Programs of the house

Úri utca 45.

  • Function:

    intézmény
  • Opening hours:

    Csak a programok ideje alatt látogatható
  • Researched:

    2022
  • Parcel Number:

    6649
  • Photo:

    Láng Vilmos
  • Research:

    Tóth Judit
  • Volunteers:

    Rakonczay Rita

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Két középkori ház maradványainak felhasználásával a 18. század elején felépített egyemeletes barokk épület. Lépcsős homlokzata az eredeti középkori elrendezést őrzi. Első ismert lakója 1403-ban a zsámbéki prépostság francia alapítóinak leszármazottja, Zsámboki Simon. 1932-ben a Zwack család vásárolta meg, akik neobarokk formában átépíttették. Ma a Haydneum Magyar Régizenei Központnak ad otthont.


Az Úri utca 45. szám alatti neobarokk lakóház jó állapotával, kellemes arányaival, különleges homlokzatával a Budai Várnegyed hangulatosabbnál hangulatosabb házai közül is kitűnik. A környék és a ház is az átlagosnál többet kutatott, emiatt nemcsak szakirodalma gazdag, de lakóinak köszönhetően érdekes történetekben is bővelkedik.

A Budai Várnegyed egyik legrégebbi (a középkorban Mindszent utcaként ismert [1]) és leghosszabb utcájában álló egyemeletes épület két kisebb középkori, feltehetőleg 14. századi ház maradványainak felhasználásával épült. Érdekessége a lépcsős homlokzat, mely az eredeti középkori elrendezést őrzi,[2] a telek többi határvonala azonban eltér a középkoritól: feltételezések szerint az udvar déli felében kelet-nyugati irányban futó 80-90 cm-es kőfal lehetett ugyanis a középkori telekhatár, mely alatt a keleti részen a pince is folytatódik.[3]

A ház régészeti kutatásai során a középkori vakolaton festett kváderes díszítés nyomait fedeztek föl, emeletén és földszintjén feltártak egy-egy csúcsíves nyílást, a déli részében pedig középkori pincenyílást.[4] A lakóház előtt, az Úri utca régészeti ásatása során kb. 1 méteres mélységben 13. századi, erősen kopott köves út részletére bukkantak.[5] Ebből a korból ritka leletnek számítanak az itt talált állatcsontok.[6] Mindebből arra következtethetünk, hogy a ház helye a város alapítása óta lakott volt. A lakóház a Várhegy geológiai viszonyait kihasználva egy nagyméretű sziklagödör felett épült. Ezt a márgás talaj jelenléte jól mutatja: míg az altalaj a ház földszintjén már 20-30 cm mélyen előkerült, a pincében csak 230 cm mélyen volt kimutatható.[7]


Úri utca 45. (1900 körül)
Kép forrása: FSZEK - Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFOT00002809]

Az épület első ismert lakója a Smaragd nemzetség leszármazottja, nemes Zsámboki Simon volt.[8] Az oklevél 1403-ből való, az adósságként törlesztett „Szerecsen-nagyház” és a szomszédos kisebb, Kerekgardonnak nevezett ház déli szomszédjaként említik Zsámbokit. A francia eredetű nemzetség már 1100 körül letelepedett Zsámbékon. Mivel a család igen jelentős birtokokat és tisztségeket szerzett rövid idő alatt, valószínűsíthető, hogy egy külföldi királyné kíséretében jöttek hazánkba és az ő támogatását élvezve jutottak a 13. századra terjedelmes világi birtokokhoz. 1097-ben Könyves Kálmán Hauteville-i (Szicíliai) Felícia normann grófnővel kötött házasságot Székesfehérváron, a Smaragd nemzetség ősének érkezése így leginkább az ő személyéhez köthető.[9] A nemzetség egy részét Luxemburgi Zsigmond 1403-1404 körül jószágvesztésre ítélte hűtlenségi okokból, de az nem derül ki, hogy Zsámboki Simon és a szóban forgó lakóház is közöttük volt-e.

A ház következő említése száz évvel később, 1507-ben, Kanczlyr János előkelő budai polgár nevéhez kötődik. A Kanczlyr család neve ellenére a magyarokhoz tartozott, bár az, hogy házuk volt az Olasz utcában is, valamint öccsének szokatlan Angelus keresztneve olasz eredetre utalhat. Kanczlyr János 1494-től budai tanácstag, 1498-ban pedig magyar részről a főváros bírája.[10] Az 1507-es oklevélben Kanczlyr János egy házat hagyott öccsére, Angelóra egy szerződésben. Tekintve azonban, hogy Jánosnak egy Olasz (ma Országház) utcai háza is volt, nem tudni vajon ez a ház került-e az öccse tulajdonába.[11] A család befolyásos politikai-gazdasági kapcsolatait mutatja, hogy Kanczlyr Angelus Bakócz Tamás érsek sógora, gazdasági megbízottja is volt.[12]

Buda török hódoltság alatti történelméről nagyon kevés adatunk van. Ebből az időszakból a tárgyalt házról sincs említés, azonban a régészeti kutatások során török kori kerámiatöredékek is előkerültek, így az épületnek valószínűleg török, bosnyák, rác lakói lehettek.[13] A házról legközelebb Buda ostromát követően, 1696-ból találunk adatokat, amikor a „romházat” Kaspar Schuster budai polgár, üvegmester, császári tűzszerész kapja meg kamarai adományként, feltehetőleg annak fejében, hogy azt lakhatóvá teszi.[14] A kapukeret zárókövébe faragott 1699-es évszám és C S monogram, mely ezt az eseményt megörökítette, sajnos az 1945. évi ostromban megrongálódott.[15] Egy 20. század elején készült fotón még kivehető az évszám és a monogram is.

Az 1723-as budai tűzvész óriási károkat okozott az 1686-os ostromból éppen újjáépült Budán: az egész város háromnegyed óra alatt lángba borult, majd a Fehérvári rondellában tárolt 400 mázsa puskapor is felrobbant. A Vár épületeinek többsége megsemmisült vagy súlyos károkat szenvedett: a 285 számozott és 32 szám nélküli ingatlanából 148 teljesen elpusztult, 21 tető nélkül maradt, 3 pedig félig leégett (72 viszont szerencsésen megmenekült). A természeti csapást követő állapotfelmérésből kiderül, hogy még Kaspar Schuster az Úri utca 45. lakója, aki nyilatkozik, hogy otthona azon kevés házak közé tartozik, mely sértetlen maradt.[16] A nagy budai tűzvész korszakhatár Buda és Pest építészetében is. Míg a török kiűzése után az újjáépülő városba zömében a késői olasz barokk stílusban jártas itáliai építészek, szobrászok, kőfaragók érkeztek (pl. Venerio Ceresola, a budai városháza tervezője vagy Fortunato di Prati, akit a budai várpalota és a pesti invalidusok háza (ma Városháza) tervezésére kértek föl), a tűzvészt követően osztrák és német mesterek vették át a tervezést és építést.[17]

A dokumentált lakók sorában a következő a nagy tekintélynek örvendő és sokat foglalkoztatott hadmérnök és építész, Fortunato di Prati. Prati 1715-ben kapta meg budai kamarai mérnök megbízását. Feladatai a palota újjáépítése és karbantartása, a budai kamarai épületek, a harmincadház, az élelmiszerraktár, a császári malom és a budavári vízmű, valamint az invalidusok háza tervének elkészítése volt. Rendkívül sokoldalú és nagy teherbírású építész volt, többek között a hidegkúti középkori templom restaurálását végezte, és őt bízták meg a nagyváradi püspöki székesegyház, a püspöki rezidencia és kanonoki ház épületeinek tervezésével is, melyeket korai halála miatt már nem tudott elvégezni. Az Úri utca 45. alatti ingatlant 1737. június 25-én Kaspar Schuster örököseitől vásárolja meg és annak egyik rendbehozott részébe költözik. (Ezek szerint valószínűsíthető, hogy Schuster félbehagyta a ház újjáépítését.) Halála oly hirtelen volt, hogy végrendelet nélkül halt meg, így lakását már halála napján lepecsételve zárlat alá vette a királyi kamara, mégpedig a házában lévő kocsmát látogató gyanús elemek miatt. Ezek csupán pénzügyi-számadási rágalmak voltak, melyet örököseinek hosszú pereskedés után sikerült is tisztázni, számunkra mégis fontos információval szolgál arra vonatkozóan, hogy a házban italkimérés is folyt.[18]


Dr. Thallóczy Lajos (1916)
Kép forrása: WIKIMEDIA COMMONS [Aeengath]

A következő közéleti és tudományos munkát folytató lakó Thallóczy Lajos 1879-1884 között, akinek Úri utcai lakcímét az Egyetemi Almanach őrizte meg.[19] Thallóczy történész, politikus, titkos tanácsos volt, a magyar albanisztikai kutatások megalapítója. Thaly Kálmánnal együtt szervezték meg II. Rákóczi Ferenc és száműzetésbe vonult társai földi maradványainak hazahozatalát és újratemetését 1906-ban. Thallóczy a bécsi levéltár igazgatója, Ferenc József Balkán-szakértője, 1916-tól az I. világháború során megszállt Szerbia polgári kormányzója volt. Amikor a császár 1916-ban elhunyt, a magyar közéleti-politikai elit számos tagja jelen volt a bécsi temetésén. A temetést követően úton hazafelé a 20. század egyik legnagyobb vasúti szerencsétlenségének áldozata lett Herceghalomnál (a baleset következtében 72 személy vesztette életét).[20]

Egy 1916-os közjegyzői iratban Palkovics Ede neve szerepel az Úri utca 45. szám alatt,[21] aki 1929-ben bekövetkezett haláláig élt a házban feleségével együtt. Palkovics szakácsművész, szállodás és vendéglős volt, a magyar történelem egyik leghíresebb szállodájának, az Angol királynő Szállónak utolsó bérlője 1897-től 1916-ig. A vendéglátósnak fontos szerepe volt abban, hogy a korabeli magyar konyhát hozzáfinomítsa a nemzetközi ízléshez. Tekintélyét nemcsak a szakmában ismerték el: udvari szállító és kormányfőtanácsos pozíciót is betöltött.[22] 1928-ban, 70. születésnapja alkalmából a Magyar Hírlap készített vele interjút, ahol az újságíró otthonában látogatta meg. A házról így ír:

| „A környéken »Palkovics várnak« hívják ezt a kis budai palotát, amelyet Palkovics Ede a saját tervei szerint építtetett. Maga lakja az egész házat. Boltozatos folyosókon megyünk át a lépcsőházba, ahonnan kacskaringós lépcsőház vezet a legnagyobb magyar szakács rezidenciájához. Mindenütt nyitott ajtók. Tágas hallba érünk, ahol multszázadbeli finom bútorok, régi képek és egy antik zenélőóra teszik még hangulatosabbá ezt a házat.”

Az újságírót feltehetőleg megtévesztette a lépcsős homlokzat és az akkoriban középen elhelyezkedő kapubejáratból kétfelé nyíló lakrész. A leírásból valószínűsíthető (kacskaringós lépcsőház, emeleti hall), hogy Palkovicsék a déli házrészben éltek. Több forrás is alátámasztja, hogy velük egyidőben Degelmann István és neje is a házban lakott: pl. egy 1922-es örökbefogadási szerződés[23] és egy szintén 1929-es hír, melyet több korabeli lap is közöl. Arról tudósítottak, hogy Palkovicsné szobalánya megrendezett egy rablást (460 pengőt rejtett el, majd azt állította, támadás áldozata lett), a „megkötözött” szobalányra a szomszédos lakó, az akkor már özvegy Degelmann Istvánné talált rá.[24]


Zwack Péter szülei a kézfogójukon
Kép forrása: Magyar Konyha Online

Palkovicsné 1932 februárjában adta el a házat Zwack Jánosnénak 97.500 pengőért, mai áron kb. 110 millió forintért.[25] A megvásárlást követően az egész házat átépítették (más tulajdonosa nem volt): az addig középen elhelyezkedő íves kapubejárót az északi oldalra helyezték át, valamint egy manzárdtetőt emeltek rá, ahová a cselédszoba, cselédfürdőszoba és mosókonyha került. Az emeleten a hall, a férfi, a női és gyermek háló volt varró- és nevelőnői szobával, és kialakítottak egy tetőteraszt, illetve egy biliárdszobát is. Ekkor korszerűsítették a fűtésrendszert is. A földszinti hallban található márványkandalló feltehetőleg régebb óta ott volt, korát 19. századira becsülik. A Zwack család az 1948-as államosításig élt a házban. Zwack Péter 5 éves korától itt lakott, és bár 25 évesen elhagyta az országot, hogy tanulmányait, karrierjét külföldön folytassa, 1987-ben hazatért. Az állam a házat nem szolgáltatta vissza, csak visszavásárlásra lett volna lehetősége, ehelyett egy lakást bérelt a közelben. A rossz történelmi tapasztalat és a méltatlan bánásmód ellenére aktív közéleti szerepet vállalt: Magyarország washingtoni képviselője és országgyűlési képviselő is volt. Néhány éve felesége és gyermekei szerveztek egy sétát a Zwack család életének jelentős állomásait bejárva, amelyen természetesen ezt a házat is bemutatták.


Zwack Péter és nevelője
Kép forrása: Családi Lap

Jelenleg az épület a Haydneum – Magyar Régizenei Központ irodáinak ad otthont. Az intézmény a magyar vonatkozású barokk, bécsi klasszikus és kora romantikus régizenei repertoár népszerűsítését tűzte ki célul. A házat átépítették: a hajdani fogadótereket tárgyalóvá, a szobákat irodákká, a billiárdszobát közös konyhává alakították át. A felújítás igényesen, minőségi anyagokból készült, megőrizve az épület arányait, több évszázados hangulatát.

Sources

Events of the house