Bródy Sándor utca 14. lakóház

Ha ránézünk a Degenfeld-palotaként ismert sarki épületre, nem gondolnánk, hogy valójában két házat rejt két udvarral, de átjárással: egy főúri palotát és egy bérházat. A kapun belépve tárul szemünk elé a különbség: egy díszes és egy kevésbé díszes udvar, lépcsőház, melyet összeköt a kocsiszín. A bérházba 1910-ben “villamos személyfelvonót” szereltek. Dégenfeld-Schomburg Imre vejének, Tisza Kálmánnak otthonából nem kellett messze mennie a képviselőházig. Talán a lovakat sem kellett befogni…

Építéstörténet

A saroképület, melynek Bródy Sándor utca felőli oldala palotának, Puskin utcai folytatása pedig bérháznak épült, Ybl első kettős funkciójú épületeinek egyike. A Nemzeti Múzeum körül kialakuló mágnásnegyed arisztokratái szívesen építtettek Ybl Miklóssal, a kor legfelkapottabb építészével.

Az épülettel szemben 1873-ban már állt a Festetics-palota (1862–1865), amely szintén Ybl-tervek szerint épült. Ebben az időszakban Steinbach Alajos kereskedő földszintes háza volt a Degenfeld-palota helyén, ahogy egy korabeli képeslapon láthatjuk. Degenfeld Imre azonban már Zaitz Józseftől és feleségétől Gutz Borbálától vásárolta meg a telket.^[1]

Az építésre a felkérést Ybl Miklós 1872-ben kapta meg, s be is nyújtotta tervét egy “összetolt” kétemeletes palotára és háromemeletes bérházra^[2], azt azonban a városi tanács elutasította. Ybl átdolgozta a terveket, mindkét irányban háromemeletesre tervezve a sarokházat – olaszországi tapasztalatain is alapulva – historizáló neoreneszánsz palotaként és bérházként. Az épület visszafogottan simul az utca frontjába.

Gróf Degenfeld Schomberg Imre

Az építkezés 1873-ban meg is kezdődött, s 1874-ben a lakhatási engedélyt is kiadta a tanács^[3]. Sajnos kevés a korhű dokumentum, amiből részletesen megismerhetnénk a ház építésének történetét. Az Ybl-tervek is hiányosak. A mesteremberekről pedig szinte semmit nem tudunk, csak az építőmester neve ismert. Ugyanakkor az udvari vas tartóoszlopok erősen hasonlítanak a szintén Ybl által tervezett Ganz-ház oszlopaira, amelyekről sajnos nincs információnk, hol készülhettek.^[4] A főlépcsőház díszes korlátja viszont majdnem megegyezik az Oetl Antal katalógusában megtalálható mintával.^[5] A palota festési-mázolási munkáit a Budapester Bau-Zeitung tanúsága szerint Ehrlich Miklós végezte, aki a Fechtig-házban is dolgozott.^[6]

Az épület leírása

A Bródy Sándor utcára hét, a Puskin utcára tizenöt tengellyel néző épületegyüttes kettős célt szolgált. Részben kielégítette a nagyvonalú főúri igényeket, részben pedig a bérlakások kiadása csökkentette a fenntartási költségeket. A bejárat és a lépcsőház is különálló, két külön udvarral. A Bródy Sándor utcai 31,5 méter hosszú homlokzat közepén található a palota annak idején kocsibehajtóként is használatos – fából faragott, de mai állapotában nem eredeti – kapuja. A bérház keskenyebb bejárata a két épületrész közös, 58 méter hosszú, Puskin utcai homlokzatának északi végétől számítva harmadik földszinti^[7] tengelyében nyílik. A kapuszárnyak anyaga itt szintén fa. Mindkét bejárat fölött az első emeleten tardosi vörös tömött mészkőlemezű erkély található. Azonban az erkélyeknél is látszik a funkcióbeli különbség: míg a palota erkélyének esetében bábos kőmellvédet látunk, a bérházé vaskorláttal rendelkezik. A Puskin utcai oldalon lévő pincelejárókat 1941-ben alakították ki.^[8]

A főpárkány magassága 22,5 m. Az első emelet jóval alacsonyabb a földszintnél, fölötte erősebben kihangsúlyozott párkánnyal összekapcsolva.  A második és harmadik emeleten tovább csökken a szintmagasság. Az ablakok egyenes záródásúak, eredetileg nagy részük T alakban tagolva. A harmadik emeleten azonban kereszt tagolásúak. Az ilyen szempontból kiemelt második emelet ablakai szegmensíves szemöldökpárkánnyal és kőbábos mellvéddel díszítettek. Az eresz alatti koronapárkány erősíti a palotajelleget.^[9]

A két udvar különbözik egymástól. A Bródy Sándor utcai kapun belépve szembetűnik a két nagy félköríves faajtó, az egyik az udvarokat összekötő kocsiszíné. A másik ajtó az összekötő folyosót rejti. Bal oldalon díszes lépcsőház vezet a főúri lakosztályokba, márványlépcsővel, mozaikpadlóval, kandeláberekkel, márványnak tűnő oszlopokkal, de csak a második emeletig. Lakók visszaemlékezései szerint a világháború során a tulajdonosok úgy védték meg a réz kandelábereket, hogy azokat feketére festették.^[10] A vasszerkezetű lépcsőkorlátok és az udvari függőfolyosók korlátjai mívesek. Ybl zseniálisan alkalmazta a vasszerkezettel (vasoszlopokkal) alátámasztott folyosókat az udvar Bródy Sándor utcai oldalán úgy, hogy azok nemcsak hasznosak, de az épület díszei is legyenek. Az udvari földszinti ablakok félköríves kialakításukkal eltérnek az emeletiektől. A falakon lévő fülkék talán szobrokkal díszítették valaha az udvart. Mindkét udvarban kőkutat találunk.

Ma is látható a kocsiszín melletti rámpás lejárat a pincébe, ahová a lovakat vezették el a bérház udvarában kialakított istállóba, így azok nem zavarták a főurakat.^[11] A lakók elmondása szerint ma is látható az itatókút. A lakásokhoz tartozó pincerekeszek is itt találhatók. Mindkét udvarból csigalépcső vezet pincétől a padlásig. Ezek valószínűleg cselédlépcsőként szolgáltak.

A bérház lépcsőháza és udvara kevésbé díszes, mint a palotáé. Fedett kapubejáró vezet a jobboldali lépcsőházhoz, ahová 1910-ben a háztulajdonos, herceg özv. Odescalchi Gyuláné villamos személyfelvonót szereltetett.^[12] A lépcsőház padlója mozaikkal burkolt. A lift mögötti fali díszítést lefedve védik. A két épületrész között emeletenként átjáró van. A palota harmadik emelete is csak ebből a lépcsőházból közelíthető meg. A lakások a bérházban három-négyszobásak voltak, a harmadik emeleten pedig a családi gazdaságokkal foglalkozó irodák és az irattár kaptak helyet.^[13]

Az épület az évek során csak kisebb átalakításokon esett át. A levéltári iratok szerint 1925-ben az első emeleten (Hadik János lakása), 1941-ben pedig a másodikon történt átalakítás, amikor a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete költözött a házba. Az 1950-es évek államosítása során a lakások nagy részét társbérletesítették, s a 60-as években is történtek lakásátalakítások.^[14] A II. világháborúban állítólag bomba robbant az udvaron és az 1956-os forradalomban is sérült a homlokzat. 1951-ből egy engedély található Budapest Főváros Levéltárában „a III emeletes bérház vasbeton főpárkányának építésére”, melyet a VIII. ker. Építőipari és Tatarozó Vállalatnak adtak ki^[15]. 1960-ban egy Esti Hírlapban közzétett válaszban – „Intézkedtünk” címmel – a VIII. kerületi Tanács a háború és az 1956-os épület- és homlokzati sérülések helyreállítását a későbbiekre ígérte^[16]. Állítólag 1962-ben is történt a házban tatarozás. Az épület 1996-ban kapott műemléki védelmet. A Műemlékvédelmi Szemle 1998. évi felsorolásában is szerepel a felújítása^[17].

A rendszerváltás után a lakók 1992-ben vehették meg lakásaikat. Az épület 1996-ban kapott műemléki védelmet. 2014-ben egy sikeres pályázat útján megvalósíthatóvá vált a homlokzat felújítása, amely során az épület mai külső színezését is elnyerte.^[18]

Az építész

Ybl Miklós a XIX. század meghatározó magyarországi építésze. Középületei – főként Budapesten – ma is vonzzák a külföldi és hazai látogatókat.

A székesfehérvári kereskedő fia, aki apja nevét kapta, 1814. április 6-án született.  A család felmenői osztrák származásúak. Ybl rajztehetsége korán megmutatkozott, így szülei 1825-ben Bécsben taníttatták, majd az ottani cs. és kir. Polytechnikai Intézet hallgatója lett, s 1831-ben fejezte be műegyetemi tanulmányait. Hazatérte után Pollack Mihálynál szerzett gyakorlatot, 1836-ig rajzolóként dolgozott. Pollack irodája után az Ausztriából Magyarországra költözött Koch Henriknél vállalt rajzolói munkát, előbb Pesten, aztán Bécsben is. Koch 1836-ban Prágába küldte a fiatal Yblt egy villa-palota építésvezetésére. 1840-ben viszont Ybl már Münchenben képezte tovább magát a királyi Művészeti Akadémián. Münchenben azonban nem állt meg, további külföldi gyakorlatokat szerzett Itália-szerte, és nagy hatással volt rá az ottani építészet.

Hazatérte után saját lábra kívánt állni: Pollack Ágostonnal, Pollack Mihály fiával társult. Az együttműködés rövid ideig tartott, 1843-tól Ybl már egyedül kapta megbízásait.^[19]

Műveit felsorolni is nehéz, de ki kell emelni Budapesten az Operaházat, a Szent István Bazilikát, a Fővámpalotát – ma a Corvinus Egyetem épülete –, a Várkert Bazár együttesét. Vidéki templomai közül talán legismertebb a fóti templom. Számos főúri kastélyt, városi palotát tervezett, amelyek közül néhány ma már középület, mint a Pollack Mihály téri Festetics-palota, ahol az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem működik.

Józsefváros Palotanegyedében Ybl számos épületet tervezett. A Nemzeti Múzeum felépülése után rohamos fejlődésnek indult a környék. Egymást érték a főúri építkezések, mint pl. a Károlyiak házai, a Festetics-palota, de a mai Bródy Sándor utcában felépült a Képviselőház (ma Olasz Intézet), vagy a mai Pollack Mihály téren a már nem létező Nemzeti Lovarda épülete.^[20]

Ybl ezenkívül tervezett üvegházat (Alcsútdoboz), fürdőtelepet és színházat (Balatonfüred), a budapesti Állatkert egyes épületeit, síremlékeket (pl. Ganz Ábrahám, Batthyány Lajos síremléke), szobortalapzatot (Eötvös József szobra). A nagy léptékű megbízások mellett 1886-ban ő tervezte a Magyar Mérnök- és Építész egylet ezüstcsengőjét az osztrák társegylet számára.^[21]

Az Építész Egylet létrejöttében is tevékenyen vett részt, 1882-ben Ybl 50 éves működésének alkalmából nagyszabású ünnepséget rendeztek.^[22]

Életét betegen, 1891. január 22-én fejezte be otthonában, a Kálvin téri Első Pesti Hazai Takarékpénztár bérházában, amelyet szintén ő tervezett. Ma már ez az épület sem áll.

Az építőmester

Az Ybl Miklós-tervezte épületek sokaságának kivitelezője Wechselmann Ignác volt, akárcsak a Degenfeld-palotának. A porosz-sziléziai származású építőmester a lengyelországi Mikołówban született 1828. szeptember 22-én. Berlinben és Bécsben folytatott építészeti tanulmányokat, ahol megismerkedett Ludwig Förster bécsi építésszel Amikor Förster elnyerte a pesti Dohány utcai új zsinagóga tervezését, Wechselmannt bízta meg az építésvezetéssel.^[23] A mester 1856-ban Pestre költözött, ahol aztán Ybl Miklóssal először a Festetics-palota építésén dolgozott.^[24] A későbbiekben az ő kivitelezésében épült meg a Fővámpalota (ma Corvinus Egyetem), a Várkert Bazár, a Szkalnitzky-tervezte Egyetemi Könyvtár, de a Múzeum utca 17-ben épült Károlyi–Csekonics-palota is. Tevékenységéért 1886-ban Vaskorona-renddel tüntették ki, majd lovagi címet kapott.

A század vége felé szemének romlása, majd vaksága megakadályozta további tevékenységét. Gyermeke nem lévén, feleségével, Neuschloss Zsófiával alapítványt hoztak létre a Vakok Intézete számára. Halála (1903. február 17.) után 1905–1908 között ebből épült fel a mai Mexikói út 60.-ban működő tanintézet, amelyet azonban 1926-ban eladtak, s a Wechselmann-féle Vakok Intézete a Bethlen térre költözött.

Végrendeletében további kétmillió koronát hagyott tanítók segélyezésére, felerészben keresztény, felerészben zsidó tanítók javára.^[25]

A Salgótarjáni úti zsidó temetőben lévő síremlékét Alpár Ignác tervezte.

Az építtető és családja

A Bródy Sándor utca 14. alatti palotabérházat az Erdőszádán született gróf Degenfeld-Schomburg (néhol Schonburg, Schomberg) Imre Kristóf (1810–1883) építtette, aki a Főrendiház tagjaként a szűk körű nagybirtokos arisztokráciához tartozott.

1848-ban Szabolcs vármegye főispánja lett. A forradalom kitörése után azonnal csatlakozott Kossuthoz, s az egyik leghíresebb szervezője lett a hadseregnek. Tevékenységéért halálra ítélték, de végül Haynau megkegyelmezett neki. 1860-tól 1883-ig a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka volt. Mikszáth Kálmán „roppant takarékos, rettentő kálvinista és nagyon nagy hazafi”-ként jellemezte.^[26]

Felesége beökönyi Bek (Beck, Bekk) Paulina Zsuzsanna volt. Öt gyermekük^[27] született: az első, Gusztáv (1835–1896), főrendiházi tag lett, a négy lányuk pedig ismert arisztokratákhoz ment feleségül. Anna (1836–1925) herceg Odescalchi Gyulához, Ilona (1839–1913) gróf Tisza Kálmánhoz, Berta (1843–1928) báró Podmaniczky Gézához, míg Emma (1844–1901) gróf Károlyi Tiborhoz. Bertát az első magyar amatőr csillagásznőként tartják számon.^[28]

Tisza Kálmán (1830–1902) 1860-ban vette feleségül Degenfeld-Schomburg Ilonát.^[29] Kormányzása idején (1875–1887) már a palota lakói voltak, de miniszterelnökké választása után Budára, a miniszterelnöki palotába költözött át a család.^[30]

Tisza a magyar történelem leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfője volt. Kormányzása idején megerősödött az új dualista államszerkezet, kiépültek a kapitalizmus intézményes és jogi keretei. Magyarország, s benne az egyesített Budapest addig nem látott fejlődésnek indult.

Halálakor a palota második emeletén ravatalozták fel. A gyászszertartásról a Pesti Hírlap három oldalon számolt be: „A falakat sürü fekete kárpit födte. A bejárástól kezdve föl az épület második emeletéig minden mély, fekete gyászba volt huzva. A komorságot csak a sok délszaki növény és a százakra menő koszorúk enyhiték, különböző szinü szalagjaikkal”.^[31]

Későbbi tulajdonosok, lakók, vállalkozások

1883-ban apja után a palotát Odescalchi Gyuláné Degenfeld Anna örökölte. Innen ismert Odescalchi-palotaként is az épület.

A palotában élő családon kívül a Képviselőház közelsége is vonzóvá tette a bérházat a vidéki képviselők számára, hogy ott béreljenek lakásokat. Így a lakók között találunk főrendházi tagokat, képviselőket, mint pl. gróf Hunyadi Imrét, gróf Sztáray Nepomuk Jánost, báró Szentkereszty Bélát, gróf Dessewffy Miklóst, gróf Zichy Annát, Meszlény Pál képviselőt és persze a családtagokat, Odescalchi Gézát, Bélát, Lászlót, Tisza Lászlót, Podmaniczky Gézát. De lakást béreltek mérnökök, egyetemi tanársegéd, orosz főkonzul, koronaőr is. Nem beszélve azokról, akik házmesteri vagy kapus feladatokat láttak el, nekik külön lakásuk volt.^[32] A főúri családok a második világháború után elköltöztek, az Odescalchiak külföldre menekültek.

A háború után, az ‘50-es években a ház egyik ismert lakója volt Török Erzsi népdalénekes.

Már a háború előtt találunk azonban a házban működő intézményeket is. 1941-ben a MABI (Magánalkalmazottak Biztosító Intézete) költözött a palotába. A háború után, 1946 és 1948 között ide volt bejelentve a Szabó Dezső Népi Kollégium, 1945-től 1948-ig  pedig itt székelt a Nemzeti Parasztpárt VIII. kerületi szervezete.  Az 1950-es években ebben a házban működött az Építészeti Tanács könyvtára^[33], majd az Építésügyi Minisztérium Műemléki Csoportja, valamint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szovjet gyűjteménye^[34]. Ebben az időben már fogorvos is hirdette itt magát a budapesti újságokban, és ma is találunk rendelőt a Puskin utcai bérházban.

1992-ben a palota földszintjét átalakították a Fővárosi Oktatástechnológiai Központ (FOK) számára, amely itt kezdte meg működését.^[35] A FOK Forrásközpont ma is a bérházban működik.

Egyéb érdekességek

A korabeli újságok szíves-örömest foglalkoztak az arisztokrácia viselt dolgaival, jótékonykodásaikkal, bálozásokkal, esküvőkkel. És persze szívesen „teregették a szennyest” is. Így beszámoltak Degenfeld Gusztáv fiának, ifjabb Degenfeld-Schomburg Imrének Fedák Sári iránti érzelmeiről, majd a család által „a forgalomból való kivonásáról”, gondnokság alá helyezéséről, s szanatóriumba küldéséről: „Ismételten híre járt, hogy Degenfeld-Schomburg Imre újtéglási nagybirtokos, az ismert és nagy népszerűségnek örvendő gavallér feleségül veszi Fedák Sárit, a népszerű primadonnát. A hírt megcáfolták és Degenfeld gróf szanatóriumba vonult. Degenfeld gróf mihamar kikerült a szanatóriumból, de ugyanakkor gondnokság alá helyezték. Ma aztán a budapesti törvényszék megszüntette a Degenfeld-Schomburg Imre gróf téglási nagybirtokos és főrendiházi tag ellen elrendelt volt gondnokságot.”^[36]

Hajdútéglás, Gróf Dégenfeld kastély
 

^[1] Dubniczky Zsolt: A pesti mágnásnegyed kialakulása. Doktori disszertáció. ELTE Bölcsészettudományi Kar, Történelemtudományi Doktori Iskola, Budapest, 2012. p. 127. [link]

^[2] Budapest Főváros Levéltára, Pest szabad királyi város tervei (1786-1873) HU BFL XV.17.b.312 – 1279/1872 [link]

^[3] Ybl Ervin: Ybl Miklós. Terc Kiadó, Budapest, 2014. p. 111.

^[4]  Hidvégi Violetta: A nagy építész „kis épületei” Pest és Buda építési hatóságainak dokumentumaiban, In: Ars Hungarica, 2014. 40. évf. 4. sz. pp. 509–519. [link]

^[5] Bencze Géza: Az Oetl-féle vasöntöde története. Öntödei múzeumi füzetek 9., Budapest, 2002. p. 11. [link]

^[6] Die Andreisserarbeiten im Graf Degenfeld’schen Palais. Budapester Bau-Zeitungm 1875. Jg. 4. Nr. 35.

^[7] A földszint egy tengellyel kevesebbet számlál az emeleteknél, mivel a kapu a harmadik és negyedik emeleti tengelyek között található.

^[8] Budapest Főváros Levéltára, Építési Ügyosztályok tervtára, HU BFL XV.17.d.329 – 36528

^[9] Halász Csilla, Őrfi József, Viczián Zsófia: Ybl összes. 2. átdolgozott kiadás. Látóhatár Kiadó, Budapest, 2015. pp. 100–103.

^[10] Gombosné Kegyes Margit szóbeli közlése.

^[11] Ritoók Pál: Degenfeld-Schomburg Imre gróf palotabérháza, 1872–1874. In: Hidvégi Violetta – Marótzy Katalin (szerk.): Ybl-épületsorsok az Unger-háztól a Kálvin térig, Budapest, 2014. pp. 145–160.  [link]

^[12] BFL XV.17.d.329-036528

^[13] Degenfeld-Odescalchi-palota. Kézirat. Összeáll. Endrey Gyuláné, Gombosné Kegyes Margit a Kulturális Örökségnapokra. 2014.

^[14] Budapest Főváros Levéltára, Építési Ügyosztályok tervtára, HU BFL XV.17.d.329 – 36528

^[15] Simonffyné Asztalos Éva: Építéstörténeti kutatási dokumentáció az utcai homlokzatok felújításának örökségvédelmi hatósági engedélyéhez. Budapest, 2013. p. 22.

^[16] Esti Hírlap, 1960. 5. évf. 276. sz. p. 3.

^[17]  Ivicsics Péter (összeáll.): Műemlékfelújítások- és helyreállítások 1998-ban, In: F. Mentényi Klára (főszerk.): Műemlékvédelmi Szemle, 2000. 10. évf. 1-2. sz. p. 275.

^[18] Simonffyné Asztalos Éva: Építéstörténeti kutatási dokumentáció az utcai homlokzatok felújításának örökségvédelmi hatósági engedélyéhez. Budapest, 2013. p. 22.

^[19] Ybl Ervin: Ybl Miklós. Terc Kiadó, Budapest, 2014. p. 285.

^[20] Bagi László: Ybl 200 – a legszebb épületek nagyképen. We Love Budapest, 2014. július 22.  [link]

^[21] Ybl Ervin: Ybl Miklós. Terc Kiadó, Budapest, 2014. p. 277.

^[22] Ybl Ervin: Ybl Miklós. Terc Kiadó, Budapest, 2014. p. 272.

^[23] Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár – Hungarian Jewish Museum and Archives Facebook-oldal, 2021. február 3. [link]

^[24] Nagy László Bálint: Velük indult Budapest világvárossá fejlődése – 150 éves fénykép mesél a városépítőkről. PestBuda.hu, 2021. december 22. [link]

^[25] Wechselman Ignác szócikk, Wikipédia. [link]

^[26] Kissné Szűcs Mariann: Gróf Dégenfeld Imre. Baktalórántháza Város hivatalos weboldala, 2017. október 27. [link]

^[27] Barabás Miklós: A Degenfeld család. [link]

^[28] Kálmán Attila: Gróf Degenfeld-Schonburg József (1847–1927) élete és munkássága. In: Dr. Bazsa György – Jenei Zsuzsa (szerk.): Gróf Degenfeld-Schomberg József„az egyetem létesítésének legjobb munkása”. Debrecen, 2022, p. 20.

^[29] Tisza Kálmán (miniszterelnök) és Degenfeld-Schonburg Ilona házasságkötése (Nyírbakta, 1860. július 21.) Múzeum Antikvárium honlapja. [link]

^[30] Különfélék. Pesti Napló, 1875. 26. évf. 244. sz. p. 2.

^[31] Pesti Hírlap, 1902. 24. évf. 84. sz. pp. 1-3.

^[32] Budapesti lakcímjegyzékek, telefonönyvek

^[33] Magyar Nemzet, 1953. 9. évf. 280. sz. p. 8.

^[34] Hírek. Esti Budapest, 1954. 3. évf. 115. sz. p. 5.

^[35] Iskolakultúra, 1999. 9. évf. 4. sz. p. 119.

^[36] Magyar Nemzet, 1906. 25. évf. 103 sz. p. 6.