A ház programjai

Bécsi út 88-92. [(Bécsi úti) Városi Házak]

+7
  • Helyrajzi szám:

    14729
  • Második cím:

    Bécsi út – Doberdó út – Végvár utca – Nagyszombat utca által határolt tömb
  • Fotó:

    Polinszky Tibor
  • Kutatás:

    Orova Melinda (2021)
  • Önkéntesek:

    Pribeli Dorina, Szalay György, dr. Marczi Mariann, Budai Réka, Jászay Pál, Dr. Várkonyi Tibor (2021)

Leírás

Az épületek
Az első világháború után kialakult lakáshiányt részben a XIX. század második felében - a kiegyezés után - zajló gyors gazdasági fejlődés indította be, mely hatalmas tömegeket vonzott a fővárosba. Emellett az első világháború alatt szinte teljesen szünetelő építőipari tevékenységek, valamint a nagy számú országon belül és a trianoni békeszerződés után határokon túlról történő vándorlás is tovább növelte a budapesti lakásínséget.[1]

A kialakult helyzet az 1920-as években az államot egyre nagyobb szerepvállalásra kényszerítette. Ennek keretében többek között a főváros 1927-ben 5 bankintézetet bízott meg összesen 2800 lakás építésével. A megállapodás keretében az építési költséget a fővárosnak a lakbérek 25-32 éven át tartó megfizetésével kellett törlesztenie a bankok felé. Ezen program keretében épült az Angol-Magyar Bank finanszírozásával a Bécsi út – Doberdó út – Végvár utca – Nagyszombat utca által határolt, (Bécsi úti) Városi Házak néven ismert épülettömb is.[2]


A Bécsi úti Városi Házak (1929)
Kép forrása: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár - Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01479512]

Az épületeket Hikisch Rezső (1876-1934) és társa, ifj. Paulheim Ferenc (1898-1974) tervezte. Eredetileg 5 ház készült el, amelyekben 460 lakás és 34 üzlet kapott helyet. A lakások közül 59 egyszobás, 178 kétszobás és 124 kétszobás fürdőszobával, a 95 háromszobás, valamint a 4 négyszobás fürdővel és mellékhelyiséggel is rendelkezett. A korabeli fotók alapján az épületek eredetileg földszint + 3 vagy 5 szintes kialakítással készültek el a lejtős terepre, égetett agyagtégla falazattal és vastartók közti síktégla födém szerkezettel. A belső közlekedést függőfolyosók biztosították. Az épületek kialakítása során magasabb költségkeret (40 pengő/m3) állt rendelkezésre, mint a többi bank által finanszírozott lakásépítéseknél, emiatt majdnem minden lakáshoz tartozott cselédszoba is. A szobák parkettaburkolatot, míg az egyéb helyiségek és a függőfolyosó márványmozaik lapburkolatot kapott. Az ötszintes épületekben felvonókat is elhelyeztek.[3]

Az eredeti állapotokhoz képest a mai házakon megfigyelhető, hogy szintráépítéssel bővítették őket, illetve az eredetileg magastetős kialakítás helyett a Kecske és Végvár utcai épületek lapostetővel vannak fedve. Az épületek homlokzati kialakítása neoklasszicista jegyeket mutat. A Bécsi úti épületek bejáratát ión oszlopok szegélyezik. Az összes épületen megjelenik fő motívumként a homlokzatokon végigfutó meanderminta, a virágos szalagok és a timpanonok.

Az építészek egyike, Hikisch Rezső
Hikisch Rezső (1876-1934) építészeti tanulmányait a felső építőipari iskolában kezdte. Ezt követően Ray Rezső építészeti irodájában szerzett gyakorlatot, majd a drezdai művészeti akadémián folytatta tanulmányait. 1899 és 1901 között Theodor Fischer mellett dolgozott Münchenben, később Párizsban és Olaszországban is tapasztalatot szerzett. 1905-ben önálló irodát nyitott Budapesten, 1919-ben a Tanácsköztársaság idején műegyetemi tanári kinevezést kapott, ahol magyarországi műemlékek feltárásával, felmérésével foglalkozott.[4]


Hikisch Rezső portréja
Kép forrása: Nemzeti Örökség Intézete [Hikisch Rezső szócikk]

Képek forrása: Schuler Dezső, dr.: Budapest székesfőváros 1927. évi kislakásépítkezése. In: Magyar Építőművészet, 1928. 27. évf. 3. szám, pp. 24-26. [ARCANUM]


Szemelvény forrása: Pesti Napló, 1926. 77. évf. 171. sz. p. 20. [ARCANUM]

Pályafutása során számos tervpályázaton indult (pl. 1905 és 1907 - Szabadságharc-szoborpályázat,[5] 1906 - szegedi Fogadalmi templom pályázata[6]) és volt eredményes, azonban munkái közül kevés valósult meg. Ismertebb munkái a kiskunhalasi városháza, színház és szálloda (1908), a budapesti Astoria Szálló Magyar utcai szárnya (1913), az Erzsébet királyné-emlékmű tempiettója (1932, már nem áll), a soproni Hűségkapu.[7] Lakóépülettervezési munkái közül a Városmajor u. 32. alatti bérház (1925 körül) és a Bécsi úti Városi Házak (1928) emelhetők ki.

1934-es halálakor a Nyugat folyóiratban Farkas Zoltán az alábbi szavakkal emlékezett meg építészeti stílusáról:

| „...E század elején tünt fel abban az időben, amidőn a magyar építészet még nyakig elmerült a történelmi stílusok szolgai utánozgatásában és nagyon hijával volt egyéni tervező tehetségeknek. Hikisch külföldön tanult, ahol akkoriban már erősen megnyilvánult az a törekvés, hogy merő utánzás helyett új építészeti stílus alakuljon ki. Ezek a vágyak nem hoztak magukkal olyan radikális szakítást a multtal, mint napjaink teljesen leegyszerűsített építőművészete, de már sokat elhagytak az élettelenekké vált hagyományokból, egyszerűbb eszközökkel akartak hatást kelteni, a díszítésben szakítottak a barok mozgalmasságával, vagy az álgótika aprólékosságaival. Hikischt azok az áramlatok nyerték meg, amelyekben némi klasszicizálás volt érezhető: egyszerű, nyugodt, derűs, könnyen áttekinthető épületképeket alkotott… Nem maradt utána nagy kiterjedésű és korszakos változást jelentő munkásság. De néhány derüsen mosolygó, könnyen áttekinthető és finoman beosztott építménye megőrzi azok között emlékét, akik e század elején az epigonkodásban és történelemieskedésben elmerülő magyar építőművészetet új és igazibb útakra akarták vezetni.”[8]

A helyszín további érdekességei
Az épülettömb a római kori Aquincum katonavárosának déli határán áll. A Bécsi út vonalában a rómaiak főként temetkeztek (pl. Bécsi út 68-84.),[9] de téglakészítő műhelyek maradványai (Bécsi út 120.) is előkerültek a környéken.[10]


Keménykalap és krumpliorr (1978, részlet).
Háttérben a Városi Házak.
Videó forrása: YouTube [Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum]

A Bécsi út ezen tömbje az egykori Újlak település északi határán állt. A 18. századtól kezdve Újlak és Óbuda a budapesti téglagyártás egyik fellegvára volt. A mai Bécsi út 88-92. alatti telken az 1700-as évek közepétől zajlott téglagyártás: 1741-ben Hörger Antal, később Jálics Kristóf, majd az 1820-as években a Kunewalder (Kunwald) család téglavető üzeme állt itt. 1869-ben megalakult az Újlaki Tégla és Mészégető Rt., amely megvette Kunwald Jakab téglagyárát és a hozzá tartozó kőbányákat. A téglagyártás és mészégetés egészen a század végéig zajlott a gyárban, egészen addig, míg 1908-ban az agyagbánya területét át nem adták a fővárosnak.[11]

Az épülettömbtől északra eső terület a 18. században temetőként működött. A temetőben 1811-ben felállított vörösmárvány feszületet (Held Frigyes alkotása) a temető 1924-es felszámolása után, 1932-ben helyezték át a Kecske utcában kialakított térre, a Városi Házak központi helyére.[12]

1973-ban a tömb a Keménykalap és krumpliorr című ifjúsági filmsorozat fő forgatási helyszíneként szolgált. A Csukás István azonos című regénye alapján készült műben a Vadliba őrs és Bagaméri („aki a fagylajtját maga méri”) kalandjait követhetjük végig.[13]

A ház programjai