Kálmán Imre utca 24. lakóház

A zártsorú beépítésben álló háromemeletes, körbeépített udvarú lakóház 1873-ban épült a korszakra jellemző neoreneszánsz stílusban. Az 1910-es évszám a Zsolnay csempékkel burkolt kapualjban egy átalakításra utal, amikor a házat Schodits Lajos tervei szerint szecessziós díszítésű ruhába öltöztették. De az akkor érintetlenül maradt nyílásokból itt-ott még ma is az építéskori ablakkeretek kandikálnak ki.

1873

Még Csillag utcának hívták a mai Kálmán Imre utcát, amikor a Fővárosi Közmunkák Tanácsa Frommer Herman pipametszőnek január 23-án kiadta az építési engedélyt^[1] a Medek J. Vince építőmester tervei^[2] szerint építendő háromemeletes bérházára. A Lipótvárosnak e külső részén sokáig megállt a város terjeszkedése: Jóllehet a Csillag utcában ekkor már több évtizede álltak épületek, amit a korabeli térképek mellett mi sem bizonyíthatna jobban, mint a Hold utca sarkán (Hold utca 27.) található, egy korábbi földszintes épület felhasználásával 1840-ben épült klasszicista ház.^[3] De a sűrűbben beépített terület még a városegyesítés évében is csak a Váci (mai Bajcsy-Zsilinszky) út és a Hold utca közötti két háztömbnyi szélességű sávra korlátozódott, és a Csillag utcával párhuzamos Nap (Alkotmány) utcánál véget is ért. A Hold utcán túl a Duna felé a mai Szabadság tér helyét még mintegy negyedszázadig elfoglaló hírhedt Újépület hatalmas tömbjének árnyékában a beépítetlen Fa tér terült el. Ennek köszönhetően Frommer Herman és kortársai a Csillag utcából minden bizonnyal még élvezhették a túlparti város panorámáját: láthatták a Vízivárost a Bomba (Batthyány) téren álló Szent Anna templommal és a Blum-féle gőzmalommal, mögötte pedig a Várhegy északnyugati végét és a János-hegy sziluettjét. Ellenkező irányban a még rövidke lipótvárosi Csillag utca Pest egyik ütőerébe torkollt: A Váci út ekkor már nem csak az ország északi és Dunán inneni nyugati területeiről érkező vagy oda induló személy- és áruforgalom lebonyolításában töltött be jelentős szerepet. A mai Nyugati pályaudvar elődjének, a Pesti indóház révén erre jöttek vagy mentek a legtöbben, akik vasúton érkeztek a városba vagy vasúton hagyták el azt. Talán csak a forgalmas Váci út közelségével magyarázható – ahol egyébként 1873 elején már hatodik éve járt a mai Kálvin teret Újpest határával összekötő lóvasút –, hogy ide települt Pest utolsó német színháza. Az 1889-ben két évtized működés után leégett^[4] intézmény bejárata a párhuzamos Gyapjú (Báthory) utcából nyílt ugyan, de a színház átnyúlt a Csillag utcába. Igazgatósági épülete és hátsó udvara pont Frommer Herman telkével szemben helyezkedett el.
A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank székháza (ma Gerbeuad-ház) a Gizella térrel. Az épület középrizalitjától balra látható Frommer Herman tajtékpipa-kereskedésének felirata.

A Váci úton az 1850-es évektől kezdődően egyre több nagy méretű – jellemzően háromemeletes – bérház épült. Egy korábbi épület helyén ilyet húztak fel 1872-re^[5] a Váci út és a Csillag utca későbbi páros oldalának sarkán is (mai címe: Bajcsy-Zsilinszky út 66.). Ezt az épületet 1871-ben Freund Vilmos és ifj. Kauser János építészek tervezték Lenz Ágoston megbízásából.^[6] A hivatkozott tervanyag tanúsága szerint az ő tulajdonában volt a szomszédos Csillag utcai telek is, amelyet valószínűleg a saroképület tervezését megelőzően választtatott le, legalábbis erre enged következtetni egy 1871-ben készült helyszínrajzra utaló iktatókönyvi bejegyzés, amiben Lenz Ágoston és neje szerepelnek megrendelőként.^[7] Frommer Herman tehát tőlük vásárolhatta meg 1872. szeptember 30-án^[8] a saját bérházának felépítésére kiszemelt telket.

Az építtető

Na de ki is volt Frommer Herman, akit már annyiszor említettünk? Foglalkozása szerint tajtékpipa-metsző és -kereskedő. A források két n betűvel, majd idővel egyre inkább Ármin utónéven is említik. Születésének pontos dátuma nem ismert. Annyit tudunk csak, hogy a Csillag utcai ház épülésekor már az ötvenes éveinek derekán járt. Mesterségében nagy szaktekintélynek számított. Ezt bizonyítja, hogy az 1872-ben a Magyar Királyi Földművelési, Ipar- és Kereskedelmi Minisztérium által a Köztelken megrendezett dohánykiállításon^[9] való szerepléséért a bíráló bizottság elsőrendű dicsérő oklevéllel tüntette ki.^[10] Frommer üzleti sikere gyümölcsének pedig joggal tekinthetjük saját bérházát, ahova legkésőbb az 1870-es évek második felében ő is beköltözött. A korabeli címjegyzékekben^{[11] [12] [13]} szereplő adatok alapján az is ismert, hogy korábban a Király utca 10-ben lakott és ugyanott volt üzlete is. Utóbbi legkésőbb 1875-től a Gizella (ma Vörösmarty) téren működött, mégpedig a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank székházában, melyet napjainkban Gerbeaud-ház néven ismerünk. Frommer bérházának 1886 októberében történt eladását^[14] követően az Andrássy út 52-be költözött, ahol a következő év július 21-én hetvenéves korában végelgyengülés következtében elhunyt.^[15]

A ház eredeti megjelenése

Frommer Herman bérházának építéskori tervanyagából csak egyetlen fólió maradt fenn Budapest Főváros Levéltárának állományában.^[16] A Medek J. Vince által 1872. december 21-én aláírt tervlapon egyfelől egy csonka homlokzatrajz szerepel, ami az utcára néző homlokzat hosszának bő egynegyedére terjed csak ki, másfelől egy metszetrajz.

A tervet és a jelenlegi állapotot összehasonlítva korabeli alaprajzok és fényképek hiányában is megállapítható, hogy az épület utcai homlokzata eredeti állapotában kilenctengelyes volt, mégpedig 1-7-1 kiosztással, vagyis két oldalrizalittal, amelyek ma is sejthetők. A nyílások a rizalitok íves záródású emeleti ablakait leszámítva mind egyenes záródásúak voltak.

Noha nincs bizonyítékunk arra, hogy a kivitelezés mindenben követte a terveket, mégis érdemes egy rövid pillantást vetnünk a homlokzat eredeti tagolására és díszítésére: A tervrajzok szerint a földszintet kváderimitáció jellemezte. Több osztópárkány futott végig a homlokzaton, amelyek közül a földszintet az első emelettől, valamint a második és harmadik emeletet egymástól elválasztók ültek ki erőteljesebben a falsíkból. Ezzel szemben az első és második emelet között nem volt osztóparkány. Az első emeleten a rizalitokon egy-egy kőbábos korláttal ellátott erkély kapott helyet, az idetartozó nyílásokat pedig egyenes záródású aedicula keretelte. Az erkélykorlátokra rímelve az első emelet többi tengelyében kőbábos mellvédje volt a füzérdíszes szemöldökkel és timpanonos szemöldökpárkánnyal koronázott ablakoknak. Hasonló szemöldökdíszek szerepelnek a tervrajzon egy szinttel feljebb is, de itt – a rizalitokat is beleértve – az összes nyílás felett szegmensíves szemöldökpárkány helyezkedett el. A kőbábos mellvéd a rizalitok ablakai alatt itt megismétlődött, megteremtve a kapcsolatot az első emeleti aediculával. A két osztópárkány közé szorított harmadik emelet tagolása lényegesen egyszerűbb volt. A rizalitok nyílásait itt dór fejezetű pilaszterek keretelték, és ugyanilyenek tagolták a nyílások közötti falmezőket is a homlokzat teljes hosszában. Kérdéses, hogy a kőből faragott koronázópárkány konzoljai közötti faltükröket itt is rozetták díszítették-e, mint ahogy ez a szintén Medek J. Vince által tervezett Fiumei út 3. számú háznál figyelhető meg, amelynek homlokzata egyes részletekben elég nagy hasonlóságot mutat Frommer Herman bérházának szóban forgó tervrajzával.

A Kálmán Imre utca 24. külsőjén ma már alig emlékeztet valami az eredeti állapotra. Kivételt ez alól csak a rizalitok és a középső három tengely emeleti nyílásainak formája és az itt található eredeti ablakkeretek jelentenek.

Szerencsére a meglehetősen részletgazdag metszetrajznak köszönhetően könnyen magunk elé tudjuk képzelni a szintén teljesen átalakult kapualj eredeti díszítését is: Oldalfalain ión fejezetű pilaszterek és stukkókeretes faltükrök váltakoztak, ehhez hasonlóan plasztikusak lehettek a mennyezeti mezők is.

Beljebb haladva a házban viszont sok eredeti elemmel találkozhatunk. Ilyen a lépcsőházi folyosók mozaikpadlója, a lépcsőkorlátok öntvényei, a függőfolyosók és a melléklépcső kovácsoltvas korlátja, továbbá a gangokat támasztó kőgyámok és a vörös mészkőből faragott lépcsőfokok. A gangok esetében viszont egy 1990-es évek közepén történt felújítás során statikai okokból vasbeton szerkezetre cserélték az eredeti vöröskőlemezeket, mivel azok repedések miatt már több helyen alá voltak dúcolva.^[17]

Az építőmester

Medek János Vince – második keresztneve szinte mindig rövidítve szerepel – morvaországi családból származott. Az építőmester egyik dédunokája egy családtörténettel foglalkozó internetes fórumhoz tartozó profilján egyik ősére hivatkozva leírja, hogy Medek J. Vincét 1842-ben Olmützben (Olomouc, ma: Csehország) keresztelték.^[18] Apja Medek Vince kőművesmester volt, aki a család Magyarországra telepedése után Ybl Miklós mellett is dolgozott, de az építőmesteri jogot kétszer is hiába pályázta meg.^[19] Medek J. Vincéből viszont sokat foglalkoztatott építőmester lett, aki önállóan éppúgy vállalt tervezést és kivitelezést, mint más építészek által készített tervek megvalósítását. Utóbbi esetre egy korszakbeli példa a közeli Vadász utca 26., melyet a máshol már említett Freund Vilmos tervezett 1872-ben.^{[20] [21]} Később az építtetők sorában is egyre gyakrabban találkozhatunk Medek J. Vince nevével. 1900. január 23-án bekövetkezett halálakor nem kevesebb mint tizenhárom bérház tulajdonosa volt. Másfél évvel korábban a Budapesti Hírlap kikiáltotta a világ nyolcadik csodájának, mivel ő volt az egyetlen háziúr, aki „tisztán saját jószántából” csökkentette a lakbért.^[22] Az ide vezető életút azonban korántsem volt egyenes. 1880-ban vagyonának nagy része két állami beruházásban készülő épület irreálisan alacsony áron elvállalt kivitelezésének esett áldozatul. Ez öngyilkossági kísérletbe kergette az építőmestert, de szerencsére a pisztolyból leadott lövés „csak a bal homlokcsontot törte át, anélkül, hogy az agyba hatolt volna”.^[23] Medek J. Vincének ekkor már hat gyermeke volt, akiket később még további hat követett. Anna nevű lánya a 20. század első harmadának egyik legsikeresebb opera-énekesnője lett.^[24] Legidősebb fia, Vince, apjának nyomdokaiba lépve az építészi pályát választotta.^[25]

A ház története 1873-tól 1910-ig

Alig költöztek be az első lakók Frommer Herman bérházába, Kálmán utca lett a lipótvárosi Csillag utca neve. Ennek oka az azonos utcanevek felszámolása volt, ami már a küszöbön álló városegyesítés előszele, noha itt két pesti utcáról van szó. A város tanácsa az utcaneveket vizsgáló bizottság javaslatát elfogadva a ferencvárosi Csillag utca (ma Gönczy Pál utca) nevét tartotta fenn. A már 1872-ben elhatározott^{[26] [27]} névváltoztatás folytán 1873 végétől hatályos az új utcanév, de az átnevezés nem volt zökkenőmentes, mint arról A Hon írt 1874. május 22-én: „Az uj utcza-elnevezéseket sem a postán, sem a távirda hivatalokban nem respektálják. Az V-ik kerületi csillagutczát (…) megkülönböztetésül a IX-ik kerületi hasonnevezetű utczától még múlt év végén elnevezték Kálmán utczának. Az ottani lakosok e néven küldetik maguknak leveleiket s távirataikat, de mindig csak akkor kaphatják meg, ha előbb magán uton értesitést vesznek, hogy küldeményt várhatnak. Utánjárás után ekkor meg is kapják, ha ezt elmulasztják – mint egy káros nekünk panaszolja – rendesen visszaküldik a leveleket, küldeményeket írójuknak, küldőjüknek azon megjegyzéssel, hogy Budapesten ily utcza nem létezik.”^[28]

Ezek után mit sem csodálkozunk azon, hogy ugyanez a lap még 1875 őszén is a Csillag utcát említi a fővárosi népkonyhák megnyitásáról szóló hírében, tudniillik a népkonyhák egyike pont itt, a „Frommer-féle házban” kezdte meg működését az év november 2-án.^[29]

Mintha nem lett volna elég nyűgje a Csillag utcából lett Kálmán utca lakóinak az új utcanévvel, néhány évvel később a házszámozás is megváltozott. Korabeli címjegyzékekből ugyanis kiderült, hogy a jelenlegi 24-estől eltérően még 7-es számot viselt a ház egészen addig, ameddig az utcát meg nem hosszabbították a Hold utcán túl. Az eredeti házszám birtokában viszont fel tudjuk sorolni, kik voltak és – ami számunkra talán érdekesebb – mivel foglalkoztak az épület legelső lakói: volt itt (ábécé sorrendben) bankigazgató, bizományos, hivatalnok, kávémérő, kereskedő, órás, szabó, szatócs, tanár és vasúti hivatalnok.^[30]

Fennállásának első három és fél évtizedében kétszer is tulajdonost váltott az immár Kálmán utca 24. számú ház. 1886 októberében az építtető eladta Hecht Jónás textilnagykereskedőnek. 1908. január 3-án Ernst Mór és neje Steiner Róza tulajdonába került rövid időre, ugyanis másfél évvel később ismét gazdát cserélt, ami itt szó szerint érintendő: 1909. július 23-án csere jogcímen Buchwald Sándor lett az új tulajdonosa.^[31] Hogy a cserében melyik ingatlan volt még érintett, vagy egyáltalán ingatlanra történt-e a csere, arról hallgatnak a források.

1910

A városegyesítés óta eltelt időszakban a Lipótváros külső része és benne a Kálmán utca oly sokat változott, hogy aki időközben nem járt erre, az jó eséllyel már rá sem ismert a környékre. A Váci körúton – ahogyan a mai Bajcsy-Zsilinszky utat a kiskörút vélt folytatásaként 1879 és 1914 között nevezték^[32] – a lóvasút helyén már tizennégy éve villamos járt Újpestre. Mi több, az 1889-ben megnyitott, eredetileg részben egyvágányú Podmaniczky utcai villamosvonal 1890-ben kiépített második vágánya egy szakaszon a Kálmán utcán át vezetett. Ezen a Rakpart felől a Városligetbe tartó villamoskocsik haladtak el házunk előtt.^{[33] [34] [35]} A budai kilátást már egy negyedszázada elállta az utca Duna felőli végét elzáró Magyar Királyi Földmívelési Minisztérium nagy épülettömbje, amely 1885 és 1887 között épült. Ennél jóval tovább tartott az új országház megvalósítása, amihez szintén azokban az években kezdtek hozzá. A legnagyobb lendületet a környék rohamos fejlődésének azonban minden bizonnyal az Újépület 1897-ben történt lebontása és annak helyén a Szabadság tér kialakítása adta. Az egykori Fa tér még üres telkein és a Lipótváros azon túli részét sokáig jellemző gőzmalmok, gyárak és raktárak helyén nagyszabású középületek és pompás bérpaloták egész sora épült. Ebben a rohamosan fejlődő környezetben a Kálmán utca régebbi házai hamar elavultak, komfort nélküli lakásaikat valószínűleg egyre nehezebben vagy egyre kevésbé a háztulajdonosok elképzeléseinek megfelelő áron lehetett kiadni. Többségükre bontás vagy korszerűsítés várt.

Az épület új arca

Utóbbi lett a sorsa a Kálmán utca 24-nek is. Alig több mint fél évvel a tulajdonosváltást követően Buchwald Sándor megbízta Schodits Lajos építésztanárt a ház modernizálásával. A kivitelező Gerstenberger Emil építőmester volt. Schodits átalakítási tervei^[36] közül Budapest Főváros Levéltára két homlokzatrajz és a zárterkélyek statikai számítása mellett csak egyetlen alaprajzot őriz, amin a földszint látható.^[37] Abból kiindulva, hogy a legtöbb földszinti lakást akkor látták el fürdőszobával, a lakáskorszerűsítés és a lift beépítése lehetett az új tulajdonos fő célja az átalakítással, még ha nem is ez változtatta meg döntően az épület megjelenését.

Egy olyan korszakban, amikor az épület utcai homlokzata által keltett benyomás fontos tényező volt a lakbér megállapításánál a bérbeadó háziúr javára, Buchwald nem érte be csak a belső átalakításokkal. Az épület külsőjének is tükröznie kellett a modern belsőt, amihez annak neoreneszánsz stílusa már nem volt elég divatos. Emiatt Schodits szecessziós díszítésű köntöst tervezett a két zárterkéllyel bővülő homlokzatra, egy új épület tökéletes illúzióját keltve ezzel. És ez az esztétikai csalás még több mint egy évszázaddal később is működik – vagyis ki ismerné fel első látásra, hogy egy jóval régebbi épülettel áll szemben?

Szerkezetileg az eredeti homlokzatból az oldalrizalitokon található ívés, valamint a középső három tengely egyenes záródású emeleti nyílásai maradtak meg. A rizalitok melletti két-két nyílás szélességében vasgerendákkal kiváltották a főfalat, hozzáépítve egy-egy mindhárom emelet magasságára kiterjedő, a homlokzat falsíkjából fél nyolcszög alakban kiülő és szintenként háromnyílású zárterkélyt. Utóbbiakat az utcai épületszárny nyeregtetőjétől független nyolcszög alaprajzú toronytető fedi, az első emeleten pedig a középső három tengely szélességében erkély köti össze. Schodits első, 1910. február 10-én szignált homlokzati tervrajzán^[38] a zárterkélyek csak az alsó két emelet magasságára terjednek ki, a harmadikon egy áttört mellvédes nyitott erkélyben végződnek. Érdekes, hogy itt még az oldalrizalitok lezárásaként látható egy-egy oromzat, miközben a június 22-én kelt módosított homlokzati tervrajzon^[39] már a végül meg is valósult, az eredeti neoreneszánsz homlokzat arányaitól még inkább eltérő változat látható a középtengely felett csúcsosodó, ovális nyílással áttört oromzattal. Ezzel az oldalrizalitokról középre helyeződött a hangsúly.

A földszint kialakításnál viszont érdekes módon a korábbi homlokzatrajzon látható, az eredetihez lényegesen közelebbi és ezért jóval kisebb átalakítást igénylő változat „győzelmeskedett”, vélhetően anyagi okokból. Ezt alátámasztja, hogy mindkét tervváltozatnak ellentmondóan az épület kapuja végül megmaradt eredeti állapotában, legalábbis stílusából erre lehet következtetni. A mellette található pincelejáró kazettás ajtaja viszont elég nagy hasonlóságot mutat a februári tervrajzon szereplő kapuval.

Ami a homlokzat tagolását illeti, az eredeti neoreneszánsz architektúrát jellemző osztópárkányok a többi historizáló díszítőelemmel együtt javarészt eltűntek. Kivételt ez alól csak a harmadik emelet mellvédjeinek magasságában végigfutó párkány jelent, amely szecessziós díszítéssel kísérve némiképp újjáéledt, igaz a zárterkélyek által kétszer is megszakítva. Ezt leszámítva az átalakítás óta az ablakok tengelyében elhelyezett domborművek és a zárterkélyek szögleteit tompító, három emelet magas féloszlop-csoportok által egyértelműen a vertikális tagolás dominál.

A különböző reliefek a szecessziós díszítés széles palettáját vonultatják fel. Ornamentális dekorációt éppúgy láthatunk, mint növényit, emellett puttók és felnőtt emberek ábrázolása, valamint az állatvilág különböző képviselői is szerepelnek. A harmadik emeleti íves záródású nyílások felett összehajoló pávákon talán kevésbé csodálkozunk, mint a zárterkélyeken a második emeleti széles ablak mellvédjén megjelenő orrszarvún. Sajnos a finoman kidolgozott domborművek élvezhetőségén itt is sokat ront a rájuk fröccsentett kőporos vakolatréteg.

A ház belső terei közül leginkább a kapualj hordozza magán az átalakítás korának stílusjegyeit. Oldalfalait zsolnai csempék burkolják, a lépcsőházba pedig szecessziós átjáróajtón keresztül léphetünk be, amelynek ikertestvére a lépcsőházból az udvarba nyílik. Ezeken felül egyértelműen 1910-ből származik még a háromkarú főlépcső sötétkék csempékből és afelett bordó tapétából álló falburkolata, az udvari homlokzatok dekoratív vakolása – ami 1873-ban nem volt még divat – valamint a lakásajtók szecessziós ablakrácsa is.

Míg az utcai homlokzaton a később hozzátoldott zárterkélyek eltérő arányú és stílusú nyílásai és nyílászárói kapcsán azért érezhető némi disszonancia, az udvart és a főlépcsőt inkább az eredeti és későbbi elemek harmonikus együtthatása jellemzi. Az eredeti gangkorlát meglepően jól mutat a szecessziós stílusban vakolt falak előtt is – mivel egyik sem hivalkodó – a főlépcső tapétája pedig kitűnő összhangban van a kissé világosabb, de hasonló színű vörösmészkő lépcsővel.

Emeleti alaprajzok és metszetrajz hiányában az átalakítás esztétikainál jóval kevesebbet tudunk annak műszaki tartalmáról. Annyi biztos, hogy a zárterkélyek kialakítása miatt legalább az utcai traktusban, továbbá a fürdőszobák alatt is szilárd födémre kellett cserélni az eredetileg beépített fafödémeket – Medek J. Vince metszetrajza az emeletek között borított gerendafödémeket, padlásfödémként pedig csaposgerendás födémet említ.^[40]

Az 1873 utáni időkből származó levéltári tervanyag az eddig külön említetteken felül még tartalmazza a Freissler Antal cs. és. kir. udvari gép- és felvonógyára által az átalakítás évében szállított eredeti lift tervét^[41] és számítását,^[42] a jelenlegi személyfelvonó terveit^[43] és iratait^[44] 1969-1970-ből, valamint különböző átalakításokat az 1913 és 1980 közötti időszakból. Az V. kerületi elöljáróság 1910. november 4-én kelt határozatával^[45] november 1-jére visszamenőleg megadta Buchwald Sándornak az átalakított épület használatbavételi engedélyét.

Az átalakítás tervezője

Schodits Lajos^[46] a városegyesítést megelőző évben született Pesten. 1894-ben fejezte be tanulmányait a mai BME jogelődjének számító Királyi József Műegyetemen, de nem sokáig maradt távol a felsőoktatástól, ugyanis egy németországi tanulmányutat követően már 1898-tól az Állami Felső Építőipari Iskola tanára, majd 1917-től annak igazgatója lett.^[47] Építészi pályafutásának kezdetén még historizáló épületeket tervezett, mint az 1897 és 1900 között épült neogótikus kőbányai református templom.^[48] Szecessziós korszakának egyik legszebb önálló alkotása a Kálmán utca 24. átalakítását megelőző évben elkészült Orlay utca 9. számú bérház.^[49] Utóbbinak földszintjén ugyanaz a csempeszerű fehér négyszögekből álló díszsor fut végig, amelyet előbbinek udvari homlokzatain is láthatunk. Schodits legismertebb alkotásai Éberling Bélával társulva születtek, mint például a Dózsa György út 152. alatti Népszálló^[50] vagy a Wekerletelep néhány lakóháztípusa és a XIX. kerületi Rendőrkapitányság épülete ugyanitt.^[51]

Orlay utca 9. számú bérház

A ház további sorsa a 20. században

Ahhoz képest, hogy Buchwald Sándor mennyit áldozott az épületre, ő is viszonylag hamar túladott rajta. 1918 áprilisában a szomszédos Alkotmány utca 29-ben székelő Magyar Mezőgazdák Szövetkezete vásárolta meg tőle.^[52] Az utolsó ismert tulajdonosai pedig Nóbel Mór és neje. Hogy ez a hatodik tulajdonosváltás a ház történetében melyik évben zajlott le, nem derül ki a rendelkezésre álló forrásokból. Lehet, hogy 1928-ban, amikor ugyanezen szereplők között egy másik ingatlan is gazdát cserélt.^{[53] [54]} Mindenesetre a Kálmán utca 24. egy 1942-ben kiadott ingatlanjegyzék^[55] szerint még akkor is a posztónagykereskedő^[56] és feleségének nevén szerepelt.

Bajcsy-Zsilinszky út a Nyugati (Marx) tér felé nézve, balra a Kálmán Imre utca. Villamossal, trolibusszal, a mögöttük látszó sarokház a kutatási anyagban is említett Bajcsy-Zsilinszky út 66. (a Kálmán Imre utca 24. telekszomszédja).Kálmán Imre utca a Bajcsy-Zsilinszky út felé nézve. Szemben a Podmaniczky (Rudas László) utca házai, a kép bal szélén a Kálmán Imre utca 24. zárterkélyei látszanak.

Hogy a tulajdonosok zsidó származásának mekkora szerepe volt ebben, nem tudjuk, de 1944. júniusában a Kálmán utca 24. azon közel kétezer budapesti épület egyike volt, amelyeket polgármesteri rendeletben^[57] zsidók által lakhatónak jelöltek ki. Szobánként egy családdal számolva a gettó 1944 novemberének végén történt létrehozásáig tartó időszakban ide voltak bezsúfolva mindazok, akik a zsidótörvények értelmében zsidóknak minősültek. Ez a város akkori lakosságának mintegy 21 százalékának felelt meg.^[58] A sárga csillag viselésére kötelezett lakóikhoz hasonlóan a szóban forgó épületeket is meg kellett jelölni sárga csillaggal, így a köznyelv hamar elnevezte őket csillagos házaknak.

Nóbel Mór és neje a korabeli címjegyzékek szerint ugyan soha nem laktak a házban, de mivel sem a lakcímük, sem a másik bérházuk nem szerepel a csillagos házak listáján, elképzelhető, hogy 1944 júniusa és novembere között ők is a Kálmán utca 24-ben találtak menedéket. Mindketten nem sokkal élték túl a vészkorszakot: 1945. augusztusában először a férjet,^[59] majd az év decemberében özvegyét^[60] is utolsó útjára kísérték a rákoskeresztúri izraelita temetőbe.

Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a budapesti épületek döntő többségéhez hasonlóan ez a ház sem úszta meg sértetlenül a második világháborút. Azon már inkább, hogy még 1961-ben is helyreállítatlan háborús károk miatt került be a sajtóba: „Az V. ker., Kálmán utca 24. sz. ház első emeleti lakásának erkélye még az ostrom idején megsérült, majd miután nem akadt senki, aki pártfogásába vette volna, a romos erkély 5-6 évvel ezelőtt kezdett széthullani. Az erkély körül még ma is folyik az ostrom, de ezt most már a lakás bérlője vívja évek óta szóban és írásban az illetékes házkezelő szervekkel – teljesen sikertelenül. Hiába hivatkozik arra, hogy az emeleti lakásból a megmaradt erkélyajtón át egyenesen ki lehet lépni az utcára, hogy a meglazult mázsás erkélydarabok állandó életveszéllyel fenyegetik a ház előtt elhaladókat – a válasz minden esetben az, hogy az építővállalatok egyetlen erkélyért nem hajlandók állványozni.”^[61]

De ha már sajtószemlét tartunk, idézzünk fel egy vidámabb történetet is az 1960-as évek elejéről. 1962. március 10-én az Esti Hírlap az V. kerületi gyermek-lakóbizottságok – igen, ilyen is volt akkoriban! – sikeréről számolt be. A cikk megjelenésekor már nyolcvan ilyen ifjúsági lakóbizottság működött a kerületben, „amely a gyermeklakosság hivatalos képviselőinek pecséttel ellátott, arcképes igazolványt ad.” Mint ez a tanács végrehajtó bizottságának titkárával, Bernáth Istvánnal történt beszélgetésből kiderül, az ő közbenjárására „sikerült elérni az ottani gyerekeknek, hogy a Kálmán utca 24. számú házban klubnak rendezhessenek be egy évek óta használaton kívül álló mosókonyhát”, ahol „egy-egy felnőtt felügyeletével mindenfajta szórakozást megtalálnak.” Bernáth elmondása szerint ismeretterjesztő klubdélutánjaik és műsoros vasárnapjaik kerületszerte népszerűek voltak.^[62]

Közel száz év után 1967-ben ismét új név került az utcanévtáblákra. A Kálmán utcát a világhírű magyar operettszerző születésének 85. évfordulója előtt tisztelegve 1967. október 24-én róla nevezték el Kálmán Imre utcának.^[63] A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága az átnevezésről augusztus 2-án határozott, amikor védetté nyilvánított 118 történelmi jelentőségű utcanevet is.^{[64] [65]} A határozat része volt, hogy a névadóról tájékoztató jellegű emléktáblát kell elhelyezni, amelyet az elnevezés napján Vera Kálmán, a művész özvegyének jelenlétében fel is avattak az 1990-es években lebontott Kálmán Imre utca 1. falán.^[66]

Az Ingatlankezelő Vállalat korszakát sajnos ez az épület sem úszta meg veszteségek nélkül. A közvetlenül a lakások privatizációját megelőzően végrehajtott függőfolyosó-cseréről már volt szó. Ez ugyan a régi kőlapok töredezettsége miatt elkerülhetetlen volt, de a betonszerkezetű gangok kivitelezésének minősége szemmel láthatóan hagyott némi kívánnivalót maga után. Emellett a ház közös képviselője sajnálja az 1910-es átalakításnál beépített személyfelvonó eredeti fülkéjének vesztét is, de a legmélyebb nyomokat mégis az hagyta benne, amikor a vezetékes földgáz bevezetésekor – ez a fellelhető források alapján^[67] az 1970-es évek első felében lehetett – a lakásokból barbár módon kibontották a cserépkályhákat.

Az ezredforduló évében a Kálmán Imre utca 24. utcai homlokzatán egy felújítás keretében végre az utolsó háborús sebeket is meggyógyították. A sérült vagy hiányzó domborművek helyreállításában, illetve pótlásában a Magyar Képzőművészeti Egyetemnek egy végzős szobrász hallgatója vállalt kulcsszerepet. Ezután a ház belseje is megszépült több lépésben. Két lakó közreműködésével szecessziós stílust idézően felfestették a kapualj átjáróajtó feletti falmezőjébe az „Anno 1910” feliratot, abból kiindulva, hogy a ház abban az évben épült.^[68] Időközben ugyan kiderült, hogy ez nem fedi a valóságot, de korántsem ez az egyetlen példája annak, hogy egy épületbe belépve nem az építésről, hanem egy nagyobb átalakításról megemlékező évszám köszönt bennünket. Ráadásul nem találnánk még egy helyet a házon belül, ahol ez ennyire hiteles lenne, mint éppen az 1910-ben szinte teljesen átépült kapualjban. Ugyanakkor persze el lehet gondolkozni azon, hogy a következő felújítás alkalmából hol lehetne elhelyezni egy 1873-ra utaló feliratot…

2011

A Bajcsy-Zsilinszky úti villamos helyett mintegy 25 méteres mélységben már harminc éve metró járt, a Lipótvárost a Városligettel összekötő villamost pedig már több mint hat évtizeddel ezelőtt felváltotta a ház előtt is megálló trolibusz. Ebben az évben lett százéves a közeli Arany János utcában található Goldberger-ház,^[69] amiről az épületben működő Blinken OSA Archívum más százéves házak bevonásával, egy városi ünnep keretében készült megemlékezni: megszületett a Budapest100. Egy erről szóló felhívást olvasva a Kálmán Imre utca 24. közös képviselőjének rögtön bevillant az 1910-es évszám a kapualjban, ami alatt nap mint nap elsétált. Sajnálta, hogy pont lemaradnak erről a lehetőségről. Ő, aki mindig szívén viselte az épület sorsát, örömmel részt vett volna a százéves házak ünnepén. Akkor még nem tudhatta, hogy a városegyesítésig visszanyúló háztörténet és a Budapest100 alakulása tizenkét évvel később mégis megteremti majd a közös ünneplés lehetőségét.

Akik itt laktak vagy itt dolgoztak

Az akkor még Kálmán utca 7. számú ház legelső lakóinak egyike volt Fröhlich Róbert (1844–1894) református lelkész, régész és tanár, akit egy 1875-ös címjegyzékben^[70] találunk ezen a címen. Fröhlich Pesten született. Teológiai tanulmányait Pesten és Bázelben folytatta. Hazatérése után Csurgón volt református lelkész, majd tanári pályára váltva először ugyanott, később Pesten tanított.^[71] Kálmán utcai éveiben a Deák téri Evangélikus Gimnáziumban német irodalmat oktatott.^[72] A hitélet továbbra is fontos volt számára, ugyanis presbiter volt a közeli Hold utcai református egyházközségben.^[73] Szenvedélye mindemellett a régészet volt. Szabadidejében sokat foglalkozott Pannónia ókori történetével, amiből számos tudományos publikáció született. Érdemeinek elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1892-ben tagjává választotta.^[74]

1910 körül,^[75] egy müncheni és egy párizsi továbbképzés közötti időszakban rövid ideig a Kálmán utca 24-ben lakott Erdei Viktor (1879–1945) festőművész, szobrász és grafikus. Erdei 1899-ben kezdte művészeti tanulmányait a Mintarajztanodában,^[76] a mai Magyar Képzőművészeti Egyetemen, majd Nagybányán tanult olyan mesterek mellett, mint Ferenczy Károly, Hollósy Simon és Székely Bertalan. Művei 1907-től szerepeltek kiállításokon. 1924-től egy évtizeden át Kárpátalján tanulmányozta az ottani zsidóság életét és hagyományait, majd visszatért Budapestre.^[77] 1945-ben a gettó felszabadítása után nem sokkal belehalt az ott átélt nélkülözésekben súlyosra forduló betegségébe.^{[78] [79]}

A 20. század középső harmadában ebben a házban lakott és dolgozott Dr. Kaufmann Irén (1896–1981) neves ideggyógyász.^[80] Szakmai pályafutásának első éveiben tanársegédként tevékenykedett Dr. Ranschburg Pál egyetemi tanár mellett,^[81] ahol főként a gyógypedagógia területén szerzett elévülhetetlen kutatási eredményeket. Később az egykori Poliklinika és a Tétényi úti kórház idegosztályának vezető főorvosa lett,^[82] de Kálmán (Imre) utcai lakásán is rendelt. Azon kevés zsidó lakók egyike volt, akik 1945-ben visszatérhettek régi lakásukba, legalábbis ezt bizonyítja egy korabeli újsághirdetés, miszerint „Dr Weiss Endréné, dr Kaufmann Irén idegorvos, rendelését régi lakásán (V. Kálmán utca 24) ismét folytatja.”^[83] Nekrológjában igen elismerően emlékeznek meg a haláláig gyógyító neurológusról, akinél „az öregedés jelei csak annyiban mutatkoztak (…), hogy túl a nyolcadik X-en, nem volt olyan mozgékony, mint valaha, de okos szeméből valami földöntúli jóság sugárzott mindenkire. Nem voltak kedvesebb és kevésbé szeretett betegei, mindenkit egyforma gondossággal kezelt (…). Nyugdíjasként is rendelt és várótermében még ekkor is türelmesen várakoztak a páciensek. Számára nem volt beosztott rendelési idő, akit fogadott, addig maradhatott nála, mint az, akit 10 éve kezelt. Láthatatlan barátság szövődött betegei és közte.”^[84]

Koós János (1937–2019), az Erdélyből származó, majd Miskolcon keresztül Budapestre került népszerű táncdalénekes és színész, aki egyébként Kupsa János néven született és oboistaként kezdte művészi pályafutását,^[85] 1970 körül lakott itt édesanyjával együtt. Azokban az években gyakran jártak a házban Kovács Kati és Hofi Géza is, akikkel Koós jó viszonyt ápolt és akkoriban sokat dolgozott együtt. Koós édesanyja, Karola néni még egészen az 1990-es évekig élt abban a lakásban.^[86]

Az 1960-as évektől az 1980-as évek elejéig családjával együtt ebben a házban lakott Micsinayné Droppa Lívia anyag- és divattervező. Droppa Lívia 1938-ban született Budapesten. 1961-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán,^[87] diplomafeladata körkötött, körhurkolt kelméből tervezett gyermek, női, férfi kollekció volt. 1961-től 1973-ig a Budapesti Finomkötöttárugyárban dolgozott.^[88] Alkotói pályafutásának első nagy sikere nem váratott sokáig magára: „Az 1964. évi legszebb termék pályázaton első díjat nyert Droppa Lívia tervező egy szép jacquardmintás ruhával, miniszteri dicséretben részesült egy csíkos mintázású férfi blézerrel ugyancsak Droppa Lívia”, olvashatjuk a Textilmunkás folyóiratnak a Budapesti Nemzetközi Vásáron kiállított textiltermékekről készült beszámolójában.^[89] 1974-ben Debrecenbe követte férjét, Micsinay Györgyöt, akinek felkínálták a Budapesti Finomkötöttárugyár ottani üzemének termelési főmérnök posztját, de a család ennek ellenére rendszeresen visszajárt a Kálmán Imre utca 24-be. „Nem tudom megszokni Debrecent. Honvágyam, feltámadó nosztalgiáim visszahívnak. Egy évvel idejövetelünk után például eszembe jutott a Margitsziget – isten tudja miért éppen ez, talán, mert a közelében laktam és olyan erős érzések fogtak el, hogy azóta se tudom elfeledni”, nyilatkozta a Hajdú-Bihari Naplónak egy 1978-ban készült interjúban.^[90] Néhány évvel később visszatértek Budapestre, de hamarosan elköltöztek a házból.^[91]

Ugyan nem itt lakott, de mégis leginkább ehhez a házhoz kötődik Arzt Antal hangszerkészítő és -javító mester pályafutása, aki több mint hat évtizeden keresztül itt dolgozott. Arzt 1905-ben született Újpesten^[92] és ott is járt iskolába,^[93] de mint azt egy interjúban^[94] elmesélte, nem szeretett tanulni. Viszont hegedült, így hegedűkészítő inasnak állt. Mesterlevelének megszerzését követően 1931-ben megnyitotta saját műhelyét a Kálmán utca 24. egyik apró üzlethelyiségében. És ez a műhely a vele együtt megöregedő gazdájával több mint hat évtizeden átívelő története során mindent is túlélt: háborút, államosítást, forradalmat, rendszerváltást. Kezdetben mintegy húsz éven keresztül hegedűket készített, de később már csak húros hangszerek széles választékának javításával foglalkozott. Különösen hasznosnak bizonyult, hogy az 1920-as években Pécsett Lenhardt János hangszerkészítő mesternél megtanulta a hárfakészítés művészetét. Gyártáshoz ugyan nem volt felszerelve a galériás kis műhelye, de a 20. század második felére Arzt lett az egyetlen mester Magyarországon, aki értett a hárfákhoz és ennek köszönhetően meg tudta őket javítani, így például ő tartotta karban az Operaház két hárfáját is.^[95] Az Ország-Világ című hetilap 1963-ban a hárfák egyetlen orvosának titulálta a mestert és mivel nem volt tanítványa, már akkor is azon aggódott, hogy mi lesz, ha „néhány év múlva leteszi a szerszámot, nyugdíjba vonul, ki javítja majd az öreg hangszereket?”^[96] A néhány évből végül harmincnál is több lett, mire a műhely végleg bezárt. Tóni bácsit a házban mindenki tisztelte, a gyerekek imádták.^[97] Nevét még egy ideig őrizte a helyére beköltöző Arzt Café.

^[1] Budapesti Közlöny, 1873. 7. évf. 23. sz. p. 192.

^[2] HU BFL XV.17.b.312 – 17/1873 [link]

^[3] Farkaslaky Erzsébet és Ráday Mihály (szerk.): Adalékok a Lipótváros történetéhez 2. Budapesti Városszépítő Egyesület, Budapest, 1988. p. 313.

^[4] A gyapju-utcai német színház leégése. Pesti Hírlap, 1889. 11. évf. 351. sz. pp. 4–7.

^[5] Kőrösi József: Az 1872. évi pesti építkezések. Budapesti Statisztikai Közlemények 8, 1873. p. 9.

^[6] HU BFL XV.17.b.312 – 3448/1871 [link]

^[7] HU BFL XV.17.b.312 – 2055/1871 [link]

^[8] HU BFL XV.37.c – 983 – 24844 [link]

^[9] Pesti Napló, 1872. 23. évf. 69. sz. p. 6.

^[10] Budapesti Közlöny, 1872. 6. évf. 225. sz. pp. 1797–1798.

^[11] Adressen-Kalender von Pest, Ofen und Alt-Ofen. Légrády testvérek, Pest ill. Budapest, 1871-1874 [link]

^[12] Adressenbuch von Budapest. Légrády testvérek, Budapest, 1875-1881 [link]

^[13] Budapesti Czim- és Lak(ás)jegyzék. Franklin-Társulat, Budapest, 1880-1928 [link]

^[14] HU BFL XV.37.c – 983 – 24844 [link]

^[15] Pesti Hírlap, 1887. 9. évf. 202. sz. p. 12.

^[16] HU BFL XV.17.b.312 – 17/1873 [link]

^[17] HU BFL XV.17.d.329 – 24844 – 13–22.; 35–47. fólió

^[18] RadixFórum: Fórum magyar családtörténészeknek, Medek Ákos profilja [link]

^[19] Komárik Dénes: Építészképzés és mesterfelvétel a XIX. században: pesti mesterek és mesterjelöltek. Major Máté (szerk.): Építés-Építészettudomány. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományos Osztályának Közleményei, Budapest, 1971. 3. kötet 4. sz. p. 407.

^[20] Déry Attila: Budapest eklektikus épületszobrászata. Művészettörténet – műemlékvédelem 1. Országos Műemléki Felügyelőség, Budapest, 1991. p. 154. [link]

^[21] HU BFL XV.17.b.312 – 3413/1872 [link]

^[22] A csodaháziur. Budapesti Hírlap, 1898. 18. évf. 230. sz. p. 9.

^[23] Öngyilkossági kisérlet. Pesti Hírlap, 1880. 2. évf. 197. sz. p. 6.

^[24] Papp Viktor: Arcképek az Operaházból – Medek Anna. Szózat, 1923. 5. évf. 245. sz. p. 1.

^[25] Halálozás. Pesti Hírlap, 1911. 33. évf. 58. sz. p. 12.

^[26] A névtelen utcák elnevezése… Budapesti Közlöny, 1872. 6. évf. 298. sz. p. 2390.

^[27] Ugyanakkor lett a Csillag utcával párhuzamos Nap utcából Alkotmány utca; az égitestekről elnevezett lipótvárosi utcák közül csak a Hold utca neve maradt fenn – megszakítással – a mai napig.

^[28] Különfélék. A Hon, 1874. 12. évf. 116. sz. p. 3.

^[29]  Különfélék. A Hon, 1875. 13. évf. 248. sz. p. 6.

^[30] Adressenbuch von Budapest. Légrády testvérek, Budapest, 1875. pp. 201ff. [link]

^[31] HU BFL XV.37.c – 983 – 24844 [link]

^[32] Minden bizonnyal a Kiskörútnak a Belváros északi peremén nem találtak forgalom szempontjából méltóbb folytatást. Így viszont néhány évtizedig az a furcsa és városszerkezeti szempontból lehetetlen helyzet állt elő, hogy a Kiskörút a Nagykörútnál ért véget, a Váci körút pedig – ahogy neve is jelzi – egyszerre akart lenni sugárirányú út is meg körút is.

^[33] Az első évben a villamoskocsik a Báthory utca Hold utca és Váci körút közötti keskenyebb szakaszán mindkét irányban egy vágányon közlekedtek, a második vágány kiépítését követően a Városliget irányába a Hold utca – Kálmán utca útvonalon érték el a Váci körutat.

^[34] Fővárosi ügyek. Nemzet, 1890. 9. évf. 2732. sz. p. 10.

^[35] Pesti Napló, 1891. 42. évf. 1. sz. p. 2.

^[36] HU BFL XV.17.d.329 – 24844 – 1.; 3–5. fólió

^[37] HU BFL XV.17.d.329 – 24844 – 3. fólió

^[38] HU BFL XV.17.d.329 – 24844 – 1. fólió

^[39] HU BFL XV.17.d.329 – 24844 – 4. fólió

^[40] HU BFL XV.17.b.312 – 17/1873  [link]

^[41] HU BFL XV.17.d.329 – 24844 – 2. fólió

^[42] HU BFL XV.17.d.329 – 24844 – 24. fólió

^[43] HU BFL XV.17.d.329 – 24844 – 11–12. fólió

^[44] HU BFL XV.17.d.329 – 24844 – 26–31. fólió

^[45] HU BFL XV.17.d.329 – 24844 – 23. fólió

^[46] A Kálmán Imre utca 24. átalakítási tervein található pecséten neve Schoditsch alakban szerepel és ennek megfelelően is írt alá.

^[47] Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon L–Z. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. p. 596. [link]

^[48] Dr. Koós Judith: Kőbánya temploma, In: Reformátusok Lapja, 1981. 25. évf. 7. sz. p. 5.

^[49] Gerle János: Elszámolás a századfordulós épületekről. Budapest, 1981. 19. évf. 11. sz. p. 20.

^[50] Vízkelety László kutatása a Dózsa György út 152. számú épület történetéről. Budapest100, 2020. [link]

^[51] Lővei Pál (szerk.): A műemlékvédelem táguló körei. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal kiállításának katalógusa, Budapest, 2000. p. 82. [link]

^[52] HU BFL XV.37.c – 983 – 24844 [link]

^[53] Fővárosi Közlöny, 1928. 39. évf. 5. sz. p. 147.

^[54] Könnyen lehet, hogy mégis erről az ingatlanról van szó: A Fővárosi Közlönyben és a Magyarság című hírlapban is megjelent adásvétel pontatlan ill. téves adatokkal szerepel mindkét forrásban, egy „dunabalparti” 248-as helyrajzi számról van szó (ami ennek ellentmondóan a Duna jobb partján, pontosabban a Kamaraerdőben található). A Kálmán utca 24-hez csak ki kell egészítenünk a helyrajzi számot 24844-re.

^[55] Budapesti ingatlanok címtára 1942. Solo Kereskedelmi Bank Rt., Budapest, 1942. p. 200. [link]

^[56] Bonyodalmak egy takarékkönyv körül. Népszava, 1934. 62. évf. 11. sz. p. 9.

^[57] Melléklet a Fővárosi Közlöny 1944. (55. évf.) 30. számához. p. 2.

^[58] Csillagos Házak 1914–1944 – a Blinken OSA Archívum által a holokauszt 70. évfordulójának alkalmából megszervezett megemlékezés weboldala [link]

^[59] Halálozás. Magyar Nemzet, 1945. 1. évf. 85. sz. p. 2.

^[60] Halálozás. Magyar Nemzet, 1945. 1. évf. 177. sz. p. 2.

^[61] Lógó erkélyrészletek. Ludas Matyi, 1961. 17. évf. 17. sz. p. 14.

^[62] Túri András: Egy elnök a Molnár utcából. Esti Hírlap, 1962. 7. évf. 59. sz. p. 4.

^[63] Kálmán Imre utcát kap. Hétfői Hírek, 1967. 11. évf. 42. sz. p. 3.

^[64] Népszabadság, 1967. 25. évf. 181. sz. p. 5.

^[65] Fővárosi Közlöny, 1967. 17. évf. 9. sz. p. 71.

^[66] Film Színház Muzsika, 1967. 11. évf. 44. sz. p. 23.

^[67] HU BFL XXIII.102.a.1 [link]

^[68] A ház közös képviselőjének visszaemlékezése

^[69] Millisits Máté kutatása az Arany János utca 32. számú Goldberger-ház történetéről. Budapest100, 2011.  [link]

^[70] Adressenbuch von Budapest. Légrády testvérek, Budapest, 1875. p. 240. [link]

^[71] Hampel József: Dr. Fröhlich Róbert nekrológja. Egyetemes Filológiai Közlöny, 1894. 18. évf. pp. 541–542.

^[72] Adressenbuch von Budapest. Légrády testvérek, Budapest, 1875. p. 461. [link]

^[73] Adressenbuch von Budapest. Légrády testvérek, Budapest, 1878. p. 490. [link]

^[74] Hampel József: Dr. Fröhlich Róbert nekrológja. Egyetemes Filológiai Közlöny, 1894. 18. évf. pp. 541–542.

^[75] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1910 (22. évfolyam). Franklin-Társulat, Budapest, 1910. p. 730.  [link]

^[76] Holokauszt Emlékközpont: Erdei Viktor [link]

^[77] Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon A–K. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. p. 434. [link]

^[78] Hírek. Népszava, 1945. 73. évf. 108. sz. p. 4.

^[79] Holokauszt Emlékközpont: Erdei Viktor [link]

^[80] Budapesti Közlöny, 1936. 70. évf. 133. sz. p. 14.

^[81]  Ranschburg tanár a tehetségek korai felismeréséről, a lángeszű gyermekekről. Magyarország, 1921. 28. évf. 69. sz. p. 4.

^[82] Dr. Kaufmann Irén nekrológja. Új Élet, 1981. 36. évf. 11. sz. p. 3.

^[83] Népszava, 1945. 73. évf. 47. sz. p. 4.

^[84] Dr. Kaufmann Irén nekrológja. Új Élet, 1981. 36. évf. 11. sz. p. 3. –

^[85] „Ha a humor meghal, öt perc múlva én is halott leszek” – Ficsor Benedek interjúja Koós Jánossal. Magyar Nemzet, 2017. 80. évf. 287. sz. pp. 18-19.

^[86] A ház közös képviselőjének visszaemlékezése

^[87] A Magyar Képzőművészek Szövetsége által megrendezett Öltözködés ’72 kiállítás katalógusa, Budapest, 197

^[88] Magyar Iparművészeti Főiskola kötött-hurkolt anyag és formatervező szakcsoport 1952–1977, Budapest, 1977. p. 20.

^[89] Karczag László: Textiliparunk seregszemléje. Textilmunkás, 1964. 8. évf. 6. sz. p. 1.

^[90] „Nem elégít ki divatbemutatókra tervezni” – Gulyás Imre interjúja Micsinayné Droppa Líviával. Hajdú-Bihari Napló, 1978. 35. évf. 256. sz. p. 4.

^[91] A ház közös képviselőjének visszaemlékezése

^[92] Molnár Imre (szerk.): A magyar muzsika könyve, Budapest, 1936. p. 340.

^[93] Jenkovszky J. Sándor (szerk.): Az újpesti I. számú m. kir. állami polgári fiú-iskola értesítője az 1916-1917. iskolai évről, Újpest, 1917. p. 14.

^[94] „Én már ingyen utazom” – interjú Arzt Antallal. Kurír, 1990. 1. évf. 60. sz. p. 7.

^[95] Tótisz András: Hárfák, hegedűk mestere. Esti Hírlap, 1979. 24. évf. 140. sz. p. 2.

^[96] Gál Ferenc: A hárfák egyetlen orvosa. Ország-Világ, 1963. 7. évf. 50. sz. p. 14.

^[97] A ház közös képviselőjének visszaemlékezése

_____

Fröhlich Róbert arcképe:

https://adt.arcanum.com/hu/view/VasarnapiUjsag_1895/?pg=594&layout=s

Erdei Viktor önarcképe és festményei:

https://adt.arcanum.com/hu/view/ZsidoAnyag_MultesJovo1911_1926/?pg=186&layout=s

https://adt.arcanum.com/hu/view/ZsidoAnyag_MultesJovo1911_1926/?pg=185&layout=s

Droppa Lívia arcképe és Kálmán Imre utcai lakcíme:

https://adt.arcanum.com/hu/view/MuveszetiKatalogusok_1972_Oltozkodes_075_033/?pg=44&layout=s

Droppa Lívia modelljei:

baloldalt fent:

https://adt.arcanum.com/hu/view/Tukor_1974_01-03/?pg=208&layout=s

baloldalt lent:

https://adt.arcanum.com/hu/view/Tukor_1974_01-03/?pg=303&layout=s

Képek Arzt Antalról és műhelyéről:

https://adt.arcanum.com/hu/view/OrszagVilag1957_1963_2/?pg=563&layout=s

https://adt.arcanum.com/hu/view/MagyarMuzsikaKonyve/?pg=525&layout=s

https://adt.arcanum.com/hu/view/Kurir_1990_09_Esti/?pg=254&layout=s

https://adt.arcanum.com/hu/view/InterpressMagazin_1994-2/?pg=599&layout=s

https://library.hungaricana.hu/hu/view/SomogyMegyeiHirlap_1985_01/?pg=132&layout=s

Egyebek (főleg újsághirdetések):

egy gyönyörű grafika, ráadásul színes! (6. példa):

https://adt.arcanum.com/hu/view/BME_MagyarGrafika_1923/?pg=107&layout=s

Neuhauser János első magyar műmárványozó és stucco-mester:

https://adt.arcanum.com/hu/view/MagyarPalyazatokEpitomuveszet_1906_05/?pg=2&layout=s

Czukorrépa-idényre répaszállító gazdasági vasúti kocsikat, kölcsön vagy megvételre:

https://adt.arcanum.com/hu/view/Koztelek_1911_2/?pg=656&layout=s

Englischer Steinkohlen-Import Bernardo Braun & Co.:

https://adt.arcanum.com/hu/view/PesterLloyd_1907_10-1/?pg=169&layout=s