József körút 87. lakóépület

A József körút 87. és Üllői út 36. szám alatt építtetett Rumbach Gézáné Thurn Amália háromemeletes sarokházat Petschacher Gusztáv építésszel 1889-től. A bérház eklektikus stílusban épült, melyen az építészre jellemző eredetien megfogalmazott reneszánsz elemek dominanciája figyelhető meg. Ami a homlokzati terveket illeti¹, a József körúti oldal megegyezik a ma is látható homlokzattal, viszont az Üllői úti oldalon vannak eltérések a tervtől. A középrészen található barokkos megjelenésű kapu ma egyszerűbb formát ölt, mely fölött a tetőn pavilon látható.

Az épület József körúti homlokzata öttengelyes, a sarokrész három, az Üllői út felőli homlokzat pedig kilenc. A földszinten és az első emeleten rusztikus, vakolt kváderezés látható. Az első emeleti ablakok itt nélkülözik a díszítőelemeket. Szimpla és ikerablakok váltakoznak végig minden szinten. A második emeleten a díszesebb, szemöldökpárkánnyal ellátott ablakok közt az építész egyik védjegyévé váló kagylódíszes fülkék a római reneszánsz díszítőelemeit idézik. Az ikerablakok fölött női maszkos kartus-díszeket látunk. A harmadik emelet ablakkeretei megegyeznek a második emeletivel, de kartus nélküliek, viszont girlandok díszítik a fehérre meszelt falfelületeket az ablakok között. A sarokrész legmeghatározóbb eleme a második emeleti báboskorlátos erkély, melynek párja az Üllői úti oldalon a kapu fölött helyezkedik el. E fölött pedig a már említett tetőpavilont látjuk.

A sajátos alaprajzú sarokház, mely alkalmazkodóan illeszkedik úgy a határoló utakhoz, mint a szomszédos bérházhoz, két udvarral is rendelkezik. A József körútra néző lakások előszobából, kamrából, konyhából, mellékhelyiségből, fürdőszobából, cselédszobából és három szobából állnak. A legnagyobb a sarokrészben található lakások mérete. Itt a funkcionális helyiségeken kívül öt lakószoba található, plusz egy erkély a második emeleten. Az Üllői útra néző három-három lakáshoz az előszobán, konyhán, mellékhelyiségen, kamrán, fürdőszobán, cselédszobán kívül három szoba tartozik. Az épülettömb bal oldalán elhelyezett lépcsőház közelében mosókonyha van minden emeleten.

A ház lakói voltak a Rumbach család további leszármazottai, így dr. Thurn-Rumbach István is, aki 1924-ig, házasságkötéséig élt a házban. Életéről Pólik Sándor kutatását közöljük: ”1891-ben született Budapesten a Rumbach Sebestyén utca névadójának ükunokája. Középiskolai tanulmányait a fővárosban és Kalocsán végezte. Az első világháborúban a második tiroli császárvadász ezred, majd a második mozgó sebészcsoport kötelékében, az olasz és a román fronton szolgált tábori kórházakban, számos kitüntetést szerzett.

1919-ben avatták orvosdoktorrá, egy rövid ideig mentőorvos volt, majd az I. számú Női Klinika kötelékében dolgozott gyakornokként, később tanársegédként. A nőgyógyászat és a nőgyógyászati műtéttan tárgykörében számos cikket publikált magyarul, de közleményeit német, brit és szovjet szaklapok is szemlézték. 1931-ben a frankfurti orvos kongresszuson mutatta be találmányát, a hordozható, dinitrogén-oxiddal működő fájdalomcsillapító készüléket vajúdó nők számára. 1936 elején egyetemi magántanárrá habilitálták.

1934-1931 között hódolt a sportlövészetnek a margitszigeti lőtéren. Eredményei nem voltak ugyan kimagaslóak, de tevékeny szerepet vállalt a sportlövészet népszerűsítésében.

Több ornitológiai témájú publikációja is megjelent, illetve a Magyar Ornithológusok Szövetsége dísztagsággal jutalmazta, amiért a szövetség kötelékében részt vett a természetvédelmi törvény tervezetének kidolgozásában.

1928-ban az ő kezdeményezésére alakult meg a Magyar Vizsla Club véreb-alosztálya, majd 1931-ben az önálló Magyar Véreb Egylet, amelynek első ügyvezető elnöke lett. A véreb, mint a sebzett nagyvad utánkereséséhez nélkülözhetetlen vadászeb tartásának népszerűsítése, kiállítások, tanfolyamok tartása, versenyek szervezése volt az egyesület célja. 1929-ben a korban hiánypótló szakkönyvet írt A véreb, tenyésztése, nevelése és tanítása címmel. A Magyar Véreb Egylet kötelékében végzett munkán túl vezetőségi tag volt több vadászati érdekvédelmi szervezetben.

1938-ban betegség támadta meg a tüdejét. Először Mátraházán gyógykezelték, ekkor rendezte sajtó alá az Erdélyi szarvasok és medvék nyomában című elbeszéléskötetét, amely 1941 végén jelent meg, és máig az egyik legkiválóbb kárpáti vadászkönyv. (Kötete megjelenéséig a Kittenberger Kálmán által szerkesztett Nimród közölte elbeszéléseit és szakcikkeit.)

1941 végétől Svájcban, a Schatzalp szanatóriumban kezelték, több alkalommal is. 1948 júniusában hunyt el Ticino kantonban, Losonéban. Leszármazottai nincsenek.

A 2021 őszén, Budapesten megrendezett ”Egy a természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás központi pavilonjában a magyar vadászat olyan halhatatlanjai között, mint Fekete István, Széchenyi Zsigmond, Bársony István, Kittenberger Kálmán vagy Nadler Herbert, az ő szobra is látható volt, azonban e szobor pusztán ideiglenes jelleggel, mindössze húsz napra állított számára emléket.”