Programs of the house

Úri utca 24.

+9
  • Opening hours:

    SZOMBAT 10:00–13:00; VASÁRNAP 14:00–18:00 // SATURDAY 10:00–13:00; SUNDAY 14:00–18:00
  • Researched:

    2022
  • Parcel Number:

    6490
  • Second address:

    Tóth Árpád sétány 21.
  • Photo:

    Polinszky Tibor
  • Photo:

    Dragon Tamás
  • Research:

    Pattantyús Manga
  • Volunteers:

    Rakonczay Rita

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

A 14. században épült házból hírmondónak maradt a bejárati előcsarnok két oldalán látható gótikus ülőfülke-sor, melyeken öt kőfaragójel is felfedezhető. 1700 körül a házat Baitz János Kristóf későbbi budai polgármester építtette újjá barokk stílusban. A ház lakói között volt Erkel Ferenc zeneszerző, és ma is itt lakik a Bánsághi Tibor Vince–Schwarcz Mária festőházaspár.


Középkori emlékek
Az Úri u. 24. sz. ház eredete a 14. századba nyúlik vissza. Ennek emlékét a ház dongaboltozatos bejárati előcsarnokában lévő gótikus ülőfülkesor őrzi, melynek északi oldalán 5 különböző középkori kőfaragójel is fennmaradt.[1] A budai polgárváros több házában is felfedezhető gótikus ülőfülkék eredeti funkciója homályba vész, kialakításukat bizonyára gyakorlati cél indokolta, egy feltevés szerint a posztókereskedők rőfjeinek ki- és átpakolására szolgáltak.[2] A középkorban számos kereskedő lakott a budai várban, melyre több utca elnevezése is utalt. A késő középkori Budának az Úri u. 24. számtól az 50. sz. házig tartó részét – ahová ez a ház is tartozott – például „Kalmarwtcha”-nak, azaz Kalmár utcának is hívták.[3] A 14. századi házból származik még egy sárkányt ábrázoló kőfaragvány is, mely az 1950-es években folyó régészeti ásatás során került napvilágra a ház északi tűzfalából (ma a Budapesti Történeti Múzeum Középkori Kőtárában található).[4]

A 14. században még földszintes lakóházra a 15. században egy emeletet építettek,[5] ennek a középkori háznak az északi szárnya a mai Úri u. 26. sz. háznak felelt meg.[6] A középkorban a 24. számnak téglával kirakott dongaboltozatos pincéje volt, amit feltehetőleg a korai barokk korban, a 17. században alakítottak át kétszintessé egy újabb dongaboltozat beiktatásával. A felső pince boltozata az Úri utca felé eső homlokzaton kürtőszerűen kiképzett szellőzőablakba torkollik.


Úri utca 24. (1941-1942)
Kép forrása: FSZEK - Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01488203]

Várositanács-tagok háza
A ház legkorábbi, név szerint ismert lakói a 15. század második felében Ulrich Weichenperger és Hans Hanko, más néven Kalmár János voltak, mindketten budai esküdtek, vagyis a városi tanács tagjai. Hanko halála után a házat rokona, Hans Kresling özvegye, Elisabeth örökölte meg. Hanko ahhoz a késő középkori budai német patríciusréteghez tartozott, akik távolsági kereskedelemmel és pénzügyletekkel foglalkoztak, kalmár megnevezése foglalkozására utalt. Rokona, az említett Hans Kresling budai halászbíró volt, vagyis olyan királyi halász, aki közvetlenül a királyi udvar kiszolgálószemélyzetéhez tartozott.[7]

Mintegy 150 év elteltével tűnik fel a ház az írott forrásokban újra: 1696-ban a ház tulajdonosa Gaitter Mátyás kőművesmester.[8] 1697 májusában, mikor Gaitter meghalt, a házat özvegye, Maria Ursula örökölte, aki egy év múlva feleségül ment Johann Cristoph Baitz budai polgármesterhez. 1698 augusztusában a házat már kettejük közös tulajdonaként jegyezték fel.[9] 1700 körül az épületet barokk stílusban építtették át.[10] Johann Cristoph Baitz-ot 1705-től a városi tanács tagjai között találjuk, míg 1710 és 1712 között már ő Buda város polgármestere. A hadseregszállításból busás vagyonra tett szert, ahogy abban az időben sokan mások, azonban a pénzügyi felülvizsgálatok után tisztességtelen üzletkötéssel gyanúsították meg, ezért 1712-ben lemondott városbírói tisztségéről és a várost is elhagyta.[11] Az 1723-as budai tűzvészt a ház szerencsésen átvészelte. A barokk kor emlékét őrzi a homlokzati kapuzat kovácsoltvas kopogtatója.[12]


Kovácsoltvas kopogtató
Kép forrása: Horler Miklós nyomán Szentpéterváry József: Úri utca 24. [A budai vár weboldal]


Szemelvény forrása: Magyar Almanak, 1795-dik esztendőre. Néhai Alberti Ignátz Könyvnyomtató Műhely, Bécs, 1794. p. 270. [ARCANUM]


Ádler (Adler) Adél, a ház egykori lakója, Erkel Ferenc felesége
Kép forrása: Győri Hírek és Magazin

1805-ben az épület ismét egy budai városi tanácstag tulajdona: Aigner Tóbiásé, aki 1821-ben bekövetkezett haláláig birtokolta azt.[13] Halálával a ház örököseire szállt, akik 1869-ben átépíttették - ekkor nyerte el lényegében mai elrendezését. Érdekessége, hogy az akkor Herrengassénak nevezett, a mai Úri utca felé eső traktusa a háznak egyemeletes maradt, míg a Tóth Árpád sétány felé néző része kétemeletes lett, ahogy az a fennmaradt építészeti alaprajzon látható. A ház hossztengelyében a földszinten az Úri utca és a sétány között átjárható volt; a sétányra, melynek járószintje magasabban volt, egy lépcső vitt fel. Az Úri utca felőli kapulajból bal kéz felől kapott helyet két külön lépcsőház, ahonnan az emeletekre lehetett feljutni. A tervező Bárczy Imre építész a terveket Buda Szabad Királyi Főváros Szépítő és Építő Bizottmányának nyújtotta be.

Modernkori történetek
Még az átépítés előtt, 1851-ben költözött a házba, a Tóth Árpád sétány felé néző traktus egyik emeleti lakásába Erkel Ferenc (1810-1893).[14] A ház valószínűleg máig leghíresebb lakója 1835-től élt Pesten, majd 1839-ben feleségül vette a budavári Nagyboldogasszony-templom karnagya, Ádler György lányát, Ádler Adélt. Az Úri utcában 1856-ig (vagy 1860-ig) laktak, a házaspár tizenegy gyermekéből az utolsó négy (Ilona, Oszkár, Ferenc és István) ebben a házban született.[15] A Himnusz zeneszerzőjének 2010-ben, születésének 200. évfordulóján állítottak emléket a ház homlokzatán elhelyezett emléktáblával.[16]


A lebombázott emelet (1945)
Kép forrása: Fortepan [HUNGARICANA] [képszám: 96174; adományozó: Buzinkay Géza]

A 20. század első évtizedében élt itt Pap Henrik (1864-1910) festőművész,[17] az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola (a későbbi Iparművészeti Főiskola, a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetem jogelődje) alakrajztan tanára, egykori igazgatóhelyettese.[18] Pap Henrik, aki előbb Münchenben, majd Benczúr Gyula mesteriskolájában tanult,[19] festmények mellett grafikai műveket is készített. Festményeinek témái elsősorban zsánerjelenetek és történelmi kompozíciók. Műveivel több díjat is elnyert. Az Október elseje és a Melyik itt a Lizi kisasszony című művét a királyi palota számára vásárolták meg. Az 1896. évi millenniumi kiállítás alkalmából Nógrád vármegye megbízta a nógrádi vár átadását megörökítő nagyméretű festmény elkészítésével, mely a balassagyarmati székházat díszíti. Karrierje kiteljesedését korai, tragikus halála akadályozta meg.[20] Gyászhíréből azt is megtudjuk, hogy a ház felesége, Cziegler Stefánia tulajdonában volt, akivel 1903-ban házasodtak össze, és ötéves kisfiukkal együtt laktak az Úri utcában.

A második világháború kezdetén költözött a házba Lehoczky György építészmérnök (1901-1979), aki itt tervezte meg a Magyar Repülőgépszerelvénygyár Rt. új gyárépületét.[21] 1945-ben, Budapest ostromakor az épületet találat érte, a ház Úri utca felőli emeleti része a háború utolsó napjaiban megsemmisült. 1949-re az emeletet újraépítették, ahogy az a Szent Jobb körmenetet megörökítő korabeli fotón is látható. Az épületben az 1950-es évek elején folytak régészeti feltárások. 1952-ben műemléki felmérés készült róla,[22] 1953-ban helyreállították.[23] Ezt követően 1964-ben Lipták Irén tervei szerint készült az újabb műemléki helyreállítás és nyerte el a ház homlokzata ma is látható barokk kialakítását.[24] Ahogy a múltban, ma is több művész lakója van a háznak: itt él Bánsághi Tibor Vince és Schwartz Mária, egy festőművész házaspár, valamint Major Frigyes amatőr fotós, budai és szentendrei „kettős lakos”, aki természet- és épületfotókat készít.

Sources

Events of the house