Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

A klasszicista stílusú saroképület 1820 körül épült egy elpusztult középkori lakóház helyén. „Levágott” sarokszegletében 1935-ben trafikot alakitottak ki, ami 2021-ig üzemelt. Az évek során többször átépítették, mai külsejét az emeleti félköríves ablakokkal a II. világháború után kapta meg. A sarokrész párkányzatai közt található Melocco Miklós klarisszákra emlékező, „Falon átrepülő apáca” szobra.

Az épület mai leírása
A Nándor utca–Országház utca által határolt saroktelken álló belső udvaros, egyemeletes, négyszárnyú beépítésű, függőfolyosós, részben alápincézett, magastetős lakóház. A két utcai szárny kéttraktusos, az udvari szárnyak egytraktusosak. Homlokzata átalakított klasszicista stílusú, az emeleten jellegzetes, konvex kiképzésű, a földszinten a síkból csak enyhén kiugró, többosztatú ablakokkal. Az ablakok kerete a földszinten egyszerű kő, az emeleten profilozott vakolat. A ház sarokszeglete lenyesett, kapuja az épület Nándor utcai oldalán található az ötödik tengelyben; a homlokzat itt a földszinten emiatt enyhén aszimmetrikusan 10 tengelyes, míg az emeleten 11; ezután jön egy saroktengely, a földszinten egy üzlethelyiség ajtajával, majd az Országház utcai szakaszon egy három nyílás szélességű enyhe rizalit a közepén szintenként egy-egy ablakkal, és végül hét nyílás következik. Az első emeleti födém és az emeleti ablakok könyöklőjének magasságában egy-egy profilozott párkány tagolja a homlokzatot horizontálisan, majd egy szintén profilozott párkány zárja le az eresz és a kiugró tető alatt. A tetőn mindkét oldalon 2-2 ún. napóleonablak (íves formájú, a tetőből szemszerűen kiugró ablak) nyílik a tetőtérbe. A belső udvarban modern, a tető síkjába simuló ablakokat találunk.

Nándor tér 5. (Országház utca 29.) (1941-1942)
Kép forrása: FSZEK - Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01488181]

Története
A korabeli iratok szerint a ház környékén a tatárjárás utántól, de főleg a 14. századtól a Vár magyar ajkú lakossága lakott.[1] A mai Országház – Nándor utca – Bécsi kapu tér által határolt tömbben már a 14. században is épületek állhattak, mert a Nándor utca középkori kövezetét részben feltárták, és alatta kizárólag 13. századi leletanyagot tartalmazó réteget találtak, a szemétréteg alatt pedig kőbányászásra utaló nyomokat. A kövezés előfeltétele az utca kialakulása lehetett, vagyis az utca két oldalán már ekkor megtörténhetett a telkek felosztása, és a lakóházak építése is elkezdődhetett.[2] Pataki Vidor A budai vár középkori helyrajza című munkája alapján a telek az 1400-as években még a Szombatkaputól (a mai Bécsi kapu elődje) induló Szombatpiac részét képezte, teljes területén ekkor még nem állt épület.[3]

A török korról és az azt megelőző időkről nincsenek ennél pontosabb adataink, bár a régészeti kutatásokból ma már tudjuk, hogy a háztömb a késő középkorban már teljesen beépült.[4] A Mária Magdolna-templom a török hódítás után a Vár egyetlen keresztény temploma maradt, amelynek hajójában a protestánsok, szentélyében a katolikusok miséztek. A tizenötéves háborúban elvették a keresztényektől és Győzelem dzsámi néven muszlim istentiszteleti hellyé alakították.[5]

Az egykor virágzó Szombatpiac részben ekkor is megtartotta eredeti funkcióját:

Haüy 1687-es térképe 146-os számmal nagyméretű épületet/telket jelez a mai Nándor utcai ház helyén.[7] Mivel a Bécsi kapu téren és a mai Nándor utcában véres harcok dúltak a Vár 1686-os visszavételekor, az épület erősen megrongálódott.[8]

Az első, biztosan a házhoz, vagy legalábbis annak telkéhez köthető említés az ekkor a Blueth Gässel (Vér utca, a mai Nándor utca[9]) és a Franciscaner Pfläzl (a mai Országház utca) által határolt házról szól, mely 1696-ban 123-as számmal Veit Hueber kovácsmesteré volt,[10][11] aki a leletek alapján kovácsműhelyét is itt rendezhette be.[12] Ezt a házat - aminek tulajdonosa ekkor Hans (Johannes) Georg Hueber kovácsmester - rombolta porig az 1723-as tűzvész.[13]

Piac a Budai Várban, a Dísz téren. Háttérben a Corvin Kávéház (1911)
Kép forrása: MKVM [MaNDA] [leltári szám: KF_F_74_240]

Legalább egy fal azonban túlélte a tűzvész pusztítását, és az 1820-as években, amikor a ma is álló ház készült, ezt a falat megtartva építették ki a lakásokat. Ma a bejárat jobb oldalán lévő boltív utal a vakolat alatt rejtőző 300 éves kövekre.[14]

1870-ben a tulajdonos, Rauscher Ignác megrendelésére Koczka Nándor terve alapján[15] a ház - az akkor németesen még Ferdinand Gassénak nevezett - Nándor utcai második kapuját lakássá alakították.[16] A ház új tulajdonosa 1890-től Erdélyi Antalné, szül. Rauscher Paula,[17] majd 1896-ban gyermekei, Viktor, Magdolna és Kálmán kapták meg.[18] Tőlük 1900-ban Oeffner Ferenchez, Buda polgármesteréhez került.[19]

A ház 1904-től Erdélyi Kálmáné volt,[20] aki Hauer József kőművesmester tervei alapján 1910-1913 között jelentősen átalakíttatta. Ekkor készült el két erkély: a nagyobb az Országház utcai fronton, a kisebb pedig a sarokszegleti ablak alá került.[21] 1917-ben az Első Magyar Papírgyár Rt. a ház tulajdonosa, ekkor már vén, sárga házként hivatkoznak rá, ami „lehet vagy 150 éves”.[22]

A házat 1924-ben az Első Magyar Papírgyár Rt.-től a Nándor Bérház Rt. vette meg 140.000.000 koronáért,[23] majd tőlük 1935-ben a Herzog Bankházhoz került 72.150 pengőért.[24]

Még ebben az évben a Herzog Bankház megbízására Gerlóczy Gedeon tervezte meg a bérház új külsejét és belső elrendezését.[25][26] 1935. október 5-én, a felújítás alatt baleset történt, az „állványokról lezuhant két munkás: Papp Flórián és Bácskai János. Mind a ketten tört tagokkal terültek el a földön. A mentők bevitték a Rókus-kórházba őket, ahol megállapították, hogy kéz- és lábtörésen kívül agyrázkódást is szenvedtek.”[27]

Szemelvény forrása: Petheő Kálmán, dr. (szerk.): Budapest székesfőváros pénzintézeteinek, vállalatainak, iparosainak és kereskedőinek kettős címtára. May János Nyomdai Műintézet Rt., Budapest, 1942. p. 145. [ARCANUM]

Nándor (Petermann bíró) utca - Országház utca sarok (1967)
Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 196241; adományozó: Zofia Rydet]

Az átépítés során megszüntették az Országház utcai kaput, és megnyitották a mai bejáratot a Nándor utca felől. Ekkor készült el a lépcsőház és a sarokrészen a trafik üzlethelyisége, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal kioszkként 2021-ig működött. A trafik telefonvonalat is kapott: 1936-ban özvegy Bakonyi Jánosné dohány-kisárus már szerepelt a telefonkönyvben.[28]

A II. világháború ezt a házat sem kímélte, a korabeli képek alapján bombatalálatok érték, a tető és a falak több helyen megrongálódtak. A házban maradtak ép lakások, ezeket akkor a környék lebombázott házainak lakói foglalták el.[29] A lakók megsegítésére a Magyarország folyóirat adománygyűjtést is indított: 45 pengő jutott a háznak közadakozásból 1944 májusában[30] - az épület tehát még Budapest ostromát megelőzően, feltehetően az amerikai bombatámadások következtében megsérült.

A helyreállítás megkezdéséről 1949 decemberében a Magyar Nemzetben írtak,[31] ezt az állagmegóvó munkát 1950-ben fejezték be. A következő korszerűsítés 1960-1961 közt Pfannl Egon tervei alapján valósult meg, ekkor kapta meg a ház a ma is látható külső formáját és a mainak nagyjából megfelelő belső szerkezetét. Elbontották az erkélyeket, és helyükre kerültek a ma is meglevő jellegzetes íves ablakok, melyek valószínűleg az első, 1895-1900 körül készült fényképen felbukkanó ablak mintájára készülhettek (ekkor még csak a sarokszegleti ablaknak volt ilyen kialakítása).[32]

A ház a Vár egész területével együtt 1966-ban kapott műemléki védettséget, így a következő, 1982-1987 közötti helyreállítása, melyet Cáruk Inna és Bedekovich Éva tervezett, már műemlékvédelmi szempontok alapján történt.[33] Ekkor sajnos az összes lakásban elbontották az addig meglevő cserépkályhákat. A történelem azonban nem múlt el nyomtalanul a ház fölött, az udvar kövezetében ugyanis a mai napig megmaradt néhány, az 1800-as évekből származó, töredékes feliratú sírkő.

A ‘90-es években néhány lakás tetőterét is beépítettek. Az évek alatt a felújítások során a falakban állati és emberi csontokat,[34] építési törmeléket, sőt a földszint 7-es lakásában egy 100-120 centi magas sziklát találtak.[35]

Pfannl Egon (1911 - 1973)
Kép forrása: ICOMOS - Magyar Nemzeti Bizottság weboldala

A pincék
A ház alatt két pince található, különböző szinteken. A felső közvetlenül a földszint alatt, dongaboltozattal, téglából épült, míg a második a járdaszint alatt 12-13 méter mélyen indul. Ez egy kb. 90 m²-es, többszintes mélypince,[36] melynek boltozatát a sziklába vájták, és elképzelhető, hogy egykor (mára elfalazott) összeköttetése volt a Bécsi kapu tér alatti barlanghoz és a szomszédos házak pincéihez.[37]

Egyik pince sem illeszkedik teljesen a ház alaprajzához: a felső pince kiér az Országház utca alá, míg a mélypince egy része a Nándor utca alá esik. Az 1983-87-es helyreállitáskor a mélypincét betonpillérekkel és boltozattal is megerősítettek, igy eredeti falai ma nem mindenhol láthatóak. A háznak a mélypince szintjén legalább egy saját kútja is volt, emellett mérete és elhelyezkedése lehetővé tette, hogy később légoltalmi pinceként is használják.

Az emléktábla
Az Országház utcai fronton található vraca (bolgár) mészkő emléktábla (1977)[38] és a „Falon átrepülő apáca” festett mészkőszobor (1977)[39] egyaránt Melocco Miklós alkotásai. A tábla és a szobor, melynek köpenyt összefogó övén latin felirat betűi olvashatók,[40] egyaránt az Országház utca 28. alatt álló egykori klarissza kolostornak állít emléket.

Lakók
A házban az 1800-as évek végén hivatalnokok és állami tisztségviselők laktak, de akadt köztük katona, özvegyasszony és rajztanár is. Az 1900-as évekre kicserélődött a lakóközösség, és a lakók közt megjelentek a kisiparosok. 1939-ben az emeleten működött a Belügyminisztérium Fordító osztályának Osztályirodája,[41] majd helyére 1942-1943 közt a Belügyminisztérium Számvevőség I. (könyvelési) osztálya költözött.[42]

Híres lakók
1942-ben a ház tulajdonosa Weiss Alfonzné született Herzog Erzsébet,[43] később Elizabeth de Csepel (1898–1992) Herzog Mór Lipót báró (1869–1934) lánya, Weiss Alfonz báró (1890–1992) felesége.[44] A ház 1944-ben a Házértékesítő és Kezelő Rt. tulajdonába került.[45]

Kép forrása: RESTITÚCIÓ

Tolcsvay Nagy Béla (Budapest, 1946. november 6.) Kossuth-díjas magyar gitáros, énekes, zeneszerző, szövegíró, a Tolcsvay Trio alapító tagja.[46]

Tolcsvay László, született Tolcsvay Nagy László (Budapest, 1950. június 24.) Erkel Ferenc-díjas magyar zenész, énekes, zeneszerző, előadóművész, a Tolcsvay Trio alapító tagja, a FONOGRÁF együttes tagja és zeneszerzője.[47]