II. János Pál pápa tér 25. Budapest School Gimnáziuma

A hajdani Új Vásártéren álló ház telkét 1870-ben vásárolta meg Forgó István és Fettich Teréz. Az épület elkészülte után évtizedekig a csongrádi Forgó család birtokában volt, később Győri Simonhoz került, aki itt alapította meg a “Győr város” szállodát. Az épületről főként a bulvárhírekből értesülhetett az újságolvasó közönség, féltékenységgel fűszerezett szerelmi légyottok kapcsán. 1927-től a Farkas vendéglő, a közelmúltban filmstúdió működött benne. A Budapest School Gimnáziuma 2022-ben költözött be.

Az épület leírása és az építész

A II. János Pál pápa tér és a Kenyérmező utca sarkán álló ház zártsorú beépítésben épült. Az egyszerű tömegű, nyeregtetős, eredetileg egyemeletes épület eredeti tervei nem fellelhetők, azonban mai megjelenése archív fotók alapján – eltekintve a legújabb kori tetőtérbeépítéstől – az eredeti kialakítását tükrözi. Az épület egyszerű tömege ellenére igen gazdagon díszített homlokzatokkal készült. A homlokzatokat függőlegesen két osztópárkány és egy főpárkány osztja, egyértelműen elkülöníthető a lábazati szint erőteljesebb kváderezést imitáló vakolatdíszes kialakításával. A felső szinten a kváderimitáció visszafogottabb, azonban a nyíláskeretezések plasztikus kialakításúak. A – ma már erősen átalakult – főpárkány alatt szoborfülkékkel osztott fríz fut végig. A lábazati szint alsó sávja szürke betonlapokkal burkolt, a szuterénszint nyílásaival tagolt. A térre néző homlokzat három részre tagolt, enyhén előreugró középrizalittal. A szélső homlokzati mezők négytengelyesek, a középrizalit öttengelyes kialakítású. A szuterénablakok egyszerű, négyzetes nyílások. A földszint ablakai félköríves záródásúak, a kvádermintás ív „záróköve” női büszttel díszített. Az első emeleti, egyenes záródású ablakok parapete baluszterbetétes. A homlokzat teljes hosszán végigfut az enyhe kiülésű könyöklőpárkány, míg az ablakok fölött erős kiülésű, konzolos szemöldökpárkány látható, amely a középrizalitban timpanonos megoldású. A fríz szoborfülkéiben sas- vagy turulszobrok sorakoznak. A Kenyérmező utcai homlokzat részleteiben azonos kialakítású. A homlokzat tagolása alapján az eredeti szándék a térre néző homlokzat megismétlése lehetett: jelenleg a sarok felé eső mező négytengelyes, a csatlakozó épülethez közelebb pedig előreugrik egy kéttengelyes rizalit. Az épületet palafedésű, a magyar organikus építészetre jellemző tető fedi, a rizalitok fölött és a sarkon íves ablakkal, az ablakok fölött női szobrokkal.

A Kenyérmező utcai oldalon csatlakozó négyemeletes lakóház 1927-ben épült a telekre, és ma már külön helyrajzi számon szerepel. A Budapest Főváros Levéltárában fellelhető tervek alapján az építtetői szándék az volt, hogy a térre néző egyemeletes épület eredeti homlokzatát megtartva, de azt szintén négyemeletesre bővítve, lényegében egy házként szervesüljön a városegyesítés-korabeli épület és bővítménye. Végül a bővítés nem így valósult meg, és a két rész ma már valóban két különálló épületként létezik  A II. János Pál pápa téri épületrész tetőtérbeépítését a MAKONA Építész Tervező Kft. jegyzi, a tervező Szente-Vargáné Gerencsér Judit – Makovecz Imre tanítványa és munkatársa – volt.

A II. János Pál pápa téri épületet Buzzi Bódog (1829–1875) itáliai származású építőmester építette, amelyet csupán egy iktatókönyvi bejegyzés tanúsít, hiszen az eredeti tervek nem ismertek. Buzzi Bódog sokoldalú mester volt, nemcsak lakó- és középületekkel foglalkozott, de vasút-, út- és magasépítési munkák is kapcsolódnak a nevéhez. Nagy teherbírását jellemzi, hogy a városegyesítés évében közel negyven épület kapcsán merül fel a neve. Ekkoriban (1869-től) Kéler Napóleon építésszel dolgozott együtt, hivatalosan 1871-ben társultak. Fontosabb közös munkáik a Posta és Távírda Igazgatóság épülete, az Alföld-fiumei vasút igazgatósági épülete, az Erdélyi vasút igazgatósági épülete, valamint az Ördög-árok beboltozása. Buzzi vezette az egykori, Rákóczi úti Népszínház (később Nemzeti Színház, 1965-ben lebontva) és a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga építkezésének kivitelezését is.

Buzzi épülete Budapest akkor legnagyobb tere mellett épült, amelynek futóhomokján II. József a 18. század végén jelölte ki az úgynevezett Paraszt piacot. A következő közel egy évszázad során számos nevet (Bauer Markt, Paraszt piac, Gabona vásártér, Lóvásártér, Nagyvásártér) viselő teret 1873-ban, a városegyesítés idején hivatalosan Új vásártér néven jegyezték be. Majdnem harminc évvel később, 1902-ben Tisza Kálmán egykori miniszterelnökről nevezték el, majd 1946-tól 2011-ig Köztársaság tér néven volt ismert, ezt követően kapta mai nevét.^[1]

 A ház egykori tulajdonosai és lakói, funkcióváltások

A telket 1870-ben vásárolta meg Forgó István és Fettich Teréz Pest városától, kötelezettséget vállalva, hogy annak „legalább az utca felé eső részét” lakóházzal beépítik 1872. november 1-jéig.^[2]

Az épület elkészülte után évtizedekig a csongrádi Forgó család birtokában maradt. Az építtető fia – szintén Forgó István – nem tűnik közismert személynek, egyetlen olyan hírt sikerült felkutatni, aminek a kapcsán az újságokban szerepelt. A Batthyány gróf sapkája című hír röviden elbeszéli, hogy a sapka, melyet az első magyar miniszterelnök kivégzésekor viselt, számos tulajdonosváltást követően megérkezett a szabadságharcos ereklyék aradi múzeumába (de korábban a millenniumi kiállításon is megcsodálhatták az érdeklődők).^[3] Az ereklye házasság útján került a Forgó-családba, mikor is ifj. Forgó István feleségül vette a sapkát korábban őrző Walther Géza leányát, Walther (Walder, Waltherr) Jolánt.

Batthyány gróf sapkája cikk képkivágat [link]

A fiú, ifj. Csongrádi Forgó István (1833-1901) köztiszteletben álló, fontos tisztségviselője volt a korabeli Budapestnek: „nagyiparos, a főváros törvényhatósági bizottságának tagja, a Ferenc József-rend lovagja, a belvárosi takarékpénztár igazgatósági tagja, a közúti vaspályatársaság felügyelőbizottsági tagja, a főváros ügyeiben gyakran és buzgón szerepelt férfiú”.^[4] 1885-ben kapott nemesi címet az üvegipar és festészet terén szerzett érdemeiért.^[5] A Forgó és Társa üvegkereskedelmi és építőipari részvénytársaság alapító tulajdonosa, 1891-től az Országos Üvegfestészeti Intézet vezetője; munkatársa és utódja mindkét pozícióban sógora, Waltherr Gida üvegművész^[6]. Forgó cégei számos magyar templom, kastély és villa ablakainak elkészítésében vettek részt, munkáik láthatók a Parlamentben, az Andrássy úti Saxlehner-palotában, a temesvári Millenniumi templomban.^[7] A Mátyás-templom ablakait is az Intézet kivitelezte, ez a munka azonban még az Intézet előző vezetője, Kratzmann Ede idejében kezdődött, majd Forgó István vette át.

Az Országos Üvegfestészeti Intézet épülete [link]

A II. János Pál pápa téri ház azonban nem a Forgó család révén volt jelen a budapesti köztudatban, hanem egy bizonyos Győri Simon szállodája miatt emlegették rendszeresen a napilapok. Győri Simon kocsmáros 1894-ben szerepel először a ház lakcímjegyzékében, de nem ő teremtette meg a vendéglátást az épületben: 1880–1886 között Holstein Ármin, majd 1888–1892 között Wellesz Simon kocsmája működött itt.

Újvásár tér 1895 után. Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.100

Bár kocsmárosként csak 1900-ban került bejegyzésre, már 1896-ban is újsághír hivatkozott a Győri-vendéglőre. Győri Simon (és társa) szállodája „Győr városához” címzett szálloda néven 1900-tól szerepel a címjegyzékekben egészen 1924-ig, bár időközben a név és az üzemeltető olykor változott: 1908-tól özvegy Győri Simonné „Győr város” szállodája, majd 1922-től Grósz Mór „Győri” szállodája jelenik meg a címjegyzékekben. Győri Simon feltehetően 1905-ben alakította át a lakóházat szállodává, legalábbis ekkor kapott építési engedélyt egy átalakításra^[9] – bizonyosat azonban erről sem tudhatunk, mivel ennek az átépítésnek a tervei sem maradtak fenn. A húszas éveket követően még egy alkalommal említik a Győri szállodát, egy 1947-es Rendőrségi kézikönyvben,^[10] a budapesti szállodák listáján. Ebből arra következtethetünk, hogy a szállodai funkció megmaradt az 1950-es évekbeli kollégiummá alakításig, azonban a kétes hírnév a tulajdonosváltást követően elcsendesült.

Ez a bizonyos kétes hírnév nemcsak az 1900 után üzemelő garniszálló sajátja volt, egy 1896-os csetepaté kapcsán (melyben egyes hírek szerint egy katona levágta, más források szerint leharapta az egyik csapos ujját) említi a Fővárosi Lapok, hogy a rendőrség gyorsan érkezett, mivel a „kocsma előtt vásár- és ünnepnapokon egy rendőr szokott őrt állni, mert gyakoriak ott a verekedések”.^[11] Bár könnyedebb hírek is említették olykor a szállót, jellemzően elkeseredett szerelmesek kettős öngyilkosságairól számoltak be a lapok az 1900-as évek első két évtizedében. Ezek közül a halálhírek közül a legnagyobb hírverést az Esti Kurír 1926. október 17-ei számában egy bizonyos “Poéta Pubi” öngyilkossága kapta: egy nemesi család húszéves fia vetett véget életének, miután apja (vitéz öthalomi Ungárd Béla háborús hős) váratlanul meghalt.

“Poéta Pubi” cikk képkivágat [link]

Győri Simon özvegyétől a vendéglő üzemeltetését egy bizonyos Farkas István vette át 1925-ben. Ugyanő 1927-ben megvette az épületet Dr. Csongrádi Forgó Istvántól.^[13] Farkas István ritkábban szolgáltatott híranyagot a napilapok számára, mint elődje, ezek is olyan nagyságrendűek, mint hogy elveszett Nelli nevű nőstény farkaskutyája, s a megtaláló nagyobb jutalomra számíthat.^[14] Farkas már 1927-ben elkészíttette a bővítés és emeletráépítés terveit Deissner Emil építésszel, majd 1928-ban készült egy újabb verzió, Jónás Ferenc építész terveként (az ő neve az előző változaton is szerepelt építőmesterként). Közös volt mindkét verzióban, hogy a meglévő épületet az új, a telek 3 oldalát elfoglaló, háromszárnyú bővítménnyel azonos magasságúra egészítette volna ki, az alsó két szinten meghagyva annak eredeti homlokzatkialakítását. A mai állapot tanúsága szerint végül azonban ez az emeletráépítés sosem készült el. Bár eredetileg egy telken állt a két épület, a valóságban valószínűleg sosem működtek egy egységként, mert a II. János Pál pápa téri épület mindig is megtartotta szállás funkcióját, majd intézménnyé vált, a Kenyérmező utcai új négyemeletes bérház pedig a kezdetektől lakófunkcióval bírt.

Mivel az eredeti terveket nem ismerjük, csak valószínűsíthetjük, hogy a II. János Pál pápa téri épület Kenyérmező utcai szárnyában, a földszinti vendéglő felett lakások is voltak, mivel a Farkas-féle bővítés előtt is számos polgári szakma képviselője szerepel a lakcímjegyzékekben Kenyérmező utca 8. szám alatt. Ezek a lakók főként a szolgáltatói szektorban működtek: szabók, borbélyok, kereskedők, kávémérők, kocsmárosok, kovácsok és lakatosok, de még fogtechnikus is felbukkan. A már említett címjegyzékekben erre nincs utalás, de egy apróhirdetés alapján még egy grófnő is szállást vett itt (és viseletlen „toob-selyem toilette-et” kínált eladásra).^[15] A legtöbb alkalommal – mint leghosszabban itt lakókéval – Epstein Salamon lisztkereskedő, Markel Zsigmondné borbély, és Schön Lipótné fehérneművarró nevével találkozhatunk az iratokban. Utóbbinak saját varrodája is működött az épületben, mert egy 1921-es hír szerint betörők sok ezer korona értékű fehérneműt és vásznat vittek el tőle.^[16]

Az épület az 1950-es évek elején, úgy tűnik, a szomszédos pártház használatában volt. Környékbeli visszaemlékezések arról szólnak, hogy az épület pincéjét használták vallatásra, és levéltári iratokból az is kiderül, hogy a házban tanácsterem volt, ahol Pártbizottsági értekezletek zajlottak.^[17] Ezt követően, az 1952-ben induló tanévre kollégiummá alakították az egykori szállodát. Ekkor a közgazdaságtudományi egyetem diákszállója volt, 1956-ban már Szlovák Kollégium,^[18],[19] amely a ’90-es évek végéig itt működött. 1956-ról az épület bejárata mellett elhelyezett márványtábla is megemlékezik. 1956. október 30-án a szomszédos pártszékház ostromát örökítette meg Jean Pierre Pedrazzini, a francia Paris Match fotóriportere, amikor egy megsebesült fiatal segítségére sietett, s ő maga is több lövést kapott. Az októberi eseményeket dokumentáló és képeivel a nyugati világ elé táró fotósra emlékező táblát 1990-ben helyezték el itt, és 2006 óta szobra is van a téren

2022 óta a Budapest School Gimnáziuma működik az épületben.

Köztársaság tér 25. (1961) Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11

Jean Pierre Pedrazzini emléktábla [link]

^[1]      “II. János Pál pápa tér” szócikk. Budapest A-Z. Szerk. Ráday Mihály (szerk.): Budapest A-Z. Budapest, 2013., p. 309.

^[2]      Budapest Főváros Levéltára. Telekkönyvi betétek. HU BFL – XV.37.c – 5897 – 34620

^[3]     Újdonságok – Batthyány gróf sapkája. Szeged és Vidéke, 1903. október 5. p. 3.

^[4]     Halálozások. Vasárnapi Ujság, 1901. május 19. p. 330.

^[5]    “Forgó”szócikk. A Pallas nagy lexikona. Arcanum Digitális Tudománytár

^[6]     Forgó István. Templomablak Anno blog, 2011.02.22. [link]

^[7]     Vincze Miklós: Óriási mozaik őrzi a város szívébe fészkelt egykori filléres borozók emlékét. 24.hu. 2017.07.28. [link]

^[8]     Perlaki József: A Mátyás-templom ólmozott, színes ablakai. Műemlékvédelem, 2006. 50. évf. 1-2. sz. p. 78.

^[9]     Építő Ipar, 1905. 29. évf. 23. sz. p. 211.

^[10]    Az utca rendje. 1947. 15. évf. p. 112.

^[11]    Újdonságok. Fővárosi Lapok, 1896. december 14. p. 6.

^[12]    Esti Kurír, 1926. október 17. p. 11.

^[13]    Ingatlanok forgalma. Fővárosi Közlöny, 38. évf. 32. sz. p. 1959.

^[14]    Az Est, 1925. november 5. p. 12.

^[15]    Pesti Hírlap, 1929. január 31. p. 25.

^[16]    Az Est, 1921. február 4. p. 7.

^[17]    Budapest Főváros Levéltára. MDP Pártbizottságának ülései. HU BFL XXXV.95.a. 1950 március 10. – 1950. április 14.

^[18]    Várnak a diákotthonok! Szabad Ifjúság, 1952. augusztus 24. p. 7.

^[19]    Októberi emlék. Szabad Föld, 2014. október 31. p. 36.