Programs of the house

Kecske utca 30. - Városi Házak

+7
  • Parcel Number:

    14729
  • Second address:

    Bécsi út – Doberdó út – Végvár utca – Nagyszombat utca által határolt tömb
  • Photo:

    Polinszky Tibor
  • Research:

    Orova Melinda (2021)
  • Volunteers:

    Pribeli Dorina, Szalay György, dr. Marczi Mariann, Budai Réka, Jászay Pál, Dr. Várkonyi Tibor (2021)

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Az épületek
Az első világháború után kialakult lakáshiányt részben a XIX. század második felében - a kiegyezés után - zajló gyors gazdasági fejlődés indította be, mely hatalmas tömegeket vonzott a fővárosba. Emellett az első világháború alatt szinte teljesen szünetelő építőipari tevékenységek, valamint a nagy számú országon belül és a trianoni békeszerződés után határokon túlról történő vándorlás is tovább növelte a budapesti lakásínséget.[1]

A kialakult helyzet az 1920-as években az államot egyre nagyobb szerepvállalásra kényszerítette. Ennek keretében többek között a főváros 1927-ben 5 bankintézetet bízott meg összesen 2800 lakás építésével. A megállapodás keretében az építési költséget a fővárosnak a lakbérek 25-32 éven át tartó megfizetésével kellett törlesztenie a bankok felé. Ezen program keretében épült az Angol-Magyar Bank finanszírozásával a Bécsi út – Doberdó út – Végvár utca – Nagyszombat utca által határolt, (Bécsi úti) Városi Házak néven ismert épülettömb is.[2]


A Bécsi úti Városi Házak (1929)
Kép forrása: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár - Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01479512]

Az épületeket Hikisch Rezső (1876-1934) és társa, ifj. Paulheim Ferenc (1898-1974) tervezte. Eredetileg 5 ház készült el, amelyekben 460 lakás és 34 üzlet kapott helyet. A lakások közül 59 egyszobás, 178 kétszobás és 124 kétszobás fürdőszobával, a 95 háromszobás, valamint a 4 négyszobás fürdővel és mellékhelyiséggel is rendelkezett. A korabeli fotók alapján az épületek eredetileg földszint + 3 vagy 5 szintes kialakítással készültek el a lejtős terepre, égetett agyagtégla falazattal és vastartók közti síktégla födém szerkezettel. A belső közlekedést függőfolyosók biztosították. Az épületek kialakítása során magasabb költségkeret (40 pengő/m3) állt rendelkezésre, mint a többi bank által finanszírozott lakásépítéseknél, emiatt majdnem minden lakáshoz tartozott cselédszoba is. A szobák parkettaburkolatot, míg az egyéb helyiségek és a függőfolyosó márványmozaik lapburkolatot kapott. Az ötszintes épületekben felvonókat is elhelyeztek.[3]

Az eredeti állapotokhoz képest a mai házakon megfigyelhető, hogy szintráépítéssel bővítették őket, illetve az eredetileg magastetős kialakítás helyett a Kecske és Végvár utcai épületek lapostetővel vannak fedve. Az épületek homlokzati kialakítása neoklasszicista jegyeket mutat. A Bécsi úti épületek bejáratát ión oszlopok szegélyezik. Az összes épületen megjelenik fő motívumként a homlokzatokon végigfutó meanderminta, a virágos szalagok és a timpanonok.

Az építészek egyike, Hikisch Rezső
Hikisch Rezső (1876-1934) építészeti tanulmányait a felső építőipari iskolában kezdte. Ezt követően Ray Rezső építészeti irodájában szerzett gyakorlatot, majd a drezdai művészeti akadémián folytatta tanulmányait. 1899 és 1901 között Theodor Fischer mellett dolgozott Münchenben, később Párizsban és Olaszországban is tapasztalatot szerzett. 1905-ben önálló irodát nyitott Budapesten, 1919-ben a Tanácsköztársaság idején műegyetemi tanári kinevezést kapott, ahol magyarországi műemlékek feltárásával, felmérésével foglalkozott.[4]


Hikisch Rezső portréja
Kép forrása: Nemzeti Örökség Intézete [Hikisch Rezső szócikk]

Képek forrása: Schuler Dezső, dr.: Budapest székesfőváros 1927. évi kislakásépítkezése. In: Magyar Építőművészet, 1928. 27. évf. 3. szám, pp. 24-26. [ARCANUM]


Szemelvény forrása: Pesti Napló, 1926. 77. évf. 171. sz. p. 20. [ARCANUM]

Pályafutása során számos tervpályázaton indult (pl. 1905 és 1907 - Szabadságharc-szoborpályázat,[5] 1906 - szegedi Fogadalmi templom pályázata[6]) és volt eredményes, azonban munkái közül kevés valósult meg. Ismertebb munkái a kiskunhalasi városháza, színház és szálloda (1908), a budapesti Astoria Szálló Magyar utcai szárnya (1913), az Erzsébet királyné-emlékmű tempiettója (1932, már nem áll), a soproni Hűségkapu.[7] Lakóépülettervezési munkái közül a Városmajor u. 32. alatti bérház (1925 körül) és a Bécsi úti Városi Házak (1928) emelhetők ki.

1934-es halálakor a Nyugat folyóiratban Farkas Zoltán az alábbi szavakkal emlékezett meg építészeti stílusáról:

| „...E század elején tünt fel abban az időben, amidőn a magyar építészet még nyakig elmerült a történelmi stílusok szolgai utánozgatásában és nagyon hijával volt egyéni tervező tehetségeknek. Hikisch külföldön tanult, ahol akkoriban már erősen megnyilvánult az a törekvés, hogy merő utánzás helyett új építészeti stílus alakuljon ki. Ezek a vágyak nem hoztak magukkal olyan radikális szakítást a multtal, mint napjaink teljesen leegyszerűsített építőművészete, de már sokat elhagytak az élettelenekké vált hagyományokból, egyszerűbb eszközökkel akartak hatást kelteni, a díszítésben szakítottak a barok mozgalmasságával, vagy az álgótika aprólékosságaival. Hikischt azok az áramlatok nyerték meg, amelyekben némi klasszicizálás volt érezhető: egyszerű, nyugodt, derűs, könnyen áttekinthető épületképeket alkotott… Nem maradt utána nagy kiterjedésű és korszakos változást jelentő munkásság. De néhány derüsen mosolygó, könnyen áttekinthető és finoman beosztott építménye megőrzi azok között emlékét, akik e század elején az epigonkodásban és történelemieskedésben elmerülő magyar építőművészetet új és igazibb útakra akarták vezetni.”[8]

A helyszín további érdekességei
Az épülettömb a római kori Aquincum katonavárosának déli határán áll. A Bécsi út vonalában a rómaiak főként temetkeztek (pl. Bécsi út 68-84.),[9] de téglakészítő műhelyek maradványai (Bécsi út 120.) is előkerültek a környéken.[10]


Keménykalap és krumpliorr (1978, részlet).
Háttérben a Városi Házak.
Videó forrása: YouTube [Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum]

A Bécsi út ezen tömbje az egykori Újlak település északi határán állt. A 18. századtól kezdve Újlak és Óbuda a budapesti téglagyártás egyik fellegvára volt. A mai Bécsi út 88-92. alatti telken az 1700-as évek közepétől zajlott téglagyártás: 1741-ben Hörger Antal, később Jálics Kristóf, majd az 1820-as években a Kunewalder (Kunwald) család téglavető üzeme állt itt. 1869-ben megalakult az Újlaki Tégla és Mészégető Rt., amely megvette Kunwald Jakab téglagyárát és a hozzá tartozó kőbányákat. A téglagyártás és mészégetés egészen a század végéig zajlott a gyárban, egészen addig, míg 1908-ban az agyagbánya területét át nem adták a fővárosnak.[11]

Az épülettömbtől északra eső terület a 18. században temetőként működött. A temetőben 1811-ben felállított vörösmárvány feszületet (Held Frigyes alkotása) a temető 1924-es felszámolása után, 1932-ben helyezték át a Kecske utcában kialakított térre, a Városi Házak központi helyére.[12]

1973-ban a tömb a Keménykalap és krumpliorr című ifjúsági filmsorozat fő forgatási helyszíneként szolgált. A Csukás István azonos című regénye alapján készült műben a Vadliba őrs és Bagaméri („aki a fagylajtját maga méri”) kalandjait követhetjük végig.[13]

Events of the house