A 14. században épült házból hírmondónak maradt a bejárati előcsarnok két oldalán látható gótikus ülőfülke-sor, melyeken öt kőfaragójel is felfedezhető. 1700 körül a házat Baitz János Kristóf későbbi budai polgármester építtette újjá barokk stílusban. A ház lakói között volt Erkel Ferenc zeneszerző, és ma is itt lakik a Bánsághi Tibor Vince–Schwarcz Mária festőházaspár.
Középkori emlékek
Az Úri u. 24. sz. ház eredete a 14. századba nyúlik vissza. Ennek emlékét a ház dongaboltozatos bejárati előcsarnokában lévő gótikus ülőfülkesor őrzi, melynek északi oldalán 5 különböző középkori kőfaragójel is fennmaradt.[1] A budai polgárváros több házában is felfedezhető gótikus ülőfülkék eredeti funkciója homályba vész, kialakításukat bizonyára gyakorlati cél indokolta, egy feltevés szerint a posztókereskedők rőfjeinek ki- és átpakolására szolgáltak.[2] A középkorban számos kereskedő lakott a budai várban, melyre több utca elnevezése is utalt. A késő középkori Budának az Úri u. 24. számtól az 50. sz. házig tartó részét – ahová ez a ház is tartozott – például „Kalmarwtcha”-nak, azaz Kalmár utcának is hívták.[3] A 14. századi házból származik még egy sárkányt ábrázoló kőfaragvány is, mely az 1950-es években folyó régészeti ásatás során került napvilágra a ház északi tűzfalából (ma a Budapesti Történeti Múzeum Középkori Kőtárában található).[4]
A 14. században még földszintes lakóházra a 15. században egy emeletet építettek,[5] ennek a középkori háznak az északi szárnya a mai Úri u. 26. sz. háznak felelt meg.[6] A középkorban a 24. számnak téglával kirakott dongaboltozatos pincéje volt, amit feltehetőleg a korai barokk korban, a 17. században alakítottak át kétszintessé egy újabb dongaboltozat beiktatásával. A felső pince boltozata az Úri utca felé eső homlokzaton kürtőszerűen kiképzett szellőzőablakba torkollik.
Úri utca 24. (1941-1942)
Kép forrása: FSZEK - Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01488203]
Várositanács-tagok háza
A ház legkorábbi, név szerint ismert lakói a 15. század második felében Ulrich Weichenperger és Hans Hanko, más néven Kalmár János voltak, mindketten budai esküdtek, vagyis a városi tanács tagjai. Hanko halála után a házat rokona, Hans Kresling özvegye, Elisabeth örökölte meg. Hanko ahhoz a késő középkori budai német patríciusréteghez tartozott, akik távolsági kereskedelemmel és pénzügyletekkel foglalkoztak, kalmár megnevezése foglalkozására utalt. Rokona, az említett Hans Kresling budai halászbíró volt, vagyis olyan királyi halász, aki közvetlenül a királyi udvar kiszolgálószemélyzetéhez tartozott.[7]
Mintegy 150 év elteltével tűnik fel a ház az írott forrásokban újra: 1696-ban a ház tulajdonosa Gaitter Mátyás kőművesmester.[8] 1697 májusában, mikor Gaitter meghalt, a házat özvegye, Maria Ursula örökölte, aki egy év múlva feleségül ment Johann Cristoph Baitz budai polgármesterhez. 1698 augusztusában a házat már kettejük közös tulajdonaként jegyezték fel.[9] 1700 körül az épületet barokk stílusban építtették át.[10] Johann Cristoph Baitz-ot 1705-től a városi tanács tagjai között találjuk, míg 1710 és 1712 között már ő Buda város polgármestere. A hadseregszállításból busás vagyonra tett szert, ahogy abban az időben sokan mások, azonban a pénzügyi felülvizsgálatok után tisztességtelen üzletkötéssel gyanúsították meg, ezért 1712-ben lemondott városbírói tisztségéről és a várost is elhagyta.[11] Az 1723-as budai tűzvészt a ház szerencsésen átvészelte. A barokk kor emlékét őrzi a homlokzati kapuzat kovácsoltvas kopogtatója.[12]
Kovácsoltvas kopogtató
Kép forrása: Horler Miklós nyomán Szentpéterváry József: Úri utca 24. [A budai vár weboldal]
Szemelvény forrása: Magyar Almanak, 1795-dik esztendőre. Néhai Alberti Ignátz Könyvnyomtató Műhely, Bécs, 1794. p. 270. [ARCANUM]
Ádler (Adler) Adél, a ház egykori lakója, Erkel Ferenc felesége
Kép forrása: Győri Hírek és Magazin
1805-ben az épület ismét egy budai városi tanácstag tulajdona: Aigner Tóbiásé, aki 1821-ben bekövetkezett haláláig birtokolta azt.[13] Halálával a ház örököseire szállt, akik 1869-ben átépíttették - ekkor nyerte el lényegében mai elrendezését. Érdekessége, hogy az akkor Herrengassénak nevezett, a mai Úri utca felé eső traktusa a háznak egyemeletes maradt, míg a Tóth Árpád sétány felé néző része kétemeletes lett, ahogy az a fennmaradt építészeti alaprajzon látható. A ház hossztengelyében a földszinten az Úri utca és a sétány között átjárható volt; a sétányra, melynek járószintje magasabban volt, egy lépcső vitt fel. Az Úri utca felőli kapulajból bal kéz felől kapott helyet két külön lépcsőház, ahonnan az emeletekre lehetett feljutni. A tervező Bárczy Imre építész a terveket Buda Szabad Királyi Főváros Szépítő és Építő Bizottmányának nyújtotta be.
Modernkori történetek
Még az átépítés előtt, 1851-ben költözött a házba, a Tóth Árpád sétány felé néző traktus egyik emeleti lakásába Erkel Ferenc (1810-1893).[14] A ház valószínűleg máig leghíresebb lakója 1835-től élt Pesten, majd 1839-ben feleségül vette a budavári Nagyboldogasszony-templom karnagya, Ádler György lányát, Ádler Adélt. Az Úri utcában 1856-ig (vagy 1860-ig) laktak, a házaspár tizenegy gyermekéből az utolsó négy (Ilona, Oszkár, Ferenc és István) ebben a házban született.[15] A Himnusz zeneszerzőjének 2010-ben, születésének 200. évfordulóján állítottak emléket a ház homlokzatán elhelyezett emléktáblával.[16]
A lebombázott emelet (1945)
Kép forrása: Fortepan [HUNGARICANA] [képszám: 96174; adományozó: Buzinkay Géza]
A 20. század első évtizedében élt itt Pap Henrik (1864-1910) festőművész,[17] az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola (a későbbi Iparművészeti Főiskola, a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetem jogelődje) alakrajztan tanára, egykori igazgatóhelyettese.[18] Pap Henrik, aki előbb Münchenben, majd Benczúr Gyula mesteriskolájában tanult,[19] festmények mellett grafikai műveket is készített. Festményeinek témái elsősorban zsánerjelenetek és történelmi kompozíciók. Műveivel több díjat is elnyert. Az Október elseje és a Melyik itt a Lizi kisasszony című művét a királyi palota számára vásárolták meg. Az 1896. évi millenniumi kiállítás alkalmából Nógrád vármegye megbízta a nógrádi vár átadását megörökítő nagyméretű festmény elkészítésével, mely a balassagyarmati székházat díszíti. Karrierje kiteljesedését korai, tragikus halála akadályozta meg.[20] Gyászhíréből azt is megtudjuk, hogy a ház felesége, Cziegler Stefánia tulajdonában volt, akivel 1903-ban házasodtak össze, és ötéves kisfiukkal együtt laktak az Úri utcában.
A második világháború kezdetén költözött a házba Lehoczky György építészmérnök (1901-1979), aki itt tervezte meg a Magyar Repülőgépszerelvénygyár Rt. új gyárépületét.[21] 1945-ben, Budapest ostromakor az épületet találat érte, a ház Úri utca felőli emeleti része a háború utolsó napjaiban megsemmisült. 1949-re az emeletet újraépítették, ahogy az a Szent Jobb körmenetet megörökítő korabeli fotón is látható. Az épületben az 1950-es évek elején folytak régészeti feltárások. 1952-ben műemléki felmérés készült róla,[22] 1953-ban helyreállították.[23] Ezt követően 1964-ben Lipták Irén tervei szerint készült az újabb műemléki helyreállítás és nyerte el a ház homlokzata ma is látható barokk kialakítását.[24] Ahogy a múltban, ma is több művész lakója van a háznak: itt él Bánsághi Tibor Vince és Schwartz Mária, egy festőművész házaspár, valamint Major Frigyes amatőr fotós, budai és szentendrei „kettős lakos”, aki természet- és épületfotókat készít.