadár felett látható az építési évszámot tartalmazó kartus – mivel a bejárat pompás építészeti keretét két, ősmagyarként ábrázolt varkocsos atlaszfigura hordozza, ezért feltételezhetjük, hogy turulról lehet szó.   

Ami a belső elrendezést illeti, a földszinten egy 3, egy 4 és egy 5 szobás lakás, illetve a házmester lakása foglalt helyet. A magasföldszinten volt a viceházmester lakása. A házmester lakása egy galériázott szobából és konyhából állt, a viceházmesteré szoba-konyhából. A portásszoba a lift mellett helyezkedett el. A házmester feladata volt a ház karbantartása, valamint a lift kezelése, ha gyerek szerette volna használni (ennek költsége 30 fillér volt). A kapuzárás este 10 órakor történt. Ha valaki ennél később ért haza, 50-60 fillért kellett fizetnie a házmesternek, hogy kinyissa a kaput. 

A ház bérpalotának épült, luxusigények kielégitése volt a cél, személylift és teherlift működött benne, gáz- és elektromos világítás volt kiépítve, a lakások gáztűzhelyekkel voltak felszerelve, modern és kényelmes bútorokkal voltak berendezve, átlagos alapterületük 100 és 250 négyzetméter között mozgott és mindegyikben volt fürdőszoba. Öt szinten összesen 25 lakást alakítottak ki, ami a házmester és a viceházmester lakását is magában foglalta.

A lakások számozása az óra járásával ellentétesen növekvő sorrendben került meghatározásra lentről felfelé. A lakások a következő helyiségekből álltak: előszoba, ebédlő, szalon, úriszoba, hálószoba, gyerekszoba, cselédszoba, konyha, kamra, fürdőszoba és toalett. A legnagyobb lakás a Szent István körút felőli oldalon az I. emeleten helyezkedett el. Alapterülete 250 négyzetméter volt. Ezt Hegyeshalmy Lajos országgyűlési képviselő bérelte 1902-től.

A házban két mosókonyha is volt, mindkettő az ötödik emeleten, a mosáshoz pedig időpontot kellett kérni a házmestertől.

A pincében fáskamrák kaptak helyet. Innen a melléklépcsőházban működő teherlifttel szállították fel a fát az emeletekre. A liftet kis mérete miatt csak áru szállítására használták.

Egykori üzletek, régi és mai lakók

Az eredeti földszinti alaprajzon 8 üzlethelyiség látható, amelyekhez hátul raktár is tartozott. A Szemere utcai oldalon egy suszterműhely működött, a mostani SPAR helyén 1901-ben még egy kis sarki fűszeres üzemelt. Tulajdonosát Eichner Gyulának hívták. Mellette a 30-as, 40-es években egy kis édességbolt volt, amit Reichlin Tibor vezetett. Emellett az 50-es években hímző- és kézműipari bolt volt. A kaputól balra szabóműhely működött, mellette pedig egy pékség. A legszélső helyiségben a ‘20-as években az egyik legjobb minőségű marhahúst árusító bolt üzemelt, amelyet Dubovetz Emil vezetett.

A Magyar Nemzeti Bank Műszaki Hivatala már 1941-ben készíttetett terveket a ház átalakítására, azonban ezek a háború miatt csak később tudtak megvalósulni. A II. világháború után kifejezetten abból a célból alakíttatták át az épületet, hogy a tisztviselőknek bérlakásokat teremtsenek.[4] 1946-ban befejeződött az átalakítás, és néhány kivétellel valóban a bank dolgozói kaptak itt bérlakásokat. Ilyen volt a bank egyik osztályvezetője és jogásza is, aki a házban lakó Márti néni édesapja volt, akinek elmondása szerint még a házmester is a bankban dolgozott előzőleg. Márti néni azt is elmesélte, hogy gyerekkorában olyan volt ez a ház, mint egy nagy falu: a lakók ismerték egymást, barátságok szövődtek, a szomszédok összejártak, segítettek egymásnak. Ha például hiányzott pár fej hagyma a pörkölthöz, természetes volt, hogy a szomszéd adjon néhányat, aztán cserébe, amikor elkészült az ebéd, kapott belőle egy kis kóstolót.

A házban sok ismert ember élt korábban: Csik Ferenc olimpiai bajnok úszó, Szőke Katalin szintén olimpiai bajnok úszó, Romhányi József író, költő, Ternovszky Béla filmrendező.