Úri utca 45. intézmény
Adatok és leírás
Két középkori ház maradványainak felhasználásával a 18. század elején felépített egyemeletes barokk épület. Lépcsős homlokzata az eredeti középkori elrendezést őrzi. Első ismert lakója 1403-ban a zsámbéki prépostság francia alapítóinak leszármazottja, Zsámboki Simon. 1932-ben a Zwack család vásárolta meg, akik neobarokk formában átépíttették. Ma a Haydneum Magyar Régizenei Központnak ad otthont.
Az Úri utca 45. szám alatti neobarokk lakóház jó állapotával, kellemes arányaival, különleges homlokzatával a Budai Várnegyed hangulatosabbnál hangulatosabb házai közül is kitűnik. A környék és a ház is az átlagosnál többet kutatott, emiatt nemcsak szakirodalma gazdag, de lakóinak köszönhetően érdekes történetekben is bővelkedik.
A Budai Várnegyed egyik legrégebbi (a középkorban Mindszent utcaként ismert [1]) és leghosszabb utcájában álló egyemeletes épület két kisebb középkori, feltehetőleg 14. századi ház maradványainak felhasználásával épült. Érdekessége a lépcsős homlokzat, mely az eredeti középkori elrendezést őrzi,[2] a telek többi határvonala azonban eltér a középkoritól: feltételezések szerint az udvar déli felében kelet-nyugati irányban futó 80-90 cm-es kőfal lehetett ugyanis a középkori telekhatár, mely alatt a keleti részen a pince is folytatódik.[3]
A ház régészeti kutatásai során a középkori vakolaton festett kváderes díszítés nyomait fedeztek föl, emeletén és földszintjén feltártak egy-egy csúcsíves nyílást, a déli részében pedig középkori pincenyílást.[4] A lakóház előtt, az Úri utca régészeti ásatása során kb. 1 méteres mélységben 13. századi, erősen kopott köves út részletére bukkantak.[5] Ebből a korból ritka leletnek számítanak az itt talált állatcsontok.[6] Mindebből arra következtethetünk, hogy a ház helye a város alapítása óta lakott volt. A lakóház a Várhegy geológiai viszonyait kihasználva egy nagyméretű sziklagödör felett épült. Ezt a márgás talaj jelenléte jól mutatja: míg az altalaj a ház földszintjén már 20-30 cm mélyen előkerült, a pincében csak 230 cm mélyen volt kimutatható.[7]
Úri utca 45. (1900 körül)
Kép forrása: FSZEK – Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFOT00002809]
Az épület első ismert lakója a Smaragd nemzetség leszármazottja, nemes Zsámboki Simon volt.[8] Az oklevél 1403-ből való, az adósságként törlesztett „Szerecsen-nagyház” és a szomszédos kisebb, Kerekgardonnak nevezett ház déli szomszédjaként említik Zsámbokit. A francia eredetű nemzetség már 1100 körül letelepedett Zsámbékon. Mivel a család igen jelentős birtokokat és tisztségeket szerzett rövid idő alatt, valószínűsíthető, hogy egy külföldi királyné kíséretében jöttek hazánkba és az ő támogatását élvezve jutottak a 13. századra terjedelmes világi birtokokhoz. 1097-ben Könyves Kálmán Hauteville-i (Szicíliai) Felícia normann grófnővel kötött házasságot Székesfehérváron, a Smaragd nemzetség ősének érkezése így leginkább az ő személyéhez köthető.[9] A nemzetség egy részét Luxemburgi Zsigmond 1403-1404 körül jószágvesztésre ítélte hűtlenségi okokból, de az nem derül ki, hogy Zsámboki Simon és a szóban forgó lakóház is közöttük volt-e.
A ház következő említése száz évvel később, 1507-ben, Kanczlyr János előkelő budai polgár nevéhez kötődik. A Kanczlyr család neve ellenére a magyarokhoz tartozott, bár az, hogy házuk volt az Olasz utcában is, valamint öccsének szokatlan Angelus keresztneve olasz eredetre utalhat. Kanczlyr János 1494-től budai tanácstag, 1498-ban pedig magyar részről a főváros bírája.[10] Az 1507-es oklevélben Kanczlyr János egy házat hagyott öccsére, Angelóra egy szerződésben. Tekintve azonban, hogy Jánosnak egy Olasz (ma Országház) utcai háza is volt, nem tudni vajon ez a ház került-e az öccse tulajdonába.[11] A család befolyásos politikai-gazdasági kapcsolatait mutatja, hogy Kanczlyr Angelus Bakócz Tamás érsek sógora, gazdasági megbízottja is volt.[12]
Buda török hódoltság alatti történelméről nagyon kevés adatunk van. Ebből az időszakból a tárgyalt házról sincs említés, azonban a régészeti kutatások során török kori kerámiatöredékek is előkerültek, így az épületnek valószínűleg török, bosnyák, rác lakói lehettek.[13] A házról legközelebb Buda ostromát követően, 1696-ból találunk adatokat, amikor a „romházat” Kaspar Schuster budai polgár, üvegmester, császári tűzszerész kapja meg kamarai adományként, feltehetőleg annak fejében, hogy azt lakhatóvá teszi.[14] A kapukeret zárókövébe faragott 1699-es évszám és C S monogram, mely ezt az eseményt megörökítette, sajnos az 1945. évi ostromban megrongálódott.[15] Egy 20. század elején készült fotón még kivehető az évszám és a monogram is.
Az 1723-as budai tűzvész óriási károkat okozott az 1686-os ostromból éppen újjáépült Budán: az egész város háromnegyed óra alatt lángba borult, majd a Fehérvári rondellában tárolt 400 mázsa puskapor is felrobbant. A Vár épületeinek többsége megsemmisült vagy súlyos károkat szenvedett: a 285 számozott és 32 szám nélküli ingatlanából 148 teljesen elpusztult, 21 tető nélkül maradt, 3 pedig félig leégett (72 viszont szerencsésen megmenekült). A természeti csapást követő állapotfelmérésből kiderül, hogy még Kaspar Schuster az Úri utca 45. lakója, aki nyilatkozik, hogy otthona azon kevés házak közé tartozik, mely sértetlen maradt.[16] A nagy budai tűzvész korszakhatár Buda és Pest építészetében is. Míg a török kiűzése után az újjáépülő városba zömében a késői olasz barokk stílusban jártas itáliai építészek, szobrászok, kőfaragók érkeztek (pl. Venerio Ceresola, a budai városháza tervezője vagy Fortunato di Prati, akit a budai várpalota és a pesti invalidusok háza (ma Városháza) tervezésére kértek föl), a tűzvészt követően osztrák és német mesterek vették át a tervezést és építést.[17]
A dokumentált lakók sorában a következő a nagy tekintélynek örvendő és sokat foglalkoztatott hadmérnök és építész, Fortunato di Prati. Prati 1715-ben kapta meg budai kamarai mérnök megbízását. Feladatai a palota újjáépítése és karbantartása, a budai kamarai épületek, a harmincadház, az élelmiszerraktár, a császári malom és a budavári vízmű, valamint az invalidusok háza tervének elkészítése volt. Rendkívül sokoldalú és nagy teherbírású építész volt, többek között a hidegkúti középkori templom restaurálását végezte, és őt bízták meg a nagyváradi püspöki székesegyház, a püspöki rezidencia és kanonoki ház épületeinek tervezésével is, melyeket korai halála miatt már nem tudott elvégezni. Az Úri utca 45. alatti ingatlant 1737. június 25-én Kaspar Schuster örököseitől vásárolja meg és annak egyik rendbehozott részébe költözik. (Ezek szerint valószínűsíthető, hogy Schuster félbehagyta a ház újjáépítését.) Halála oly hirtelen volt, hogy végrendelet nélkül halt meg, így lakását már halála napján lepecsételve zárlat alá vette a királyi kamara, mégpedig a házában lévő kocsmát látogató gyanús elemek miatt. Ezek csupán pénzügyi-számadási rágalmak voltak, melyet örököseinek hosszú pereskedés után sikerült is tisztázni, számunkra mégis fontos információval szolgál arra vonatkozóan, hogy a házban italkimérés is folyt.[18]
Dr. Thallóczy Lajos (1916)
Kép forrása: WIKIMEDIA COMMONS [Aeengath]
A következő közéleti és tudományos munkát folytató lakó Thallóczy Lajos 1879-1884 között, akinek Úri utcai lakcímét az Egyetemi Almanach őrizte meg.[19] Thallóczy történész, politikus, titkos tanácsos volt, a magyar albanisztikai kutatások megalapítója. Thaly Kálmánnal együtt szervezték meg II. Rákóczi Ferenc és száműzetésbe vonult társai földi maradványainak hazahozatalát és újratemetését 1906-ban. Thallóczy a bécsi levéltár igazgatója, Ferenc József Balkán-szakértője, 1916-tól az I. világháború során megszállt Szerbia polgári kormányzója volt. Amikor a császár 1916-ban elhunyt, a magyar közéleti-politikai elit számos tagja jelen volt a bécsi temetésén. A temetést követően úton hazafelé a 20. század egyik legnagyobb vasúti szerencsétlenségének áldozata lett Herceghalomnál (a baleset következtében 72 személy vesztette életét).[20]
Egy 1916-os közjegyzői iratban Palkovics Ede neve szerepel az Úri utca 45. szám alatt,[21] aki 1929-ben bekövetkezett haláláig élt a házban feleségével együtt. Palkovics szakácsművész, szállodás és vendéglős volt, a magyar történelem egyik leghíresebb szállodájának, az Angol királynő Szállónak utolsó bérlője 1897-től 1916-ig. A vendéglátósnak fontos szerepe volt abban, hogy a korabeli magyar konyhát hozzáfinomítsa a nemzetközi ízléshez. Tekintélyét nemcsak a szakmában ismerték el: udvari szállító és kormányfőtanácsos pozíciót is betöltött.[22] 1928-ban, 70. születésnapja alkalmából a Magyar Hírlap készített vele interjút, ahol az újságíró otthonában látogatta meg. A házról így ír:
| | „A környéken »Palkovics várnak« hívják ezt a kis budai palotát, amelyet Palkovics Ede a saját tervei szerint építtetett. Maga lakja az egész házat. Boltozatos folyosókon megyünk át a lépcsőházba, ahonnan kacskaringós lépcsőház vezet a legnagyobb magyar szakács rezidenciájához. Mindenütt nyitott ajtók. Tágas hallba érünk, ahol multszázadbeli finom bútorok, régi képek és egy antik zenélőóra teszik még hangulatosabbá ezt a házat.” |
Az újságírót feltehetőleg megtévesztette a lépcsős homlokzat és az akkoriban középen elhelyezkedő kapubejáratból kétfelé nyíló lakrész. A leírásból valószínűsíthető (kacskaringós lépcsőház, emeleti hall), hogy Palkovicsék a déli házrészben éltek. Több forrás is alátámasztja, hogy velük egyidőben Degelmann István és neje is a házban lakott: pl. egy 1922-es örökbefogadási szerződés[23] és egy szintén 1929-es hír, melyet több korabeli lap is közöl. Arról tudósítottak, hogy Palkovicsné szobalánya megrendezett egy rablást (460 pengőt rejtett el, majd azt állította, támadás áldozata lett), a „megkötözött” szobalányra a szomszédos lakó, az akkor már özvegy Degelmann Istvánné talált rá.[24]
Zwack Péter szülei a kézfogójukon
Kép forrása: Magyar Konyha Online
Palkovicsné 1932 februárjában adta el a házat Zwack Jánosnénak 97.500 pengőért, mai áron kb. 110 millió forintért.[25] A megvásárlást követően az egész házat átépítették (más tulajdonosa nem volt): az addig középen elhelyezkedő íves kapubejárót az északi oldalra helyezték át, valamint egy manzárdtetőt emeltek rá, ahová a cselédszoba, cselédfürdőszoba és mosókonyha került. Az emeleten a hall, a férfi, a női és gyermek háló volt varró- és nevelőnői szobával, és kialakítottak egy tetőteraszt, illetve egy biliárdszobát is. Ekkor korszerűsítették a fűtésrendszert is. A földszinti hallban található márványkandalló feltehetőleg régebb óta ott volt, korát 19. századira becsülik. A Zwack család az 1948-as államosításig élt a házban. Zwack Péter 5 éves korától itt lakott, és bár 25 évesen elhagyta az országot, hogy tanulmányait, karrierjét külföldön folytassa, 1987-ben hazatért. Az állam a házat nem szolgáltatta vissza, csak visszavásárlásra lett volna lehetősége, ehelyett egy lakást bérelt a közelben. A rossz történelmi tapasztalat és a méltatlan bánásmód ellenére aktív közéleti szerepet vállalt: Magyarország washingtoni képviselője és országgyűlési képviselő is volt. Néhány éve felesége és gyermekei szerveztek egy sétát a Zwack család életének jelentős állomásait bejárva, amelyen természetesen ezt a házat is bemutatták.
Zwack Péter és nevelője
Kép forrása: Családi Lap
Jelenleg az épület a Haydneum – Magyar Régizenei Központ irodáinak ad otthont. Az intézmény a magyar vonatkozású barokk, bécsi klasszikus és kora romantikus régizenei repertoár népszerűsítését tűzte ki célul. A házat átépítették: a hajdani fogadótereket tárgyalóvá, a szobákat irodákká, a billiárdszobát közös konyhává alakították át. A felújítás igényesen, minőségi anyagokból készült, megőrizve az épület arányait, több évszázados hangulatát.
Tudsz valamit erről a házról? Oszd meg velünk a budapest100@kek.org.hu email címen!
Források
- Végh András: Buda I. kötet, 1686-ig. Magyar Várostörténeti atlasz 4. Budapesti Történeti Múzeum, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Régészeti Tanszék, Budapest, 2015. p. 38.
- Végh András: Úri utca 45. A budai vár online adatbázis
- Zádor Judit: Budapest I., Úri utca 45. In: Régészeti kutatások Magyarországon 2004. Dr. Varga Kálmán, Budapest, 2004. p. 183.
- Bertalan Vilmosné: Budapest I., Úri utca 45. In: Az 1960. év régészeti kutatásai. Régészeti füzetek 14. Dr. Fülep Ferenc, Budapest, 1960. p. 63.
- Lócsy Erzsébet: XIII. századi város és XIV. századi városrendezés nyomai a Budai Várnegyedben. In: Településtudományi Közlemények 22. Magyar Urbanisztikai Társaság, BME Városépítési Tanszéke, Városépítési Tudományos és Tervező Intézet, Budapest, 1969. p. 111.
- Bökönyi Sándor: A budai várpalota ásatásának állatcsontanyaga III. In: Budapest régiségei 21. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1964. p. 369.
- Kiss Virág: Budapest I., Úri utca 45. In: Régészeti kutatások Magyarországon 2012. Dr. Tamási Judit, Budapest, 2012. p. 18.
- Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. Monumenta Historica Budapestinensia 15. Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 2006. p. 228.
- Balázs Gergő: A Smaragd nemzetség története. In: Turul, 2016. 89. évf. 2. sz. p. 43.
- Kubinyi András: Budai és pesti polgárok összeköttetései a Jagelló-korban. Társadalmi csoportok a középkori Budán. In: Levéltári közlemények 37. Akadémia Kiadó, Budapest, 1966. pp. 542-543.
- Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. Monumenta Historica Budapestinensia 15. Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 2006. p. 217.
- Kubinyi András: Budai és pesti polgárok összeköttetései a Jagelló-korban. Társadalmi csoportok a középkori Budán. In: Levéltári közlemények 37. Akadémia Kiadó, Budapest, 1966. p. 543.
- Zádor Judit: Budapest I., Úri utca 45. In: Régészeti kutatások Magyarországon 2004. Dr. Varga Kálmán, Budapest, 2004. p. 183.
- Simon Katalin: Az 1723-as budai tűzvész. In: Fons, 2011. 18. évf. 4. sz. p. 506.
- Schoen Arnold: Prati kamarai építészmérnök Budán. In: Művészettörténeti Értesítő, 1960. 9. évf. 1. sz. p. 35.
- Simon Katalin: Az 1723-as budai tűzvész. In: Fons, 2011. 18. évf. 4. sz. p. 506.
- Horváth Henrik: Budapest művészeti emlékei – Magyarország művészeti emlékei 2. Műemlékek Országos Bizottsága, Budapest, 1938. p. 36.
- Schoen Arnold: Prati kamarai építészmérnök Budán. In: Művészettörténeti Értesítő, 1960. 9. évf. 1. sz. p. 33.
- A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-egyetem almanachja, 1879-1880. Magyar Királyi Egyetem Könyvnyomdája, Budapest, 1880. p. 28.
- Dr. Horváth Csaba Sándor: A XX. század legnagyobb magyar vasúti katasztrófái (1. rész) – Herceghalom. In: Sínek világa. A Magyar Államvasutak Zrt. pálya és híd szakmai folyóirata, 2019. 61. évf. 3. sz. pp. 28-33.
- HU BFL VII.176.a - 1923 - 0341
- Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi lexikon A-Z. Javított, átdolgozott kiadás. Budapest, 1994. ARCANUM
- HU BFL VII.153.a - 1922 - 0258
- Magyar Hírlap, 1929. 39. évf. 192. sz., p. 6.
- Pesti Napló, 1932. 83. évf. 42. sz. p. 41.
Ez történt a házban
-
-
2023 February 5
Sunday -
19:00
-
14:00 - 15:00séta
[BETELT!] Háztörténeti séta a középkortól a Haydneumig [*REG]
Regisztráció: https://forms.gle/D2XcYLN6JVBET3po9 [BETELT!]
-
-
2023 February 5
Sunday -
22:00
-
15:00 - 16:00BeszélgetésElőadás
[BETELT!] „Das ist ein Unikum!” – A Zwack család Úri utcai múltjáról a Zwack Múzeum munkatársai mesélnek [*REG]
Regisztráció: https://forms.gle/D2XcYLN6JVBET3po9 [BETELT!]
-
-
2023 February 5
Sunday -
28:00
-
16:00 - 17:00BeszélgetésKözösségiséta
Zenetörténeti „séta” és beszélgetés a Haydneum munkatársaival [*REG]
Regisztráció: https://forms.gle/D2XcYLN6JVBET3po9