Zugligeti út 9–25. Moholy-Nagy Művészeti Egyetem

Az egyetem lépcsős, árkádos, oszloprendes-timpanonos főépülete a szocialista realista korszak egyik ikonikus emléke, tervezője, Farkasdy Zoltán, akinek nevéhez több egyetemi épület kötődik. A Zugligeti úton található, korábbi nevén Magyar Iparművészeti Főiskola, ma MOME egyetemi Campus fejlesztése során az épületet gyakorlatilag minden irányban megnövelték, az eddig alulhasznosított pinceszintjébe és tetőterébe oktatói helyiségek és  reprezentatív funkciók kerültek. A Farkasdy-épület a MOME MASTER nevet kapta.

Előzmények: építészet a háború után, a szocreál kialakulása
A trianoni békeszerződés után az elszakított országrészekből érkező tömegek, illetve a városok iparának ugrásszerű növekedése következtében Magyarországon, legfőképpen a városokban jelentős lakáshiány uralkodott. Mindezen környezeti és társadalmi tényezők váltották ki azokat az alapvető eszméket, amelyekre a 20. századi városépítési ideológiák visszavezethetőek, hiszen az ilyen mértékű fejlődést és népességnövekedést a főváros historizáló, a számokkal sokszor csak spekuláló bérházépítései nem tudták követni, tömegek laktak rossz körülmények között vagon- és barlanglakásokban, nyomortelepeken. A lakáshiányt a két világháború között mind a székesfőváros, mind az állam igyekezett szükséglakások, illetve kislakásos telepek, bérházak építésével orvosolni, a ‘30-s évektől pedig intenzívebbé vált a magánépítkezések üteme.

Ezt a fejlődést – ami egyébként nem tudta teljes mértékben kielégíteni az igényeket – vágta ismét keresztbe a II. világháború. A modernizmus háború utáni rövidke továbbélését követően a szocialista realista elveket az 1950-ben Moszkvából hazatérő Perényi Imre érvényesítette, így nem sokkal később teljesen egyeduralkodóvá vált a szocreál. A stílus épületei jobbára hagyományos technológiával készültek, meanderekkel, párkányokkal és lizénákkal díszítve, viszonylag drágán, viszont a szükséges lakásszámhoz képest rendkívül lassú ütemben. Ezt konstatálva az állam számára láthatóvá vált, hogy ilyen tempóban nem lesznek képesek megfelelő mennyiségű lakást építeni, ezért Sztálin halála után a szocialista realizmust nemcsak a modernizmus és a hatékonyabb betonépítés váltotta fel, de nem sokkal később az iparosított előregyártás, a házgyári technológia is szinte egyeduralkodóvá vált.^[1]

A stílus legfőbb célja a szovjet mintára történő, mindeközben “a kozmopolita moderntől” minden elemében való eltávolodás volt. Alaprajzában kétféle stílus jellemző: a végletekig szimmetrikus, illetve a néhol aszimmetrikus formákkal történő beépítés.^[2]

A ”szocreál” szó hallatán sokan negatív jelzőre, a rendszerváltás előtti korszak fantáziátlanságára gondolnak, holott a szocialista realizmus Magyarországon mindössze néhány évet jelentett, körülbelül 1950-től 1955-ig tartott, és jellemzően tégla építésű szerkezet, klasszicizálás és domborművekkel díszített burkolatok jellemzik, ellentétben a ‘60-as, ‘70-es évektől jellemző modern, paneles épületekkel. Stílusa azért a klasszicizmus formanyelvéhez nyúlik vissza, mert a korábbi vélekedés szerint ez a nép számára is érthető, emészthető stílusjegyekkel és eszközhasználattal rendelkezik.

A szocreál elvetette a kapitalista városok felépítését, a tehetős polgárság által lakott belvárosi negyedek és proletár külvárosi közegek feloszlását. Ezt kiküszöbölve támaszkodott a magántulajdonban lévő telkek köztulajdonba vételére (államosítására) és a gyalogos közlekedésre, autómentes övezetekre épülő szomszédsági egységek kialakítására. Az ideális városok a zoning elve szerint épültek fel, tehát a területet többfunkciójú egységre bontották: lakó-, ipari-, zöld-, közcélú és közlekedési területekre.^[3]

A tervező
Az egyetem főépülete a szocialista realista korszak egyik ikonikus emléke, tervezője, Farkasdy Zoltán (1923–1989) Ybl- és Kossuth-díjas magyar építész. Az építész egyetemi tanulmányait a háború szakította meg, társaival együtt Németországba szállították, ám a háború után Dániában talált munkát és olyan neves építészekkel dolgozott együtt, mint Jørn Utzon, aki később a sydney-i Operaház tervezőjeként vált ismertté. Hazatérve Farkasdy a KÖZTI (Középülettervező Iroda) munkatársa lett, részt vett többek között a Miskolci Nehézipari Egyetem első épületének tervezésében, a Budapesti Műszaki Egyetem Stoczek utcai tanulmányi épületének tervezésében is. 1951–53 között műteremvezető lett a KÖZTI-ben, illetve a MÉSZ alapító tagja, majd alelnöke. 1953–54 között tervezte meg a Zugligeti úton található, akkori nevén Magyar Iparművészeti Főiskola szocialista realista stílusban épült lépcsős, árkádos, oszloprendes-timpanonos főépületét. Az építész az ezt követő években számos lakóházat tervezett többek között a Várnegyedben és Dunaújvárosban is.^[4]

A Campus felújítása
A Zugligeten található egyetemi Campus fejlesztése már több évtizede napirendi ponton volt, de végül 2014-ben született meg a kormányhatározat a felújításról, így végül 2019 szeptemberétől a MOME mintegy ezer diákja és oktatóik egy teljesen megújult építészeti és oktatási környezetben kezdhették meg a szemesztert. A Technológiai Park két ütemben épült fel Reimholz Péter egykori koncepcióját alapul véve, Csomay Zsófia és Németh Tamás tervei alapján. 2016-ban a MOME ONE, 2018 márciusában pedig a MOME TWO nyitotta meg kapuit. A MOME ONE a klasszikus (textil, fém, fa, jármű) műhelyeknek ad otthont, a MOME TWO pedig a média műtermek, felvételi- és utómunka stúdiók (film, fotó, grafika, hang), valamint a manuális és digitális tárgyalkotó műtermek/laborok (kerámia, gipsz, üveg, beton, lézervágás, 3D nyomtatás) színtere.^[5]

A harmadik ütemben újult meg a reprezentatív rendezvénytérré alakított Gondűző-villa,  a Zugligeti úti front fejlesztésének tervezésére pedig országos építészeti pályázatot írtak ki, amelynek nyertese a 3h Építésziroda lett. A Farkasdy-épület a MOME MASTER nevet kapta, mivel a mesterképzést fogadja be, míg az újonnan épült MOME BASE az alapképzésben tanulók oktatási helyszínéül szolgál. A tereket a föld alatt a MOME GROUND köti össze, amely az egyetem új közösségi tereinek helyszíne.^[6]

MOME MASTER
Hartmann Gergely az Építészfórumra írt kritikájában így ír a főépület megújulásáról: “A szocialista realista korszak ikonikus hazai emlékét, a Farkasdy Zoltán által tervezett főépületet mind a megbízó mind pedig a két építésziroda a helyet és az intézmény történetét alapvetően meghatározó, identitásképző elemként fogadta el. Megtartották maguknak ugyanakkor a szabadságot, hogy arra egyúttal a kreatív tér- és a formaalkotás terepeként és inspirációs forrásként is tekintsenek.

A 3h által tervezett harmadik ütemben a főépület középfolyosója által meghatározott vonal vált a fő közlekedési és szervező tengellyé. Ebben visszaköszön az eredeti Farkasdy-féle koncepció, aki szintén egy vonalra felfűzött, hármas épület-egységben gondolkodott. Az erre merőleges irányok közül a fő belépési pontot azonban már nem a portikuszos kapu jelöli ki, hanem az új, tölcsérszerű betonfelületekkel kialakított főbejárat. A 3h-t – az építészek saját bevallása szerint is – a portikusz függőleges struktúrája inspirálta arra, hogy mindkét új épületen a klasszikus modern egyik legjellegzetesebb gesztusát, a szalagablakot derékszögben elfordítsák, ami által az új homlokzatokat a függőleges irány határozza meg. A CET által tervezett épületek pedig a tömbszerűség és a lyukarchitektúra átvételével vállalnak – talán nem is tudatos – közösséget a szocreál előddel. […]

A MOME MASTER eddig alulhasznosított pinceszintjébe és tetőterébe kerültek az oktatói helyiségek, illetve az egyetemi menedzsment. Ez utóbbiakról szólva azonban nem kerülhető meg, hogy szóba kerüljön néhány komoly szakmai vitákra okot adó változtatás. A megnövekedett alaprajzi igények befogadása szemlátomást szétfeszítette a ház kereteit. A pinceszinten elhelyezett oktatói termek igényelték a korábbi terepcsatlakozás szintjének lesüllyesztését, hogy ide is jusson természetes fény és szellőzés. A tetőtérbeépítés megfelelő belmagasságához pedig arra volt szükség, hogy fél méterrel megnövekedjen a főbejárati portikusz architrávjának, illetve a főpárkány alatti sávnak a magassága, ami által az épület arányai, és konkrétan a timpanon aránya is érzékelhetően módosult.

A helyi védettség alatt álló Farkasdy-épületnek az építészettörténeti kánonban, és az egyetem történeti folytonosságában betöltött szerepe miatt ez legalábbis vitatható megoldás. Nem segít a helyzeten az sem, hogy úgy épült vissza módosított arányú homlokzat felső része, mintha mi se történt volna. Ennek szóvá tétele éppen azért tűnik jogosnak, mert a tervezők a belső terekben, valamint a Zugligeti útra merőleges szárny meghosszabbításánál máshogyan jártak el: a forma- és anyaghasználattal egyértelműen jelezték, ahol változtatás történt. Ezeken a helyeken a régi és új elemek tisztán megkülönböztethetők egymástól, utóbbiak ráadásul igényes és jól illeszkedő kiegészítések (lépcsőkorlátok stb.). Talán az lett volna igazán méltó, ha a teljes épület rekonstrukciója ebben a szellemben történik, és a külső arányok megváltoztatása helyett legalább a tetőtér beépítése kikerült volna a programból.”^[7]

A korábbi középfolyosós rendszer eltűnt, csupán a folyosófal néhány megmaradt részének lunettaszerű ablakai emlékeztetnek rá. Az egyes évfolyamokhoz tartozó részeket hanggátló üvegfalak választják el egymástól, ezáltal a tereket egyként érzékeltető, összefüggő oktatási zóna alakult ki, viszont minden egység rendelkezik leválasztható vetítőtérrel, valamint egy ún. otthontérrel is, amely az adott csoport saját, intimitást biztosító tere^[8], a terek pedig nem csak befelé, egymásba, de az üvegfalakon keresztül a felettünk található terekbe is nyitnak.^[9]

Elmondható tehát, hogy a MOME MASTER esetében a modern és a régi stílusok együttes alkalmazása lényegi módon igyekszik kifejezni az új intézményi program alapelveit, a nyitottságot és a flexibilitást, valamint az átjárhatóságot és az átláthatóságot.^[10]

Források:
^[1] Dr. Meggyesi Tamás: A XX. század urbanisztikájának története, 2005 [link]
^[2] Körner Zsuzsa – Nagy Márta: Az európai és a magyar telepszerű lakásépítés története 1945-től napjainkig. Budapest, 2006
^[3] Körner Zsuzsa – Nagy Márta: Az európai és a magyar telepszerű lakásépítés története 1945-től napjainkig. Budapest, 2006
^[4] Farkasdy Zoltán, Wikipédia [link] 
^[5] MOME – Épületek. A MOME honlapja. [link]
^[6] Hartmann Gergely: Egyetem a jövőnek. MOME Campus 2.0, Építészfórum, 2019.09.06. [link]
^[7] Hartmann Gergely: Egyetem a jövőnek. MOME Campus 2.0, Építészfórum, 2019.09.06. [link]  
^[8] Hartmann Gergely: Egyetem a jövőnek. MOME Campus 2.0, Építészfórum, 2019.09.06. [link]  
^[9] Zubreczki Dávid – Budapest leglátványosabb egyeteme lett az új MOME Campus. Index.hu, 2019.09.17. [link]
^[10] Hartmann Gergely: Egyetem a jövőnek. MOME Campus 2.0, Építészfórum, 2019.09.06. [link]