Andrássy út 46. lakóház

Az Andrássy út szívében, a Jókai tér sarkán álló háromemeletes, neoreneszánsz-eklektikus stílusban épült ház egyike volt az első lakóházaknak az akkori Sugárúton. Tervezője Feszty Adolf, Feszty Árpád festő testvére. A ház híres lakója volt Eötvös Károly, akit az 1800-as évek végén kora egyik legmeghatározóbb közéleti szereplőjeként tartottak számon; kiemelkedő ügyvédi pályafutása mellett jelentős volt politikai, képviselői szerepe is.

Az épület

1872-től épült az Andrássy út 46. (akkoriban: 60.) szám alatti zártsorú beépítésben álló, neoreneszánsz stílusú, háromemeletes lakóház a Sugár út (ma: Andrássy út) és a Gyár utca (ma: Jókai tér) sarkán Pázmándy Dénes földbirtokos megbízásából. Építész tervezője Feszty Adolf, akinek testvérét, Feszty Árpádot a Feszty-körkép festőjeként ismerjük. Feszty Adolf szintén sikeres életpályát tudhat magáénak, ő tervezte a később lebontott Haris bazárt, 1878 és 1884 között pedig több bérház és palota tervezése is az ő nevéhez fűződik az akkortájt kiépülőben lévő Sugár úton; ezek közül az egyik legjelentősebb az Andrássy út 2. sz. alatti Fonciére-Palota. A Csömöri úti Lóversenypálya épületegyüttese (1880) is az ő alkotása volt, ezt a Népstadion építésekor, 1948-ban lebontották. Feszty a társadalmi és politikai életbe is bekapcsolódott: a tatai választókerület képviselőjévé választották 1887-ben.¹ “Része volt a főváros nagyiramú kiépítésében” – írták a sírjára.

Az egyik lakás felújítása során a lakók észrevették, hogy az emeleteket elválasztó fagerendákba be van vésve Feszty neve, ezért feltételezhetjük, hogy személyre szólóan válogatták ki a fagerendákat Feszty Adolf részére.

Az épületbe sötétbarnára festett, fából készült kapun juthatunk be, amin láthatóak még a valószínűleg eredeti, faragott, rombusz alakú motívumok. A kapu mellett mindkét oldalt két-két dór oszlop fog közre egy íves falfülkét, ami impozáns megjelenést ad a bejáratnak.

A háznak eredetiek a faablakai, a belső oldalukon fatáblás, kihajtható sötétítővel, ami igazi asztalos mestermunka.

A korabeli szokásnak megfelelően az első emelet kapta a legtöbb díszítőelemet. Az ablakok két oldalán megjelenő ion oszlopok tartják az ablak feletti timpanont, a második emeleti ablakok egyenes szemöldökpárkányokkal épültek, a harmadik emelet ablakai szegmensívesek, és kevésbé látványosak. A díszes koronázópárkány méltó módon zárja le az épület tetejét. A tető cserépfedésű, a ház tetőtérbeépítéssel nem rendelkezik.

A kapualj fekete-fehér cementlappal burkolt, a lépcsőhöz és a lifthez vezető rész padlója fekete-fehér-téglavörös növényi mintás mozaik.

A bejárat falai és mennyezete is gazdagon díszítettek, ezeken a homlokzati elemek ismétlődését figyelhetjük meg: dór oszlopok, íves falfülkék, virágmotívumok. Az oldalfalon a timpanonnal lezárt négyszögletes keretben korábban a lakók névsora volt feltüntetve.

Az épület különlegessége, hogy három lépcsőházzal is rendelkezik. A főlépcsőház a legtágasabb, halványsárga Zsolnay-kerámiával burkolt oldalfalakkal, díszes öntöttvas korláttal. A második lépcsőház igazi különlegesség, öntartó, faragott kőből készült csigalépcsővel, egyszerűbb vonalú öntöttvas korláttal.

Az udvaron található még egy tardosi vörös mészkőből faragott falikút.

Az ikonikus Andrássy út története

Gróf Andrássy Gyula javaslatára indult el a Sugárút tervezése, ami reprezentatív útvonalat kívánt biztosítani a nehezen megközelíthető Városligetbe, ami a pesti lakosság nyári mulatóhelyének számított. Az Országgyűlés 1870-ben határozott a megépítéséről, majd két év múlva el is kezdődtek a munkálatok a Fővárosi Közmunkák Tanácsának égisze alatt, a Sugárúti Építő Vállalat kivitelezésében. Elsőként a Nyolcszög térnél – vagyis a mai Oktogonnál – indultak el a munkálatok, és 1875-re négy neoreneszánsz bérház épült fel, ami ma is látványosan tagolja az Andrássy utat, és különleges építészeti kapcsolódást ad a Nagykörúttal. 

A nagyívű vállalkozás azonban hamarosan váratlan nehézségekkel találta szembe magát. Fiatalon meghalt a tervező, Unger Emil, akinek helyét mestere, Ybl Miklós vette át, aki nem módosított jelentősen tanítványa rajzain, így az eredeti elképzelések szerint valósultak meg a tervek.²

További nehézséget jelentett az 1873-as gazdasági válság, amelynek következtében sorra mondták fel az építési vállalkozók a szerződéseiket, így veszélybe került a Sugárút sorsa. Szerencsére a tehetős felső középosztály tagjai és az arisztokrata családok is fontosnak tartottak ezen a kiemelt útszakaszon egy saját palotával reprezentálni, így a Podmaniczky Frigyes báró vezette Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1885-ben ünnepélyesen átadta az Andrássy útnak keresztelt új útvonalat, amit azóta az UNESCO világörökségi listájára is felvettek.³

A ház és környezete, híres lakói

A ház bal oldalán lévő Jókai utca korábban Gyár utca volt, amit az utcában levő Valero selyemgyárról neveztek el. Valero István az 1780-as években, a mai Király utca 59/a és 59/b helyén építtette első pesti selyemgyárát.⁴ Innen indult a Gyár utca, amely a mai Liszt Ferenc és Jókai teret, illetve a Jókai utcát is magába foglalta.⁵

A Jókai tér az átépítés után A magyar irodalom tere lett, ülőpadokkal és idézetekkel magyar íróktól.⁶

Az 1890-es évektől a ház sarkán üzemelt a Panoráma dalcsarnok. A házban lakó Fontana Antal⁷ 1894-től kínálta vetítettképes előadásait “Nemzetközi Panoráma” címmel, amelyek keretében főként különféle európai helyszíneket (nyaralóhelyeket, természeti látványosságokat stb.), illetve korabeli történelmi eseményeket mutatott be.⁸ A korszakban nagy népszerűségnek örvendett ez a szórakoztató műfaj.

A Panoráma helyét 1898-ban Grünhut József rövid- és divatáru-üzlete vette át.⁹ Később ismét vendéglátóhely üzemelt itt: Rosemary kávéház, majd Rozmaring eszpresszó lett a neve. Ide jártak a focisták és a futballt szerető rajongók¹⁰, mivel 1958-tól¹¹ a szemben lévő házban, a Népköztársaság útja 47. alatt voltak a Magyar Labdarúgó Szövetség irodái. Sándor Csikar és a többi híres focista és drukker is gyakori látogatói voltak a helynek.¹²

Az Oktogonon fogadta vendégeit a méltán híres Abbázia Kávéház: itt volt törzsasztala az Andrássy út 46.-ban lakó Eötvös Károlynak, a „Vajdának”, akinek jelentős hírlapírói, képviselői munkássága, ügyvédként a híres tiszaeszlári „nagy per” védőjeként vált ismertté.¹³ Érdekesség, hogy a „nagy per” vádlója is itt lakott, bár nem ugyanabban az időben. 

1892-ben már biztosan a házban működött Magaziner Lajos és Weinberger Antal “jalousia fa-redőny és vászonroletta-gyára”.¹⁴ A cég évtizedeken át szolgálta ki a budapestiek árnyékolóigényeit. 

Az Andrássy út 46.-ban működött még egy édességbolt, ami a Szerencsi Csokoládégyár édességeit árulta, hatalmas ajándékkosarakat rendeltek tőlük. Ezenkívül sokáig volt itt dohánybolt, és működött egy szűcsüzlet is, ami szép kendőket is árult – a kézi festésű kendőket a házban lakó hölgyek készítették. Egyik festette tiszta selyemre, a másik vasalta, a harmadik beszegte – mindegyik egyedi, megismételhetetlen művészi igénnyel készített munka volt. 

Rövid ideig a ház lakója volt Ehrenthal Teddy¹⁵, a Moulin Rouge vezetője, igazgatója szép feleségével és lányukkal, valamint a tehetős tápiógyörgyei Györgyey (Györgyei) család¹⁶ több tagja a 20. század folyamán.¹⁷ Az első emeleten élt Gyurikó László, híres operatőr, aki több filmet is készített külföldön. 

Itt lakott Szepesi György újságíró, sportriporter, sportközvetítő feleségének a családja is, ide járt fiatal korában udvarolni. A róla elnevezett díjjal manapság a sportújságírás egy meghatározó alakját díjazzák. Felesége, Piroska is újságírónő volt, riportokat készített a házbeliekkel egy jövendő regényéhez a ház történetéről.

A neves keramikus, Györgyey Zsuzsa is ebben a házban élt, akinek alkotásai megtalálhatóak voltak az Iparművészeti Vállalat zsűrizett termékeit bemutató boltokban is.  

A ház leghíresebb lakója Eötvös Károly, aki 1890–1896 között lakott itt.¹⁸ A kivételes tehetségű jogász, ügyvéd, szónok, író, országgyűlési képviselő és népszerű társasági ember 1842. március 11-én született Mezőszentgyörgyön, nemesi földbirtokos családba. Jogi tanulmányai végeztével ügyvédi irodát nyitott Budapesten. Sikeres jogászi tevékenységével párhuzamosan a politikai karrierje is gyorsan felívelt. Az 1870-es évektől kezdve a legtekintélyesebb országgyűlési képviselők egyike, ami köszönhető volt kivételes tudásának, nagyhatású szónoki tehetségének és egyre növekvő népszerűségének. Az országos ismertséget a tiszaeszlári „nagy per” hozta el számára, ahol hétórás védőbeszédét jegyzetek használata nélkül adta elő. Óriási jogtudása, jogászi gyakorlata és rendkívüli szónoki tehetsége révén, valamint az, hogy a per során sikeresen szállt szembe a korszellemet megfertőző antiszemitizmussal, az ártatlanul megvádolt zsidókat végül felmentették.

Hegedűs Géza így ír róla: „Budapesten, az Oktogonon, ahol a Teréz körút és az Andrássy út keresztezi egymást, a soktükrös Abbázia kávéház márvány sarokasztalának a fejénél évtizedeken keresztül délutánról délutánra széles karosszékben trónolt egy kövér, ősz, borostás, kopasz fején fekete selyemsapkát viselő férfi, körülötte jogászok, újságírók, államférfiak, öreg tisztviselők és ifjú rajongók mindig népes gyűrűje. Az öreg, akit az egész ország a „Vajdá”-nak nevezett, becézett, gúnyolt vagy orákulumnak kijáró áhítattal tisztelt, napról napra kifogyhatatlanul anekdotázott, magyarázott, világpolitikai elemzéseket fejtegetett, vagy hazai állapotokat bírált, közben mindenki rendelkezésére állt, akinek széles ez országban valamiféle tanácsra volt szüksége.”¹⁹

Élete utolsó szakaszában írói tehetségét is megcsillogtatta. Ő indította el a Balaton-kultuszt az Utazás a Balaton körül című könyvével, amelyben anekdoták, történetek szerepelnek a magyar tengerről. Főműve a „A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége” című könyve, amely a tiszaeszlári vérvád perének kapcsán az antiszemitizmus problematikáját is felfejti.

1916-ban halt meg, nevét viseli többek közt a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár és az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet is.