Úri utca 45. intézmény

Két középkori ház maradványainak felhasználásával a 18. század elején felépített egyemeletes barokk épület. Lépcsős homlokzata az eredeti középkori elrendezést őrzi. Első ismert lakója 1403-ban a zsámbéki prépostság francia alapítóinak leszármazottja, Zsámboki Simon. 1932-ben a Zwack család vásárolta meg, akik neobarokk formában átépíttették. Ma a Haydneum Magyar Régizenei Központnak ad otthont.

Az Úri utca 45. szám alatti neobarokk lakóház jó állapotával, kellemes arányaival, különleges homlokzatával a Budai Várnegyed hangulatosabbnál hangulatosabb házai közül is kitűnik. A környék és a ház is az átlagosnál többet kutatott, emiatt nemcsak szakirodalma gazdag, de lakóinak köszönhetően érdekes történetekben is bővelkedik.

A Budai Várnegyed egyik legrégebbi (a középkorban Mindszent utcaként ismert [1]) és leghosszabb utcájában álló egyemeletes épület két kisebb középkori, feltehetőleg 14. századi ház maradványainak felhasználásával épült. Érdekessége a lépcsős homlokzat, mely az eredeti középkori elrendezést őrzi,[2] a telek többi határvonala azonban eltér a középkoritól: feltételezések szerint az udvar déli felében kelet-nyugati irányban futó 80-90 cm-es kőfal lehetett ugyanis a középkori telekhatár, mely alatt a keleti részen a pince is folytatódik.[3]

A ház régészeti kutatásai során a középkori vakolaton festett kváderes díszítés nyomait fedeztek föl, emeletén és földszintjén feltártak egy-egy csúcsíves nyílást, a déli részében pedig középkori pincenyílást.[4] A lakóház előtt, az Úri utca régészeti ásatása során kb. 1 méteres mélységben 13. századi, erősen kopott köves út részletére bukkantak.[5] Ebből a korból ritka leletnek számítanak az itt talált állatcsontok.[6] Mindebből arra következtethetünk, hogy a ház helye a város alapítása óta lakott volt. A lakóház a Várhegy geológiai viszonyait kihasználva egy nagyméretű sziklagödör felett épült. Ezt a márgás talaj jelenléte jól mutatja: míg az altalaj a ház földszintjén már 20-30 cm mélyen előkerült, a pincében csak 230 cm mélyen volt kimutatható.[7]

Úri utca 45. (1900 körül)
Kép forrása: FSZEK – Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFOT00002809]

Az épület első ismert lakója a Smaragd nemzetség leszármazottja, nemes Zsámboki Simon volt.[8] Az oklevél 1403-ből való, az adósságként törlesztett „Szerecsen-nagyház” és a szomszédos kisebb, Kerekgardonnak nevezett ház déli szomszédjaként említik Zsámbokit. A francia eredetű nemzetség már 1100 körül letelepedett Zsámbékon. Mivel a család igen jelentős birtokokat és tisztségeket szerzett rövid idő alatt, valószínűsíthető, hogy egy külföldi királyné kíséretében jöttek hazánkba és az ő támogatását élvezve jutottak a 13. századra terjedelmes világi birtokokhoz. 1097-ben Könyves Kálmán Hauteville-i (Szicíliai) Felícia normann grófnővel kötött házasságot Székesfehérváron, a Smaragd nemzetség ősének érkezése így leginkább az ő személyéhez köthető.[9] A nemzetség egy részét Luxemburgi Zsigmond 1403-1404 körül jószágvesztésre ítélte hűtlenségi okokból, de az nem derül ki, hogy Zsámboki Simon és a szóban forgó lakóház is közöttük volt-e.

A ház következő említése száz évvel később, 1507-ben, Kanczlyr János előkelő budai polgár nevéhez kötődik. A Kanczlyr család neve ellenére a magyarokhoz tartozott, bár az, hogy házuk volt az Olasz utcában is, valamint öccsének szokatlan Angelus keresztneve olasz eredetre utalhat. Kanczlyr János 1494-től budai tanácstag, 1498-ban pedig magyar részről a főváros bírája.[10] Az 1507-es oklevélben Kanczlyr János egy házat hagyott öccsére, Angelóra egy szerződésben. Tekintve azonban, hogy Jánosnak egy Olasz (ma Országház) utcai háza is volt, nem tudni vajon ez a ház került-e az öccse tulajdonába.[11] A család befolyásos politikai-gazdasági kapcsolatait mutatja, hogy Kanczlyr Angelus Bakócz Tamás érsek sógora, gazdasági megbízottja is volt.[12]

Buda török hódoltság alatti történelméről nagyon kevés adatunk van. Ebből az időszakból a tárgyalt házról sincs említés, azonban a régészeti kutatások során török kori kerámiatöredékek is előkerültek, így az épületnek valószínűleg török, bosnyák, rác lakói lehettek.[13] A házról legközelebb Buda ostromát követően, 1696-ból találunk adatokat, amikor a „romházat” Kaspar Schuster budai polgár, üvegmester, császári tűzszerész kapja meg kamarai adományként, feltehetőleg annak fejében, hogy azt lakhatóvá teszi.[14] A kapukeret zárókövébe faragott 1699-es évszám és C S monogram, mely ezt az eseményt megörökítette, sajnos az 1945. évi ostromban megrongálódott.[15] Egy 20. század elején készült fotón még kivehető az évszám és a monogram is.

Az 1723-as budai tűzvész óriási károkat okozott az 1686-os ostromból éppen újjáépült Budán: az egész város háromnegyed óra alatt lángba borult, majd a Fehérvári rondellában tárolt 400 mázsa puskapor is felrobbant. A Vár épületeinek többsége megsemmisült vagy súlyos károkat szenvedett: a 285 számozott és 32 szám nélküli ingatlanából 148 teljesen elpusztult, 21 tető nélkül maradt, 3 pedig félig leégett (72 viszont szerencsésen megmenekült). A természeti csapást követő állapotfelmérésből kiderül, hogy még Kaspar Schuster az Úri utca 45. lakója, aki nyilatkozik, hogy otthona azon kevés házak közé tartozik, mely sértetlen maradt.[16] A nagy budai tűzvész korszakhatár Buda és Pest építészetében is. Míg a török kiűzése után az újjáépülő városba zömében a késői olasz barokk stílusban jártas itáliai építészek, szobrászok, kőfaragók érkeztek (pl. Venerio Ceresola, a budai városháza tervezője vagy Fortunato di Prati, akit a budai várpalota és a pesti invalidusok háza (ma Városháza) tervezésére kértek föl), a tűzvészt követően osztrák és német mesterek vették át a tervezést és építést.[17]

A dokumentált lakók sorában a következő a nagy tekintélynek örvendő és sokat foglalkoztatott hadmérnök és építész, Fortunato di Prati. Prati 1715-ben kapta meg budai kamarai mérnök megbízását. Feladatai a palota újjáépítése és karbantartása, a budai kamarai épületek, a harmincadház, az élelmiszerraktár, a császári malom és a budavári vízmű, valamint az invalidusok háza tervének elkészítése volt. Rendkívül sokoldalú és nagy teherbírású építész volt, többek között a hidegkúti középkori templom restaurálását végezte, és őt bízták meg a nagyváradi püspöki székesegyház, a püspöki rezidencia és kanonoki ház épületeinek tervezésével is, melyeket korai halála miatt már nem tudott elvégezni. Az Úri utca 45. alatti ingatlant 1737. június 25-én Kaspar Schuster örököseitől vásárolja meg és annak egyik rendbehozott részébe költözik. (Ezek szerint valószínűsíthető, hogy Schuster félbehagyta a ház újjáépítését.) Halála oly hirtelen volt, hogy végrendelet nélkül halt meg, így lakását már halála napján lepecsételve zárlat alá vette a királyi kamara, mégpedig a házában lévő kocsmát látogató gyanús elemek miatt. Ezek csupán pénzügyi-számadási rágalmak voltak, melyet örököseinek hosszú pereskedés után sikerült is tisztázni, számunkra mégis fontos információval szolgál arra vonatkozóan, hogy a házban italkimérés is folyt.[18]

Dr. Thallóczy Lajos (1916)
Kép forrása: WIKIMEDIA COMMONS [Aeengath]

A következő közéleti és tudományos munkát folytató lakó Thallóczy Lajos 1879-1884 között, akinek Úri utcai lakcímét az Egyetemi Almanach őrizte meg.[19] Thallóczy történész, politikus, titkos tanácsos volt, a magyar albanisztikai kutatások megalapítója. Thaly Kálmánnal együtt szervezték meg II. Rákóczi Ferenc és száműzetésbe vonult társai földi maradványainak hazahozatalát és újratemetését 1906-ban. Thallóczy a bécsi levéltár igazgatója, Ferenc József Balkán-szakértője, 1916-tól az I. világháború során megszállt Szerbia polgári kormányzója volt. Amikor a császár 1916-ban elhunyt, a magyar közéleti-politikai elit számos tagja jelen volt a bécsi temetésén. A temetést követően úton hazafelé a 20. század egyik legnagyobb vasúti szerencsétlenségének áldozata lett Herceghalomnál (a baleset következtében 72 személy vesztette életét).[20]

Egy 1916-os közjegyzői iratban Palkovics Ede neve szerepel az Úri utca 45. szám alatt,[21] aki 1929-ben bekövetkezett haláláig élt a házban feleségével együtt. Palkovics szakácsművész, szállodás és vendéglős volt, a magyar történelem egyik leghíresebb szállodájának, az Angol királynő Szállónak utolsó bérlője 1897-től 1916-ig. A vendéglátósnak fontos szerepe volt abban, hogy a korabeli magyar konyhát hozzáfinomítsa a nemzetközi ízléshez. Tekintélyét nemcsak a szakmában ismerték el: udvari szállító és kormányfőtanácsos pozíciót is betöltött.[22] 1928-ban, 70. születésnapja alkalmából a Magyar Hírlap készített vele interjút, ahol az újságíró otthonában látogatta meg. A házról így ír:

Az újságírót feltehetőleg megtévesztette a lépcsős homlokzat és az akkoriban középen elhelyezkedő kapubejáratból kétfelé nyíló lakrész. A leírásból valószínűsíthető (kacskaringós lépcsőház, emeleti hall), hogy Palkovicsék a déli házrészben éltek. Több forrás is alátámasztja, hogy velük egyidőben Degelmann István és neje is a házban lakott: pl. egy 1922-es örökbefogadási szerződés[23] és egy szintén 1929-es hír, melyet több korabeli lap is közöl. Arról tudósítottak, hogy Palkovicsné szobalánya megrendezett egy rablást (460 pengőt rejtett el, majd azt állította, támadás áldozata lett), a „megkötözött” szobalányra a szomszédos lakó, az akkor már özvegy Degelmann Istvánné talált rá.[24]

Zwack Péter szülei a kézfogójukon
Kép forrása: Magyar Konyha Online

Palkovicsné 1932 februárjában adta el a házat Zwack Jánosnénak 97.500 pengőért, mai áron kb. 110 millió forintért.[25] A megvásárlást követően az egész házat átépítették (más tulajdonosa nem volt): az addig középen elhelyezkedő íves kapubejárót az északi oldalra helyezték át, valamint egy manzárdtetőt emeltek rá, ahová a cselédszoba, cselédfürdőszoba és mosókonyha került. Az emeleten a hall, a férfi, a női és gyermek háló volt varró- és nevelőnői szobával, és kialakítottak egy tetőteraszt, illetve egy biliárdszobát is. Ekkor korszerűsítették a fűtésrendszert is. A földszinti hallban található márványkandalló feltehetőleg régebb óta ott volt, korát 19. századira becsülik. A Zwack család az 1948-as államosításig élt a házban. Zwack Péter 5 éves korától itt lakott, és bár 25 évesen elhagyta az országot, hogy tanulmányait, karrierjét külföldön folytassa, 1987-ben hazatért. Az állam a házat nem szolgáltatta vissza, csak visszavásárlásra lett volna lehetősége, ehelyett egy lakást bérelt a közelben. A rossz történelmi tapasztalat és a méltatlan bánásmód ellenére aktív közéleti szerepet vállalt: Magyarország washingtoni képviselője és országgyűlési képviselő is volt. Néhány éve felesége és gyermekei szerveztek egy sétát a Zwack család életének jelentős állomásait bejárva, amelyen természetesen ezt a házat is bemutatták.

Zwack Péter és nevelője
Kép forrása: Családi Lap

Jelenleg az épület a Haydneum – Magyar Régizenei Központ irodáinak ad otthont. Az intézmény a magyar vonatkozású barokk, bécsi klasszikus és kora romantikus régizenei repertoár népszerűsítését tűzte ki célul. A házat átépítették: a hajdani fogadótereket tárgyalóvá, a szobákat irodákká, a billiárdszobát közös konyhává alakították át. A felújítás igényesen, minőségi anyagokból készült, megőrizve az épület arányait, több évszázados hangulatát.