Teréz körút 31. lakóház

A Teréz körút 31-es szám alatt lévő historizáló bérház 1886-87 között épült, építtetője Strobel Frigyes zongoragyáros és neje, Koncz Katalin, tervezője Hauszmann Sándor. Habár a 20. század első felében két emeletet is ráépítettek, visszafogott kialakításuk miatt az épület ma is belesimul a Nagykörút házainak sorába.

A ház telekkönyvi betétje szerint Strobel Frigyes és Koncz Katalin 1885 májusában vásárolták meg azt a telket (amelyen ekkor egy egyemeletes ház állhatott) Müller Antaltól és feleségétől, Langer Ottíliától 29.700 forintért (ők 1862 óta birtokolták az ingatlant). Mivel a Nagykörút nyomvonalának kialakítása ezen a környéken még javában zajlott, az ekkor Vas utca 27. (3436. hrsz.) alatti 343 négyszögöles telekhez néhány hónappal később egy további 55 négyszögöles részt csatoltak, így 399 négyszögölnyi területen építkezhetett az új tulajdonos. Annak érdekében, hogy a ház homlokzatával a Nagykörút vonalához, tömegével viszont a merőleges utcákhoz igazodjon, udvari szárnyai nem derékszögben, hanem enyhén ferde szögben kapcsolódnak az utcai szárnyhoz.  Strobel Frigyes 1892-ben hunyt el, ekkor felesége örökölte a házat. Az asszony 1905-ben újra férjhez ment, ezúttal Kovács Imréhez. 1918 márciusában a házat a Markovits Elek és fiai szeszipari és kereskedelmi rt. vásárolta meg 91.000 koronáért, majd 1924-ben a Magyar királyi belügyminiszter felügyelete alá tartozó Magyar kivándorlási alap vette meg az épületet 2.800.000.000 koronáért.

Amikor historizáló épületekkel foglalkozunk, óhatatlanul is meg kell említeni egy ezzel az időszakkal egybeeső szerkezeti átalakulást. Azt az átalakulást, amely a falakra és a boltozatokra terjedt ki. Az addigi három építészeti anyagot – kő, fa, tégla – kiegészítette még a vas olyan hengerelt vastartók formájában, amelyek lehetővé tették az egyszerűbb falrendszerek létrehozását. Eddig minél több emelettel rendelkezett az adott épület, annál vastagabbra kellett építeni a földszinti falakat annak érdekében, hogy megtartsa a nagy terhet jelentő téglaboltozat és a famennyezetet egyaránt. Az oldalirányba ható téglaboltozathoz elengedhetetlenek voltak a vastag falak. Ezt a szokást váltotta fel a vastartók segítségével kialakított lapos téglaboltozat, amely immár nem igényelt akkora teherbírású falakat, így csökkenthették a falak vastagságát addig, hogy még éppen elbírják a felettük lévő falak súlyát. Az elvékonyodott és kevesebb anyagból kialakított falakat már nem kellett tagolni, oszlopokkal, féloszlopokkal, pillérekkel megmozdítani a térben. Itt azonban még a két falszerkezet közötti átmenetet láthatjuk, vagyis vékonyabb falak és lapos téglaboltozat jellemző, de még megmarad a homlokzat erős tagolása nagy, súlyos erkélyekkel, pillérekkel, álarchitektúrával.

A homlokzat vízszintesen tagolt, a földszinti része durván megdolgozott, rusztikus álarchitektúrával készült. A szintek külső falborítását tekintve elmondható, hogy minél feljebb tekintünk, annál letisztultabb és annál inkább egysíkú a felület. Minden emeleten kilenc ablak található, a földszinten ezzel szemben csak nyolc, helyet hagyva így a kapunak. Az első emelet második és nyolcadik ablakánál erkélyt találunk. A könyöklőpárkányos ablakok kváderes keretezésűek, és minden emeleten más dísszel készültek, így például az első emeleti ablakoknál figurális zárókővel találkozunk. Megjelenik a szemöldökpárkány, emeletenként más formában: a legdíszesebbek a második emeleten láthatók, ahol kétféle váltakozik: ívelt – ahol dombormű is tovább díszíti – és tört vonalú.

A kaput felül timpanon (orommező) zárja, két oldalát pedig díszítetlen pillérek tagolják. A szemöldökgyámot rusztikus szemöldökkő tartja. Az első emelet felett díszpárkányt látunk, csak úgy kiemelkedik, mint maga a koronapárkány.

Belépve a kapun bézs árnyalatú falak között haladhatunk a lépcsőház fordulójáig és az udvarig. A lépcső felé kovácsoltvas korlát és két vasoszlop tűnik rögtön a szemünk elé, amelyek az első és második emeleten is ismétlődnek a függőfolyosókon. Az udvaron autók sorakoznak, ezért a járás nehézkes is. Amint a fedetlen udvar közepén megállva felpillantunk, láthatjuk, hogy minden szinten nyitott körfolyosó helyezkedik el.

A Budapest Főváros Levéltárában fellelhető első tervek 1886. július 2-án készültek, ezeken egy háromemeletes épületet látunk, amely homlokzati kialakításában szinte változatlanul áll ma is. Az első emeleti erkélyeknek eredetileg valószínűleg a rajzokon látható kőbábos korlátja volt a mai vasrácsos megoldás helyett, és a kapuépítmény is díszesebb lehetett egy fokkal a mainál, de lényegileg nem változott a ház – az emeletráépítésektől eltekintve.

A felső két szint tervei, amelyek egyszerűbb architektúrájukkal finoman eltérnek a korábbi historizáló szintektől, 1924-ben készültek. A ház tulajdonosa ekkor már a Magyar kivándorlási alap, a tervező Majorossy Emil volt.

1935-ben, majd 1945-ben az első emeleten lakásokat alakítottak át. Előbbi esetben a felelős építőmester Kalmár Károly volt, képviseletében Szombathy László lett kinevezve a feladatra; az utóbbi táalakítás tervezőjét nem ismerjük. A tervek két lakás komplett átalakítását mutatják (1. emelet 10. és 14. lakás).

A következő terv egy lakáselosztási tervezet 1950-ből, amelynél építtetőnek Straub Sándor, tervezőnek és kivitelezőnek Zsirai Imre kőműves mester van megadva. A további terveken az építkezésekkel kapcsolatos statikai számítások láthatóak, említik a Kazinczy-féle födémet, a vasbeton lemezek elhelyezkedését, az emeletráépítés számadatait stb.